A világot meg nem szeretni

Pajor Tamás azt mondja a '80-as évekbeli "rock and roll" életérzéséről:

"Ez egy halálsikoly, ami minden tabut szét akar dúlni azért, hogy emberek figyeljenek rám mert szar a világ. Az egész velejéig hazug, és ezért mindenkit megakarok sérteni."

Van a lázadásban mindig valami nemes, akkor is, ha annak manifesztációja egyáltalán nem nemes. A körülöttünk lévő világ megkérdőjelezése, határainak feszegetése rendszerint abból a helyes felismerésből származik, hogy a világ alapvetően romlott, hazug, ócska és akinek egy szemerkényi lelkiség is adatott, hányingerrel és szorongással viseltetik a világban elfogadott fősodratú normalitással szemben. A drogos, az alkoholista, bármilyen függő motivációja egy látens istenkeresés. A keresztény hit a világ és az Isten szembenállásról szól. A világnak a fejedelme a Sátán (Jn. 12:31), s aki ennek a világnak barátja az Istennek ellensége lesz (Jakab 4:4), mondja a Biblia. János apostol egyenesen úgy fogalmaz:

"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van." (1Jn.  2:15-17)

A narkósok, alkoholisták, függők, punkok, lázadozók, forradalmárok, depressziósok, reményvesztettek, lecsúszottak és kitaszítottak már eljutottak arra a biblikus alapérzésre, hogy nem szeretik ezt a világot, az nem a barátjuk. Nem érzik benne jól magukat, vagy egyenesen megvetik annak egész esszenciáját és minden gazságot és igazságtalanságot, ami benne van. Csak a megoldás hiányzik, hogy a világ alternatívája Isten. Ezért keresik a menekülést máshol, másban. Pajor Tamás is úgy fogalmaz egykori életmódjáról, hogy " én nem akartam nem belepusztulni, hanem inkább bele akartam pusztulni." Rendszeres jellemzője ennek az Istent nem ismerő, de a Szentlélek csíráját már magában hordozó világmegvetésnek, hogy végül inkább a nem-lét is jobb, mint bármilyen lét, amit ebben a világban megismerhet az ember. Pajor személyes tragédiája - ahogyan sajnos sokaké-, hogy fizikai szerek függőségéből nem az Isten megszabadításában volt része (noha ő annak értelmezte), hanem egy másik függőségbe, Németh Sándor és a Hit Gyülekezete addikciójába került. A világ velejéig hazug volta, ami korábban frusztrálta, többé már nem. Ő is részesévé vált a marketinges művigyorral eladott, békés, családi idillben és csupa áldásos evilági boldogságban fürdőző bárgyú újfarizeusok táborának. 

Az intézményes egyházak a világot gyűlölők, világból menekülők sokaságát nem megmentik Krisztus mindent felszabadító szelleme által, hanem pont hogy a világot szerettetik meg velük. Egy új csomagolásban eladja nekik ugyanazt a terméket, amitől egyszer már megcsömörlöttek. De csak Krisztusban van vigasz. Nem Krisztus által a világban van vigasz és boldogság. A keresztény mainstream azt akarja eladni, hogy a világban boldog lehetsz, élhetsz nagyjából ugyanúgy, mint mindenki más, csak mellé Isten "brandjét" és pár szokást bekell iktatnod, s nem csak egy boldog polgári életed lehet, mint bármelyik pogánynak, mellé még az örökkévalóságot is megnyerted. Ennél aljasabb, diabolikusabb hazugság azonban kevés létezik. 

