2021. szeptember 17., péntek

Az életigenlés cáfolata

Az élet, mint fogalom mérhetetlenül pozitív jelzőként él a köznyelvben, majdnem minden kultúrában. Viszont első körben nem árt tisztázni, hogy pontosan mit is értünk "élet" alatt. Első körben vegyük a legalapvetőbb teológiai-filozófiai értelmét. Adott a létezés. A létezés maga Isten. Ő minden létező összessége. Azonban nem csak azon létezés részese Istennek, melyet mi látunk, tudunk, tapasztalunk, hanem azon túli, metafizikai létezők is. Ezért Isten nem valamiféle panteista értelemben vett szinonimája az általunk ismert univerzumnak, hanem több annál. Isten ha úgy tetszik "sűrűbben" van jelen egy általunk empirikusan nem megtapasztalható létezésben, melynél fogva Istennek van személye és tudata. Még akkor is ha ez a személye, sokkal összetettebb, mint az általunk ismert emberi személyiség. Miután Isten tehát személy és tudatos, képes felfogni önmaga létezését. A tudatosan realizált, értékelt, tapasztalt létezést pedig úgy nevezzük: élet. Ebben az értelemben az élet valamiféle hihetetlenül csodálatos dolog. Olyannyira, hogy Isten ezt az élményt meg is osztotta és más értelmes lényeket is abban részesített, hogy a létezés tudatos megtapasztalását átéljék. Ezt nevezi a Biblia úgy, hogy "Isten a saját képmására teremtette az embert". Tekintve, hogy Isten minden létezés összessége, így az általa életre hívott tudatos lények nem azonos, nem ugyanolyan szinten és módon szemlélik önmaguk létezését és a körülöttük lévő létezést. 

A Szentírás arról is szót ejt, hogy Isten ránk bízta a kozmoszt. A mi feladatunk a teremtett világ, azaz az általunk is érzékelhető létezés felügyelete. Itt érünk el egy nagyon fontos momentumhoz, a bűnbeesés esetéhez. Erről valamilyen formában szinte a legtöbb világvallás és ősi pogány vallások (pl.: zoroasztrizmus) is említést tesz. Ez nem más, mint egy létállapotbeli/minőségbeli romlás, amely az emberiség önálló döntésének következménye. Ez a létezésbeli romlás azonban nem csak magát az emberi lényt illeti, hanem mindazt az ő hozzá "kapcsolt" világot is, melyet a létezésből tapasztal, s mely a felügyelete alatt állott. Magyarán a létminőségében lezuhanó ember, "magával húzta" a létezés általa ismert szegletét is. Ez a tény pedig a továbbiakban kiemelten fontos lesz az életről alkotott másfajta fogalmunk tekintetében! 

