2021. december 28., kedd
A szexualitás, mint az istentelen öröklét
2021. november 20., szombat
A világ egy illúzió
2021. november 9., kedd
Horváth Martin: Szanszára-küldetés
2021. október 24., vasárnap
Elkúrtuk az időnket (filmkritika)
Elöljáróban annyit, hogy még mielőtt láttam a filmet, kicsit még vártam is, hiszen nagy igény lenne a 1990 utáni magyar történelem legjelentősebb eseményének filmfeldolgozására. Annak idején, kamaszkorom hajnalán nagy izgalommal néztem az MTV-ostromának közvetítését, majd izgatottan mentem haza minden nap a suliból, hogy a napi balhét megnézzem hogyan áll. Kíváncsi voltam, mit tudnak ebből a mozivásznon átadni. Aztán persze látva Kálomista arcán sugárzó mentalitást, pár snittet és legfőképp megtudva a film címét, hát komolyan tartani kezdtem a végkifejlettől. Ez a cím egyébként olyannyira zavart, hogy mindent megtettem, hogy nehogy ki kelljen mondanom akár egy pénztárosnak is, hogy "az Elkúrtukra jöttem", amit az online jegyvásárlás csodájának köszönhetően sikerült is elkerülni. Nagyon érdekelne, hogy ezzel a logikával Kálomistáék a tengerentúlon mit kezdenének. Például egy Bill Clinton bukását vászonra vitt alkotással, azzal a címmel, hogy Lesz*ptak. Vagy elég ha egy Szex és New York adaptációt csinálnának Budapesten Megb*sznak címmel. Komolyan gondolom, hogy ez az ortó névadás akkor is megbocsájthatatlan lenne, ha amúgy a film zseniálisra sikerült volna.
Magára a filmre meglepően sokan jöttek el. Nem tudom mennyi volt a hozzánk hasonló katasztrófaturista, de sok fideszes arc volt, akik kiöltöztek, mintha színházba jöttek volna, na meg ízléstelenül elegáns fidelitasosok is megjelentek és ellőtték a kötelező fotót magukról, hogy jelenthessék a központnak, hogy megcselekedték, amit megkövetelt a haza. A film pozitívumai az első pár percben kiderülnek. Az operatőri munka kifejezetten szép, ízléses, háttérzenével kiegészítve az egész atmoszférája jó egy politikai thriller jelzővel aggatott alkotásra. A színészek is rendben voltak, arról nem ők tehetnek, hogy túl sok jó szöveget és karaktert nem írtak nekik az átlag sablonokon túl. Mert az Elk*rtukot azzal kúrták el, hogy a szép csomagolás és tálalás mellé igazán tartalom nem járt. A forgatókönyv a Fidesz 2006-ról alkotott konteójából és egy B-kategóriás sablon politikai thriller ötvözéséből áll. Minden objektív szemléletre tett igyekezetem mellett is, menthetetlenül propagandafilm. Süt róla, hogy a fő cél nem egy hiteles történelmi film, vagy úgy általában egy jó és elgondolkodtató film alkotása volt, hanem a Fidesz 2006-ról alkotott narratívájának a letömése a torkunkon. Amitől még egy jó propagandafilm lehetne, csakhogy a Fidesz 2006-os konteója több sebből vérzik, nem csak leírva, kimondva, de bizony 2 órában a mozivásznon is. Addig teljesen rendben van a történet, hogy megtudják az MSZP-sek, hogy az öszödi beszéd felvétele eljutott a Fideszhez és a nagygyűlésükön akarják bemutatni, ezért elvéve a dolgok élét, inkább ők maguk szivárogtatják ki. Az, hogy az MTV-székházat hagyják elfoglalni, és szándékosan nem küldenek erősítést a rendőröknek, szintén reális, és régóta gyanús esemény volt például a pár utcával odébb várakozó, bevetésre kész, de végül sohasem bevetett rendőrök hada. Miközben az MTV-hez nem küldték őket sohasem, inkább hagyták eszkalálódni, majd veszni hagyni a TV-t. Azzal, hogy egy randalírozó, fasiszta csürhe látszatát tudták a tüntetésekről kelteni, tökéletesen vette el a kedved a további, jóérzésű emberek tömegeinek tüntetésétől és így a kormány megbuktatásának kockázatától is. Bár az események mindenféleképpen spontán alakultak ki a valóságban, a hatalom nyilván próbált érdeket csinálni belőle magának. Egyébként ezekre a film annyira nem tér ki, ahogy nagyon sokmindenre nem. Nem mutatja be, hogy a TV-székház ostromát megelőzte, hogy egy petíciót akartak átadni, amit nem voltak hajlandóak átvenni ott. Nem mutatja be, hogy a tömeg evégett érkezett oda és nem mutatja be azt a feszült órákig tartó hangulatot, mire elpattant a húr. Sőt, igazából ha valakinek fogalma sincs mi történt 2006-ban a filmből a büdös életben nem tudja meg, hogy mi a francért ostromolják épp az MTV-t. Egyszeriben csak úgy ostrom van és harc. Aminek a jelentős részét igyekeztek megoldani korabeli archív felvételekkel. Nyilván nem volt pénz és energia elég statisztára, meg rongálandó dologra. Így ahhoz képest, hogy a valóságban hosszú órák, izgalmas történésekkel tarkított harcok árán foglalták el végül a tünetők az MTV-t, a film vajnyi keveset mutat be belőle. Nem tudjuk hogy miért és hogyan kezdődik, ahogy azt sem mutatja be, hogyan ér véget. Egyébiránt az október 23.-as eseményeket a film nemes egyszerűséggel be sem mutatja. Persze ha már nem volt pénz és ember a TV-ostromnál sem, akkor egy Tankra végképp nem futotta meg hídblokád felvételekre. A Viszkis is ezzel okozott csalódást nekem, hogy a szökése utáni 3 grandiózus bankrablását és a hajtóvadászatát kihagyták. Valahogy mire a katarzisig érne egy sztori, a magyar filmesek elfáradnak. Szóval aki azért akarja ezt megnézni, hogy a 2006-os utcai harcokat láthassa játékfilmben, az ne tegye, mert csalódni fog.
