Horvátországi háború (1991-1995) - Külföldi önkéntesek a fronton

Kapcsolódó
A Horvátországi-háborút bemutató négy részes cikksorozatunk: ITT

A német Katharina az orašjei 101. HVO brigád tagjaként, szerb tüzérségi támadás közben, Vučilovca közelében.

A Horvátországi-háborúban (1991-1995) rengeteg külföldi önkéntes vett részt. " Számtalan kalandort és idealistát vonzott", ahogy angolnyelvű tudósításokban szerepelt. Bár a Nyugat leginkább felháborodással viseltetett a mainstream médiában főként neonáci önkéntesekként definiált jelentős számú katonához, mára bizonyított tény, hogy a neonáci meggyőződésből érkezők elenyésző részét alkották azon külföldiek csoportjának, akik önként hajlandóak voltak harcolni, s akár életüket is adni  egy számukra rokonszenves nép szabadságáért. Többségük akkor érkezett, mikor Horvátországnak még reguláris hadserege, felszerelése, légiereje, nehézfegyverzete, páncélosai nem voltak, könnyű fegyverzete is alig. A Jugoszláv Néphadsereg jól felfegyverzett, szakszerű, többszörös túlerőben lévő professzionális hadseregével néztek szembe, miközben azt kockáztatták, hogy a nemzetközi jog szerint terroristának minősülnek, amennyiben nemzetközi közösség nem ismeri el Horvátországot független államként, ami a háború elején nem tűnt reményteljesnek. Az horvátországi háború külföldi önkénteseinek veterán szervezete (Udruga stranih dragovoljaca Domovinskog rata) több, mint 2000 külföldi önkéntest azonosított, köztük legnagyobb számban britek (203 fő) németek (132) franciák (90) magyarok (42) képviseltették magukat legnagyobb arányban.

Miután sikerült felvennem a kapcsolatot Tomislav Šulj, zágrábi történésszel, akinek szakterülete a horvátországi háború külföldi önkénteseinek története, engedélyt adott, hogy megosszam a birtokában álló fotókat és történeteket. Mivel ez az anyag igen tetemes, így a teljesség igénye nélkül csak néhány rövid történetet osztok meg ezekről a férfiakról és nőkről, akik különböző okokból, de fegyvert ragadtak a horvát szabadságért. ( Az említett veteránok közül sokan a mai napig élnek, de történetük megosztásán kívül jelen esetben, egyéb nyilvános szerepléstől tartózkodnak, így a közösségi médiában illetve más módon ne keressék őket. Az alábbi fotók, nevek és más információk felhasználása egyéb felületen nem engedélyezett!)

Számos külföldön élő horvát érkezett önkéntesként megvédeni anyaországát. Azonban a jamaikai  születésű, kanadai Dr. Elizabeth Ninčević követte férjét, hogy az megvédje eredeti hazáját. A házaspár közösen harcolt Horvátország függetlenségéért 1991-től. Sajnos ezután nem áll rendelkezésére információ a sorsukról. 

A Honvédő háborű Külföldi Önkénteseinek Veteránszervezete több, mint 40 magyart azonosított, akik Horvátország szabadságának megvédésére siettek. A fotón Horváth László szerepel a 104. HVO dandár tagjaként, Grebnice közelében. László sikeresen túlélte a háborút és ma is köztünk van. 

Colton Perry az USA-ból érkezett.  Korábban a Francia Idegenlégió tagja volt. 1991-ben a HOS-hoz csatlakozott, majd annak hadseregbe való integrálása után a 109. HV brigád tagja Vinkovcinál. Később a 131. HV dandár tagjaként esett szerb fogsába egy felderítő akciója közben 1992 májusában. Dragan Vasiljković a hírhedt "Dragan kapitány" személyesen vett részt Perry brutális kínzásában, amiket csodával határos módon túlélt. A háború után befejezte tanulmányait és sikeres karriert futott be egy informatikai cégnél. A háború és a kínzások hatásai azonban nem kerülték el, több agyvérzést is elszenvedett. Az utolsót azonban nem élte túl. 2024-ig élt. 


 

A holland Johannes Tilder egy humanitárius szervezeten keresztül érkezett Horvátországba 1991 novemberében. Rövid ideig a Francia Idegenlégió tagja, majd 1990-ig Németországban szolgált a NATO-erőknél. Gospicban megalakította az első holland önkéntes egységet a 118. ZNG brigádon belül. Hadnagyi rangig jutott később a HV-ben, és a gospici mélységi felderítők kiképzésének főfelügyelőjeként szolgált. 1994 áprilisában a szerb erők fogjul ejtették, kegyetlenül megkínozták, majd kamera előtt kényszerítették, hogy vallja be a 1993-as Medak-hadműveletben elkövetett bűncselekményeit, végül agyonlőtték. 