"A teremtett világ Istent dícséri"- szól a 148. Zsoltár címe is. Gyakran is idézik. Azonban ezzel szemben ott van, hogy a Biblia a " világ fejedelmének/ urának/istenének" említi a Sátánt. Mi hát a helyzet a jelenlegi világgal, a természettel, a fizikai sík kozmoszával? Tömören és világosan a Sátán nem más, mint az Isten lényegi esszenciájának hiánya. De nem önálló létező, nem egy ellen-létezés vagy ellen-Isten. Ebből fakadóan nem rendelkezik azokkal a készségekkel, mint az Isten. Nevezetesen, nem tud teremteni újat. Isten a mi szempontunkból a semmiből teremt, a maga szemszögéből önmagából teremt mindent. Hiszen az abszolút létezés maga Isten. A Sátán ennek a létezésnek már részeként nem képes erre, így csak a már meglévő, Isten által létrehozottakat tudja "megmérgezni" vagy " eltorzítani". Nem alkotott magának démonokat, hanem a már meglévő angyalok egy részét "mérgezte meg". Nem szállta meg az embert, csak a lelkét rontotta le. Nem alkotott magának világot, csak az emberhez tartozó kozmosz szállt alá az ember létromlásával, s terjed ki a behatása a Sátánnak erre is. S noha angyalok egy része felett kontrollt gyakorol, az emberekre és a természetre behatással van, nem tudja eltörölni az Isten szikráját ezekből, amelyben eredetileg és kizárólag tündököltek. Így jutunk oda, hogy a jelenlegi természeti rendszer felett a Sátánnak hatalma érvényesül. A természet jelen formájában a maga könyörtelen evolúciójával mely az erőseket életben tartja, a gyengéket elhullajtja, ahol egyik élőlénynek szenvedést és pusztulást kell okozni a maga életben maradásért, ez nem az eredeti Isten által alkotott rendszer. Miközben a sejtek működéséből, az ökoszisztéma pontos rendszeréből, a tűpontosan meglkotott érhálozatokon keresztül ráismerhetünk a nagyobb összetettségre, az Isteni eredetre. Ahogyan ezt Pál apostol is írja: Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Róm. 1:20). Azonban nem felejti el másutt, hogy amint írtuk, nem tükrözi teljességében az Isten esszenciáját ez a természet, és jelen formájában romlott, lezüllött és sátáni mechanizmusok uralják. "A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." (Róm 8: 20-22)