A film egyébként annyira a Fidesz konteó átadására koncentrált, hogy totálisan elvárja, hogy tudd mi történt pontosan 2006-ban. Történelmi filmnek alkalmatlan. Politikai thrillernek pedig nagyon bárgyú és logikátlan. A narratíva azt is az MSZP vezérkarára, egészen pontosan Dobrevre, Szilvásyra és Karácsony Gergelyre meg Hann Endrére akarja rátolni, ami október 23-án történt. Valahogy úgy akarja tekerni a logikát, hogy úgy tűnjön az MSZP-nek jól jön egy rendőrterroros civil tömegoszlatás az 1956-os forradalom 50. évfordulóján. Ez viszont már olyan nyakatekert, hogy sehogy sem megy át a nézőnek. Már, aki nem elvakult Orbán hívő. Amíg az MTV-s magyarázat működik, hiszen nagyrészt valóságos alapokon áll és logikailag is koherens, addig az október 23.-as események MSZP-re kenése ordítóan sántít. De hát nem forgathatták le úgy a filmet mégsem, hogy a Fidesz szándékosan szervezte az Astoriára a naggyűlését, hogy a hívei keveredjenek a rendőrök által oszlatott tömeggel, így kiprovokálva azt a helyzetet, hogy mártírt csinálhasson a saját híveiből és kommunista terror örökösének mutassa be a fennálló kormányt, ami ártatlan civileket ver véresre. Mint mondtam, egy jó propagandafilmhez, kellene egy jó, koherens és hihető propaganda is. Ami pozitívumként említhető még, a 2006-os korabeli hangulatok visszaadása a Nokia telefonokkal, rádióban szóló zenékkel és Pöttyös automatákkal. Hibaként egy N betűs rendszámú autót szúrtam ki, aztán persze lehet a kuka mellett heverő boroscímkék nem korhűek, viszont masszívan alkoholizáló hétvégi programjaimat csak pár évvel 2006 után kezdtem így nem tudom sem cáfolni sem megerősíteni a hitelességüket.
Mindent összevetve koherensen eladható, logikus narratíva nélkül rohadt unalmas és bosszantóan érthetetlen az ELk*rtuk. Ha úgy nézem, mintha nem is magyar lennék, akkor 2
órányi nagyon szépen felvett logikátlan események halmaza és két ember
érthetetlen szenvedése az eseményekben. Ha pedig magyarként nézem,
ismerve minden hátterét, akkor menthetetlenül egy ízig vérig
propagandafilm. Propagandafilm, ami felejthető. Olyannyira az, hogy nap végére már majdnem el is felejtettem, hogy moziban voltunk a barátaimmal, nem pedig szokásosan csak összeültünk megvitatni az élet nagy dolgait pár alkoholos ital társaságában. Mindenesetre ezeket a sörös és boroscímkéket már megjegyzem, hátha egyszer viszont látom pár évtized múlva a NER történetét feldolgozó moziban. Ami remélem koherensebb és jobban átgondolt lesz. Mert igény a közelmúlt magyar politikai eseményeit feldolgozó filmekre lenne. De csak ha nem kúrják el, mint most ezt.
Horváth Martin
2021. október 17., vasárnap
Jézus vakot gyógyít
“Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” ( Jn 9:1-3)
2021. szeptember 17., péntek
Az életigenlés cáfolata
Az élet, mint fogalom mérhetetlenül pozitív jelzőként él a köznyelvben, majdnem minden kultúrában. Viszont első körben nem árt tisztázni, hogy pontosan mit is értünk "élet" alatt. Első körben vegyük a legalapvetőbb teológiai-filozófiai értelmét. Adott a létezés. A létezés maga Isten. Ő minden létező összessége. Azonban nem csak azon létezés részese Istennek, melyet mi látunk, tudunk, tapasztalunk, hanem azon túli, metafizikai létezők is. Ezért Isten nem valamiféle panteista értelemben vett szinonimája az általunk ismert univerzumnak, hanem több annál. Isten ha úgy tetszik "sűrűbben" van jelen egy általunk empirikusan nem megtapasztalható létezésben, melynél fogva Istennek van személye és tudata. Még akkor is ha ez a személye, sokkal összetettebb, mint az általunk ismert emberi személyiség. Miután Isten tehát személy és tudatos, képes felfogni önmaga létezését. A tudatosan realizált, értékelt, tapasztalt létezést pedig úgy nevezzük: élet. Ebben az értelemben az élet valamiféle hihetetlenül csodálatos dolog. Olyannyira, hogy Isten ezt az élményt meg is osztotta és más értelmes lényeket is abban részesített, hogy a létezés tudatos megtapasztalását átéljék. Ezt nevezi a Biblia úgy, hogy "Isten a saját képmására teremtette az embert". Tekintve, hogy Isten minden létezés összessége, így az általa életre hívott tudatos lények nem azonos, nem ugyanolyan szinten és módon szemlélik önmaguk létezését és a körülöttük lévő létezést.
A Szentírás arról is szót ejt, hogy Isten ránk bízta a kozmoszt. A mi feladatunk a teremtett világ, azaz az általunk is érzékelhető létezés felügyelete. Itt érünk el egy nagyon fontos momentumhoz, a bűnbeesés esetéhez. Erről valamilyen formában szinte a legtöbb világvallás és ősi pogány vallások (pl.: zoroasztrizmus) is említést tesz. Ez nem más, mint egy létállapotbeli/minőségbeli romlás, amely az emberiség önálló döntésének következménye. Ez a létezésbeli romlás azonban nem csak magát az emberi lényt illeti, hanem mindazt az ő hozzá "kapcsolt" világot is, melyet a létezésből tapasztal, s mely a felügyelete alatt állott. Magyarán a létminőségében lezuhanó ember, "magával húzta" a létezés általa ismert szegletét is. Ez a tény pedig a továbbiakban kiemelten fontos lesz az életről alkotott másfajta fogalmunk tekintetében!