Keith Philips korábban tengerészgyalogosként szolgált a brit hadseregben, ahol kétszer is megsebesült. Erzsébet királynő kétszer is kitüntette. 1991 vészterhes évében érkezett a legkaotikusabb frontra, Vukovár-Vinkovci térségébe. Saját pénzén vásárolt fegyvereket és felszerelést. Később a zadari "Pókok" speciális rendőri egység kiképzőjének és oktatójának kérték fel, amit elfogadott. Zadar ostroma alatt egy óvóhelyen ismerkedett meg későbbi feleségével. A háborút túlélte, azóta is kerüli a nyilvános szerepléseket, csak ritkán nyilatkozik. Ma is Zadarban él feleségével. 

A német Peter Dlaka a Villám-hadművelet után készült fotón, miután a HV visszafoglalta Nyugat-Szlavóniát a szerbektől. 1991-ben ugyanitt kezdte  katonai pályafutását a Novo Gradiska fronton. Öt évet szolgált a HV és a HVO egységeiben. A háborút ugyanott fejezte be, ahol kezdte a 121. HV dandár tagjaként a Villám-hadműveletben. "Egyetlen napot sem bánok az életemből, nemhogy a horvát hadseregben töltött időt. Ha kellene, újra megtenném! Természetesen nekem is voltak nehéz időszakaim. Kétszer is komolyan elgondolkodtam azon, hogy abbahagyjam-e a harcot, de semmi ilyesmit nem tettem. Állom a szavam, nem változtatok a döntéseimen. Ha céllal érkeztem, akkor ki is kellett tartanom és a végéig maradnom, megtapasztaltam a győzelmet és a háború végét." - nyilatkozta később. Ma is Nyugat-Szlavóniában él és egy Tomislav nevű fiú büszke édesapja. 

A bolíviai-magyar Rózsa Flores Eduardo és a magyar Dér Zsolt (aki később a boszniai fronton is szolgált, ma is Magyarországon él) egy haditudósítóval beszélgetnek 1991 október 6.-án a zömében magyarok lakta Szentlászló (Laslovo) falu védelme alatt. 1991 nyarán egy spanyol lap tudósítójaként érkezett Horvátországba, majd szeptemberben csatlakozott a ZNG-hez, ahol az Eszék mellett állomásozó dandár részeként megalakította az Első Nemzetközi Brigádot kb.100 fővel. Elsősorban magyarok, franciák, britek, svájciak, kanadaiak, portugálok, ausztrálok és amerikaiak védték Kelet-Szlavónia horvát és magyar lakta településeit. A háború után egy magyar film is készült Chicho címmel háborús élményeiről. Feltételezett, hogy szerepe volt a 2006-os öszödi beszéd kiszivárogtatásában is, majd 2009-ben ölték meg Bolíviában, miután Morales bolíviai elnök elleni merényletkísérlettel vádolták. Az egész világsajtóban, kiemelten a magyar és horvát médiában felkapott hír volt. 2020-ban végül Bolívia utólag ejtette a merénylekísérlet minden vádját. 

Az Első Nemzetközi Brigád tagjai Laslovo(Szentlászló) falu védelmének utolsó napjaiban. 1991. november 24.-én foglalta el a rettegett Zejko Raznatovic hírhedt szabadcsapata, azaz Arkan Tigrisei. A faluba érkezéskor rögötön lemészárolták a faluban maradt idős, magatehetetlen civileket. Szentlászló védelmében összesen 48-an haltak meg. Az ostrom utolsó napjaiban 6 védő halt meg, akik közül kettő magyar, egy bosnyák, egy ír, egy szerb és egy horvát volt. 

Az ír származású Thomas Crowley 1967 és 1991 között a Brit Hadseregben szolgált. 1991-ben érkezett Horvátországba és a HOS kötelekébén kezdte meg szolgálatát elsőként a Dubrovniki csatában. Később 1992-től harcolt a livnoi csatában, Mostrarnál, Popovo poljenél. A spliti 9. Rafael vitez Boban zászlóalj tagja volt, mely a HV-ba integrálás után is az utolsó HOS egységként funkcionált. Majd részt vett a nagyszabású Maslenica hadműveletben 1993-ban és Skabrnje felszabadításában, ahol a szerbek a a háború alatti második legnagyobb népírtást végezték a vukovári mészárlás után. 1994-től a 114. dandár kiképzőtáborát vezette és több, mint 2000 horvát katonát készített fel a harcokra. „Azért jöttem Horvátországba, hogy harcoljak a szabadságáért. Szeretnék itt maradni a háború után, és itt élni, ha túlélem. Szeretem Horvátországot és a horvát embereket. Ez az otthonom.” - nyilatkozta nem sokkal azelőtt, hogy 1995. június 10.-én Dubrovnik mellett egy akna megölte. Posztomusz őrnagyi rangot és Petar Zrinski és Fran Krsto Frankopan horvát rendet kapott 2012-ben. Mai napig az egyik leghíresebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő hősnek számít Horvátországban, ahol Split utcáit több helyen is emlékére álított falfestmények borítják. Életéről 2025-ben mutattak be dokumentumfilmet is. 

