Horvátországi háború (1991-1995) - Külföldi önkéntesek a fronton

Kapcsolódó
A Horvátországi-háborút bemutató négy részes cikksorozatunk: ITT

A német Katharina az orašjei 101. HVO brigád tagjaként, szerb tüzérségi támadás közben, Vučilovca közelében.

A Horvátországi-háborúban (1991-1995) rengeteg külföldi önkéntes vett részt. " Számtalan kalandort és idealistát vonzott", ahogy angolnyelvű tudósításokban szerepelt. Bár a Nyugat leginkább felháborodással viseltetett a mainstream médiában főként neonáci önkéntesekként definiált jelentős számú katonához, mára bizonyított tény, hogy a neonáci meggyőződésből érkezők elenyésző részét alkották azon külföldiek csoportjának, akik önként hajlandóak voltak harcolni, s akár életüket is adni  egy számukra rokonszenves nép szabadságáért. Többségük akkor érkezett, mikor Horvátországnak még reguláris hadserege, felszerelése, légiereje, nehézfegyverzete, páncélosai nem voltak, könnyű fegyverzete is alig. A Jugoszláv Néphadsereg jól felfegyverzett, szakszerű, többszörös túlerőben lévő professzionális hadseregével néztek szembe, miközben azt kockáztatták, hogy a nemzetközi jog szerint terroristának minősülnek, amennyiben nemzetközi közösség nem ismeri el Horvátországot független államként, ami a háború elején nem tűnt reményteljesnek. Az horvátországi háború külföldi önkénteseinek veterán szervezete (Udruga stranih dragovoljaca Domovinskog rata) több, mint 2000 külföldi önkéntest azonosított, köztük legnagyobb számban britek (203 fő) németek (132) franciák (90) magyarok (42) képviseltették magukat legnagyobb arányban.

Miután sikerült felvennem a kapcsolatot Tomislav Šulj, zágrábi történésszel, akinek szakterülete a horvátországi háború külföldi önkénteseinek története, engedélyt adott, hogy megosszam a birtokában álló fotókat és történeteket. Mivel ez az anyag igen tetemes, így a teljesség igénye nélkül csak néhány rövid történetet osztok meg ezekről a férfiakról és nőkről, akik különböző okokból, de fegyvert ragadtak a horvát szabadságért. ( Az említett veteránok közül sokan a mai napig élnek, de történetük megosztásán kívül jelen esetben, egyéb nyilvános szerepléstől tartózkodnak, így a közösségi médiában illetve más módon ne keressék őket. Az alábbi fotók, nevek és más információk felhasználása egyéb felületen nem engedélyezett!)

Számos külföldön élő horvát érkezett önkéntesként megvédeni anyaországát. Azonban a jamaikai  születésű, kanadai Dr. Elizabeth Ninčević követte férjét, hogy az megvédje eredeti hazáját. A házaspár közösen harcolt Horvátország függetlenségéért 1991-től. Sajnos ezután nem áll rendelkezésére információ a sorsukról. 

A Honvédő háborű Külföldi Önkénteseinek Veteránszervezete több, mint 40 magyart azonosított, akik Horvátország szabadságának megvédésére siettek. A fotón Horváth László szerepel a 104. HVO dandár tagjaként, Grebnice közelében. László sikeresen túlélte a háborút és ma is köztünk van. 

Colton Perry az USA-ból érkezett.  Korábban a Francia Idegenlégió tagja volt. 1991-ben a HOS-hoz csatlakozott, majd annak hadseregbe való integrálása után a 109. HV brigád tagja Vinkovcinál. Később a 131. HV dandár tagjaként esett szerb fogsába egy felderítő akciója közben 1992 májusában. Dragan Vasiljković a hírhedt "Dragan kapitány" személyesen vett részt Perry brutális kínzásában, amiket csodával határos módon túlélt. A háború után befejezte tanulmányait és sikeres karriert futott be egy informatikai cégnél. A háború és a kínzások hatásai azonban nem kerülték el, több agyvérzést is elszenvedett. Az utolsót azonban nem élte túl. 2024-ig élt. 


 

A holland Johannes Tilder egy humanitárius szervezeten keresztül érkezett Horvátországba 1991 novemberében. Rövid ideig a Francia Idegenlégió tagja, majd 1990-ig Németországban szolgált a NATO-erőknél. Gospicban megalakította az első holland önkéntes egységet a 118. ZNG brigádon belül. Hadnagyi rangig jutott később a HV-ben, és a gospici mélységi felderítők kiképzésének főfelügyelőjeként szolgált. 1994 áprilisában a szerb erők fogjul ejtették, kegyetlenül megkínozták, majd kamera előtt kényszerítették, hogy vallja be a 1993-as Medak-hadműveletben elkövetett bűncselekményeit, végül agyonlőtték. 