"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak..."(Jn. 15:18-20)

Ezt mondja Jézus. Ő ezt ígéri cserébe azért, ha az igazságát magunkévá tesszük és követjük, nem a marketinges mosolyú középosztálybeli sztereotip idilli életet. "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Fil. 1.21) mondja Pál apostol. A narkósok, depressziósok, lecsúszottak sokasága az utóbbit előbb vagy utóbb átérzi, ahogy Pajor is inkább beleakart pusztulni. A válasz azonban nem az Isten billogjával ellátott világi idill és boldogság, hanem, hogy " az élet Krisztus". Így fogalmazza ezt meg Pál: Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem(Gal. 2:20). Amit a Római levélben úgy részletez a keresztény testvéreinek: "Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk." (Róm 15:1) Többé nem mi élünk, nem magunkért élünk. A mi boldogságunk mások boldogsága. Mások bánata a mi bánatunk. Krisztusban nincs tapsikolós, szélesvigyorú vigasság. Ahol nem fáj, ott nincs a Lélek. Ahogy a sebet sem tisztítja a fertőtlenítő fájdalom nélkül. Jézus Krisztus az életet bizonyos értelemben nem könnyebbé, hanem sokkal nehezebbé teszi. A világ nem elviselhetőbb, még elviselhetetlenebb lesz. Viszont mind a szenvedés, mind az öröm benne, már nem evilági lesz. Ettől pedig minden kín és szomorúság, derű és boldog pillanat nemesebb lesz, mint, amit a világban bármi is adhatna. Ahogy Jézus Krisztus mondja: " Az én igám édes, az én terhem könnyű". (Mt 11:30)

A világ illúzió, csak az igazi, ami nincs

A materializmus teljes tagadása nem holmi spiritizmus, hanem a metafizikai szolipszizmus. Ennek értelmében a világ nem más, mint egy illúzió, de legalábbis az egyén semmi másban nem lehet biztos, mint, hogy ő maga, - pontosabban tudata/szelleme/lelke-, létezik. A körülötte lévő megannyi valóságérzékelés csupán saját elméjének projekciója, víziója, illúziója is lehet. Ha belegondolunk olyan tudományos eredményekbe, melyek bizonyítják, hogy például a színek nem mások, mint eltérő rezgéshullámok, melyeket csupán a mi agyunk dekódol vizuális megjelenéssé, akkor nem is tűnik olyan ördögtől valónak a szolipszizmus elmélete.

Teológiailag nézve kétségtelen, hogy minden Istenben és Istenből van. Ebben az esetben az bizonyos, hogy végső soron csak Isten létezik és minden más benne történik. A bűneset azzal megy végbe, hogy az embernek "megnyílik a szeme " és "olyanokká válnak, mint az Isten, jó és rossz tudójává" (1 Móz. 3.). A szolipszizmus értelmezésében ez az illúzió kezdete, ahol nem azt látjuk, ami a valóság, a körülöttünk lévő Isten, hanem, amit saját magunk kreálunk és projektálunk, hiszen "olyanokká lettünk, mint az Isten" és saját magunknak is teremtettünk egy közös illúzióvilágot, melyben nem Isten többé a centrum, hanem csupán az, ami saját magunkból való. A feladatunk pedig az, hogy saját magunkat feladjuk és megtörjük a magunk által kreált projekciókat. Ne magunk értelmére támaszkodjunk, hanem a hit által Isten magasabb szellemébe. Megkell halunk kicsit a saját világunkkal együtt, hogy újra a nagy egész igazságban lelhessük meg az életünk. Ezért mondja Jézus: "Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt." (Lk 9:23-25)

Echart mester, a középkori teológus-filozófus a negatív teológia jeles képviselője. A negatív teológia alatt annyit értünk, minthogy Isten olyan megfoghatatlan, hogy általunk felfogott jelzőkkel le nem írható, csak azzal a felismeréssel, hogy minden, amit látunk, érzünk és tapasztalalunk és megértünk, az már tudjuk, hogy nem Isten. Egyvalamiben lehetünk biztosak, hogy a fizikailag érzékelt és értett dolgok mik biztosan nem. Nem Isten. Ahogy Echart mester is mondja Istenre vonatkozó hasonlatában: a Nap olyan ragyogóan fénylik fent az égen, hogy képtelenek vagyunk belenézni, mert elvakít a fényessége. Csak abban lehetünk biztosak, hogy, amit képesek vagyunk látni, az nem maga a Nap.