A 25 éves francia Jean-Michel Nicolier interjút ad a már szerbek áltla elfoglalt Vukovár kórházából, ahol sérülései miatt lábadozott. A francia hírekben látta Horvátország függetlenségi háborúját, majd egyedül vonatra szállt és jelentkezett Zágrábban önkéntesnek. A HOS tagjaként Kelet-Szlavóniába került, először a Banovinai frontra, majd 1991 szeptemberében az utolsó önkéntesek egyikeként érkezett az ostromlott Vukovárra védőnek. A három hónapos kegyetlen harcok alatt kétszer is megsebesült. Második sérüléséből lábadozott, mialatt 1991. november 18.-án a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok elfoglalták a várost. Egy francia televíziónak ekkor adta híres interjúját. „Túl sok barátot vesztettem el, túl sok embert láttam sírni, túl sok szenvedést. Többször is azt javasolták, hogy hagyjam el Vukovárt és menjek vissza Franciaországba, de én maradtam. Vesztettünk. Tudtam, hogy nehéz lesz, de nem gondoltam, hogy ilyen szörnyű lesz, különösen a civilek számára. Önkéntesként jöttem Vukovárba. Ez az én döntésem..." - nyilatkozta, majd többször is a "vágóhíd" kifejezéssel jellemezte Vukovár ostromát. Nem sokkal később a csetnik csapatok kiürítették a kórházat és több, mint 200 sebesülttel és civillel együtt az Ovcarai disznófarmon hosszan verések és kínzások után, kegyetlenül kivégezték, a II. világháború utáni Európa első népírtásában. Holtteste a mai napig nem került elő. 2012-bem posztomusz Petar Zrinski renddel tüntették ki, majd 2013-ban Vukovár lakosainak döntő többsége rá szavazott Vukovár új hídjának nevéről szóló szavazáson. 2015-től a Jean-Michel-Nicolier- híd mellett áll szobra is. Thomas Crowley-val együtt az egyik leghíresebb és leginkább tisztelt külföldi önkéntes Horvátországban. Arcával díszített festmények tarkítják Vukovár és más horvát városok utcáit. Életéről több dokumentumfilmet is bemutattak. 

Michael Misch Németországból érkezett Karlovacba 1991-ben. A ZNG önkéntesei közé lépett, akik nem is sejtették, hogy az alig 30 éves fiatalember már megjárta az libanoni háborút, Latin-Amerikában a brit hadsereg oktató-kiképzője volt és Kambodzsa és Burma dzsungeleiben harcolt, valamint ejtőernyős szabotázsakciókat hajtott végre az Idegenlégió kötelékében. A tankokkal és nehézfegyverzettel nem rendelkező karolvaci védők Misch leleményessége okán többször késztették megtorpanásra a Jugoszláv Néphadsereg páncélosait. Egyik esetnél Misch ötletére jól megkoreagrafált módon vágott kipufogós személygépkocsikkal köröztek a házak között úgy, hogy a füst és a hangok hatására a szerbek inkább visszavonulút fújtak, azt gondolván, szintén tankokkal állnak majd szemben. 1992 júniusában sérült meg először, ekkor egy társa aknára lépett, ő pedig több repeszt és a bajtársa csontszilánkjait kapta a a lábába. Bosanska Posavinánál a kezét amputálták majdnem, de a torkába is kapott repeszeket, aminek kvöetkeztében a tüdőkapacitásának 40%-át elvesztette. 1992 után 101. HVO brigádhoz került, ahol 1996 májusáig szolgált. Azt mondja sok egykori bajtársa harcol az orosz-ukrán háborúban mindkét oldalon. Nem régiben kapcsolatai révén sikerült egy elkeseredett ukrán édesanya kérésére megtalálnia eltűntnek hitt fiát. Ma is Horvátországban, Dramaljban él. 

Michael Misch nem csak katonaként volt aktív a fronton, de fotósként is. Sokan mások is így tettek, így rengeteg kép maradt fennt ránk a horvát háborúról, többek között külföldi önkéntesekről is. A teljesség igénye nélkül néhány:

A brit Paul Ogilviea az 5. HV brigád tagjaként ellátást kap harcétri sebesülés közben, valahol a Velebit-hegységben. 

A francia Jacques Nicolai Sisak közelében 1991 novemberének végén. Három hónapnyi  frontszolgálat után visszakellett térnia Franciaországba sérülései kezelésére, majd visszatért és folytatta a harcokat. Ma is Sisakban él. 

Az egyik leghíresebb fénykép külföldi önkéntesekről. A HV és a HOS Vinkovci 109. Dandárjának tagjai, Steve Gaunt és Rodney Morgan. A bunker felirata: Ezt a bunkert a horvát szabadságért harcoló brit önkéntesek építették 1991 decemberében.” Mindkettejük végigharcolta a háborút 1995 végéig, és ma is a külföldi veteránszövetség aktív tagjai.

A brit Mark Tibble és Martin Cruickshank Vinkovci utcáján a frontvonal mellett, 1992. január 15.-én, miután az Európai közösség, köztük Nagy-Britania is elismerte Horvátországot független országként.

Ismeretlen kanadai katona a ZNG tagjaként

Andreas Buder német önkéntes a 101. HVO dandár tagjaként élvezi a napsütést a harcok rövid szünetében Vučilovban, Brcko megyében 1993 tavaszán. Michael Misch fotógyüjteményéből. 