Most érkeztünk el tehát az élet, mint fogalom másik, s sok esetben köznapibb fogalmához. Az az élet, melyet jelenlegi formában és keretek között élünk, mélységesen nem Istentől való. A természet rendje bármellyire is erős hivatkozási alap nagyon sok ember, irányzat, csoport érveiben, nem lehet igazodási pont a Krisztust követő emberek számára. Bár legyőzni teljesen mindenestől nem tudjuk, de a biológiának nem hódolhatunk be. Nem követhetjük a leromlott evolúciótól kapott ösztöneinket. Erről szól ismételten az apostol, mikor a "test és lélek szüntelen tusakodásáról" ír ezen a világon. Ezt azonban egyes keresztényen nemhogy felvállalnák, hanem a kreacionizmus őrült áltudományába merülve, inkább igazolni akarják, hogy ez a világ és ez a természet Isten eredeti ajándéka. Húsban kikelő lárvákkal, betegségekkel, fekélyes vírusokkal, tele kegyetlenséggel. Teszik ezt azért, hogy ne kelljen lemondani bűnös, romlott ösztönös élvezeteikről, melyek csak is a romlott evolúcióból vezethetőek le. Mik is ezek? Lássuk csak, a Szentírás ismét támpontot nyújt világosan, hogy mi az, ami a megújult, megváltott világon már nem lesz része az életnek, mely a leromlott jelen világunkban még mindennapos. Így szól: Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal.3:28). Tehát az etnikai, nemzetiségi különbségek, a társadalmi osztályok, különbségek és a nemek, mint olyanok nem léteznek majd. Amennyiben Krisztus uralmával, az eljövendő világban pedig ezek nem léteznek, azt jelenti, hogy ezek jelenleg mind a létromlás által bekövetkezett szükségszerű negatívumok. Jézus Krisztus élete ezek semmibe vételében mindenképp példaértékű volt. A maga etnikai, nemzetiségi identitását levetkőzte abban az értelemben, hogy a zsidóság korabeli tradíciói ellen vívta a legtöbb harcát, és a szeretet, a megértés és az Isten kegyelmének csodáját kiterjesztette más népekre is, sőt egyenesen minden népre a világon (nincs zsidó sem görög). Egyszerű ácsként, kétkezi, fizikai munkásként tartotta fent magát, hogy tudja tanítói feladatát végezni. Nem volt eminens tanuló, aki törtet előre, s szerzi meg a jobbnál jobb pozíciókat, nem érdekelte evilág társadalmának ranglétrája, posztja és megbecsülése (nincs szabad sem szolga). Miért érdekelte volna, hiszen, ami ehhez a legnagyobb indokot szokta szolgáltatni, nem volt neki, vagyis a család. Nem foglalkozott olyan állatias evolucionista dolgokkal, mint szaporodás, párzás. Mindemellett átszakította azt a korabeli gátat is, hogy a nőkhöz férfiként ugyanolyan egyszerűséggel és őszinteséggel fordult, mint egy másik férfihoz (nincs férfi, sem nő). Ezt  az alapigazságot egyébiránt minden hindu jógi, buddhista tanító, perzsa mester, szúfi bölcs és sokan mások vallották. Minden világvallás  eljutott oda, hogy a legkiemelkedőbb tagjai felismerték, hogy az evilági életet meg kell tagadni és abból minél kevesebbet elfogadni. De talán senki nem jutott olyan messzire, mint Jézus, mikor az emberi lélek megváltását egyenesen az életről való totális lemondással, a maga halálával éri el. Hogy lehet az itteni életet egekig magasztalni elvileg egy olyan vallás követőinek, melynek mestere a halállal hozza el az üdvösséget. Krisztus eszenciája, az itteni élet totális szembeköpése. Annak szöges ellentéte. Jézus Krisztus kereszthalála, az önmegtagadás himnusza! Hogy van képe hát ezek után követőjének nevezni magát annak a nagycsaládos keresztény-konzervatív mintapolgárnak, aki nem hogy életéről, de még saját genetikai készletének továbbörökítéséről sem hajlandó lemondani. Nem hajlandó, sőt erénynek tartja, egy olyan világban, mely hite szerint a végidők legvége felé sodródik és nagy nyomorúságok és szenvedések fináléjával ér véget. Nem hiábavalóság hát ez a gyarlóság? Nem gyarlóság talán, hogy a mennyei öröklét tudata nem elég, hanem saját materiális örökkévalóságomat is bebiztosítom a genomjaimnak továbbörökítése révén ebben a világban? De végidőkbe vetett hit sem kell ehhez. Megértéssel fordulok azon fiatalok sokasága felé, akik nem akarnak gyermeket vállalni egy olyan világban, melyet éppen belátható időn belül elviselhetetlen, nyomorúságos kínokkal teli hellyé tesz az általunk előidézett ökológiai katasztrófa. Megértéssel fordulok afelé, akik nem akarnak új életet teremteni egy kilátástalan, szenvedésekkel, szegénységgel, betegségekkel és kitudja még mivel együtt járó helyre. Mintha a nyugati világ eddig békés életet ígért volna. Ugyan ki akarta volna ha gyermeke idegmérgektől, szuronyoktól, fagyhaláltól veszik oda a háborúkban, vagy csak egyszerűen valamely hosszú, kínokkal teli rákos betegség viszi el. Megértem, ha valaki nem akar orosz rulettet játszani egy élettel, melynek indikátora csak is a leromlott, állatias, saját DNS-láncunk továbbörökítése. Ezzel együtt a Chilfree-mozgalom frusztrált gyerekgyűlölő embereit is megvetem. Gyermeket nevelni szép, nemes, gyönyörű feladat, mely hatalmas felelősség annak ellenére is, hogy a legtöbb tényező talán nem is rajtunk múlik. Erre kínálnak krisztusi megoldást az örökbefogadásra váró gyermekek tömegei. Hogy ők itt élnek, arról mi nem tehetünk, de arról, hogy hogyan élnek majd, annál többet. Igencsak gusztustalan, ha keresztények, akik az abortusz ellen tiltakoznak, pont, hogy nem a nem kívánt gyerekek örökbefogadásával és boldog életének biztosításával vannak elfoglalva, hanem saját génjeiket továbbítják ebben a hiábavaló világban, míg az örökbefogadást rábízzak arra, aki lehet, hogy nem ágált erkölcsileg abortuszok ellen, de cselekedetében többet tesz a család nélkül cseperedő gyermekekért és befogad azokból. 