"A teremtett világ Istent dícséri"- szól a 148. Zsoltár címe is. Gyakran is idézik. Azonban ezzel szemben ott van, hogy a Biblia a " világ fejedelmének/ urának/istenének" említi a Sátánt. Mi hát a helyzet a jelenlegi világgal, a természettel, a fizikai sík kozmoszával? Tömören és világosan a Sátán nem más, mint az Isten lényegi esszenciájának hiánya. De nem önálló létező, nem egy ellen-létezés vagy ellen-Isten. Ebből fakadóan nem rendelkezik azokkal a készségekkel, mint az Isten. Nevezetesen, nem tud teremteni újat. Isten a mi szempontunkból a semmiből teremt, a maga szemszögéből önmagából teremt mindent. Hiszen az abszolút létezés maga Isten. A Sátán ennek a létezésnek már részeként nem képes erre, így csak a már meglévő, Isten által létrehozottakat tudja "megmérgezni" vagy " eltorzítani". Nem alkotott magának démonokat, hanem a már meglévő angyalok egy részét "mérgezte meg". Nem szállta meg az embert, csak a lelkét rontotta le. Nem alkotott magának világot, csak az emberhez tartozó kozmosz szállt alá az ember létromlásával, s terjed ki a behatása a Sátánnak erre is. S noha angyalok egy része felett kontrollt gyakorol, az emberekre és a természetre behatással van, nem tudja eltörölni az Isten szikráját ezekből, amelyben eredetileg és kizárólag tündököltek. Így jutunk oda, hogy a jelenlegi természeti rendszer felett a Sátánnak hatalma érvényesül. A természet jelen formájában a maga könyörtelen evolúciójával mely az erőseket életben tartja, a gyengéket elhullajtja, ahol egyik élőlénynek szenvedést és pusztulást kell okozni a maga életben maradásért, ez nem az eredeti Isten által alkotott rendszer. Miközben a sejtek működéséből, az ökoszisztéma pontos rendszeréből, a tűpontosan meglkotott érhálozatokon keresztül ráismerhetünk a nagyobb összetettségre, az Isteni eredetre. Ahogyan ezt Pál apostol is írja: Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Róm. 1:20). Azonban nem felejti el másutt, hogy amint írtuk, nem tükrözi teljességében az Isten esszenciáját ez a természet, és jelen formájában romlott, lezüllött és sátáni mechanizmusok uralják. "A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." (Róm 8: 20-22)
Most érkeztünk el tehát az élet, mint fogalom másik, s sok esetben köznapibb fogalmához. Az az élet, melyet jelenlegi formában és keretek között élünk, mélységesen nem Istentől való. A természet rendje bármellyire is erős hivatkozási alap nagyon sok ember, irányzat, csoport érveiben, nem lehet igazodási pont a Krisztust követő emberek számára. Bár legyőzni teljesen mindenestől nem tudjuk, de a biológiának nem hódolhatunk be. Nem követhetjük a leromlott evolúciótól kapott ösztöneinket. Erről szól ismételten az apostol, mikor a "test és lélek szüntelen tusakodásáról" ír ezen a világon. Ezt azonban egyes keresztényen nemhogy felvállalnák, hanem a kreacionizmus őrült áltudományába merülve, inkább igazolni akarják, hogy ez a világ és ez a természet Isten eredeti ajándéka. Húsban kikelő lárvákkal, betegségekkel, fekélyes vírusokkal, tele kegyetlenséggel. Teszik ezt azért, hogy ne kelljen lemondani bűnös, romlott ösztönös élvezeteikről, melyek csak is a romlott evolúcióból vezethetőek le. Mik is ezek? Lássuk csak, a Szentírás ismét támpontot nyújt világosan, hogy mi az, ami a megújult, megváltott világon már nem lesz része az életnek, mely a leromlott jelen világunkban még mindennapos. Így szól: Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal.3:28). Tehát az etnikai, nemzetiségi különbségek, a társadalmi osztályok, különbségek és a nemek, mint olyanok nem léteznek majd. Amennyiben Krisztus uralmával, az eljövendő világban pedig ezek nem léteznek, azt jelenti, hogy ezek jelenleg mind a létromlás által bekövetkezett szükségszerű negatívumok. Jézus Krisztus élete ezek semmibe vételében mindenképp példaértékű volt. A maga etnikai, nemzetiségi identitását levetkőzte abban az értelemben, hogy a zsidóság korabeli tradíciói ellen vívta a legtöbb harcát, és a szeretet, a megértés és az Isten kegyelmének csodáját kiterjesztette más népekre is, sőt egyenesen minden népre a világon (nincs zsidó sem görög). Egyszerű ácsként, kétkezi, fizikai munkásként tartotta fent magát, hogy tudja tanítói feladatát végezni. Nem volt eminens tanuló, aki törtet előre, s szerzi meg a jobbnál jobb pozíciókat, nem érdekelte evilág társadalmának ranglétrája, posztja és megbecsülése (nincs szabad sem szolga). Miért érdekelte volna, hiszen, ami ehhez a legnagyobb indokot szokta szolgáltatni, nem volt neki, vagyis a család. Nem foglalkozott olyan állatias evolucionista dolgokkal, mint szaporodás, párzás. Mindemellett átszakította azt a korabeli gátat is, hogy a nőkhöz férfiként ugyanolyan egyszerűséggel és őszinteséggel fordult, mint egy másik férfihoz (nincs férfi, sem nő). Ezt az alapigazságot egyébiránt minden hindu jógi, buddhista tanító, perzsa mester, szúfi bölcs és sokan mások vallották. Minden világvallás eljutott oda, hogy a legkiemelkedőbb tagjai felismerték, hogy az evilági életet meg kell tagadni és abból minél kevesebbet elfogadni. De talán senki nem jutott olyan messzire, mint Jézus, mikor az emberi lélek megváltását egyenesen az életről való totális lemondással, a maga halálával éri el. Hogy lehet az itteni életet egekig magasztalni elvileg egy olyan vallás követőinek, melynek