Sárkány Zsombor- Új környezet a környezetért

Az évek során sok vitában volt részem a környezet/természetvédelemmel kapcsolatban. Néhány igazán nagy butaságon kívül, sokszor megfigyelhető egyfajta mintázat a szkeptikusok, kételkedők körében; Míg magában az alapfeltevésben -hogy a természetet óvni kell és környezetünk egészséges, és fenntartható mivolta fontos- ugyan megvan a konszenzus, a dolgok mikéntjén viszont parázs viták tudnak kialakulni. Főként a személyes felelősség vitatásakor, az emberek hajlamosak egyfajta sértődött makacsságba menekülni, például egy adott technológiával kapcsán folyton kifogásokat keresni, hipokráciára hivatkozni, hajmeresztő mentális tornamutatványokat bemutatni és a kákán is csomót keresni. A vita előrehaladtával aztán előkerülnek, a “Kinek van erre pénze/ideje/lehetősége”, féle érvek és társaik. Az egyszeri mezei állampolgárnak többnyire igaza is van ezekben az aggályaiban. Nagyon keveseknek van lehetősége, a zöldek által prédikált fogyasztói magatartásra. Az más kérdés persze, ha valaki például, megteheti, hogy elektromos autót vesz, de mégis a segg fekete BMV terepjáró mellet dönt. Mégis az emberek többsége számára a környezetvédelem, egy költséges úri mulatságként tűnik fel, amire hiába nincs lehetősége, mégis morális elvárás vele szemben. Ekkor főhősünket elkezdi idegesíteni, minden, ami a zöld gondolathoz kapcsolódik, megjelenik a már említett, kekeckedő sértődött magatartás, és a pálya végén ott van a klímaszkepticizmus, és a kezdetben konszenzusnak számító problémák puszta létének tagadása.

Nyilvánvaló tehát, hogy a környezet/természetvédelem rossz kezekben van. Nevesül a nemzetközi, kultúrbal rossz kezeiben. Ha a komolyabb szakmai része a dolognak nem is, de a kommunikáció és az az oldal, amivel a hétköznapi ember is találkozik, bűzlik az utópista, az embert természetét kiforgatni kívánó, és az egyént fogyasztóként értelmező új baloldali maszlagtól. Rendkívül súlyos hiba, a problémát az egyének fogyasztói kosara szempontjából megközelíteni, a társadalom nagy része ugyanis kényszerpályán mozog, amikor fogyasztási szokásait kialakítja. Példának okáért: nem jókedvében vásárol mindenki hipermarketekben, és nem pedig a termelői piacokon. Ilyen téren tehát változást elvárni az emberektől, mérhetetlenül elitista és a valóságtól elszakadt hozzá állás. A példánál maradva, hogyha a pálya a hipermarketek felé lejt, nem lehet elvárni az emberektől azt, hogy egy ideológiától áthatva, árral szemben ússzanak, helyette azt kéne megvizsgálni miért lejt a pálya az élelmiszer multik felé. Semmi értelme az átlagember idegeit felhúzni a szokásos balos megszégyenítő taktikákkal. “Oh nem költekezel erőn felül, hogy megfelelj az elvárásainknak? Nahát te egy igazán felelőtlen ember vagy!” Nem ez így nem mehet tovább, ha a pálya nem a zöld megoldások felé lejt akkor nem az embereket kell felrugdalni a lejtőn, hanem új pályát kell alkotni. A rendszer megpiszkálása azonban nem a kultúrbal fogára való dolog, így hát amíg ők tematizálnak az ügyben, továbbra is a sárban pörögnek a kerekek. Hazugság az a kapitalista alapfeltevés, miszerint a kereslet határozza meg a kínálatot. A fogyasztási szokások változása és zöld irányba való hajlása, utópia egészen addig amíg a kínálat nem zár ki minden más lehetőséget. Hogy is gondolhatja bárki is, hogy akármely mega-vállalat a kukába dobja a hegemóniáját és hatalmát, az emberek új szokásai miatt? Maximum leönti magát zöld festékkel, képletes értelemben.