Fontos ugyanis tudni, hogy az önfeladás, az önmegtagadás, a jelenformában lévő élet megvetése, nem jelent semmiképpen valamiféle szándékos öngyilkosságot. Mert ahogyan korábban tisztáztuk, a jelen világ is Istenből való, s a Sátán azt csak megmérgezte, s eltorzította. Ebből viszont a helyes kiút nem az egészből való kiszakadás, hanem azon részek meglelése az életben, melyek az Istentől származtathatók, s az Isten felé mutatnak. Mert ha bár nyomokban is van, elejtett morzsácskák képében ez jelen, az isteni boldogság, szeretet és békesség igenis jelen van az életben ezen a világon is. A megfelelő barátságok, emberi kapcsolatok képében csakúgy, mint az élet hétköznapi apró részleteiben Istenre mutató alkotásaiban való gyönyörködés formájában. A jelen élet megtagadása, nem az életről való lemondás, hanem a valódi élet szeretete. Amit a torz világ életnek hív, valójában a halál, s melyet halálnak hív, az az élet. S miközben az univerzumunk zuhan majd önmagába az elkerülhetetlen megsemmisülés felé, úgy zuhan a Sátán a mennyekből levetetve, és következik be a mindenek számára az új kezdet, ahol majd az élet fogalma csak és kizárólag egy jelentéssel bír majd. Azzal, amiért az Isten is eredendően megajándékozott ezzel az élettel, hogy tudatosan szemlélhessük a körülöttünk lévő létezés csodáit, s örömünket lelve, gyönyörködhessünk azokban, közösen. 

Horváth Martin




2021. szeptember 8., szerda

Miért lehet valakit kritizálni?

Egy Fideszhez köthető oldal tette ki a napokban azt a Tóth Gabitól származtatott idézetet, miszerint " Miért kell valakit gyalázni, azért mert nem tetszik az értékrendje?". Szögezzük le engem a Tóth Gabi körüli celebhiszti nem érdekel, itt az idézet a lényeg. Kezdjük ott, hogy ezt az idézetet nem osztotta volna meg ilyen szép narancsos betűkkel egy jobboldali portál sem, ha nem a "mi kutyánk kölyke" mondja, hanem teszem azt egy újbalos vagy LMBTQ-aktivista. Persze ebben az esetben az ellen oldal lobogtatná büszkén ezt a szösszenetet. Pedig az egyetlen értékelhető része az, hogy gyalázkodni valóban nem helyénvaló sohasem. Ez egy durva és destruktív magatartás. Viszont azt is tudjuk, hogy itt a gyalázás címszó alatt, valójában az egyszerű kritikára gondolt a szerző. Kritizálni valakit pedig valójában mi más miatt lenne jogos, mint az értékrendje okán?


Úgy értem például külső tényezők miatt, mert valakinek nagy az orra, még annyira sem helyes kritizálni. Vagy mert valamiben nincs készsége, tehetsége. Az egyetlen jogos kritika, ami egy másik ember felé irányulhat az az, ha az értékrendje miatt kritizáljuk! Hitlert sem azért kritizálják mert hülyén áll a bajsza, hanem mert az értékrendje egy torz szociáldarwinista embertelenség volt. Sztálint sem azért mert mondjuk teszem azt nem jó ritmusérzéke volt, hanem mert embertelenül gyilkolt a hatalom megtartásáért. Jézus sem azért űzte ki a kufárokat a templomból mert nem találta rendben a bérleti szerződést azt illetően, hanem kizárólag az értékrendjük miatt. Jézus Krisztus pontosan erre is tanít, hogy az ember értékrendjét nézzük. Nem azt, hogy ki ő, honnan jött, milyen adott, kapott tulajdonságokkal rendelkezik. Erre a szintre még napjainkban sem jutottunk el, elég ha csak arra gondolunk, hogy mi történik ha valakiről kiderül, hogy pedofil hajlama van. Vagy zoofíl. Olyan verbális keresztrefeszítést kap, hogy lehet jobban járt volna egy valódi keresztrefeszítéssel is. Pedig az ember egy adott identitásért, adott hajlamért nem kritizálható, kizárólag azért, amit ezzel tesz, ahogyan ezzel él. Amennyiben ezt megéli és kiéli, onnantól egy pedofil nagyon is jogosan kerül a vádlottjak padjára. Ezt a két tényezőt ma is nehezen választjuk szét, pedig már több, mint 2000 éve itt van velünk az a nyilvánvaló igazság, hogy az ember csak azért felelős, amit önmaga dönt, amit maga akaratából, tudatosan választ, vagy határoz el. Legyen az egy értékrend melletti döntés, vagy az, hogy egy determinált testi, lelki, mentális tényezővel hogyan fog élni.