mestere a halállal hozza el az üdvösséget. Krisztus eszenciája, az itteni élet totális szembeköpése. Annak szöges ellentéte. Jézus Krisztus kereszthalála, az önmegtagadás himnusza! Hogy van képe hát ezek után követőjének nevezni magát annak a nagycsaládos keresztény-konzervatív mintapolgárnak, aki nem hogy életéről, de még saját genetikai készletének továbbörökítéséről sem hajlandó lemondani. Nem hajlandó, sőt erénynek tartja, egy olyan világban, mely hite szerint a végidők legvége felé sodródik és nagy nyomorúságok és szenvedések fináléjával ér véget. Nem hiábavalóság hát ez a gyarlóság? Nem gyarlóság talán, hogy a mennyei öröklét tudata nem elég, hanem saját materiális örökkévalóságomat is bebiztosítom a genomjaimnak továbbörökítése révén ebben a világban? De végidőkbe vetett hit sem kell ehhez. Megértéssel fordulok azon fiatalok sokasága felé, akik nem akarnak gyermeket vállalni egy olyan világban, melyet éppen belátható időn belül elviselhetetlen, nyomorúságos kínokkal teli hellyé tesz az általunk előidézett ökológiai katasztrófa. Megértéssel fordulok afelé, akik nem akarnak új életet teremteni egy kilátástalan, szenvedésekkel, szegénységgel, betegségekkel és kitudja még mivel együtt járó helyre. Mintha a nyugati világ eddig békés életet ígért volna. Ugyan ki akarta volna ha gyermeke idegmérgektől, szuronyoktól, fagyhaláltól veszik oda a háborúkban, vagy csak egyszerűen valamely hosszú, kínokkal teli rákos betegség viszi el. Megértem, ha valaki nem akar orosz rulettet játszani egy élettel, melynek indikátora csak is a leromlott, állatias, saját DNS-láncunk továbbörökítése. Ezzel együtt a Chilfree-mozgalom frusztrált gyerekgyűlölő embereit is megvetem. Gyermeket nevelni szép, nemes, gyönyörű feladat, mely hatalmas felelősség annak ellenére is, hogy a legtöbb tényező talán nem is rajtunk múlik. Erre kínálnak krisztusi megoldást az örökbefogadásra váró gyermekek tömegei. Hogy ők itt élnek, arról mi nem tehetünk, de arról, hogy hogyan élnek majd, annál többet. Igencsak gusztustalan, ha keresztények, akik az abortusz ellen tiltakoznak, pont, hogy nem a nem kívánt gyerekek örökbefogadásával és boldog életének biztosításával vannak elfoglalva, hanem saját génjeiket továbbítják ebben a hiábavaló világban, míg az örökbefogadást rábízzak arra, aki lehet, hogy nem ágált erkölcsileg abortuszok ellen, de cselekedetében többet tesz a család nélkül cseperedő gyermekekért és befogad azokból.
Fontos ugyanis tudni, hogy az önfeladás, az önmegtagadás, a jelenformában lévő élet megvetése, nem jelent semmiképpen valamiféle szándékos öngyilkosságot. Mert ahogyan korábban tisztáztuk, a jelen világ is Istenből való, s a Sátán azt csak megmérgezte, s eltorzította. Ebből viszont a helyes kiút nem az egészből való kiszakadás, hanem azon részek meglelése az életben, melyek az Istentől származtathatók, s az Isten felé mutatnak. Mert ha bár nyomokban is van, elejtett morzsácskák képében ez jelen, az isteni boldogság, szeretet és békesség igenis jelen van az életben ezen a világon is. A megfelelő barátságok, emberi kapcsolatok képében csakúgy, mint az élet hétköznapi apró részleteiben Istenre mutató alkotásaiban való gyönyörködés formájában. A jelen élet megtagadása, nem az életről való lemondás, hanem a valódi élet szeretete. Amit a torz világ életnek hív, valójában a halál, s melyet halálnak hív, az az élet. S miközben az univerzumunk zuhan majd önmagába az elkerülhetetlen megsemmisülés felé, úgy zuhan a Sátán a mennyekből levetetve, és következik be a mindenek számára az új kezdet, ahol majd az élet fogalma csak és kizárólag egy jelentéssel bír majd. Azzal, amiért az Isten is eredendően megajándékozott ezzel az élettel, hogy tudatosan szemlélhessük a körülöttünk lévő létezés csodáit, s örömünket lelve, gyönyörködhessünk azokban, közösen.
Horváth Martin
2021. szeptember 8., szerda
Miért lehet valakit kritizálni?
Egy Fideszhez köthető oldal tette ki a napokban azt a Tóth Gabitól származtatott idézetet, miszerint " Miért kell valakit gyalázni, azért mert nem tetszik az értékrendje?". Szögezzük le engem a Tóth Gabi körüli celebhiszti nem érdekel, itt az idézet a lényeg. Kezdjük ott, hogy ezt az idézetet nem osztotta volna meg ilyen szép narancsos betűkkel egy jobboldali portál sem, ha nem a "mi kutyánk kölyke" mondja, hanem teszem azt egy újbalos vagy LMBTQ-aktivista. Persze ebben az esetben az ellen oldal lobogtatná büszkén ezt a szösszenetet. Pedig az egyetlen értékelhető része az, hogy gyalázkodni valóban nem helyénvaló sohasem. Ez egy durva és destruktív magatartás. Viszont azt is tudjuk, hogy itt a gyalázás címszó alatt, valójában az egyszerű kritikára gondolt a szerző. Kritizálni valakit pedig valójában mi más miatt lenne jogos, mint az értékrendje okán?
2021. szeptember 1., szerda
Közel-Kelet gyorstalpaló
Miután a Közel-Kelet és a környező iszlám világ ismét a hírek középpontjába került, ismét belém nyilallt a felismerés, hogy az emberek jelentős részének fejében még mindig a muszlim=arab illetve terrorista jelzők jutnak eszébe, egyfajta pavlovi reflexként. Sokakat talán meglepetésként ér, de Afganisztánban például egy fia arab sincs. Ráadásul az arab országok zöme még csak nem is ellenséges az USA-val, éppen ellenkezőleg. További fun factek örömére, jöjjön egy tömör Közel-Keleti gyorstalpaló.
