2019. december 27., péntek

Prolik karácsonya (poszt válogatás)

Ahogy egy jó barátom mondta, az év összes napja rendelkezésünkre áll, hogy kicsit olyanok legyünk, mint Jézus Krisztus, a karácsony pedig az az alkalom, mikor ez hatványozottan igaz. Mindennek ellenére, pontosan fordítva történik az átlagember életében. Az év 365 napjában magasról tesz a krisztusi jellemre, de kifejezetten karácsonykor süllyed igazán a mélybe. A karácsonyi stressz, morgás, veszekedések, elfojtott indulatok, irigységek, feszült, háta közepére sem kívánt családtagokkal való társalgások mellett az interneten is megmutatkozik ez a lelki-szellemi süllyedés. Mindenkinek van 1-2 ismerőse, akik szekunderszégyen proli posztokat osztanak meg, de karácsonykor ez is négyzetre emelődik és még jobban döngölik földbe a karácsony szakralitását és döngölik földbe az emberi jóérzést és szépérzéket egyaránt azok a posztok, képek, amiket úgy tudok elképzelni, hogy a pokol bugyraiban animálják meg démonok, hogy az emberalatti létállapotot minél jobban reprezentálják, üzenete és esztétikája pedig a nagybetűs kárhozatot reklámozza.


Lazán és könnyeden indítunk. Ez a proli karácsonyi posztok alapja, olyan, mint a margaréta pizza, minden más pikáns dolog ő rá épül. Nem ortó, nem aljas, nem fejez ki semmi sátáni ócska üzenetet, egyszerűen csak igénytelen. Hányadék betűtípus szigorúan ügyelve arra, hogy a háttérképtől bizonyos részeken alig olvasható legyen. Giccses képek, amikből egy is elég lenne, de a jó ízlést teljesen pofán köpve hatványra emelik itt. Mégis magasan a mezőny legemberibb jelensége még ez a többihez képest.
.

Nem igazi proli az, aki nem osztotta meg még DiCapriót, ahogyan emeli poharát. Nincs ez másképp karácsonykor sem. Többlet üzenete nincsen ugyan, csak az átlagos DiCaprio feelinget adja aktualizálva. DiCaprio koccintása azt fejezi ki, hogy, aki megosztja se nem gazdag, se nem népszerű, se nem sikeres. Szóval semmi köze mindahhoz, ami DiCaprio ebben a filmben. De mindenesetre rohadtul vágyik a poszt megosztója, hogy olyan ripacs lehessen, mint DiCaprio ebben a filmben. Mivel neki ezen aljas vágyon kívül semmi köze nincs ehhez az embertípushoz, legalább megosztja DiCapriót, hogy azon keresztül a tudatalattija egy tizedmásodpercre azt érezze, hogy ő egy kicsit DiCapriósan köszöntötte/szólt be az embereknek. Karácsonyi kivitelben a mém itt rosszul elhelyezett szöveget, duplázott E betűvel kapunk és pixeles karácsonyi emojikat. Meg hát úgy az egész pixeles, természetesen, ne hogy az igényesség vádja véletlen is felmerüljön valakiben


Ragnar Lothbrok esete roppant hasonló DiCaprióéhoz. A posztoló proli itt is olyan szeretne lenni, mint a legendás viking. Csak míg Ragnar egy izmos, erős, félelmet nem ismerő, vad pogány, addig poszt megosztónk egy lenézett, elnyomott, egész életében meghunyászkodó kádári kisember. Persze Ragnar egy krisztusi embernek egy pillanatig nem lehet példakép, de a proli vérének mélyén tomboló darwini evolúciós kényszer azt diktálja, hogy egy barbár pszichopataként lenne menő. Természetesen ehhez illően egy barbár, pszichopata szöveg dukál a kép mellé karácsonyra is. Meghittség és szeretet ide vagy oda a karácsonyfa talpba való arcfaragást helyezi kilátásba a poszt. Hogy kinek? Miért? Nem tudjuk, csak úgy bárkinek szól. Nem azért mert tettünk ezért, hanem mert a proli szeretné, ha azt hinnénk, hogy ő valóban ezt megtenné (természetesen sosem tenne ilyet). Ez az ő kis ego flashe, ennyi jutott neki a három műszak mellé. 

Folytatódik a keménykedés! Azonban ezúttal már annyi mögöttes értelem sincs benne, mint DiCaprió vagy egy viking esetében. A Muppet Show Brekije minden csak nem kemény, senki nem is irigyli, nem akar senki olyan lenni, mint Breki. Tehát, hogy miért került a keménykedés illusztrálására ide, azt nem tudjuk tisztázni. Talán a kép készítője, már maga sem hitte el, hogy kicsit is tud keménykedni. A tudattalanja méltatlannak érezte azt is, hogy Ragnar Lothbrok arcára írjon valamit. De értékeljük, hogy annál őszintébben fejezi ki a kép, ami valójában zajlik itt. Egy szerencsétlen áll, és szeretné tudatni velünk az ünnepek alkalmával is, hogy neki aztán senki nem parancsol. Mivel fontosnak tartotta ezt közölni, biztosak lehetünk benne, hogy neki az év 365 napján valaki parancsol. Különösen pikánssá a sírva nevető " Ennyi" megjegyzés teszi.