A hangsúlyt tehát egy olyan környezet kialakítására kell fektetni, ami a megfelelő fogyasztási szokásokat támogatja, nem pedig a fogyasztóktól elvárni, hogy a szokásaikkal változtassanak a rendszeren. E környezet kialakítása érdekében kell közösség, és nem egyén szintjén, lépéseket tegyünk. Ilyen lépések, a helyi gazdaság támogatása, ami függetlenül annak jellegétől, nagyon meg könnyíti a környezet védelmét. A protekcionizmuson kívül, a leghatékonyabb eszköz egy közösség kezében, a “sima” törvényi tiltás. Hogyha szeretnénk egy ragyogó példát látni erre, ott van Magyarország GMO mentessége. Hogyha nem tiltaná a törvény, hiába téphetné a száját ezernyi aktivista, az emberek bizony a GMO termékeket választanák. Ilyen és ehhez hasonló lépések kierőszakolására lenne szükség  mind a civil, mind pedig a szakmai részről. A környezet/természetvédelem igazi ellenfele nem az öntudatlan vagy önös érdekű, fogyasztó, hanem maga a rendszer. Csakhogy egy olyan stábbal (új bal), aki a rendszer fennmaradásában érdekelt ez nem megvalósítható. Az ügynek új képviseletre és új irányokra van szüksége. Egészen addig amíg ez be nem következik, marad a pitiáner “Húzd ki a telefontöltődet, ha nem használod.” szintű kioktató kommunikáció és rossz piár.  

Nemzeti Légió, Gárda, fegyvertartás

Horváth Martin- Szláv szellemtől szétszabdalt szocializmus

Mivel kis hazánkban kiváltképp, de egyébként világszerte nagy divat a vitapartnerünk, vagy csupán egy számunkra nem szimpatikus személy lekomcsizása, vagy lenácizása (meg számos más tisztázatlan jelentésű fogalom rádobálása) így nem győzök eleget utána járni, hogy ténylegesen mit is jelentenek valójában ezek a fogalmak. Valahol olvastam egyszer, úgy emlékszem Konfuciusztól, hogy ha egy valami csodát tehetne a világban, amely varázsütésre teljesül, az az lenne, hogy minden ember tisztába lenne a fogalmak valódi jelentésével, amit használ és egycsapásra rengeteg konfliktus megoldódna. Szívembe zártam ezt a gondolatot és már számtalan esetben próbáltam felderíteni, hogy mit is jelentenek valójában olyan ideológiák, mint a kommunizmus. Több alkalommal írtam így az oroszok és a (kamu)kommunizmusuk kapcsolatáról (ide kattintva) és még vlogot is készítettem a kommunista címszó alatti jobboldali rendszerekről (ide kattintva). De most tovább ástam és az érdekelt, hol és főleg miért és hogyan csúszott el a dolog.

