Suhajda Szilárd tragédiája

Kerek 10 évvel ezelőtt Erőss Zsolt halála kapcsán, most pedig Suhajda Szilárd tragédiájával kapcsolatban jelennek meg azok a kommentek, amik emberek hüllőagyából az állatias reprodukció ösztönével vezérelve a család mindenekfeletti fontosságát hangsúlyozzák. Kényelmes otthoni kávézgatásuk, vagy alkoholizálásuk közepette felelőtlenséggel vádolják a hegymászót, és hogy saját hobbiját előbbre helyezte, mint a családját.

Először is. Sosem másznék hegyet, több okból sem. Sok más sportággal egyetemben felesleges és öncélú ego-növelő pótcselekvésnek tartom az efféle önmegmérettető mutatványokat.

Másodszor. Aki erre szánja az életét, tisztában van a következményekkel, lehetőségekkel. Az egész családja is. Felnőtt emberek közösen hoznak döntést és tisztában vannak azzal, hogy mivel járhat egy ilyen "hobbi". A gyerekek sorsával való takarózás többnyire olyan gyáva, gyámortalan emberek sajátja, akik féltik a hitvány kis életüket. Ha a kommentekben leírt logikát követnénk, nem kéne gyereket vállalnia egy rendőrnek, tűzoltónak, alpinistának, tűzszerésznek sem, mert benne van a pakliba, hogy bármikor ott hagyja a fogát. Valamint senkinek sem, hiszen bármikor történhet végzetes baleset bárkivel. (Hozzáteszem felelősségteljes, ha valaki a kiszámíthatatlan világi körülmények miatt nem vállal orosz rulett szerűen gyereket. Vagy bejön az élet neki, vagy nem. A világ helyzetét nézve, többnyire inkább nem fog)

A kommentírók zöme miközben az utódnevelés pátoszával beszél a családról és a felelősségről, pontosan tudjuk, hogy nagy részük lelki traumáktól terhelt, agresszív, vagy épp tutyimutyi, gyógyszerfüggő vagy alkoholista kishitű kispolgár, aki vajnyi keveset ad tovább a gyerekeinek. Amit pedig átad, sokszor jobb lett volna, ha nem teszi. Suhajda Szilárd már többet adott a gyerekeinek, mint ezen emberek többsége. Azzal a tudattal felcseperedni, hogy az apjuk egy olyan ember volt, aki az álmainak élt ( és itt most teljesen mindegy, hogy egyetértünk-e ezekkel az álmokkal) és ezen álmaiért képes volt meghalni is, már sokkal több, mint, amit az emberek zöme tud adni a gyerekének.

"Akinek nincs az életében olyan, amiért képes meghalni, az valójában még nem is élt."

Jobbágymentalitás oklevéllel

 “ Kádár János volt az első elnök a rendszerváltás után.”- hallom a buszon. “ Ferenc fejedelem verte le 1848-at”- szól a másik válasz az érettségizőktől, amiket írtak ma. Nem, nem az lesz ebből a posztból, hogy bezzeg az én időmben. Az én generációmban is világtalan baromságokat mondtak az osztálytársaim, ahol Magyarország jelenleg Királyság volt, Orbánnal mint köztársasági elnök. A szüleim generációjának zömének sincs fogalma hol él egyáltalán, ahogy nagyanyám sem ismert föl életében sem egy Európa térképet sem. Ez pedig így volt mindig is, csak 1945 előtt nem ringatták a jobbágyokat abba az illúzióba, hogy átlátják a dolgokat és fajsúlyos valid véleménnyel élik az életüket. Az emberek zömét akkor és most is a vacsora, párosodás, utódnevelés és hétköznapi magánéleti pletyka kötötte és köti le.