És megjöttek a kívülálló kritikusok. Ők kicsit amolyan 22-es csapdájában vannak. Minden posztjuk arról szól, hogy ők aztán nem olyanok, mint ez a rohadt posztolgató proli átlag. Pedig de. Csak visz bele egy csavart is. A karácsonyi kivitele ennek a fajtának az, aki sűrűn hangoztatja, hogy fúj mennyi bárgyú családi kép van meg az 500. karácsonyfa fotó. Ő bizony ilyet nem fog tenni, csak azért sem! Sokkal reálisabb persze, hogy lehetősége nincs rá, hogy ilyeneket posztoljon, pedig ha tehetné ő is bárgyú családi fotókat és fákat posztolna. Ez valljuk be szomorú. De szomorúbb, hogy ezt a frusztrációját azokon éli ki, akik megtehetik azt, amit ő szíve mélyén szeretne. Ők az ő célpontjai a proli posztjaiban, folyamatosan rájuk reflektál bennük, hogy ő büszkén nem proli. Pedig csak máshogy proli. Kifejezett pikantériája a képnek, hogy egy orangutannal illusztrálja, ahogyan felteszi a kezét, hogy ő más, mint a többiek. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem cseppet se lenne pozitív ha egy majommal jelképezném magam. Ha van freudi elszólás, bevezethetjük ezután a freudi elposztolás kifejezést is.


Nincs proliság grumpy cat nélkül! Értékelem valamennyire, aki ezt rakja ki, mert sokkal őszintébb magához és a világhoz, mint a DiCapriós fajta. Nem állít mást magának és másoknak sem önmagáról, mint ami. Grumpy cat tökéletesen fejezi ki a marcona, megkeseredett, roncslelkű kisembert. Ezt a mémet az Úristen is a kelet-európai embertípus reprezentálására találta ki. A szocializmus szellemiségében megrogyott proli, aki már senkinek és semminek nem tud örülni. Élete maga a kárhozat, a szanszára örökös pokoli körforgása. Léte önmagára és a világra is toxikus. Ő egy feneketlen mély és sötét kút, ami önmagát rántja egyre lejjebb csak de kifejezetten szeret mindenki mást is magával húzni. Kifejezetten karácsonykor, hiszen annál jobban frusztrálja, hogy ilyenkor valaki boldog, nem úgy, ahogyan ő.








Itt vannak a nagy beszólogatók is. Ez ugyan egy december 23.-án "menő" porli poszt, még a karácsonyra való bemelegítés gyanánt. Okoskodó, pökhendi porliság ez, mely kioktatja azokat az embereket, akiken neadjisten eluralkodott már a karácsonyi hangulat egy nappal az ünnep előtt. Mind tudjuk, hogy, aki ezt megosztja valójában egy Grumpy Cat, de intellektuálisabb gúnyát akar magára ölteni. Nem vallja be magának sem, hogy egyszerűen csak rühelli ha más boldog, inkább indokot talál az okoskodó lehordásra. Úgy csinál, mintha valóban Jézus születéséről szólna mindenkinek ez az ünnep. Figyelembe nem veszi, hogy Jézus születése nem tisztázott időpontban és a karácsony sokkal inkább egy szellemiség, mintsem valós születésnap. Természetesen az ezt posztoló embernek jelenti a legkevésbé Jézus születését az ünnep, de proliokoskodásra remek ürügy. Még bájosabb, hogy vannak, akik nem megosztják ezt a szerencsétlen parasztbácsit a shit szöveggel, hanem elolvassák, majd úgy csinálnak, mintha ez a zseniális gondolat a saját kútfőjükből származna és random csoportokba előadják úgy, mintha ezt ők találták volna ki. Nem beszélve arról, hogy milyen silány, ha erre a gondolatra vagyunk irigyek, hogy nem mi találtuk ki, és érdemlegesnek tartjuk, hogy mi magunk adjuk elő, emellett figyelembe sem veszi a csoportba kiíró, hogy az internet korában bizony nem csak ő volt az a mázlista, aki szembe találta magát a parasztbácsis proliposzttal és a csoportban őt elolvasók háromnegyede pontosan tudja, hogy ezt a gondolatot nem ő találta ki. Ritka kínos.