Mint tudjuk a jobboldali ideológiákban és rendszerekben a közös, hogy a világ rendjéhez kívánnak igazodni, azt az emberre, egyénre alkalmazandónak és érvényesnek tartja. A baloldali eszmeiségek közös vonása egyfajta álmodozás, ha úgy tetszik, mely számára az elsődleges magának az egyénnek, az embernek a belső vágyainak megtestesítése, amihez a körülötte lévő világot kell alakítani és ennek érdekében nem állhat útba semmiféle világi rend. Tehát a feudalizmus értelemszerűen a leginkább működőképes világ és természet törvényeit figyelembe vevő rendszer volt. (Na, jó a vérmérgezett uralkodók a 17. századtól talán a természet darwini törvényeinek már nem annyira feleltek meg). Persze korábban a világ rendjét, elsősorban tudományos ismeretek hiányában, másrészt még ősi időkből maradt ösztönös spiritualitásuk révén, nem annyira a természet rendjéből vezették le, hanem a vallásból. Erre természetesen az eredeti pogány vallások alkalmasak is voltak a maguk értékrendjével, mely egyébként a természet rendjéből indult ki és jelentős panteista vonásokkal rendelkeztek. Így végső soron tényleg mindig a természet rendjéből építkezett a konzervativizmus és a jobboldal. Aztán a keresztény megjelenésével, majd államvallássá váló „elprostituálódásával”, megpróbálták ezek a rendszerek annak alapján levezetni a hatalmi rendjüket. Ehhez természetesen a krisztusi tanrendszert erősen megkellet erőszakolni és szelektálni belőle, mert bizony sajátos, izzadságszagú magyarázat kellett ahhoz, hogy a kereszténységből levezethető legyen a hierarchikus hatalmi, „igazodjunk a világ rendjéhez” kultúra. Persze nincs mit csodálkozni, az ember alapjelleme ilyen. Ha úgy tetszik, alapvetően, ösztönösen jobboldali. Ezzel azonban a krisztusi tanok szociálisan érzékeny részei és a megértés, elfogadás részei erősen mellőzve lettek. Tisztelet a pár kivételes szerzetesrendnek, akik a legsötétebb korszakokban is életben tartották ezt is. A kegyelem, egyenlőség érzés, szociális kérdések azonban menthetetlenül úgy tűntek az ezekre érzékeny emberek, gondolkodók számára, hogy ezek nem az egyház, nem a kereszténység, nem az Isten hatáskörei. A baloldal így lett szükségszerűen materialista, ateista filozófiai alapokon nyugvó eszmeiségek összessége. Ahogy szoktam mondani, a jobboldal megértette Krisztusból a tekintélyt, a baloldal pedig a kegyelmet. Csak utóbbi nem tudta, hogy ebből Krisztus egy részét értette meg. A baloldal ezért menthetetlenül Isten nélküli Mennyország másolatokat gyárt ideológiában, ahol az egyenlőség, szabadság dominálnak. A jobboldal pedig Jézus Krisztus elől happolja el magának a Mennyei Királyság szerepet, amit pedig Krisztusnak kéne betölteni, minthogy csak is egyedül övé minden hatalom, abból eloroz magának, hogy igazolja a saját hatalmát, és kicsi földi helytartó, fenntartó szerepeben tetszeleg. Ennek okán a jobboldali gondolkodás ilyen értelemben meggyalázza Istent, holott ráhivatkozik, míg a baloldal nyíltan gyalázza Istent de közben idealistább, krisztusibb ember-ember viszonyon alapuló utópiákat farag.

Hogy jön ez a sok agymenésem a kommunizmushoz meg a szlávokhoz? Úgy, hogy amint egy ilyen Mennyország „copy” baloldali ideát gyakorlatban próbálunk megvalósítani, rögtön elkezd jobbra tolódni és a világrendjéhez igazítva megfolytja annak kiteljesedését. Ebből a szempontból igaz az a lózung, hogy „ a kommunizmus jó, csak megvalósíthatatlan”. Az, hogy kinek mi lenne a jó már szubjektív, de, hogy megvalósíthatatlan ilyen módon valós. Ez a folyamat a kommunizmus esetében pedig már nagyon korán tetten érhető. Marx még egy idealista volt a maga módján, mikor az úgynevezett marxizmus elméletét megalkotta. Lenin már egy reálpolitikus volt, akinek ahhoz, hogy a hatalmát igazolja erősen belekellet piszkálni a marxizmus elméletébe. Ő maga természetesen úgy nevezete ezt, hogy tökéletesítette és a 20. század kihívásainak megfelelően módosította Marx elméleteit. Így született meg a leninizmus, vagy bolsevizmus. Amit aztán később marxizmus-leninizmus néven tettek ismertté, de Marx nem biztos, hogy asszisztált volna már ehhez. Számos magát kommunistának tartó személy gondolja úgy a mai napig, hogy a lenini út egy elhajlása az eszmének. Köztük Rosa Luxemburg talán a leghíresebb, vagy későbbiekben Trockij. Nézzük is, hogy mik ezek a jobboldali torzulások:

