Horváth Martin- Forradalom és hagyomány

Manapság két alap világnézet létezik, forradalmi és ellenforradalmi. Reakciós és modern. Valaki vagy a francia forradalom utáni „felvilágosodás” eszmei áramlatához tartozik, tudatosan vagy tudattalan, vagy megveti, és az ellenkezőjére fordul, a „mindent vissza” gondolatmenettel, az 1789-es esztendő előtti ideológiai, államszervezeti állapotokat kívánná újra. De végső soron valahogy nem látják, hogy a modern és teljes ellenforradalmi eszmeiség amolyan: egyik kutya másik eb.

A materializmus, liberalizmus, marxizmus, sovinizmus mind a felvilágosodás hozadékai és minden embert érintenek. Talán nem fogalmazzák meg, hogy liberálisok, vagy marxista elveket vallanak, de törvényszerűen mégis ez történik, ha valaki a jelenlegi rendszert elfogadja. Indirekt módon természetesen a felvilágosodás elindította az ő szellemi vívmányait ellenző ellenforradalmi nézeteket is. Ezek a kezdetektől megjelentek és az „eredeti rend” helyreállítását tűzték ki célul. Ezek napjainkban is fellelhetők és Magyarországon igencsak jelentős mértékben más vidékekhez képest. De a régi korok mintáit napjainkba átültető politika nagyon befolyásos, magas szinteken is megjelenik. A törésvonalak e két eszmei pólus tekintetében jó pár alapkérdésen nyugszanak. A felvilágosult, modern nézethez tartozik a köztársaság, demokrácia, egyenlőség elve, kozmopolitizmus, internacionalizmus. A reakciós, ellenforradalmi oldal ezzel szemben a monarchia, autoriter hatalom, hierarchia, feudalizmus, birodalmi gondolat elvét képviseli. 

De létezik embereknek csoportja, akik elítélik a mai modern világot, mégsem az az előtti, vagy azzal szembenálló rendszerek szoknyája alá rohannak vissza. Mert tudjuk, hogy a felvilágosodás igen is szükségszerű folyamat volt. A végkifejlete természetesen rosszabb lett, mint a kiinduló állapot. Mert azt ezt megelőző királyságok, feudális rendszerek, az egyház dogmatikája és világi hatalma óhatatlanul is a saját maga által képviselt értékeket pusztította. A birodalmak, monarchiák autoriter kormányzási módja a nemzetet, kultúrát, hagyományos értékeket kalitkába zárta, kiteljesedését, megélését és fejlődését ezzel meg is gátolta. Szükségszerűen ezek az értékek elsorvadnak így, kötelező dogmatikus mivoltuk miatt pedig csak ellenérzést szül a népben, amely a felvilágosodás utáni nemzetellenes, liberális, marxista eszméken meg is látszik. Az egyház hatalma pedig ugyanilyen módon maga a vallást, a hitet rombolja le.( Bővebben erről itt)

A világ letért eredeti útjáról az ókorban is már, de az azt követő időszakban végképp. Hiába is képviselte névlegesen a hagyományos értékeket. A felvilágosodás pedig teljes hátraarcot jelent ebben a folyamatban és a lehető legsötétebb koroknak nyitott utat a hagyományok totális felszámolásával. Így amíg a forradalmi és ellenforradalmi eszmék között válogatunk, folyamatos a tradicionális értékek ilyen, vagy olyan módon történő rombolása. Egy valódi felvilágosodásra van szükség, amely belátja az eredeti értékek fontosságát és ezek kiteljesedését és méltó képviselését tűzi ki, ehhez azonban belátja, hogy olyan módszerekre, eszközökre és új megközelítésekre van szükség, ami szembe megy az 1789 előtti állapotok alapjaival. Ez egy alternatív, egy valódi felvilágosodás. Tradíció és forradalom egyszerre. Aki tehát a hagyományos értékek képviseletét tűzi ki céljául, és véli, hogy a világnak azok mentén kell szerveződnie, de valami teljesen új, forradalmi módon kell megvalósítani ezt, hogy méltó szintre emelkedhessenek ezek az eszmék, az válogathat pár nézet közül.