Az Irán gyűlöletről és Izrael imádatról

 Két szempont az Irán-Izrael konfliktushoz

1. Irán a nyugati médiában az 1979-es iszlám forradalom óta úgy van beállítva, mintha maga lenne a patás ördög, ahol velejéig romlott, gonosz emberek zsarnokoskodnak őrült törvényekkel. Ezzel szemben Irán nem csak perzsa-indoárja etnikai és kulturális hátterével lóg ki az arab országok tengeréből, hanem síta iszlám kulturájával is, mely jelentősen megkülönbözteti a szunnita muszlim országoktól. Mindez azért fontos, mert ezen tényezők együttesen játszottak szerepet abban, hogy Irán az egyik lehető legkulturáltabb ország a régióban. Míg Szaúd-Arábiában és az Egyesült Emírségekben és a többi öböl-menti USA-csatlós országban abszolút monarchiák vannak, családtagoknak kiszervezett minisztériumokkal, betiltott pártokkal és választások nélkül. Sőt legutóbbi időkig a nőknek még állampolgárság sem jutott. Azzal szemben Irán - noha kétségtelenül a vallási fanatizmus egy vállfaját képviseli-, korlátozott, szabályzott keretek között, de többpártrendszerrel rendelkezik, léteznek ellenzéki pártok és nem feltétlen az ajatollah (legfelsőbb vezető) által pártolt elnökjelölt nyer a választásokon. Amely választásokon nőknek ugyanúgy szavazati joga van. Mindezt a Koránból levezetve, a síta iszlám sajátos perzsa értelmezéseként. Ha a Nyugatnak valóban fontosak lennének a liberális értékek, szabadságjokon, akkor egy ilyen önerejéből kinőtt muszlim modellt támogatna, segítene és terelgetné emberséges irányba, a szunnita arab országok kőkorszaki primitiv vallás és társdadalomfelfogásához képest ahonnan önmagától elmozdult. De a szép szavak mögött a geopolitka nyers, minden nemes ideát földbegyalázó realitása áll.

2. Keresztény szempontból természetesen az iráni rezsim működése is vállalhatatlan minden szempontból. Azonban iszonyatosan hatalmas szerepet játszik Izrael feltétlen támogatásában a Nyugat számára, elsősorban a nyugati jobboldal számára a 19. században létrejött teológiai irányzat, a diszpenzácionalizmus. Ez az amerikai protestantizmusból kinőtt értelmezés többek között azt vallja, hogy Isten kettős üdvösségi tervvel rendelkezik, s a zsidó népre külön megváltási terv vonatkozik, s rájuk nem érvényesek az Újszövetségben foglaltak. Ez az irányzat felrúgta az ókereszténység óta meglévő szellemi alapot, mely a keresztények közösségét és az egyházat az ószövetségi zsidó nép és Izrael szellemi örökösének tekintette. Vagyis a Jézus utáni keresztény közösség, a Jézus előtti kiválasztott nép analógiája, ezen hívők közössége, az egyház pedig Izrael szimbolikájának folytatása. Hiszen Jézus maga is "mennyei Jeruzsálemről" beszél és többször is használja ugyanazokat a helyszíneket szimbolikusan a keresztény végső üdvösség szempontjából, amik az Ószövetségben konkrét, történelmi zsidó helyszínek voltak. A zsidók külön irányú üdvössége nem csak teljes Zsidókhoz írt levél tartalmával összeegyeztethetetlen, amely az Újszövetségben a zsidó teológia szempontjából magyarázza el miért veszíti érvényét a korábbi judaista hozzáállás, s tölti be helyesen a korábbi jövendöléseket Jézus, de olyan cselekedetekre is rávehet keresztényeket, amikkel lehetetlen lenne azonsulni helyes krisztusi lelkülettel. Mint olyan modern államok, mint a jelenlegi Izrael teljeskörű támogatása, aminek működését, tetteit ugyanúgy nem lehet összeegyeztetni a keresztény értékekkel, ahogy Irán rendszerét sem.

Isten, mint apa

A magyar Bibliafordítások kivétel nélkül megmaradtak a mára avittas "Atya" megnevezésnél, amely roppant rideg, távolságtartó külsőt kölcsönöz a megnevezettnek. Az Újszövetségi ógörögben, Jézus által beszélt arámiban, de más nyelvekben - például angol Bibliában-, is a "apa" kifejezés szerepel. Isten azt várja, hogy így hívjuk: apa. Ez az elsőre talán bizarr, mégis elképesztő misztérium teljesen egyedülálló, és a kereszténység sajátja. A jelentősebb világvallások hatalmas energiát fektetnek abba, hogy az ember képes legyen eljutni a szakralitás magjához, valamiféle valós kapcsolatba, élménybe kerülni az abszolútummal, különböző testi, lelki, tudati, meditációs technikákon, ceremóniákon, rítusokon stb. keresztül. Jézus Krisztus azt üzeni, ezek a taktikák, praktikák mind feleslegesek és pusztán a hit által, olyan közel kerülhetünk Istenhez, hogy az, mint egy szerető, gondoskodó, megértő szülő jelenik meg.