És megérkeztünk! Nincsen igazi ünnep, szánalmas szexista, beöltözött, vagy épp lenge öltözetű nők/pasik nélkül. Ezeket az ízig vérig proli osztja meg. Hasonló képek díszítik a garázsát, vagy jobb híján a budi falát otthon, közvetlenül giccsesen tuningolt BMW-k mellett. Beszédes kép, sokat elárul az alkotóról és a posztolóról. Számára nincs szakralitás, nincs hangulat, nincs üzenet, nincs szellemiség. Az ő világa a csöcsök, seggek, puncik világa. Számára ez az univerzum nem tartogat többet és nem is jelenthet többet. A göcsörtös farepedéstől a Hubble által fotózott fekete lyukakig mindenben csak pinát lát. Az ő élete az ösztön diktálta állati lét. Ha nem találja fel helyette évszázadokkal senki az autót, a hűtőt, a fogkefét vagy bármit, amit egy ember manapság használ, akkor ha rajta múlna még mindig bunkósbottal rohangálna nőstények után. Lövése sincs miért vannak ünnepek, számára azok csak különböző díszletet jelentenek az újabb gyermekded élvezettel bámult cicis nénik mellé. Természetesen a való életben semmi köze nincs ezekhez a cicis nénikhez. Amolyan álmodik a nyomor effektus ez. Vagy agglegény, vagy megkeseredett házasságban él egy asszonnyal. Az ilyen képek kiposztolása gyakorlatilag szinonimája annak, mintha ki írná Caps Lockkal, hogy "IMPOTENS VAGYOK". Jézus azt mondja: "Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról." (Mt. 19:12) Nos, azt nem tudjuk, hogy születésétől fogva alkalmatlan ez a proli vagy csak később lett az egy normális párkapcsolatra, de azt biztosan tudjuk, hogy nem önként mondott le arról a mennyek országáért. Sokkal inkább mondana le a mennyek országáról ha tehetné egy pináért. Borzasztóan nyomasztó élet. 



Ha azt hitted a kontextus nélküli, egymással sehogy sem összeegyeztethető kép és szöveg jelenségét kimaxoltuk, akkor tévedsz. Az, hogy a Másnaposok ritka irritáló kínaiának mi a franc köze a karácsonyhoz nem is szabad firtatni. Súlyos mentális gondok vannak ott, ahol a karácsonyról valaki erre a hitvány magyar szinkronnal ripacskodó karakterre asszociáljon. Azonban erőt is vett magán, hogy megalkossa mellé ezt a szöveget. Szerinte ez vicces. Láthatóan mások számára is vicces. Én pedig nem tudom még csak olyan elemző szinten sem megérteni ebben a motivációjukat, ahogy fentebb tettem. A megértése lehetetlen, túl más világ, túl messze vagyunk ezektől az emberektől. Nem azért mert valami hú de magas színvonalon állnék én sem, de ők valahol nagyon más mélységeket élnek. Ezek a proli posztok pedig csak a jéghegy csúcsát jelentették. Valahol eközben már sötét démonok kreálják a szilveszterre és húsvétra időzített képeket, ahol egy kicsit újra megismerkedhetünk vizuális térben azzal, milyen is a pokol. 

2019. december 15., vasárnap

A Sátán a statikusság

Szeretem hangoztatni a világgal kapcsolatban az órahasonlatomat, miszerint Isten a 0-án teremti meg a világot, a bűnbeeséssel a legtávolabbi pontig, a 6-osig levettetik, mikor bekövetkezik az Apokalipszis és ezután a második eljövetel az új ég, új föld új teremtésével, mely újra a mutatónkat a legtetejére perdíti, de ez már nem 0, hanem 12. Jobb és több, mint az eredeti. Ez a folyamat tükröződik a folyamatosan lecsavarodó de közben előre haladó DNS láncunkban, a bolygók forgásában, az évszakok ciklusában, a nappalok és éjszakák változatában, a levegő ki és belélegzésében, a szívünk ritmusában. Az univerzum az Isten szívverése. Aztán a Lehel téri parkolóházról szemlélve a várost az éjszakában az ember rájön arra, hogy ez a város sosem pihen. Vidéken mindig van egy időszak, még városokban is legalább olyan éjjel 1 és 3 között biztosan, mikor szinte üresek az utcák és elvétve akad villanyfény ablakban és fél óránként megy maximum egy kósza autó. Budapest belvárosa ezt az állapotot nem ismeri. Nem lennék a bulinegyedben lakók helyében, nem csoda, hogy évek óta petícióznak valami szabályozásért. Szomjazik a lelkük az Isten ciklikusságára. Embertelen ha nincsen váltakozás, ha nincsenek ciklusok, hullámvölgyek. Nem csak embertelen, de istentelen is mert ezekben Isten magva, lényege nincs jelen. Ha a kozmosz Isten szívverése, akkor az állandóságban nem ver ez a szív. A folyton üzemelő gyártósorok a lelketlen éjszaki műszakokkal, a tomboló lealjasodott tinik és reményvesztett alkoholistákat fogadó éjjel-nappalik, a folyton készenlétben lévő sürgősségi és baleseti osztályok, mentők, rendőrök, tűzoltók is a balszerencse, baj, a halál, az erőszak miatt kell, hogy folyton talpon legyenek. Krisztus munkája is az emberben az, hogy jobb emberré tegyen. Ha valaki ugyanolyan marad megtérés után, mint annak pillanatában, vagy nem változik évek során sem az valójában meg sem ismerte a Krisztust. A megtérés nem (csak) egy aktus, hanem egy végeláthatatlan folyamat, ahol Isten szellemiségét átélve mindig jobbak, krisztusibbak leszünk. Nem más árán sokszor, mint az elbukások által. A ciklikusság visz előre. Csak a Sátán statikus.