Keith Philips korábban tengerészgyalogosként szolgált a brit hadseregben, ahol kétszer is megsebesült. Erzsébet királynő kétszer is kitüntette. 1991 vészterhes évében érkezett a legkaotikusabb frontra, Vukovár-Vinkovci térségébe. Saját pénzén vásárolt fegyvereket és felszerelést. Később a zadari "Pókok" speciális rendőri egység kiképzőjének és oktatójának kérték fel, amit elfogadott. Zadar ostroma alatt egy óvóhelyen ismerkedett meg későbbi feleségével. A háborút túlélte, azóta is kerüli a nyilvános szerepléseket, csak ritkán nyilatkozik. Ma is Zadarban él feleségével. 

A német Peter Dlaka a Villám-hadművelet után készült fotón, miután a HV visszafoglalta Nyugat-Szlavóniát a szerbektől. 1991-ben ugyanitt kezdte  katonai pályafutását a Novo Gradiska fronton. Öt évet szolgált a HV és a HVO egységeiben. A háborút ugyanott fejezte be, ahol kezdte a 121. HV dandár tagjaként a Villám-hadműveletben. "Egyetlen napot sem bánok az életemből, nemhogy a horvát hadseregben töltött időt. Ha kellene, újra megtenném! Természetesen nekem is voltak nehéz időszakaim. Kétszer is komolyan elgondolkodtam azon, hogy abbahagyjam-e a harcot, de semmi ilyesmit nem tettem. Állom a szavam, nem változtatok a döntéseimen. Ha céllal érkeztem, akkor ki is kellett tartanom és a végéig maradnom, megtapasztaltam a győzelmet és a háború végét." - nyilatkozta később. Ma is Nyugat-Szlavóniában él és egy Tomislav nevű fiú büszke édesapja. 

A bolíviai-magyar Rózsa Flores Eduardo és a magyar Dér Zsolt (aki később a boszniai fronton is szolgált, ma is Magyarországon él) egy haditudósítóval beszélgetnek 1991 október 6.-án a zömében magyarok lakta Szentlászló (Laslovo) falu védelme alatt. 1991 nyarán egy spanyol lap tudósítójaként érkezett Horvátországba, majd szeptemberben csatlakozott a ZNG-hez, ahol az Eszék mellett állomásozó dandár részeként megalakította az Első Nemzetközi Brigádot kb.100 fővel. Elsősorban magyarok, franciák, britek, svájciak, kanadaiak, portugálok, ausztrálok és amerikaiak védték Kelet-Szlavónia horvát és magyar lakta településeit. A háború után egy magyar film is készült Chicho címmel háborús élményeiről. Feltételezett, hogy szerepe volt a 2006-os öszödi beszéd kiszivárogtatásában is, majd 2009-ben ölték meg Bolíviában, miután Morales bolíviai elnök elleni merényletkísérlettel vádolták. Az egész világsajtóban, kiemelten a magyar és horvát médiában felkapott hír volt. 2020-ban végül Bolívia utólag ejtette a merénylekísérlet minden vádját. 

Az Első Nemzetközi Brigád tagjai Laslovo(Szentlászló) falu védelmének utolsó napjaiban. 1991. november 24.-én foglalta el a rettegett Zejko Raznatovic hírhedt szabadcsapata, azaz Arkan Tigrisei. A faluba érkezéskor rögötön lemészárolták a faluban maradt idős, magatehetetlen civileket. Szentlászló védelmében összesen 48-an haltak meg. Az ostrom utolsó napjaiban 6 védő halt meg, akik közül kettő magyar, egy bosnyák, egy ír, egy szerb és egy horvát volt. 

Az ír származású Thomas Crowley 1967 és 1991 között a Brit Hadseregben szolgált. 1991-ben érkezett Horvátországba és a HOS kötelekébén kezdte meg szolgálatát elsőként a Dubrovniki csatában. Később 1992-től harcolt a livnoi csatában, Mostrarnál, Popovo poljenél. A spliti 9. Rafael vitez Boban zászlóalj tagja volt, mely a HV-ba integrálás után is az utolsó HOS egységként funkcionált. Majd részt vett a nagyszabású Maslenica hadműveletben 1993-ban és Skabrnje felszabadításában, ahol a szerbek a a háború alatti második legnagyobb népírtást végezték a vukovári mészárlás után. 1994-től a 114. dandár kiképzőtáborát vezette és több, mint 2000 horvát katonát készített fel a harcokra. „Azért jöttem Horvátországba, hogy harcoljak a szabadságáért. Szeretnék itt maradni a háború után, és itt élni, ha túlélem. Szeretem Horvátországot és a horvát embereket. Ez az otthonom.” - nyilatkozta nem sokkal azelőtt, hogy 1995. június 10.-én Dubrovnik mellett egy akna megölte. Posztomusz őrnagyi rangot és Petar Zrinski és Fran Krsto Frankopan horvát rendet kapott 2012-ben. Mai napig az egyik leghíresebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő hősnek számít Horvátországban, ahol Split utcáit több helyen is emlékére álított falfestmények borítják. Életéről 2025-ben mutattak be dokumentumfilmet is. 