2021. szeptember 1., szerda

Közel-Kelet gyorstalpaló

 Miután a Közel-Kelet és a környező iszlám világ ismét a hírek középpontjába került, ismét belém nyilallt a felismerés, hogy az emberek jelentős részének fejében még mindig a muszlim=arab illetve terrorista jelzők jutnak eszébe, egyfajta pavlovi reflexként. Sokakat talán meglepetésként ér, de Afganisztánban például egy fia arab sincs. Ráadásul az arab országok zöme még csak nem is ellenséges az USA-val, éppen ellenkezőleg. További fun factek örömére, jöjjön egy tömör Közel-Keleti gyorstalpaló.


1. Arab-félsziget

 

- Szaúd-Arábia: 

Szaúd-Arábia tipikusan a térség főkolomposa. Hatalmas ország az Arab-félszigeten. Neve is tanúsítja itt bizony arabok élnek. A szunnita iszlám Mekkája. És nem csak képletesen. Valóban itt található az iszlám vallás legszentebb helye, Mekka. Ahogyan a második legfontosabb, Medina is. Az ország az arabokról és az iszlámról alkotott sztereotípia megtestesítője. Sivatag, arabok, szunnita muszlimok, sejkek, olajbárók. A demokráciának se híre, se hamva. Mai napig egy abszolút monarchia, ahol a királyi család fennhatósága alá tartozik minden. Jól olvastad, abszolút monarchia. Nem holmi alkotmányos monarchia, ahová az európai királyságok már a 17.-18. században eljutottak, hogy legalább egy nyavalyás parlament legyen a király mellett. Nem, itt ténylegesen nincs parlament, sem pártok. Egy darab se. Meg ilyen női jogok, meg hasonló badarságok kiváltképpen nem. Hogy nem hallottál róla sokat a hírekben? Ez annak az oka, hogy az USA-nak (ergo a Nyugatnak) nagy puszipajtása Szaúd-Arábia. Elvégre a világ 2. legnagyobb olajkitermelő országa és a legnagyobb olajexportőr. 

Tömören: arab, szunnita, USA-barát

- Kuvait, Bahrein

Olaj, olaj, olaj. Ez az ami először eszünkbe jut erről a két - a térségben aprócska- kulturálisan hasonló országról. Egyértelműen arab országok, hasonló politikai rendszerrel, mint Szaúd-Arábia. Vele ellentétben azonban vallásilag nem olyan heterogén. Jelentős, a szunniták arányát leköröző síita népességgel rendelkeznek. Az Öböl-háborúról talán mindenki hallott. Nos, az USA egyértelműen itt atyáskodott és azóta is megkérdőjelezhetetlenül nagy cimborái az amcsiknak. 

Tömören: arab, szunnita-síita vegyesen, USA-barát

-  Omán

Gyakorlatilag megismételhetnénk azt, amit Kuvait és Bahrein esetében már olvastunk, azzal a nagyon érdekes különbséggel, hogy se nem szunnita, se nem síita többség van az országban. A világ egyetlen ibádi muszlim többségű országa. Az iszlám három fő ága közül, a háridzsita iszlám egyetlen mai napig fennmaradt változata. 