Nemzeti anarchizmus: Olyan ideológia mely vallja, hogy a nemzet, rassz, kultúra, vallás igen is az emberi társadalom alapja és e mentén kell az emberi közösségeknek szerveződnie. Azonban az államiság- legyen az demokratikus, diktatórikus, monarchista stb.- szükségszerűen ezt megfojtja, ellehetetleníti. A nemzetiség, identitás egy szellemiség melyet nem lehet és nem is szabad mesterséges jogi hierarchia rendszerbe zárni. A nemzetiségi, etnikai, vallási és egyéb orientációk mentén, önkéntes alapon szerveződő közösségeit látja elégségesnek. Nagy hangsúlyt fektet a szeparációra, azaz az önkéntesen társult emberek közösségei a tőlük eltérő identitású, gondolkodású közösségektől különüljenek el. Természetesen mind etnikailag, mind kulturálisan és számos módon létezhet homogén és kevert közösségek is.

Új jobboldal( Nouvelle Droite): Egy francia gondolatiskola melynek alapelképzelése, hogy az európai civilizáció archetípusa a Római Birodalom. Annak értékeihez kell visszatérni, és a Róma bukása utáni eszméket megtagadni. Oswald Spengler gondolatmenetén haladva vallja, hogy „ a kereszténység a bolsevizmus nagyapja”, ebből kifolyólag is támogatja, hogy minden európai nép térjen vissza a saját, pogány vallásához. Legvitatottabb pontja is talán ez a keresztényellenesség, de pontosan emiatt tér el a többi konzervatív, jobboldali gondolattól.

„szocialista nacionalizmus”: Szándékosan nem nemzetiszocializmust írtam, bár kifejezésben és alapjaiban is hasonló. Azonban a német nemzetiszocializmus egyrészt durván hajazott államszervezetében az ellenforradalmi birodalmakra, másrészt a felvilágosodás utáni materialista és szociáldarwinista eszméket maximálisan magáévá tette. Természetesen a nemzetiszocializmusnak számos fajtája jött létre más népek körében is, mint pl.: a magyar hungarizmus. Ez a fajelmélet helyett azonban egy dogmatikus kereszténységet, egészen pontosan katolicizmust épített be elméletébe. Valamint a német fajtájánál is jobban képviselte az eredeti felvilágosodás előtti birodalmi gondolatot. Ennek ellenére a nacionalizmus és a szocializmus összefonódása nem kell, hogy materialista, embertelen totalitárius diktatúrát jelentsen. Mi több, e kettő nézet szimbiózisa az egyik legélhetőbb és leghelyesebb társadalom felfogásnak. 

Ezektől független persze számos meg nem nevezett gondolat, elképzelés létezhet. A szocialista nacionalizmus önmagában nem egy komplett ideológia, így annak talaján elindulva rengeteg nézethez juthatunk el. Nem is kell besorolni és skatulyáznia az embernek magát feltétlen. A cél, hogy a jelen világ antitradicionális forradalmát visszafordítsuk, de semmiképp sem térjünk vissza azt megelőző, hibás állapotokhoz, hanem a forradalmat fojtassuk. De ez már nem antitradicionális kell, hogy legyen, hanem pontosan a tradicionális értékek megvalósulásáért és kiteljesedéséért kell megtörténnie.

Horváth Martin

Horváth Martin- A liberalizmus elkorcsosulása

A liberalizmus manapság egyet jelent a magyar nép szóhasználatában a nemzethalállal, minden jó elrontójával, a gazdasági és morális pusztulással. Szinte a Sátán szinonimája lett még a politikai nyelvezetben is, szidni mára divat. Ő az új ellenségkép, mely a magyar nép és Európa létére tör. De mi az oka ennek, és milyen út vezette ezt az ideológiát idáig?

 

A liberalizmus a felvilágosodás átkos eszméinek első számú képviselője. A 19 században indult hódító útjára Európa szerte, azonban mint a legaljasabb eszmét, nem említhetjük ekkor. Mik is voltak ekkor a célkitűzései? A szabadság eszméje, az egyenlőség kivívása eltérő társadalmi osztályok között és az akkoriban szinte ismeretlen individualizmus. Bár manapság már ezeknek a szavakra is rakódott egy jó adag negatív képzet, de gondoljuk át a kor szellemében mennyire volt rossz húzás ez?