 

1956-ról és a jobboldal oroszokhoz fűződő viszonyáról

 

A nacionalizmus szembenállása a jobboldallal az Ororszországhoz fűződő viszony tükrében

Amikor 1789-ben kitört a francia forradalom, a francia törvényhozás két részre volt tagolható. A forradalom megannyi fajta támogatójára és a régi rend híveire. Előbbiek a bal, utóbbiak a jobb oldalán foglaltak helyet a parlamentnek. Innen ered a baloldal és jobboldal kategóriája a politikában. A baloldalon voltak a liberálisok, szocialisták, nacionalisták. A jobboldal pedig a konzervatívokat jelentette. Elsőre talán különösnek tűnhet napjainkban, hogy a nacionalisták vagyis a nemzetiek, szembenálltak a konzervatív, tradícionalistákkal. Azonban eredendően a nemzeti függetlenségi mozgalmak és a nacionalizmus nagyon is baloldali, progresszív jelenség volt, amely a tradícionális, soknemzetiségű, konzervatív társadalmi berendezkedésű birodalmakat szétrombolta. Egy konzervatív számára a nemzetiség sokadlagos kérdés volt, s elsősorban az értékrend és a hierarchikus államhoz való lojalitás határozta meg az identitását. A nacionalizmus csak sokkal később, a 20. században csapódott a jobboldalra, a konzervativizmus mellé, mikor az egyéb baloldali ideológiák, a marxizmussá fajult szocializmus, majd a liberalizmus a nemzeti identitás ellen fordult.

A legutolsó pillanatig minden baloldali törekvésnek ellenálló feudális Orosz Birodalom 1917-ben elesett. Több száz év felvilágosodását kihagyva, azonnal szélsőbaloldali, kommunista diktatúra vette kezdetét. A több száz évnyi gazdasági és társadalmi progresszíó hiánya azonban olyan gyökeréig hatolóan jobboldalivá konzerválta az orosz népet, hogy azon a kommunizmus bicskája meghajlott. A marxizmusból hamar bolsevizmus lett, a proletár élcsapatból pedig parasztság. Felületes olvasónak ezek között nem tűnik fel a tátongó ideológiai szakadék, amelyben az orosz bolsevizmus ( Sztálin alatt végérvényesen) az orosz cári imperializmus és a hagyományos orosz népi kultúra vörös csillaggal letakart továbbélésévé torzult. Nyugat-Európa marxistái ezt hamar érzékelték és ennek ellenében hozták létre a Frankfurti Iskolát, ami a valódi, kulturális marxizmust képviseli. Ebben az értelemben az a bizarr helyzet állt elő, hogy a kommunizmus jelszavaival és jelképeivel, de a Szovjetunió az Orosz Birodalom torz szellemi örökösévé vállt és politikafilozfófiai értelemben jobboldali lett.

Amikor a II. világháború 1945-ben véget ért, egy amerikai spenglerianus, strasserista, szélsőjobboldali, Francis Parker Yockey hasonlóképpen vélekedett és arra a következtetésre jutott, hogy a nacionalizmust háttérbe szorítva, egy nemzetközi szélsőjobboldali szövetségre van szükség, mely a Szovjetunióval és a keleti blokkal összefog a konzervatív értékeket pusztító, progresszív baloldali Nyugat ellen. Yockey nem csak filozofált, de tevékenyen kémkedett is a szovjeteknek, amiért az FBI végül elfogta, majd öngyilkosságot követett el. Francis Parker Yockey filozófiája nagy hatással volt az 1960-as években születő Új Jobboldalra és ebből adódóan később az Alt-Right-ra, amelyek ma eszmei alapjait szolgáltatják nem csak a Republikánus Pártnak, de megannyi európai szélsőjobboldali pártnak is, ide értve most a Fideszt is. Az USA dominálta globális hegemónia kora után a világ újra polarizálódik és több hatalmi tömb alakul ki. Ezek a törésvonalak ismét a klasszikus értelemben vett jobboldali és baloldali felfogások mentén történnek. A progresszió, vagy a konzervatív társadalmi és államstruktúra eszméje mentén. Ebben az új hidegháborúban Ororszország most már nyíltabban foglalta el a helyét ugyanott, ahol a Szovjetunió állt az elsőben. Ahogyan eredetileg 1789-ben is, olybá tűnik a nacionalizmus ismét nem a jobboldalon foglal helyet, s száz évnyi románca a konzervativizmussal véget ér. A (szélső)jobboldali nemzetközi unió ideája, mely szövetségben áll a progresszív Nyugat-ellenes Oroszországgal és Kelettel mára közelfogadott koncepcióvá vállt a magukat konzervatívnak, jobboldalinak tituláló politikai csoportosulások körében. Francis Parker Yockey koncepciója végül győzött.