1. Arab-félsziget
- Szaúd-Arábia:
- Kuvait, Bahrein
Tömören: arab-perzsa-egyéb vegyesen, szunnita, USA-barát
- Katar
Amilyen aprócska, olyannyira érdekes. Persze nem a politikai berendezkedése, vagy az USA-hoz való elkötelezettsége tekintetében. Nem, nem is ő lesz az, aki ne fulladna bele az olajba. Viszont, bár a katariak zöme arab, a lakosság alig több, mint 10%-át teszik csak ki. Az ország dugig van indiai, pakisztáni és egyéb dél-ázsiai muszlimokkal. Oh, bocsánat, annyira tele van, hogy nem csak muszlimokkal. A térségben rendhagyó módon legalább 15% keresztény és 15% hindu él. Az őshonos katariak egyébként szunniták.
Tömören: multikulti( de alapvetően arab) szunnita-keresztény-hindu vegyesen, USA-barát
Jemen:
Mondhatnánk Jemen egy üdítő kivétel, de az üdítő jelző nem állja meg a helyét. Maguk a jemeniek sem örülnek a különcségüknek, ugyanis az Arab-félsziget legszegényebb állama. Rohadt balszerencsés helyen húzódnak a határai, ugyanis ahol ő van, addigra az olaj elfogyott. Ebből a buliból annyira kimaradt, hogy agrárországként próbál tengődni, a nem túl jó adottságaival. A lakosságának a zöme el is vándorolt a szomszédos országokba dolgozni. Egyébként politikailag is kivétel: köztársaság. Bár ez senkit nem érdekel a nyomorban. A működéséről pedig sokat elárul, hogy a jelenlegi hivatalban lévő elnök éppen "házon kívül van" száműzetésben. Mivel semmi érdekes nincs Jemenben gazdaságilag, így az USA le se szarja. Gyakorlatilag szinte csak Kínával és más ázsiai, közel-keleti országokkal kereskedik. Egyébiránt arabok, és szunniták.
Tömören: arab, szunnita, világpolitikailag semleges
2. A Közel-Kelet szíve
- Izrael:
Tömören: zsidó-arab vegyesen, judaizmus-iszlám vegyesen, USA-barát
- Palesztina:
Palesztina nehéz helyzetben van. A világ országainak valamivel több, mint a fele ismeri el a létezését (Magyarország egyébként igen). Palesztinokról és palesztin identitásról beszélni nem könnyű feladat, hiszen ez gyakorlatilag ma Izrael nélkül nem létezne. Általában szeretik a térségben a bibliai korban élt filiszteusokról eredeztetni magukat, ám ennek a valószínűsége a Románok eredettörténetével vetekszik. Gyakorlatilag arabok, zömében szunnita muszlimok. A Palesztinát alkotó két egymástól elhatárolható rész Ciszjordánia és a Gázai övezet térségében azonban jelentős számú zsidó kisebbség is él. A USA-val és a Nyugattal való viszonya korántsem valami rózsás, bár az utóbbi évtizedekben kifejezetten ellenségesnek sem nevezhető.
Tömören: arab-zsidó vegyesen, iszlám-judaizmus vegyesen, Világpolitikai helyzete bonyolult
- Libanon:
Libanon nagyon pikáns helyzetben van. Addig rendben van, hogy a lakosság gyakorlatilag egésze arab származású, de vallásilag annál izgalmasabb terep. Nem csak, hogy nem szunnita többségű ország, de még csak iszlám is éppen csak. 30% alatti a szunniták aránya de nagyjából ugyanennyi síita is van az országban, ami érdekes, hogy a maradék részét a lakosságnak, a Közel-keleten egyedülálló mértékben, keresztények adják. Mivel a világ kb. egyetlen síita terrorszervezetnek minősített csoportja, a Hezbollah itt ténykedik, az USA-val és a Nyugattal való viszonya kissé komplikált. És szépen fogalmaztunk.
Tömören: arab, síita-szunnita-keresztény vegyesen, többnyire USA-ellenes
- Szíria:
Szíriáról sokat hallhattunk az utóbbi időben. Először az USA igyekezett megtámogatni minden, az akkori USA-ellenes hatalmat megdönteni kívánó tüntetést, ami először polgárháborúba, majd az Iszlám Állam terrorjába csapott át. Sokat nem értek el végül, mert ugyanaz az Asszad került vissza az elnöki székbe, akivel az USA fasírtba van. Az oroszok viszont szeretik. A lakosság nagy része arab, de örmény és kurd kisebbség is számottevő. Vallásilag a lakosság döntő többsége szunnita muszlim, de külön érdekesség, hogy az ország vezetői már hosszú ideje az elég underground síita alirányzat, az alaviták közül kerülnek ki. Őket a többi síita és szunnita is nehezen ismeri el olykor muszlimnak. Jelentős, 10%-ot meghaladó keresztény is él az országban.
Tömören: arab, szunnita-alavita-keresztény vegyesen, USA-ellenes
- Irak:
Szintén híres terep. Elsőre Szaddam Husszein uralmáról volt hangos a média, majd 2003-at követően az USA által indított háború került célkeresztbe, de az Iszlám Állam térnyerését sem úszta meg a térség. Irak az a hely, ahol tipikusan arabok élnek, de jelentős a kurd kisebbség is. A lakosság szinte teljesen muszlim, viszont elérkeztünk ahhoz a régióhoz, ahol már határozottan a síiták vannak többségben, nem pedig a szunniták. Olyan 60%-30% arányban a síiták javára. Persze regionálisan elkülönülnek és utálják is egymást. A 2003-as USA misszió óta, mikor képes funkcionálni ez az állam, akkor egyébként USA-barát állásponton áll.
Tömören: arab, sítia-szunnita vegyesen, USA-barát
- Jordánia:
Jordánia az a hely, mely a térségben egyedülállóan még királyságként üzemel. Gyakorlatilag arab ország, viszont ez rengeteg palesztin, iraki és szír menekültből is tevődik össze. Mindenki szunnita. Politikailag semleges, az USA-val fasírtban nincs, de nem is világi cimborák.