A kereszténység azt állítja, hogy Isten manifesztálódott a világban, emberként, emberi testben és személysiégben, és a benne való hit, tanításainak követése, mély lelki átélése majd a számunkra logikailag felfoghatatlan megváltó váltsághalálában való hit által a szakralitás centrumába, a szentek szentjébe juttat be és Isten, szerető édasapánk közelségében és képében lesz ott nekünk. Azzal, hogy Isten fiában hiszünk, mi magunk is Isten fiaivá, lányaivá, gyermekeivé válunk. Az Ószövetség istenképe nem más Istenről ír, mint az Újszövetségé, csak még nem tört át a gát, ami Jézus által történik, még nem ismerhették meg Istent személyesen a maga valójában, ezért messzi, érthetetlen, zord kép rajzolódik ki. Jézussal ez a gát áttörik és mindenki a hit által Istent szerető apjaként kaphatja meg. Ezért van, hogy mikor Jézus halálakor a templom kettéhasad, a "szentek szentjének" nevezett szentély, mely addig szimbolikusan elvolt takarva, leszakad és mindenki számára láthatóvá válik, nem csupán a beavatottak részére. Nincsenek többé beavatottak, mindenki beavatott, aki nyitott szívvel, lélekkel, elmével közelít Isten felé. Szegény megboldogult László András filozófus sem értette ezt a misztériumot és értetlenül állt a buddhista filozófiából merített tengernyi tudásával az előtt, hogy miképpen lehet a kereszténységben bárki beavatott. Rítusok, tűzpróbák és évtizedek technikák elsajátítása nélkül. S valóban, minden más világvallásban ez blaszfémia, mégis ez a kereszténység ereje és csodája. Nincsen más vallás, amely eljuttatna arra mélységesen személyes, lelkileg intim viszonyba a teremtő abszolútummal magvával, mint a kereszténység. S miközben ilyen közelségbe kerülünk a Teremtővel, megérezzük annak lényét és esszenciáját, így semmijen más vallásban nem is érezhetjük egyszerre ilyen távolinak, gyarlónak és kicsinynek magunkat ehhez a megismert igazsághoz képest. A keresztény hit egyszerre végtelenül személyes, intim, borzasztóan közeli, apai viszony Istennel, miközben őt ismerve, sosem látott perspektívából döbbenhetünk rá önön kicsinyes, romlott természetünkre.

Ez a kettőség harcol szüntelen a hívőben az óember és újember harcaként. Ez a varázslatos dinamika, mely magaslatokat és mélységeket ad nap, mint nap. Ami csodálatos átszellemülések és hihetetlen bukások hosszú spiráljaként halad a megszentelődés útján, mely kettőség és dilamma meg nem szűnik e világ végén, mikor " az Isten eltöröl minden könyet az szemekről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jel. 21:4). Addig is Isten közeli, szerető apaként terelget bennünket ezen az úton legbensőbb bizalmasunként, mely a teremtés egyik legnagyobb csodája, hogy megadja nekünk ezt a kiváltságot már akkor, mikor mi még bűnösök vagyunk, s fel nem is foghatjuk teljesen ennek sem a lényegét, sem a jelentőségét.

Isten spirális szimbolikája

Istent és a Bibliát nem lehet megérteni absztrakt, szimbolikus gondolkodás nélkül. Amennyiben mindent szószerint értelmezünk az hívők szempontjából a neoprimitivisztikus fundamentalizmushoz vezet, ateisták szempontjából pedig az autisztikus kritikákhoz. Isten szellem és a Biblia ennek megfelelően megfelelő műfajokkal igyekszik kifejezni ennek a mélységét, nem pedig mechanikus használati utasításként megértetni Istennek, számunkra megnem érthető esszenciáját. A Szentírás több évszázad alatt született részei, többfajta irodalmi műfajban is íródtak. S míg az ószövetségi vándorlások, háborúk vagy Jézus élete egy történelmi beszámoló ókori stílusjegyében íródtak, megannyi absztrakt gondolkodást igénylő, szimbolikus leírás is született a Teremtés könyvétől, próféciákon át a Jelenések könyvéig. Mivel a lényeg, Isten szellemisége a mi emberi logikai korlátainkkal fel nem fogható és le nem írható, maga Jézus is elvont, szimbolikus példázatokban beszél a legtöbb alkalommal, ha Isten esszenciájának magvát kívánja átadni nekünk.