Tömören: arab, ibadita-szunnita vegyesen, USA-barát

- Egyesült Arab Emírségek

Mindenki ismeri Dubaj nevét. A proliveretés Mekkája. Igen, ez csak szimbolikusan Mekka. Ahogy Dubaj istentelen prosztó példája is mutatja, az EAE nem igazán akar beleszólni vallásilag a többség életébe. Szép szóval vallási toleranciának hívei. Gyakorlatilag az olajpénz annyira megzabálta a lelküket, hogy se Allah, se ember nem parancsolhat nekik. Persze jobb, mint a kézlevágós történetek az iszlámot túl komolyan vevő rokonaitól. Egyébként masszívan a szunnita iszlám visz mindent az országban papíron. Érdekesség, hogy bár a nevében is 'arab" országban igencsak kisebbségben vannak az arabok. A lakosság felét dél-ázsiai és indiai (főleg vendégmunkások) adják. Az őshonos népességen belül pedig a másik félen perzsákkal osztoznak. Mind a belpolitikai helyzet, mind a külpolitikai hozzáállás viszont egyezik a fentebb említettekkel.

Tömören: arab-perzsa-egyéb vegyesen, szunnita, USA-barát

- Katar

Amilyen aprócska, olyannyira érdekes. Persze nem a politikai berendezkedése, vagy az USA-hoz való elkötelezettsége tekintetében. Nem, nem is ő lesz az, aki ne fulladna bele az olajba. Viszont, bár a katariak zöme arab, a lakosság alig több, mint 10%-át teszik csak ki. Az ország dugig van indiai, pakisztáni és egyéb dél-ázsiai muszlimokkal. Oh, bocsánat, annyira tele van, hogy nem csak muszlimokkal. A térségben rendhagyó módon legalább 15% keresztény és 15% hindu él. Az őshonos katariak egyébként szunniták. 

Tömören: multikulti( de alapvetően arab) szunnita-keresztény-hindu vegyesen, USA-barát

Jemen:

Mondhatnánk Jemen egy üdítő kivétel, de az üdítő jelző nem állja meg a helyét. Maguk a jemeniek sem örülnek a különcségüknek, ugyanis az Arab-félsziget legszegényebb állama. Rohadt balszerencsés helyen húzódnak a határai, ugyanis ahol ő van, addigra az olaj elfogyott. Ebből a buliból annyira kimaradt, hogy agrárországként próbál tengődni, a nem túl jó adottságaival. A lakosságának a zöme el is vándorolt a szomszédos országokba dolgozni. Egyébként politikailag is kivétel: köztársaság. Bár ez senkit nem érdekel a nyomorban. A működéséről pedig sokat elárul, hogy a jelenlegi hivatalban lévő elnök éppen "házon kívül van" száműzetésben. Mivel semmi érdekes nincs Jemenben gazdaságilag, így az USA le se szarja. Gyakorlatilag szinte csak Kínával és más ázsiai, közel-keleti országokkal kereskedik. Egyébiránt arabok, és szunniták.

Tömören: arab, szunnita, világpolitikailag semleges

2. A Közel-Kelet szíve

- Izrael: 

Izrael némiképpen kakukktojás, hiszen egyrészt a térségben 1948 óta van jelen (több mint ezer év után), illetve se nem arabok, se nem muszlimok élnek itt, hanem zsidók. Különleges, hogy egy szóval leírható, hiszen a zsidó mind etnikum, mind vallás és gyakorlatilag az egyetlen máig fennmaradt nagyobb vallás, mely egy néphez köthető, annak saját vallása. Izraelnek ennek ellenére jelentős részét adják az arabok, mindannak ellenére, hogy Palesztinával és az egész környező régióval vérmes hadban állnak újkori létezésük első pillanatától. Hogy USA-barát országról van szó? Naná! Nem is barátság ez, hanem brománc.