A feudalizmus korszaka után az a tény, hogy szabadságjogokat kaptak az emberek, csak a legelvetemültebbek szerint lehet rossz. A sajtó- és szólásszabadsága, anyagi helyzet szerinti megkülönböztetés eltörlése igencsak pozitív hozadék volt. De azt, hogy az adott nemzethez való tartozás nem csak a nemesség kiváltsága volt, szintén a liberalizmus hatása. Ma igen kevesen mondhatnák magukat magyarnak, ha ez nem következik be, most az ország vezetői, de majdnem a teljes lakosság nem mondhatná magáról, hogy magyar. Egy komplett Jobbik tagságban is elvétve lenne magyar. Ami valljuk be elég groteszk volna.

Ezzel a liberalizmus pozitív hozadékait le is tudtuk. Ám tagadhatatlan, hogy eredetileg a liberalizmus eszméje ezt jelentette. Persze a materialista világrendszer ezt is kihasználta már akkoriban is saját beteges céljaira. A liberalizmus által szólásszabadságot kapott alacsony néprétegeknek rögtön odavetették a materialista szocializmus koncát és a tradicionális értékrendszer ellen lázították. Nem csak az államrendszer ellen, hanem a hagyományos értékrendszer ellen is.  Előbbinek még létjogosultsága is lett volna, utóbbinak semmiképp. Az egyenlőség mítosza pedig utat tört magának és egy torz, beteges kép kezdett kialakulni az egységes emberiségről a liberálisokban. A liberalizmus itt tért végleg az aljas, sötét erők kiszolgálójává. S minthogy a liberalizmus elveszítette céljait, hisz a 20. századra nagyrészt mind teljesült, létjogosultsága megkérdőjelezhetővé vált. Ahhoz pedig, hogy ne tűnjön el a történelem süllyesztőjében, a szabadság eszméjét újabb és újabb rétegekre vetítette ki. De mivel a tömeget már felszabadította, csak a devianciák maradtak és kisebbségek. Ezeket felkarolva legitimizálta a devianciák viselkedésformáit(pl. homoszexuálisok, drogosok). Ehhez azonban egyre több dologban kellett megtalálnia az ellenséget. Egyre több hagyományos értékrendben. Végül pedig a klasszikus normalitás lett az ellenségképe a liberálisoknak. Ha a szexuális devianciákat felakarta karolni, ellenségkép kellett, hogy legyen a család. Ha az etnikai kisebbségeket akarta felkarolni ellenségkép lett a hagyományos értelembe vett nemzet. Ha a különböző szellemi kvalitásokkal megáldott absztrakt egyedi gondolkodókat akarta felkarolni, végül az erkölcs alapját a vallást kellett ellenséggé faragnia. Szépen, lassan minden eredendő emberi érték vad ellenségé vált. 

Így férkőzött be a liberalizmusba(amúgy sem tőle messze álló) marxizmus eszmeisége. Mára a liberalizmus/neoliberalizmus egyet jelent a marxista elvek, lassú, békés, propagandisztikus, nem diktatórikus módszerekkel való megvalósításával. A liberalizmus így napjainkban egyet jelent végül a totális kultúrapusztítással a hazafiasabb, vallásosabb, tradicionális ember számára. A modern világ pedig, melynek zászlóvivője és szinonimája a liberalizmus, egyre inkább érezteti az átlagemberrel is átkos, nyomorúságos hatásait. Napjaink politikai garnitúrája pedig hatalmon maradása érdekében, igyekszik megfelelni az emberek antiliberális hangulatának. A liberalizmus így lesz közellenség és bontják le, illetve bontatják le az emberek a liberális vívmányokat. Végül eljutunk lassacskán odáig, hogy az emberek maguk követelik szabadságjogaik megkurtítását is, és egy nacionalista, autoriter államban kívánnak élni. Az elkorcsosult liberalizmus így lett saját farkába harapó kígyó és okozza saját maga eredetileg hasznos vívmányainak is majd bukását. A kör bezárul. Valamint kijelenthetjük, hogy a liberalizmus munkája nélkül soha nem valósult volna meg az emberiség körében végül ekkora vágy a fasisztának mondható rendszerek iránt tudat alatt. És soha nem követelték volna így a saját jogaik elvételét sem. Ez a korcs liberalizmus vesztét is okozza végül melynek itt volt már az ideje. Az viszont erősen kétséges, hogy ez az új korszak bármiben is jobb lesz, mint az eddigiek. 