-  Marx úgy vélte, hogy a világforradalom a legfejlettebb tőkés államokban fog elindulni, ahol a proletariátus megelégeli a kapitalista kizsákmányolást. Lenin ezzel szemben azt vallotta, hogy nem kell a legfejlettebb országokban indulnia, sőt a legelmaradottabb országokban reális. Nyilván ezt Oroszországban nem is gondolhatta volna másképp, különben esélye sincs arra, hogy igazolja a hatalomra jutását.  Egyik jelentős következménye még így egy új különbség, hogy Marx koncepciójában a kapitalista hatalmat megdöntő munkások egy iparilag és gazdaságilag fejlett országot kaptak volna meg, melyet a saját szükségleteik szerint használnak fel. Ezzel szemben Leninnél a feudális romhalmazból kell kiépíteni még szerencsétlen munkásoknak azt, hogy épkézláb körülményeik legyenek. Arról nem beszélve, ha már jobboldali torzulás, hogy egy feudális államban, amely sem struktúrájában, sem kultúrájában nem szakadt még el a konzervatív tradícióitól sokkal inkább megmaradnak ezek a jobboldali berögződések.

- Marx úgy vélte a világforradalom – nagy meglepetés a nevéből adódóan-, egyszerre fog világszerte lezajlani. Talán nem percre pontosan, de a legfejlettebb országokból indulva, mint az 1848-as forradalmak söpörnek végig a világ jelentős részén. Lenin természetesen ezzel szembement és azt vallotta, hogy a proletárok forradalma egyetlen országban is elérheti a célját, függetlenül a világ többi részétől. Ez egyébként rögvest egy nacionalista jelleget is ad az egésznek. Marxnál a nemzetek, hagyományok gyakorlatilag majdnem egyszerre tolódnak a háttérbe és jön el az osztályok nélküli társadalom. Leninnél viszont úgy tűnhet, hogy egy-egy nemzet, nép tagjai hamarabb ismerik fel a forradalmat és előrébb is járnak benne, mint mások. A Szovjetunió himnuszába már meg is jelenik az a strófa, hogy „ a nagy Oroszország kovácsolta frigy”. Miféle nacionalista, imperialista beütés ez gondoljunk bele. Végül pedig a Szovjetunió ezzé is vált. A kommunizmus kirakata mögé bújtatott orosz birodalmi, nacionalista törekvéssé. Ez adhatott sokak szerint okot például a román Ceausescu-féle nacionalista diktatúrára, ahogy ez megjelent kisebb mértékben de Albániában is Enver Hoxa alatt. De ha  Észak-Korea helyzetére gondolunk, ahol a Kim-dinasztia uralkodik…gondoljunk bele, dinasztia! A koreai nép felsőbbrendűségét hirdetik és az általuk módosított bolsevizmus, a dzsucse alapján kijelentik, hogy nem osztályok, hanem nemzetek közötti versengés van a világban, mindehhez pedig a sajátos kreált vallásos mítoszaikat is hozzávesszük, már nem is kommunizmussal állunk szemben, hanem egy valóságos kelet-ázsiai nemzetiszocializmussal.

- Marx úgy vélte, hogy a proletariátus önmaga helyzetét tapasztalva tudatában lesz a forradalom mikéntjével és egyértelműen érzi majd, hogy hogyan kell megvalósítania az elnyomóikkal szembeni lázadást. Lenin már nem volt idealista ennyire, nem hitt az emberekben. Ő azt mondta, hogy kell egy élcsapat, a proletár élcsapat, mely alkotja a pártot, amely vezeti a népet a szocialista társadalom megvalósításának útján. Itt már megint az eredeti marxizmushoz képest jobboldali torzulással állunk szemben, mert elkerülhetetlenül egy hierarchikus társadalmat eredményez. Így lett Sztálin is a „vörös cár”, ahogyan a hűbérurakat felváltotta a pártitkár.