A 25 éves francia Jean-Michel Nicolier interjút ad a már szerbek áltla elfoglalt Vukovár kórházából, ahol sérülései miatt lábadozott. A francia hírekben látta Horvátország függetlenségi háborúját, majd egyedül vonatra szállt és jelentkezett Zágrábban önkéntesnek. A HOS tagjaként Kelet-Szlavóniába került, először a Banovinai frontra, majd 1991 szeptemberében az utolsó önkéntesek egyikeként érkezett az ostromlott Vukovárra védőnek. A három hónapos kegyetlen harcok alatt kétszer is megsebesült. Második sérüléséből lábadozott, mialatt 1991. november 18.-án a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb szabadcsapatok elfoglalták a várost. Egy francia televíziónak ekkor adta híres interjúját. „Túl sok barátot vesztettem el, túl sok embert láttam sírni, túl sok szenvedést. Többször is azt javasolták, hogy hagyjam el Vukovárt és menjek vissza Franciaországba, de én maradtam. Vesztettünk. Tudtam, hogy nehéz lesz, de nem gondoltam, hogy ilyen szörnyű lesz, különösen a civilek számára. Önkéntesként jöttem Vukovárba. Ez az én döntésem..." - nyilatkozta, majd többször is a "vágóhíd" kifejezéssel jellemezte Vukovár ostromát. Nem sokkal később a csetnik csapatok kiürítették a kórházat és több, mint 200 sebesülttel és civillel együtt az Ovcarai disznófarmon hosszan verések és kínzások után, kegyetlenül kivégezték, a II. világháború utáni Európa első népírtásában. Holtteste a mai napig nem került elő. 2012-bem posztomusz Petar Zrinski renddel tüntették ki, majd 2013-ban Vukovár lakosainak döntő többsége rá szavazott Vukovár új hídjának nevéről szóló szavazáson. 2015-től a Jean-Michel-Nicolier- híd mellett áll szobra is. Thomas Crowley-val együtt az egyik leghíresebb és leginkább tisztelt külföldi önkéntes Horvátországban. Arcával díszített festmények tarkítják Vukovár és más horvát városok utcáit. Életéről több dokumentumfilmet is bemutattak. 

Michael Misch Németországból érkezett Karlovacba 1991-ben. A ZNG önkéntesei közé lépett, akik nem is sejtették, hogy az alig 30 éves fiatalember már megjárta az libanoni háborút, Latin-Amerikában a brit hadsereg oktató-kiképzője volt és Kambodzsa és Burma dzsungeleiben harcolt, valamint ejtőernyős szabotázsakciókat hajtott végre az Idegenlégió kötelékében. A tankokkal és nehézfegyverzettel nem rendelkező karolvaci védők Misch leleményessége okán többször késztették megtorpanásra a Jugoszláv Néphadsereg páncélosait. Egyik esetnél Misch ötletére jól megkoreagrafált módon vágott kipufogós személygépkocsikkal köröztek a házak között úgy, hogy a füst és a hangok hatására a szerbek inkább visszavonulút fújtak, azt gondolván, szintén tankokkal állnak majd szemben. 1992 júniusában sérült meg először, ekkor egy társa aknára lépett, ő pedig több repeszt és a bajtársa csontszilánkjait kapta a a lábába. Bosanska Posavinánál a kezét amputálták majdnem, de a torkába is kapott repeszeket, aminek kvöetkeztében a tüdőkapacitásának 40%-át elvesztette. 1992 után 101. HVO brigádhoz került, ahol 1996 májusáig szolgált. Azt mondja sok egykori bajtársa harcol az orosz-ukrán háborúban mindkét oldalon. Nem régiben kapcsolatai révén sikerült egy elkeseredett ukrán édesanya kérésére megtalálnia eltűntnek hitt fiát. Ma is Horvátországban, Dramaljban él. 

Michael Misch nem csak katonaként volt aktív a fronton, de fotósként is. Sokan mások is így tettek, így rengeteg kép maradt fennt ránk a horvát háborúról, többek között külföldi önkéntesekről is. A teljesség igénye nélkül néhány:

A brit Paul Ogilviea az 5. HV brigád tagjaként ellátást kap harcétri sebesülés közben, valahol a Velebit-hegységben. 

A francia Jacques Nicolai Sisak közelében 1991 novemberének végén. Három hónapnyi  frontszolgálat után visszakellett térnia Franciaországba sérülései kezelésére, majd visszatért és folytatta a harcokat. Ma is Sisakban él. 

Az egyik leghíresebb fénykép külföldi önkéntesekről. A HV és a HOS Vinkovci 109. Dandárjának tagjai, Steve Gaunt és Rodney Morgan. A bunker felirata: Ezt a bunkert a horvát szabadságért harcoló brit önkéntesek építették 1991 decemberében.” Mindkettejük végigharcolta a háborút 1995 végéig, és ma is a külföldi veteránszövetség aktív tagjai.

A brit Mark Tibble és Martin Cruickshank Vinkovci utcáján a frontvonal mellett, 1992. január 15.-én, miután az Európai közösség, köztük Nagy-Britania is elismerte Horvátországot független országként.

Ismeretlen kanadai katona a ZNG tagjaként

Andreas Buder német önkéntes a 101. HVO dandár tagjaként élvezi a napsütést a harcok rövid szünetében Vučilovban, Brcko megyében 1993 tavaszán. Michael Misch fotógyüjteményéből.