Isten hármassága egy olyan misztikum, amelyet műszaki logikával soha fel nem foghatunk. A teremtés és az egész Bibliában elénk tárt időintervallum csakis absztrakt módon értelmezhető valamelyest. Az eredetileg teremtett kozmosz, melyet a Teremtés könyve Édennek hív olyan, mint a víz fagyott, jég formájú halmazállapota. A bűnbeesés létromlása után az emberrel és a hozzákötött teremtett világgal egyetemben alázuhan ez a kozmosz és létrejön a jelenlegi, fizikai világunk, ami a folyékony halmazállapota a víz a jelen példánkban. S mire az új ég és föld elérkezik és Mennyek Országa elközelít, a gőz halmazállapotának hasonlatával tudunk élni arra. Mind a három forma egy és ugyanaz a teremtés, mégis kardinálisan különbözik annak mikéntje és megnyilvánulása. Magának ennek a hármas tagolódásnak része az is, hogy Isten maga is a három különböző személyét, aspektusát ismerhetjük meg benne. Az Ószövetségben az Édentől, az Atya mindent átfogó, erős, határozott de bölcs, sokszor számunkra kiismerhetetlen, érthetetlen személye jelenik meg. Az Újszövetségben a jelen világhoz igazodva, a Fiút ismerhetjük meg Jézuson keresztül, aki már személyes érzelmekké, intuíciókká formálja az Isten lényegét, amit mi csak egyszerűen szeretetnek hívunk. S végül Jézus elküldi a Szentlelket, mely megnyitja az utat a Mennyország felé és felkészíti, formálja a hívőket az eljövendő világhoz való hasonulásra, beteljesítve az Istennel való egységet. Ez az, amit a teológiában reveláció progresszivításának, vagyis a kinyilatkoztatás fokozatosságának neveznek. Amint a történelem során Isten lépcsőzetesen ismerteti meg magát a zord kiismerhetetlen Úr képétől, egészen odáig, hogy mi magunk is lélekben, szellemiségben hasonolunk hozzá és osztozunk vele.

Ez a fokozatosság, előrehaladás pedig megjelenik mindenben. Isten munkája olyan akár egy spirál, egy folyton csavarodó, fel és leívelő de végső soron előrehaladó dugóhúzó. Az első teremtés, az Éden olyan, mintha egy analóg óra mutatója felfelé állna az éjfélen. A bukás letaszítja a világot a szemben lévő, lefelé mutató 6-osig, majd az új teremtés ismét felíveli a 12-esre. De a 12 nem éjfél, hiába áll ugyanott a mutató, több annál. Térben ezt sokkal jobban szemlélteti egy spirál, mely ugyanúgy lefelé csavarodik, de közben mégis előre halad a térben, miközben ismét felfelé tekeredik. Ez a spirál számtalan helyen megmutatkozik a teremtett világban is. Maga a DNS láncunk is ilyen előrehaladó tekeredés a térben, ahogyan az egész galaxis is ennek manifesztációja. Kevesen tudják de a bolygók nem csakhogy egy csillag körül forognak, hanem ezen csillagok is folyamatos haladásban vannak és a körülüttük lévő forgás valójában egy spirál szerül haladás a folyamatosan mozgó csillag mellett. Megannyi jelképet, szimbólumot hagy a teremtésben Isten, hogy láthassuk a munkáját, ahogyan a bűn és a bukás által is képes ismét felívelő szakaszokat elérni és a szabad akaratból jövő hibák és bűnök által fordul mégis jobbra, tökéletesebbre és halad előre Isten munkája, mely végül előbbre lesz, s jobb lesz, mint a kiindulópont volt. Ahogyan a Mennyek Országa is másabb, jobb, tökéletesebb lesz, mint az Éden volt, miután az első teremtés formái végleg elmúlnak a jelen világ végezetével. 

Az internacionalista nacionalizmus gordiuszi csomója

Mikor még zsenge kamaszkoromban a ultrajobboldali, nemzetiszoc nosztalgiás közegekben bolyongtam volt egy alkalom ahol egy nemzetközi nacionalista dzsembori alkalmával a szerb kolegákkal beszéltek a magyarok, és hát a szerbek nagy ovációval fogadták, hogy szerintünk is az aljas nyugati, amerikai támogatottságú Koszovó az Szerbia része. Aztán visszakonyult a szájuk mikor Vajdaság kérdéskörében azt már a magunkénak vallottuk. Orbán "tihanyi visszhangja" is csak egy mintája az internacionalista nacionalizmus ősi problémájának.

Amikor a nacionalizmus megjelenik a 18. század végén, akkor egyértelműen baloldali, a jobboldali, konzervatív világrend lebontására szolgál. A konzervatív, feudális birodalmak többnyire mind többnemzetiségű entitások voltak, ahol a nemzetiséghez, etnikumhoz való tartozás másodlagos volt. A nacionalizmus képes volt lebontani területileg és társadalmilag a nagy jobboldali birodalmakat, kiegészülve a szocialsita és liberális mozgalmakkal egyetemben. Az Osztrák-Magyar Monarchiát is ez a nemzetiségi feldarabolás tüntette el a nagyhatalmak sorából, ahogyan ez vezetett Trianonhoz is és írta ki a Magyar Királyságot is a lehetséges középhatalmi státusz várományosai közül is. Mikor aztán a baloldali progresszió olyan fázisba jutott, hogy a nemzeti identitáshoz való ragaszkodás is avittnak és megszűntetendőnek minősült, akkor a nacionalizmus óhatatlanul oldalt váltott.