Horváth Martin

Szabó Kornél- Mindendenki mindenkiért

„Az emberi lények csak úgy élhetnek értékes és harmonikus életet, ha képesek - az emberi természet korlátain belül - megszabadulni attól, hogy folyton az anyagi természetű vágyaik kielégítésére törekedjenek. Az igazi cél a társadalom szellemi értékeinek gyarapítása.”
Albert Einstein

A nyúl elfut, a vaddisznó támad, a kaméleon megtéveszt, a vakond elbújik és így tovább. Életünk és az életek védelméért mindent feláldozunk. Adott közösségben csak akkor beszélhetünk igazi önvédelemről, ha a magunké elé helyezzük mások védelmét. Igazán sikeres együttélés csak akkor valósulhat meg, ha visszatérünk eleink felfogásához és ismét felfedezzük mindannyian, hogy egyek vagyunk szellemileg és saját életünket is úgy tudjuk védeni, ha másokat is óvunk.

 Az ember egyedüli valós ellensége önmaga, a lélek EGO-ja mely éket ver szellemünk és tudatunk közé. Az önvédelem tehát ebből a szemszögből nem más, mint egy gyógyulási folyamat, mellyel visszatérünk egészséges korlátaink közé, s nem kívánunk mindannyian felsőbbrendűek lenni a többieknél.

Puszta anyagi szemlélettel az önvédelem jelenti a megelőzést és megtartást, a kezelést és helyreállítást.
Mikor kiborulunk a közösség kötőerejéből, azt jelenti, hogy elbuktunk a megelőzéssel, mely szellemileg nem más, mint egy helyes irányú felvilágosítás, visszaterelés, fizikailag pedig a helyiek által kialakított spontán rend mely alatt az egyénekre vonatkozó általános erkölcs és tisztesség értendő.

A legcélszerűbb megelőzési forma, ha egyszerre kezdődik el mindenhol a gondolkodás helyes mederbe térítése, így kizárva a későbbi nagyobb elnyomni próbáló megmozdulásokat.
A megtartás egész egyszerűen a következő generációk tradicionális szellemiségben való felnövekedését jelenti.

Szükséges, hogy mind testileg és szellemileg fejlesszük magunkat a cél védelméért.
Egyedül megdönthetetlen akarattal, megtörhetetlen testtel és egy közös céllal kezdhetünk bele a társadalom regenerációjába.
Az a nyomasztó valóság, hogy a legkevésbé sem haladunk arra amerre a logikánk vagy valódi érzelmeink vezérelnének. Egyszerűen a vesztünkbe rohanunk – a hangzatos közhellyel élve. A társadalmunk porig ég a szemünk láttára, ha nem kezdünk el egyénenként megváltozni és helyes mentalitással tekinteni az elkövetkezendőkre. Az aktuális történések remek alkalmat kínálnak rá, hogy mindenki megmutassa, legalább önmaga számára, a legjobb emberségét. Önmagunk számára kell a legjobbá válnunk és ezzel párhuzamosan érezhetővé válik a kollektív erkölcsi fejlődés is. Merjünk változtatni önmagunkon. Ha reális akarnék, lenni azt mondanám, hogy erre nincsen esély. De már rég nem állunk a realitások talaján. Azok az események, amelyek sodrában idejutott szellemiségünk, nagyon távol vannak a két lábbal a talajon álló természetes egyének gondolatvilágától. Aki itt pusztán a józan eszével próbálja átlátni a helyzetet csupán egy nagy kerítést fog találni szögesdróttal a tetején. Tudatosítanunk kell magunkban az érzéseinket és ítélkeznünk magunk felett, hogy helyes döntéseket hozhassunk.
Ha pedig mások sorsáról kell döntenünk, hagyatkozzunk imáinkra. Nem más emberek szavait kell gondolkodás nélkül elfogadnunk, hanem Őt, aki szól hozzád ha meghallgatod.
Ahhoz, hogy visszatérjünk a saját természetes életfolyamunkhoz, a folyónak ki kell öntenie, partra kell dobnia terhét, majd el kell apadnia és ismét elindulnia, hogy új élet fakadhasson benne.

„Mélységesen hiszek abban, hogy a szellem bölcsebb az értelemnél. A tudatunk tévedhet. De ami összeköti éltünket a Nagy Egésszel, az tévedhetetlen.”

                                              

                                                                                                                                         Szabó Kornél