Tömören: zsidó-arab vegyesen, judaizmus-iszlám vegyesen, USA-barát

- Palesztina:

Palesztina nehéz helyzetben van. A világ országainak valamivel több, mint a fele ismeri el a létezését (Magyarország egyébként igen). Palesztinokról és palesztin identitásról beszélni nem könnyű feladat, hiszen ez gyakorlatilag ma Izrael nélkül nem létezne. Általában szeretik a térségben a bibliai korban élt filiszteusokról eredeztetni magukat, ám ennek a valószínűsége a Románok eredettörténetével vetekszik. Gyakorlatilag arabok, zömében szunnita muszlimok. A Palesztinát alkotó két egymástól elhatárolható rész Ciszjordánia és a Gázai övezet térségében azonban jelentős számú zsidó kisebbség is él. A USA-val és a Nyugattal való viszonya korántsem valami rózsás, bár az utóbbi évtizedekben kifejezetten ellenségesnek sem nevezhető. 

Tömören: arab-zsidó vegyesen, iszlám-judaizmus vegyesen, Világpolitikai helyzete bonyolult

- Libanon:

Libanon nagyon pikáns helyzetben van. Addig rendben van, hogy a lakosság gyakorlatilag egésze arab származású, de vallásilag annál izgalmasabb terep. Nem csak, hogy nem szunnita többségű ország, de még csak iszlám is éppen csak. 30% alatti a szunniták aránya de nagyjából ugyanennyi síita is van az országban, ami érdekes, hogy a maradék részét a lakosságnak, a Közel-keleten egyedülálló mértékben, keresztények adják. Mivel a világ kb. egyetlen síita terrorszervezetnek minősített csoportja, a Hezbollah itt ténykedik, az USA-val és a Nyugattal való viszonya kissé komplikált. És szépen fogalmaztunk. 

Tömören: arab, síita-szunnita-keresztény vegyesen, többnyire USA-ellenes

- Szíria:

Szíriáról sokat hallhattunk az utóbbi időben. Először az USA igyekezett megtámogatni minden, az akkori USA-ellenes hatalmat megdönteni kívánó tüntetést, ami először polgárháborúba, majd az Iszlám Állam terrorjába csapott át. Sokat nem értek el végül, mert ugyanaz az Asszad került vissza az elnöki székbe, akivel az USA fasírtba van. Az oroszok viszont szeretik. A lakosság nagy része arab, de örmény és kurd kisebbség is számottevő. Vallásilag a lakosság döntő többsége szunnita muszlim, de külön érdekesség, hogy az ország vezetői már hosszú ideje az elég underground síita alirányzat, az alaviták közül kerülnek ki.  Őket a többi síita és szunnita is nehezen ismeri el olykor muszlimnak. Jelentős, 10%-ot meghaladó keresztény is él az országban.

Tömören: arab, szunnita-alavita-keresztény vegyesen, USA-ellenes

- Irak:

Szintén híres terep. Elsőre Szaddam Husszein uralmáról volt hangos a média, majd 2003-at követően az USA által indított háború került célkeresztbe, de az Iszlám Állam térnyerését sem úszta meg a térség. Irak az a hely, ahol tipikusan arabok élnek, de jelentős a kurd kisebbség is. A lakosság szinte teljesen muszlim, viszont elérkeztünk ahhoz a régióhoz, ahol már határozottan a síiták vannak többségben, nem pedig a szunniták. Olyan 60%-30% arányban a síiták javára. Persze regionálisan elkülönülnek és utálják is egymást. A 2003-as USA misszió óta, mikor képes funkcionálni ez az állam, akkor egyébként USA-barát állásponton áll. 

Tömören: arab, sítia-szunnita vegyesen, USA-barát

- Jordánia:

Jordánia az a hely, mely a térségben egyedülállóan még királyságként üzemel. Gyakorlatilag arab ország, viszont ez rengeteg palesztin, iraki és szír menekültből is tevődik össze. Mindenki szunnita. Politikailag semleges, az USA-val fasírtban nincs, de nem is világi cimborák. 