A 20. századtól a nacionalizmus átpártolt a koznervativizmus mellé, hogy közös defenzívát folytassanak az immáron nem csak konzervatív társadalmi rend, de a nemzeti értékek ellen is folyó progresszív megnyilvánulások ellen. Csak a nemzeti-konzervatív front kibékíthetetlen belső ellentétekkel rendelkezik, melyek alkalomadták felbukkannak. Egy globális kozmopolita progresszív folyamat ellen egyenként nemzeti szinten nem lehet harcolni. (Ezért is volt hasznos, hogy a nacionalizmus felbontotta a tradícionális soknemzetiségű, ám konzervatív értékrendű birodalmakat). Viszont a nacionalizmussal átitatott nemzetközi, közös felléppés a globalizmussal szemben elkerülhetetlen paradoxonokhoz vezet, hiszen egymás nacionalizmusa ütközni fog ezekben a nemzetközi összefogásokban. A román szélsőjobboldal ugyanúgy a globalisták, brüsszeli bürokrácia, LMBTQ és gender, migrációs kulturkeveredések ellen aposztrofálja magát, mint megannyi a kontinensen. De nacionalizmusából adódóan magyarellenes. Erdély, mint a magyar nacionalizmus szimbolikus ékköve, egyértelmű célpontja ennek. A jobboldal dilemmája ez esetben az, hogy vagy a nacionalizmusát dobja el és pártol egy román jelöltet, akiben az antiglobalista konzervatívot látja, vagy támogat egy liberális-globalista jelöltet, akiben a magyar nemzetiség védőjének lehetőségét látja. Így vagy úgy, de a nemzeti-konzervativizmus meghasonlik. Vagy a jobb vagy a bal lábának levágása mellett kell döntenie. Tovább menetelni azonban egyik nélkül sem képes. Nemzetközi példák azonban azt mutatják, hogy előbb vágja le a nacionalista gyökereit ez az irányzat, mint a konervatív vonalat, s lassan visszatérünk a 19. század progresszív kontra konzervatív, feudális hierarchikus társadalmak eredeti szembenállásához.

Gyurcsány és Orbán szélmalomharca a posztkommunizmussal

 "Ez a rohadt Gyurcsányi..." - cseng a fülembe még nagyanyám ősfideszes méltatlankodása több, mint 20 évvel ezelőttről. Így i betűvel a végén. Gyurcsányi. Ekkoriban választotta meg a parlament Gyurcsányt először miniszterelnöknek 2004 táján. Utána csakhamar minden magyar ember megtanulta pontosan a nevét.

Gyurcsány már 1990-ben nagyot álmodott és megalakította az Új Nemzedék nevű fiatalos baloldali pártot, ami ahogy jött, űgy is tűnt el észrevétlenül, hogy aztán Gyurcsány is eltűnjön 10 évre a politikából és csak 2000-ben lép be az MSZP-be. Már fiatalon, a rendszerváltásnál radikális, reformer vonalat képvisel. Nem azonosul a posztkommunista, dohos, posványos kádári milliővel, ami Magyarországon a baloldalt jelentette. 2004-ben mikor miniszterelnök lesz ismét, teljes erővel és már hatalommal vág neki a baloldal megreformálásának és a Horn és Medgyessy-korszakokkal fémjelzett vérbeli posztkommunista avitt baloldaliság leszámolásának. Modern, lendületes, nyugatias, nyitott baloldaliságot akart behozni, ami egyszer és mindenkorra leszámol azzal, hogy a baloldali ember a kommunista szinonímája legyen ebben az országban.

Gyurcsány nagyot álmodott. De csakhamar visszahúzta az avitt, dohos, állampárti posztkommunista világ technikája, taktikája és a költségvetési statisztikák hamisításán át, választási hazugságokon, arrogáns lekezeléseken és érzékeny nemzeti identitáskérdések gyalázásán át vezetett az út a hírhedt szemkilövető, antidemokratikus rendőrterrorig, majd a teljes bukásig. Gyurcsány leakart számolni a posztkommunizmussal, de átitatta végül annak esszenciája. A baloldal megújulására esküdött fel, végül annak csúfos bukását és a jobboldal évtizedes reneszánszát idézte elő.

Orbán Viktorral egyetemben a modernkori magyar politikatörténet legmeghatározóbb alakja. Sorsuk különös módon hasonlatos és összeér. 20 évig jelentette a magyar közélet, ennek a két embernek egymáshoz füződő viszonyát. Tragikus szimbiózisuk rengeteg párhuzamot is rejt. Orbán is lelkes reformerként kezdte, aki nagyot álmodott és úgyszintén a posztkommunizmus leszámolására esküdött fel Magyarországon. Ennek érdekében az ellenség taktikáját is átvette és a győzelmet a posztkommunista baloldal felett Orbán végül azzal érte el, hogy annak retorikáját, tematikáit és technikáit is átvette. Orbán mire legyőzte a posztkommunistákat, magát is átitatta a posztkommunizmus esszenciája. Tevékenységének vége pedig - amely a jobboldal diadalát hivatott elérni-, nagyon könnyen a jobboldal csúfos bukása felé robog, amely évtizedekre idézheti majd elő Gyurcsány álmát, a baloldal reneszánszát.