Tömören: arab, szunnita, Világpolitikailag semleges
3. Észak-Afrika
- Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó:
Vitatható, hogy a Közel-Kelet részét képzi e a térség, azonban kulturálisan meglehetősen hozzákapcsolódik. Olyannyira, hogy az egész régió összes országát dióhéjba összecsapva tudjuk elemezni, kardinális lényegi különbségek nélkül. A térség országai kivétel nélkül arabok. Ahogy egyre nyugatabbra haladunk, a lakosság arányát egyre inkább teszik ki a berberek (észak-afrikai őshonos nép), azonban kulturálisan és külső jegyekben is mára olyannyira közel áll az arabhoz, hogy lényegi különbséget nem tartanak számon. Az összes ország megkérdőjelezhetetlenül szunnita hegemóniájú. Politikailag 2011-ben az "arab tavasz" címszóval jelzett akcióban ellett döntve hová tartoznak, illetve a fennálló rendszerek, (Pl.: Kadhafi Líbiája) meglettek döntve. USA-puszipajti azóta mindenki.
Tömören: arab, szunnita, USA-barát
4. Irán és a többi kakukktojás
- Irán:
A térség másik főkolomposa Szaud-Arábia után. De Szaúd-Arábia totális ellentéte. Utálják is egymást. Se nem arab, se nem szunnita, se nem monarchia. Iránban perzsák élnek, de nagyon jelentős a kurdok aránya is. A lakosság szinte teljes egészében, a világon egyedülálló módon síita muszlim. Politikai berendezkedése az 1979-es forradalom óta szintén sajátos. Egyszerre vannak jelen politikai pártok, választások, maximum 4 ciklussal rendelkező elnök, miközben az ország mégis egy teokrácia, amit a mindenkori ajatollah, a legfelsőbb síita vallási vezető felügyel, és a vén papokból álló Örök tanácsa. 1979-ig a szokásos olajjal seftelő USA-csicska országok közé tartozott a régióban, azonban az 1979-es forradalom óta, kevesebb olyan állam van a térségben, ami jobban gyűlölné az USA-t és Izraelt.
Tömören: perzsa, síita, USA-ellenes
- Afganisztán:
Afganisztán államként gyakorlatilag értelmezhetetlen, inkább sok regionális törzs szövetsége. Ezek a törzsek azonban kelet-iráni népek (tádzsigok) és pastuk, de vannak szintén perzsául beszélő népek, üzbégek és sokan mások. Többségében szunniták, de jelentős a síiták aránya is. Nagyon nyugatbarát hely sohasem volt, leszámítva a félig-meddig működő 2001-2021 között fennállt USA által megszállt államváltozatot. Mind előtte, mind a tálib hatalomátvétel után megkérdőjelezhetetlenül USA-ellenes.
Tömören: perzsa-pastu-egyéb vegyesen, szunnita-síita vegyesen, USA-ellenes
- Pakisztán:
Pakisztán eleve 1947-ben vált ki Indiából, ami önmagában is egy etnikai kavalkád. Pakisztán nem kevésbé örökölte ezt. Indiában is számottevő pandzsábik alkotják a lakosság legnagyobb részét, de szorosan mögöttük vannak itt is a pastuk, szindik és sokan mások. A lakosság zöme szunnita, de egy majdnem 20% síita is él az országban. Ezenkívül megemlíthető egy hindu kisebbség. A hivatalos nyelv az urdu, ez is a hindi nyelvet fedi csak arab átírással. Amit egyébként a nem pandzsábiak nem is igazán tartanak anyanyelvüknek. Politikai helyzete? Igazából az USA elhitte, hogy jóba van vele, de kevés ország területéről érkezett nagyobb támogatás a táliboknak, mint Pakisztánból.
Tömören: pandzsábi-pastu-egyéb, szunnita-síita, inkább USA-ellenes
2021. augusztus 13., péntek
A hippokratészi eskü
A héten tanakodtunk a barátaimmal a mai napig az orvosi eskü alapját képező Hippokratészi esküről. Ez a legnagyobb hivatkozási alapja annak, hogy az orvosok a mai napig küzdenek az utolsó utáni lehetetlen helyzetben is a beteg életben tartásáért. Akkor is ha az nyilvánvalóan egy szobanövény állapotot jelent és akkor is ha nevezetesen a 9. emeletről leugrott emberről van szó - ami jó pár éve történt a környékünkön-, és szerencsétlen módon nem hal meg. Őt még három napig kínozták emberre alig nem emlékeztető torzóként ebben a világban.
2021. augusztus 7., szombat
Irgalom és kegyelem
2021. július 18., vasárnap
A gyermekeink szentek
A miniszterelnök azt találta mondani, "gyermekeink szentek". Most az ő kontextusa nem is érdekes, pusztán ez az egy kifejezés. Mit is jelent szentnek lenni, s pláne egy gyereknek? A "szent" szó, tulajdonképpen ha nem vesszük figyelembe a katolikus utólagos máguskodását vele, akkor nem jelent többet, mint Krisztus útján járó, azt követő lelki embert. Ebben az esetben pedig a "szent gyermekek" fogalom megállja a helyét. A Biblia így beszél a gyermekekről:
2021. június 18., péntek
Moammer Kadhafi és a Zöld könyv
Kadhafi világnézete sajátos
egyvelege volt a társadalmi hagyományok tiszteletének, a külön utas
szocializmusnak és a közvetlen demokrácia megvalósítási kísérletének. Azt már
most mindenki engedje el, hogy a Líbia élén töltött több, mint 30 évében ennek
a gyakorlati nyomait kezdi keresni, mert a valóság és az elv között köszönő
viszony sem állt fenn. Ahogyan azt megszokhattuk már a történelemben. Nem
véletlen, hogy a Demagógia klasszikusai c. kötetsorozat részeként bukkantam rá
magyarul. De most mi az elmélettel foglalkozzunk, pár általam szemezgetett
részlettel a könyvből, a teljesség igénye nélkül.
Gyakorlatilag a pártokat és a
pártrendszereket alapjaiban kritizálja, alighanem olyan mondatokkal, melyekkel
szinte mindenki egyet tud érteni önmagában. Majdnem csak egy puzséri monológ is
lehetne.