Tolsztoj a tiszteletről

 

A jobboldal szuverenitásfelfogásáról

Orbán Balázs kijelentése az 1956-os forradalom és az orosz-ukrán háború vonatkozásában, természetesen teljesen elfogadhatatlan, a több hírportálon megjelent idézetet tekintve. Minden ilyen idézethez jár viszont egy kontextus és egy univerzum, amiben megszületett. A Fidesz univerzuma 30 éve épül és létezik, és noha sokak számára szinte evidenciává vált, hogy Orbán 5 évente szöges ellentmond magának és változtatja a nézőpontját, ebben az univerzumban 30 éve teljesen koherens ez az ideológia. Ennek oka nem kizárólag az, hogy mindenki teljesen hülye és nem képes belátni az ellentmondásokat, hanem az is, hogy nincsenek ellentmondások, ha valaki behatóan követi az univerzum világszemléletét. Minden egyes politikai tömörülésnek, sőt egyéneknek megvannak a maguk univerzumaik, amiben minden dologra koherens válasz van. Ha valaki mélyrehatóan beleássa magát a magyar társadalom 1990 utáni szociológiai alakulásába, ezen belül a jobboldali és orbáni személyes és politikai események lélektanába, akkor anélkül, hogy fideszessé vállna is, megérti, hogy valóban létezik egy 30 éve koherens értelmezése a történéseknek. Aki ebben az univerzumban él és baráti, elvtársi beszélgetést folytat egy műsorban, hamar tömörít és fogalmaz úgy, hogy az univerzumon kívüliek számára teljesen más jelentéssel fog bírni. Aki a fideszes univerzumban benne, vagy legalábbis érti, annak a kotnextusában ez a mondat inkább hangzott annak, hogy az USA 1956-ban minket átvert, és ma nem játszanánk el furkósbot szerepét, a geopoltikai csatáiban, miközben kivérzünk, ahogy az urkánok teszik(Legalábbis fideszes/szélsőjobboldali értelmezésben biztosan).

De ez nem mentség. Ne feledjük, a jobboldaliság nagyon sok esetben nem feltétlen jelent nacionalizmust. A nacionalizmus elsősorban baloldali eszme volt, mely a felvilágosodáskor segített lebontani a tradícionális (jobboldali) birodalmakat, szétaprózva azokat a nemzeti identitás mentén. A jobboldaliság sokkal inkább egy konzervatív értékrend, hieararchikus társadalmi struktúra, és bizonyos identitásoktól, ideológiáktól való teljes elzárkózás. A 20. századtól a nacionalizmussal szembefordult többi baloldali eszme közös ellenségképe miatt a jobboldaliság a nacionalizmussal frigyre lépett, ám nem minden esetben. 1944 márciusában, mikor a Nagynémet Birodalom katonailag megszállta hazánkat, azt rengeteg jobboldali vezető politikus a Horthy-rendszerben üdvözölte, vagy nem tartotta problémának. Megengedhetőnek vagy egyenesen hazánk jövőjének zálogaként tekintett erre az eseményre a kommunizmussal szemben.