Tömören: arab, szunnita, Világpolitikailag semleges


3. Észak-Afrika

- Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó:

Vitatható, hogy a Közel-Kelet részét képzi e a térség, azonban kulturálisan meglehetősen hozzákapcsolódik. Olyannyira, hogy az egész régió összes országát dióhéjba összecsapva tudjuk elemezni, kardinális lényegi különbségek nélkül. A térség országai kivétel nélkül arabok. Ahogy egyre nyugatabbra haladunk, a lakosság arányát egyre inkább teszik ki a berberek (észak-afrikai őshonos nép), azonban kulturálisan és külső jegyekben is mára olyannyira közel áll az arabhoz, hogy lényegi különbséget nem tartanak számon. Az összes ország megkérdőjelezhetetlenül szunnita hegemóniájú. Politikailag 2011-ben az "arab tavasz" címszóval jelzett akcióban ellett döntve hová tartoznak, illetve a fennálló rendszerek, (Pl.: Kadhafi Líbiája) meglettek döntve. USA-puszipajti azóta mindenki. 

Tömören: arab, szunnita, USA-barát


4. Irán és a többi kakukktojás

- Irán:

A térség másik főkolomposa Szaud-Arábia után. De Szaúd-Arábia totális ellentéte. Utálják is egymást. Se nem arab, se nem szunnita, se nem monarchia. Iránban perzsák élnek, de nagyon jelentős a kurdok aránya is. A lakosság szinte teljes egészében, a világon egyedülálló módon síita muszlim. Politikai berendezkedése az 1979-es forradalom óta szintén sajátos. Egyszerre vannak jelen politikai pártok, választások, maximum 4 ciklussal rendelkező elnök, miközben az ország mégis egy teokrácia, amit a mindenkori ajatollah, a legfelsőbb síita vallási vezető felügyel, és a vén papokból álló Örök tanácsa. 1979-ig a szokásos olajjal seftelő USA-csicska országok közé tartozott a régióban, azonban az 1979-es forradalom óta, kevesebb olyan állam van a térségben, ami jobban gyűlölné az USA-t és Izraelt. 

Tömören: perzsa, síita, USA-ellenes

- Afganisztán: 

Afganisztán államként gyakorlatilag értelmezhetetlen, inkább sok regionális törzs szövetsége. Ezek a törzsek azonban kelet-iráni népek (tádzsigok) és pastuk, de vannak szintén perzsául beszélő népek, üzbégek és sokan mások. Többségében szunniták, de jelentős a síiták aránya is. Nagyon nyugatbarát hely sohasem volt, leszámítva a félig-meddig működő 2001-2021 között fennállt USA által megszállt államváltozatot. Mind előtte, mind a tálib hatalomátvétel után megkérdőjelezhetetlenül USA-ellenes.

Tömören: perzsa-pastu-egyéb vegyesen, szunnita-síita vegyesen, USA-ellenes

- Pakisztán:

Pakisztán eleve 1947-ben vált ki Indiából, ami önmagában is egy etnikai kavalkád. Pakisztán nem kevésbé örökölte ezt. Indiában is számottevő pandzsábik alkotják a lakosság legnagyobb részét, de szorosan mögöttük vannak itt is a pastuk, szindik és sokan mások. A lakosság zöme szunnita, de egy majdnem 20% síita is él az országban. Ezenkívül megemlíthető egy hindu kisebbség. A hivatalos nyelv az urdu, ez is a hindi nyelvet fedi csak arab átírással. Amit egyébként a nem pandzsábiak nem is igazán tartanak anyanyelvüknek. Politikai helyzete? Igazából az USA elhitte, hogy jóba van vele, de kevés ország területéről érkezett nagyobb támogatás a táliboknak, mint Pakisztánból. 

Tömören: pandzsábi-pastu-egyéb, szunnita-síita, inkább USA-ellenes