KIK VAGYUNK?

A disszidens szó jelentése – bár sokan asszociálnak az illegálisan hazájukat elhagyó egyénekre- eredetileg a társadalomtól elkülönülő, más véleményen lévő egyént, közösséget jelenti. Általában szemben állnak a fennálló rendszerrel, államhatalommal, különösen az autoriter hatalomgyakorlással. Ilyen értelemben mi is disszidensek vagyunk, és szellemi síkon próbálunk túllépni, a jelenlegi világ gondolkodásbeli határain.

Keresztények vagyunk, akik elítélik az intézményesült egyházakat. Az emberek által kreált mesterséges intézményi- és hierarchiarendszerek, a maguk dogmáival, szokásaival és liturgiáival alapvetően fojtják meg Jézus Krisztus szellemiségét és az ember, az Isten, és a Biblia személyes, spontán bekövetkező Lélekkel teli közös hatását. Krisztus ellenségei az egyházi intézmények. 

Nagyra értékeljük a nemzeti, etnikai, kulturális identitások sokszínű sajátosságait a hozzájuk kapcsolódó konzervatív értékrendet, miközben elítéljük a nacionalizmust és a konzervatívnak mondott hierarchikus társadalmi struktúrákat és reflexiókat. Konzervatív értékeket vallunk, de progresszív a megközelítésünk a problémákhoz. Ahogy G.K. Chesterton teológus és író mondja: A mai világ erről a két dologról szól: progresszívizmus és konzervatívizmus. A progresszív gondolkodásúak folyton hibákat követnek el. A konzervatívok pedig meggátolják e hibák kijavítását." A nemzeti, etnikai, kulturális és egyéb identitások csakis belső, lelki megélésből következhetnek, nem pedig felülről, központilag hozott szabályok és törvények kikényszerítésével. A nemzet és a kultúra ellensége az állam. 

Lev Tolsztoj eltökélt pacifizmusát és belső, lelki és szellemi forradalmát követve, tiszteljük a konzervatív és keresztény anarchista társadalmi koncepciókat, hiszünk abban, hogy az emberek spontán módon létrehozhatják saját decentralizált rendszereiket, amelyben a legideálisabb társadalmi keretek között élhetnek. Hiszünk az autonóm kisebb közösségek létezésében, ahol az emberek megélhetik saját politikai, nemzeti, kulturális, vallási és szexuális identitásukat anélkül, hogy másokat megsértenének. 

Hitünk és világnézetünk szerint, a jobboldal célja  megőrizni és védelmezni a jelenlegi leromlott világrendet. Istenre hivatkozik, miközben a hierarchikus rendszerek és a konzervatív társadalmi modellek a Sátán, mint a "világ fejedelme" által irányított rothadó biológia és természeti törvények következményei. A jobboldal Isten nevében védi a Sátán világát.

A baloldal utópisztikus, és ezt a jelenlegi romlott keretek közé zárt világrendet akarja lerombolni. Grandiózus lázálmokat és ideákat sző, és Isten ismerete nélkül akarja a Mennyország félreértelmezett torz mását megvalósítani itt, ebben a lesüllyedt létsíkban. Ez törvényszerűen kudarcba fullad és rendszerint katasztrófához vezet. A baloldal egy hamis, torz Mennyország víziójával segíti elő a Sátán munkáját a világban.

Isten tekintély és egy csodálatos rendet alkot. Miközben Isten végtelen kegyelem, ami a szeretet határtalan erejével megszeg minden szabályt.  Isten egyszerre tekintély és kegyelem. A jobboldali világkép csak Isten tekintélyét ismeri, és így kemény, kegyetlen rendszereket épít. A baloldal csak Isten kegyelmét ismeri, és minden tekintély és rend nélküli káoszt kreál. C.S. Lewis író és teológus után valljuk a világban való hiteles krisztusi hozzáállást:

"Az ördög minden hibát párokban, ellentétpárokban helyez el a világban, és mindig arra biztat bennünket, hogy jó sokat törjük a fejünket, vajon melyik a rosszabb. Arra számít ugyanis, hogy az egyiket olyannyira nem kedveljük majd, hogy könnyűszerrel belekergethet a másikba. De ne engedjük magunkat bolonddá tenni! Tartsuk a célt szemünk előtt és haladjunk egyenesen át a két hiba között. Csak azzal kell törődnünk, hogy mindkettőt elkerüljük."

Horváth Martin