Amennyiben a Keletet, Oroszországot látja ma a jobboldal a normális, tradícionális társadalom és állammodell zálogának a radikális baloldali-liberális őrületbe vesző Nyugattal szemben (amiben van logika a maguk szemszögéből), akkor könnyen elképzelhető az 1944-es német megszálláshoz hasonló viszonyulás a magyar jobboldal részéről, egy orosz hadi esemény kapcsán, egy megfelelő világpolitikai szituációban. Sokadszorra is: a NER-el nem az a probléma, hogy ellentmondásos, hazug és ál-jobboldali, hanem az, hogy nagyon is következetesen az.

(Kép: Német csapatok a budai várban a Margarethe hadművelet keretében 1944. március 18.-án)

Katolikus és protestáns tévedések a szexualitással és annak hiányával kapcsolatban

 A katolicizmus ott vét hibát, hogy a pogány Rómától örökölt intézményi struktúrájéba próbálja erőszakolni az ilyen és ehhez hasonló mesterséges intézményrendszerekkel szöges ellentétben álló Isteni Szellemet. Ennek egyik látványos mellékterméke a cölibátus intézménye. Remek példája annak, hogy eszmei szinten valami nagyon is magasztos krisztusi nívó van acceptálva, miközben a gyakorlatban szörnyű következményei lesznek. Szörnyű következményei lesznek, mert kötelező. Ezért megannyi elfojtás, megfelelés, elnyomott frusztráció és ebből fakadó emberi tragédiák sorozata lesz az eredmény, megannyi esetben.

A protestanzimus ott vét hibát, hogy teljes egészében szembe megy ezzel a felfogással, és a nagycsaládos, sokgyermekes, a házasságot az emberi kapcsolatok csúcsaként értelmező nézettel állt elő. Pedig Jézus aligha nevezhető ennek a szószólójának, mikor a tanítványokkal beszélget erről:

"Erre így szóltak hozzá tanítványai: „Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni.” Ő azonban így válaszolt: „Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!” (Máté 19:10-12)

Ahogyan Pál apostol is azon véleményen van, hogy " jó ha a férfi asszonnyal nem érintkezik" (1.Kor. 7:1) Továbbá így folytatja:

"A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket."(1.Kor. 32-35)

Világos tehát, hogy a mindennemű szexualitástól mentes létállapot az, ami a legnemesebbként jelenik meg a Bibliában. Jézus maga is azt mondja: Senkiben nincs annál nagyobb szeretet, mint, aki életét adja barátaiért" (Jn. 15:13) Nem feleséget, férjet, gyermeket, családot mond, akikért és amiért már a legalapvetőbb pogány is éltetét adja, s még a legtöbb állatfajnál is ösztönből fakadó kötelesség. Hanem a vérségi és ösztönszintű érzelmeken túlmutató, saját szabad akaratból, magunktól választott emberi kapcsolatot emeli ki, a legmagasztosabbnak.

Magasztos szellemi-lelki értékeket azonban nem lehet törvénnyel kötelezni, kikényszeríteni. Nem lehetséges, hogy megkövetelje egy egyház, közösség, hogy bizonyos feladatokat csak akkor végezhetsz, ha úgy élsz, ahogyan a legnemesebb. A Lélek fordítva működik, és magától munkálja ki bizonyos emberekben a magasztos életminőséget, hozzáállást, és az ilyen emberek organikusan kitűnnek a közösségekben, s spontán látnak el feladatokat, amelyekre ők tűnnek a legalkalmasabbnak. Az ember azonban sosem akarja alávetni magát az Istennek és hagyni, hogy csak a Szentlélek működjön. A katolikusok mérhetetlen terheket, frusztrációkat adnak azok lelkére, akik Isten dolgaival akarnak elhivatottan foglalkozni, de ugyan nem a szent nemtelenség állapotában vannak, míg a protestánsak ugyanilyen terheket, frusztrációkat sóznak azokra, akik a szexualitástól mentes Krisztusnak szentelt szellemiség állapotában vannak, de a közegükben rendszerhibának tűnnek, ahol a házasság és a család az emberi élet tetőpontja. Hol kevesebb a szabály, szokás, törvény, ott több az egyéni lélek, s hol kevesebb az egyéni lélek ( lelki szegénység) ott az Isten országa.