A teremtett világ és az ember három halmazállapota

1. Az Éden nem ( vagy nem csak) konkrét földrajzi hely, hanem a jelenleg létező világot megelőző, Isten esszenciájához közelebb álló létállapot. Ebben a létállapotban minden létezett, ami ma is, de más minőségben és formában. Ahogyan a víznek is három halmazállapota van, úgy a teremtett világnak is. A hasonlat kedvéért az Éden legyen a jég. Ezért az Édenben még nem voltak érvényesek több esetben azok a fizikai, vagy természeti törvények, melyek ma, nem volt jelen az evolúció stb. Példának okáért, minden létforma kizárólag növények termésével és levelével való táplálkozásra volt alkalmas ( Ter. 1: 29-30).

2. Ádám és Éva nem csak és kizárólag személyek, hanem egyben minden valaha élő ember összessége. Az ókeresztény origenészi teológia szerint minden ember létezett ebben a preegzisztens (jelen lét előtti létben) és mindannyiunk beleegyezett valamely mértékben az eredendő bűn döntésébe, vagyis az Isten nélküli, önálló élet melletti választásba. Kálvin később szintén úgy magyarázza, hogy Ádámban és Évában már jelen volt az összes valaha élt, élő, élni fogó ember "lélek-magva". Így ez a jelen világ és minden következménye mindannyiunk személyes felelőssége is.

3. Mivel az ember felelősségére bízta Isten az egész teremtett világot (Ter. 2:15) az ember minőségbeli bukásával (kvázi az emberhez hozzáláncolva) és Istentől való eltávolodásával, az egész teremtett világ is elbukott és létrejött a mi általunk is ismert, jelen, fizikai világ. Ezért írja Pál apostol később, hogy: " a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." (Róm 8:21-22) Ez a jelenlegi világunk a víz halmazállapotainak hasonlatánál maradva legyen a folyékony víz.

4. Mivel Isten rendje felborult az ember bukásával, a kibillent rendet helyre kell állítani. Az ember azonban romlottságában képtelen saját magától erre. Pál még azt is mondja, hogy azt sem tudjuk, hogyan kell imádkoznunk helyesen és az Isten Lelke fohászkodik helyettünk. (Róma 8:26) Ezért az ember bűnének árát Isten maga tölti le az ember helyett, ő fizeti be a számlát helyettünk, mikor hús és vér formában teljesen emberré lesz Jézus Krisztus képében és a mi bűneinket magára véve vállalja a halált. Aki pedig ebben hisz, annak a " számlája rendezve lett", s az öröklét vár rá, a jelen világ múlandóságából kilépve. Hatalmas, emberi ésszel fel nem fogható misztérium ez.

5. A jelen világ végén, elérkezik az Új ég, Új föld és Új teremtés, melyben ismét visszaintegrálódik a teremtett világ az Isten esszenciájával átitatott állapotba. Ám nem az Éden állapotába, ahonnan kiindult, hanem annál sokkal több lesz. Isten szellemétől teljesen átitatva. Ez a Mennyek Országa, ahol Isten lesz minden, a mindenben (1Kor. 15:28). A halmazállapot példánkkal élve, ez a világ végő, " gőz" formájú állapota.

6. Jézus Krisztus a feltámadásával "ízelítőt" nyújt ezen elkövetkezendő, megújult, végső állapotunkról. Mikor Jézus feltámad, a testére nem hatnak már a jelen világ fizikai törvényei, ugyanakkor nem valamiféle szellem, mely kiesett a világból, hanem meghaladta azt, több annál. Ezért képesek a tanítványok Jézust fizikailag is megérinteni, vagy Jézus képes táplálkozni is (Jn. 20:19-25) mikor másutt még alakjának formáját sem teszi felismerhetővé (Mk. 16:12) vagy éppen ott és akkor jelenik meg, ahol akar. A feltámadáskor mindannyian ebben a szellemi testben fogunk részesülni, ahogyan maga a körülüttünk lévő világ is új szintre lép, új formába öltődik körülöttünk az Új ég és új föld képében. (Jel. 21:1)

7. A hit misztériuma által részesülünk Krisztus feltámadásának dicsőségéből majd, azonban addig is részesülünk Krisztusból már itt e földi világban is, hiszen részint eggyé váltunk szellemileg vele. "Élek de már nem én, hanem Krisztus él énbennem"(Gal. 2:20)- mondja Pál apostol, ahogyan kifejti azt is, hogy minden hívő Krisztus láthatatlan testének része. (1. Kor. 12: 12-27). Krisztus feltámadásának dicsőségében való részesedés azonban nem érhető el Krisztus földi megpróbáltatásainak valamilyen arányú részesedése nélkül! Az emberré lett Isten és az ő tagjai ebben a világban paradox hibák. Az eljövedő dicsőséges létállapot hírnökei egy még romlott, más "halamzállapotú" világban. Rendszerhiba a jelen világ szemszögéből, melyre úgy reagál, akár a fehérvérsejtek az idegen betolakodókra a szervezetben. Ezért hagyja Jézus azt a fontos tanítást minden kereszténynek, akik őszintén, szívvel és lélekkel kívánják oda adni magukat neki: " Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják." (Jn 15:18-20)