Ha valaki ennél az alapvető biológiai funkcióit kielégítő masszánál egy hangyányit is többet tud, rögtön zseninek érzi magát, pedig egy polgári társadalomban ők a középszerű senkik. Ezek a tudálékoskodó félművelt történészek, konspirációs teóriákban elvesző dilettánsok és torz pszichológiailag képzett frusztrált incelek.

Érettségi… milyen hamis szó. Ha ezt megugrod, érett vagy. Pontosan tudjuk, hogy ha valaki mindent tökéletesen megugrik egy érettségin, még nagyon messze van az érett embertől. Ha nem ugorja meg, akkor is lehet még érett ember. Diplomás emberek kérdezik tőlem, hogy NATO tag-e Oroszország. Semmi nem jelent semmit. Sem kor, sem végzettség, sem nem, sem semmi. Az emberek többsége sötétben bolyong, s ez így volt mindig is. Ez a tömeg azonban még sohasem vizionált akkora szerepet önmagának, mint most, és sosem helyezte olyan magasra az önérzete saját magát, aminek közelében sincs.

10 éve alakult a Nemzeti Anarchista Mozgalom

2013 májusában, vagyis pontosan 10 évvel ezelőtt indult el a Disszidens elődje, a Nemzeti Anarchista blog és később mozgalom. Nem ez volt az első nemzeti anarchista közösség Magyarországon, a 2000-es évek végén a megboldogult Rózsa-Flores Eduardo már útjára indított egyet, de ez pár év múlva vele együtt a sírba szállt. Ettől teljesen függetlenül vette kezdetét a mi kezdeményezésünk 2013-ban. A jobboldali és baloldali ideológiák szintézisét nyíltan vállaló, azok fölé emelkedő, de mindkét világszemléletből merítő ideológia hirdetése mérföldkőnek számított. Mérföldkő volt személyesen számomra is, a (szélső)jobboldal való régóta húzódó szakításom történetében is, melynek köreiben komoly megütközést és felháborodást okozott a nemzeti anarchizmus.

Bár maga Nemzeti Anarchista Mozgalom alig 2 évet élt meg, rendkívül meghatározó időszak volt számunkra, s nem is tűnt el nyomtalanul. Nem csak egy olyan virtuális, majd később valódi közösség volt, amely által rengeteg barátot ismert meg az ember, akikkel a mai napig szoros kapcsolatban áll, de szellemileg és lelkileg is olyan egymást építő hatások értek bennünket, amely végül a nemzeti anarchizmus túlnövéséhez vezetett. A NAM közössége, egy világnézeti, ideológiai, hitéleti, pszichológiai szellemi műhellyé vált, ahol megannyi szemléletmódból érkező emberek gazdagították és formálták egymást, s ahol végül mindenki egy kicsit több és jobb emberré vált, de semmiképp sem maradt ugyanolyan, mint az előtt. Ennek eredménye lett a Disszidens, amely ideológiákon túllépve, sokkal lelkibb, szellemibb szemszögből közelít megannyi témához. Immáron felülőről vizsgálva, magát a nemzeti anarchizmust is.

A magyar nemzeti anarchista mozgalom pamfletje végül 2015 februárjára készült el teljesen, Pogány Reneszánsz címen. A jeles évforduló alkalmából most ismét közzéteszem, tudatában annak, hogy ma már nem írnám meg ezt. Néhol még visszaköszönnek benne a szélsőjobboldali konspirációk, reflexek, néhol pedig a megmosolyogtatóan naiv, lánglelkű ifjúi hevület. Azonban ha ezektől a gyermekbetegségektől és a stílusától eltekintek, a mai napig alapvetéseinek zömével azonosulni tudok. Bár azóta a világ ideológiák általi megváltásában, reformálásában nem hiszek, egy érdekes és különleges olvasmányként ajánlom mindenkinek, aki minden elfogultságtól mentesen, pusztán "kalandvágyból" szívesen olvas filozófiai, politikai, ideológiai kuriózumokat.

Link: Pogány reneszánsz pdf.