- Marx kifejezetten csak is a proletárokat, vagyis a 19. században létrejött munkásokat tekintette a forradalom megvalósító erejének. Lenin ezzel szemben, mivel nem volt elég ilyen munkása Oroszországban, azt mondta, hogy a parasztság is a proletariátus része és a munkások, velük kiegészülve alkotják ezt a folyamatot. Marx jogosan alapozott csak a munkásra, mely abban a korban egy valóban gyökértelen, minden korábbi tradíciójától elszakadt társadalmi réteg volt, ezzel szemben a parasztság mindig is a népi kultúra őrzője és melegágya volt, mely ezer szállal kötődött a Marx által megvetett vallási és nemzetiségi szokásokhoz. Mondanom sem kell, mi ebben a Lenini paraszt koncepcióban a jobboldali elhajlás. Egyébként a Mao féle kínai irányzat már abszolút kizárólag a parasztságra helyezi a hangsúlyt.

Így láthatjuk, hogy a kommunizmus és a Szovjetunió, de talán még Kína is és az összes csatlós ország, soha, egy pillanatnyira sem volt kommunista. A marxizmust egy tizedmásodpercig nem kezdték el megvalósítani a szocialistának magukat nevező országokban. Nem kisiklott a megvalósítása valahol. Hanem már elméletben megerőszakolták Marxot úgy, ahogyan a feudalizmus erőszakolta meg Krisztust, hogy tetszeleghessen a nevével és eredeztethesse onnan hatalmát. Mind a kettő egy sajátos jobboldali, pogány jellegű struktúrába torkollott és végül a keleti blokknak is meglettek a maga királyai, kiskirályai, hűbérurai és jobbágyai, ahogy a maga vallásos Marx, Engels, Lenin szentháromsága és a kommunista társadalom soha be nem teljesedő ígérete, mely a megváltást hivatott pótolni. Marx torz Mennyország másolatából így lett a kommunizmus. A kommunizmus megvalósításából pedig így lett feudalizmus másolat. A kör bezárult. Miközben pedig még mindig Putyinnal és a kínaiakkal meg az egyéb autoriter vezetőkkel vagyunk elfoglalva, hogy lekommunistázzuk őket, a marxizmushoz sokkal inkább közelebbi kommunista elveket a Nyugati mainstream pártok és popkultúra között kellene keresnünk.