„A
párt a modern kor törzse, ő a szekta. A társadalom, melyet egyetlen párt ural,
éppen olyan, mint az a társadalom, melyben egyetlen törzs vagy egyetlen szekta
uralkodik. Ugyanis, amint korábban említettük, a párt az emberek egy csoportjának
szemléletmódját, érdekeit, eszméit vagy egyetlen helyet képvisel.
Következésképpen tehát kisebbség, ha összehasonlítjuk a nép számával. Ugyanez a
helyzet a törzzsel és a szektával is, ezek is kisebbséget jelentenek, ha a nép
tagjainak számához hasonlítjuk őket. Azonos érdekeik és azonos szektariánus
eszméik vannak. Ezekből az érdekekből és eszmékből áll össze a közös
szemléletmód, nincs tehát különbség párt és törzs között a vérségi kötelék
kivételével, amely talán a párt létrejöttekor is megtalálható. Semmiféle
különbség nincs a hatalomért folytatott pártharcok, illetve a törzsek és
szekták küzdelme között. Ha a törzsi és szektariánus rendszer politikailag
elvetendő és igazolhatatlan, ugyanúgy el kell vetni a pártrendszert is.
Mindkettő azonos úton jár és azonos eredményhez vezet. A törzsi és szektariánus
harc ugyanolyan negatív romboló hatású a társadalomra, mint a pártharc.”
Aztán a képviseleti demokrácia kritikája is megérkezik, méghozzá
abban a kontextusban, mely szerint a következő evolúciós fog a
társadalomszervezésben a közvetlen demokrácia. Ezt is kifejezetten adom.
„A
filozófusok, gondolkodók és az írók akkor léptek fel a képviseleti rendszer
elmélete mellett, amikor a királyok, szultánok, hódítók nyájként terelgették a
népeket, s akik ennek nem is voltak tudatában. A legtöbb, amit a népek ebben a
korban akarhattak, az volt, hogy legyen egy képviselőjük az uralkodókkal
szemben. Ezek azonban még ezt is elutasították. A népek azért vívtak hosszú és
keserves küzdelmet, hogy ez a vágy megvalósuljon! Most viszont, a köztársaságok
korának győzelme és a tömegek korának kezdete után értelmetlen dolog lenne
demokráciának tekinteni képviselők kicsiny csoportjának megválasztását a nagy
tömegek képviseletére. Ez elavult elmélet és idejétmúlt gyakorlat. A hatalommal
teljes mértékben a népnek kell rendelkeznie. A világ által ismert legvadabb
diktatúrák a parlamentek árnyékában jöttek létre!”
A következő részre a nemzeti anarchisták kifejezetten „izgulhattak”,
hiszen leírja azt a nézetüket, miszerint a hagyomány és a kulturális kötődés
az, mely elsősorban a társadalmat és az egyént meghatározza, illetve annak
működését, nem pedig mesterségesen kreált, emberi intézmények és paragrafusok. Mondhatnám
akár kicsit krisztusinak is, hiszen a vallási hovatartozás alatt, ha nem valami
kulturális kirakatvallásosságot nézünk, hanem valódi lelki hitet, akkor annál
inkább igaz, hogy annak erkölcse felette áll a világi törvényeknél.
„Bármely
társadalom valódi törvénye a szokás (hagyomány), vagy a vallás. Vagyis minden
arra irányuló kísérlet, hogy e két forráson kívül álló törvényt hozzanak
bármely társadalom számára, érvénytelen és illogikus.(…) Ez a szabadságot
fenyegető veszély, mely ott rejlik az emberi társadalom valódi törvényének
elvesztésében, illetőleg ember alkotta törvényekkel történő helyettesítésében,
melyeket a kormányzási eszköz adott ki a célból, hogy uralkodjék a tömegeken.
Ellenkezőleg, a kormányzati eszköznek kell követnie a társadalom törvényét.”
Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy szocializmus alatt Kadhafinál
egy roppant sajátos, valóban eredeti értelmében szociálisan érzékeny
társadalomképpel szembesülünk, nem pedig a kommunizmusban megismert formáját. A
jelenlegi szocialistának gúnyolt neoliberálisok pedig végképp szóba sem
jöhetnek itt. A magántulajdon kiemelt fontossága csakúgy megjelenik többször,
mint a vadkapitalizmus erős támadása. Ezek talaján egyfajta fentartható
fejlődéssel is összeegyeztethető szocialista társadalmi idea jelenik meg.
„A
saját szükségleteket meghaladó felhalmozás már egy másik embernek a társadalom
javaiból való részesedését akadályozza. Kizsákmányolásról beszélhetünk, ha
megengedjük a szükségletek kielégítését meghaladó felhalmozás érdekében
folytatott termelőtevékenységet, vagy mások felhasználását a szükségletek
kielégítésére, vagy a szükségleteken felüli dolgok megszerzésére, vagyis az
ember kizsákmányolását egy másik ember szükségleteinek kielégítése érdekében,
azért hogy más számára halmozzon fel saját szükségleteinek rovására.”
A következőkben nincs mit hozzáfűzni. Tradicionális értékrendű
anarchisták szívmelengetése.
„Természetszerűen
az emberiség az egyént és a családot jelenti, és nem az államot. Az emberiség
államot nem ismer. Az állam mesterséges gazdasági, politikai, némelykor katonai
rendszer, melynek semmi köze az emberiséghez.”
Ismételten következik a nemzeti anarchista felfogásnak megfelelő
társadalmi kép megállapítása. Mellyel maximálisan egyetértek, s melyet nem
hajlandó nagyon sok baloldali tudomást venni, mikor szolidaritásra akar
kényszeríteni globálisan másokat.