Horváth Martin

Csernobili hullagyalázás

Nagyon örültem a friss Chernobyl sorozatnak, mely végre méltóan rekonstruálja az eseményeket, amelyet eddig a filmesek érthetetlenül elhanyagoltak. Ennek apropóján jutott eszembe, hogy kiskoromtól foglalkoztatott a téma és "kiskölökként" ment a szervezkedés egy Myvip klubban, hogy összedobjunk egy túrára, a Zónába. Még a Fókuszig is eljutott a klub főmérnöke, hogy egy rövid riportot adjon. Végül persze sosem jutottam el. Már nem is akarok. Azóta hihetetlen biznisz lett a lezárt övezetbe való turistáskodás, évente ki tudja hány tucat ember özönlik a világ számos pontjáról katasztrófaturistának Pripjatyba és az erőmű mellé szelfizni. Nézem ezeket az embereket felvételeken, képeken, videókon és valami nyomasztó érzés lesz úrrá rajtam. Olyan ez mint egy össznépi hullagyalázás. Mennek az amerikai fiatalok szelfibotokkal, miközben gyakorlatilag azt sem tudják földrajzilag hol vannak és azt is csodálom, ha azt tudja, hogy épp Ukrajnában van és nem Oroszországban, még ha a térképen meg se tudná tippelni. De hagyjuk az amerikaiakat, bárki más is lehet ez. Fotóznak, csodálkoznak, hüledeznek és megadják maguknak azt a kémiai löketet, amit egy horrorfilmnél élnek át. A bizarr érzésért vannak ott, ami akkor jön elő, ha olyan helyeket, tárgyakat nézegethetünk, amit egykor békésen élő emberek használtak, de tudjuk, hogy tragikusan hagyták itt ezeket. Ez a borzongató, de mégis hívogató érzés, valami démoni flash lehet. Mert erkölcsileg nézve rettentő elkeserítő. Emberek, akiknek közünk nem volt ehhez a tragédiához, akik békében, nyugalomban élték az eddigi kis életüket, maguktól özönlenek borzongani oda, ahonnan menekülnie kellett azoknak, akik valóban tragédiát éltek át. Egyik nap felkeltek, ott hagyták mindenüket és többé nem mehettek haza. Sokuk a mai napig nem ment vissza mert a szívük szakad meg attól, ha valamit újra látnak élőben abból a helyből, ahol egykor éltek. Aztán ezekben a házakban, melyet így hagytak ott, most valami nyugati kíváncsiskodó csoport áll és fotózza az ott hagyott dolgokat, ami neki egy menő Instagram kép lesz csernobili hashtaggel, míg másnak az élete volt, amit soha többé nem kaphat vissza. Az egészben persze a legnyomasztóbbat maguk a cégek jelentik, amelyek haszonlesés céljából szervezik meg úgy, hogy egy nagy kalandnak tűnjön az egész. Ott ahol emberek haltak meg, vagy ment tönkre az életük. És még busás pénzt is keresnek ebből az emlékgyalázásból. Csernobil az a hely, amelynek épületei, fái, útjai, megtapasztalhatták a szocializmus szellemiségének szörnyű pusztítását, most pedig a kapitalizmus erkölcstelen élősködését ennek emlékén. Csak ezek a fák, bokrok, szobrok, házak tudják igazán, hogy az ember jöjjön bárhonnan is, ideológiai rendszertől függetlenül, mélységesen gyarló.

Anyák napjához

Már a Teremtés könyvében úgy szól a Szentírás az ember teremtésével kapcsolatban, hogy Isten az emberbe lehelte a lelkét. Az eredeti héberben ez a "lélek" úgy szerepel, mint "rúah". Ez az Isten szellemét, életet adó erejét jelentő jelző más kontextusokban a sémi nyelvekben nőnemű jelentéssel is bír. Természetesen ezzel még nem lesz a Szentlélek nőnemű, hiszen Isten nemek felett áll, ahogyan az ember mennyei állapota is. Mégis érdekes adalék ahhoz, hogy a nők miként és mit érthetnek meg az Istenből, kiváltképp anyaként. Az anyaság hatalmas szakrális jelentőséggel bír ha belegondolunk. Maga a Szentháromság misztériumának is része, hogy az Atya folyamatosan szülte/szüli a Fiút. Azon isteni személyt, amely inkarnálódott a földön és valóban fizikai értelemben is megszületett. A szülés egy olyan mély jelenség, amelyet csak Istenben csak az Atya, a világban pedig csak is az anyák élhetnek meg. A semmiből létet adni valakinek ugyancsak Isten képessége és ezt ugyancsak egy anya értheti meg a földi síkon legjobban, mit is jelent. Ha úgy tetszik Isten a nőt megtiszteli azzal a lehetőséggel, hogy minden földi teremtmény közül, a legjobban működjön közre és járuljon hozzá Isten teremtéséhez, lelkek testet öltéséhez. Talán ezért is van az, hogy az anyai szeretet az, ami a krisztusi szeretethez is leginkább ösztönösen hasonul. Egy anya minden körülmények között megérti a gyermekét, minden körülmény között szereti és a javát akarja. Ha a gyereke gyilkossá vált, egy anya akkor sem tudja valamiképp nem szeretni. Erre a mindent áthidaló szeretetre és megbocsájtásra pedig csak is az Isten képes. Ezt a készséget Krisztussal a szívében bárki elsajátíthatja, de senkinek sem olyan magától értetődő, mint egy anyának. A szellemi síkon lévő Atya és a világi térben lévő anyák különös és egyben varázslatos misztériuma ez. Ezt a csodát akarja a feminizmus új hulláma és a genderizmus semmissé tenni.