„A
törzs lényegében a születések révén kibővült családdal azonos. A törzs tehát a
nagycsalád. A nemzet viszont a születések révén kibővült törzs. A nemzet tehát
egy nagy törzs. A világ pedig a különböző nemzetekre oszlott nemzet. A világ
ezek szerint egy nagy nemzet. Ugyanaz köti össze a családot, mint a törzset,
vagy a nemzetet, vagy a világot. A létszám növekedésével azonban a kapocs
gyengül. Az ember fogalma hasonlatos a nemzetéhez, a nemzeté a törzséhez, a
törzsé a családéhoz. Ahogyan azonban az alacsonyabb szintről a magasabb felé
emelkedünk, a melegség foka úgy csökken.”
A fenti megállapítással, noha tényszerűen egyetértek, Jézus
Krisztus nem éppen ragadt meg itt, hanem valóban egy mindenkire univerzálisan kiterjedő
szeretetről beszélt. A feladat éppen ezért is nagy és nemes, hogy az ösztönösen
folyamatosan gyengülő kötődést, mely a nagyobb és nagyobb társadalmi egységnél
jelenik meg, azt leküzdjük. Ez azonban egyéni lelkifejlődéssel működhet csak. A
Zöld könyv ilyen magasságokba aligha emelkedett.
A Zöld könyv gyakorlati megoldásként helyi szinten, alulról
szerveződő kongresszusok megalapítását javasolja, melyek a szakszervezetekkel
közösen, minden résztvevő helyi lakos bevonásával hoznak döntéseket a maguk
életterére nézve. Ezen a kongresszusok vezetése pedig a többi, lokális közösség
hasonló kongresszusainak vezetésével tárgyalja meg, jut dűlőre a közös, egész
országukat értintő kérdésekben. Ez utóbbi jelenti kvázi a kormányt. Egyébiránt
ez egy szimpatikus idea számomra, és egybecseng azzal, melyet oly sokszor
hangoztatunk, hogy alulról szerveződő és lokális közösségek hálózatára lenne
szükség egy ideális társadalomban. Mindazonáltal Kadhafi könyve nem valami
kidolgozott ennek részleteiben, sokkal inkább egy pamfet, ami világra kürtöli –
sokszor meglehetősen jó irányba tartó-, vágyait egy utópiáról. Persze külön
pikantériája, mint minden ember alkotta ideológiának, rendszernek, utópiának,
hogy a gyakorlata csúfos kudarcba fullad. Kadhafi habár sokban tett azért, hogy
a Zöld könyvben vázoltak elinduljanak a megvalósulás útján, azért fényév
távolságokban maradt nagyon hamar ez a próbálkozás. Végül csakhamar egy általa
a Zöld könyvben mélységesen kritizált egypártrendszert hozott létre. Nem, hogy
szindikalista, lokális kongresszusok hálózata nem lett, de autokratikusan,
kemény kézzel irányította felülről emberein keresztül Líbiát. Bár az erőszakot
mind a hatalom részéről, mind a hatalmat megdönteni kívánó forradalom részéről
elítélte ( ismét nagyon szimpatikusan), végül 2011-ben rendszerét véres
erőszakkal védte kétségbeesetten, a Zöld könyv tanácsait egyáltalán nem
megfontoló szintén erőszakos forradalmárokkal szemben, akik végül gyalázatos
módon ki is végezték a Zöld könyv szerzőjét.
Horváth Martin
2021. június 12., szombat
Az európai identitás
Budapest az egyetlen régió az EU-ban, ahol az európai identitás fontosabb, mint a nemzeti, vagy regionális. Legalábbis egy új kutatás szerint. Különösen érdekes ez annak fényében, hogy Nyugat-Európában sem találunk egyetlen hasonlót sem. Sőt, ott leginkább a nemzeti hovatartozás fontossága dominál. Nem véletlen, hiszen számukra az európai identitás szétválaszthatatlan a saját nemzeti identitásuktól. Egy francia, német, holland, belga stb. önmaga nemzetét egyenlőnek tartja azzal, amit úgy nevezünk: európaiság. Az a meghasadt tudatállapot csak keletebbre jelenik meg, ahol a saját nemzettudat és az európai identitás két külön, sőt szembenálló tényező. Mintha a magyar nemzet nem Európa része lenne. A protestszavazás fogalma már létezett, Budapest esetében a protestidentitásról beszélhetünk. Budapest belpesti krémje nem európai akar lenni, hanem nem akar magyar lenni. Az elvont európaiság fogalom sem takar sokat. Budapest nem európai akar lenni, hanem ő német, belga, holland, skandináv stb. akar lenni. Ezekben az országokban akar büszkének lenni nemzeti identitására. Ezt jelenti az ő európai identitása. Holott mindkettő mélységesen eltévelyedett, hazug identitás. Két identitást fogadok el jogosnak: a világpolgárt és a regionális, kis közösségi identitást. Mert csak ezek tudnak valójában létezni. Valaki ebben a nyitott világban szemezget és magáénak vall bárhonnan bármely kulturális esszenciát, vagy ami ténylegesen meghatároz egy embert, az az adott regionális közössége. Számomra Balaton-felvidékiként sohasem volt átélhető, sem romantikus, szívmelengető egy alföldi táj, vagy Petőfi tájleíró versei róla. És ez oda-vissza működik és persze minden tájegységgel. Kulturálisan is számos különbözőség van kisebb egységek, közegek között egy adott nemzeten belül. Valójában mind jobban járnánk, ha a regionális identitásunk határozna meg, illetve egyéni döntésünkből magunkba építenénk megannyi kulturális vívmányt, szellemiséget, melyet jónak látunk, a világ bármely pontjáról. Budapest is valójában egy sajátos, pikáns egyvelege megannyi kultúrának és egy sajátos regionális szellemi tégelyt jelent. Sokkal bölcsebben tenné, ha ezt a sajátos, csak rá jellemző identitást tartaná ő is fontosnak. És mindenki más is jobban tenné, ha így érezne a maga belátható közegében, semmisé téve végre az értelmetlen nemzeti-urbánus, nemzet-Európa szembenállást.
2021. június 4., péntek
Akinek nem fáj Trianon...
Jó pár éve egy barátom azt mondotta, hogy ezt a társadalmat Trianon törte meg lelkileg. Mennyien bólogatnának erre a kijelentésre, de akkor is már úgy gondoltam, hogy nem igaz.