Izrael helyreállítása

A populista jobboldaliság első megjelenése igazán az olasz fasizmus volt. Ennek egyáltalán nem volt része az antiszemitizmus. Az csak a német nemzetiszocializmus találmánya volt és csak később fertőzte meg vele a fasizmust, és megannyi hasonló irányzatot Európában. Amikor a 21. században a jobboldali populizmus feltámadt hamvaiból, akkor olyannyira leakarta rázni magáról a 20. században rákent antiszemita bélyeget, hogy nemcsak semlegesen állt a kérdéshez, mint száz évvel ezelőtt, de rögvest kompenzálva a múltat, filoszemitává, cionistává, Izrael lobbistájává vált. Miközben a progresszív baloldal képében, az eredeti marxista jegyek szintén újjá születtek, az mindenben az imperialista kizsákmányolást, s ennek elnyomottjait kereste, kiket támogathat. Így találta meg magának egyrészt saját háza táján a nyugati világban a muszlim kisebbséget és a bevándorlókat, mint védendő társadalmi szegmens a konzervatív, elnyomó hazájukkal szemben, valamint ehhez hasonlatosan a palesztinokat, akik a nyugati imperialisták által támogatott állam, Izrael ellen védik szabadságukat. Így lett, hogy a jobboldaliak Izraelt támogatják hajthatatlanul a konfliktusban, a baloldaliak pedig markánsan Izrael-ellenesek. A hagyományos szélsőjobbosok meg csak pislognak.

Az egészben azonban mégsem ez az elkeserítő. Ez maximum érdekes, hogyan áll fejtetőre a világ egy kérdésben alig száz év alatt. Az igazán pikáns, hogy a keresztények egy nagyon jelentős hányada - ahogyan azt szokta-, a jobboldalhoz tapadva szintén Izrael nagy rajongójává vállt. Ennek oka, hogy a Bibliában több helyen is feljön Izrael majdani isteni helyreállításának jövendölése, ami Jézus visszatérése előtti közvetlen felvonás. Ezért hát, mint a hitgyülisek izraeli zászlóval rohangálnak, vagy csak tesznek ki posztokat a palesztin-izraeli konfliktusról, mint oly sok ismerősöm valami olyan szöveggel, hogy " Mikor állítod már helyre Izraelt Uram?". Az ilyen naiv hozzáállás még az ószövetségi időben elnézendő volt, azonban Jézus hegyi beszéde után súlyos probléma ha valakinek nem világos, hogy Isten nem egy bürokratikus intézményhalmazon keresztül fog hatni a világban, pláne nem olyanon mely naponta rakéták tucatjaival öli embertársait. Aligha szeretnék azzal a Jézussal találkozni, aki Benjamin Netanjahu és rakétavetőt vállán cipelő katona mögött érkezik. Izrael már az Ószövetségben is szimbólum volt, mely az Istennel való szoros közösség színterét jelenti. Hasonlóan a Kánaán jelzőhöz, mely konkrét hely volt, mégis mára "eljött a kánaán" mondatot átvitten értjük. Ahogyan Jézus is megígérte, hogy lerombolja a templomot, majd harmadnapra felállítja, s ezt a farizeusok korlátoltan szó szerint értették. Még a kereszt lábánál is a haldokló Jézusra olvasták, hogy " azt mondtad lerombolod a templomot, harmadnapra pedig felépíted, mégsem vagy képes a keresztről sem leszállni". Jézus azonban szimbólumokban beszélt és a Szentlélek templomára, az emberre gondolt, s újjáépítés gyanánt a megváltásra és a harmadnapra történő feltámadására. Izrael helyreállítása is így, az emberekben, vagy sokkal inkább az emberek közötti kapcsolatrendszerben fog megtörténni. Mikor majd ember az embertársát nem öli sem rakétavetővel, sem puszta irigység, gyűlölet, megvetés nem uralkodik közöttünk, mert Isten szellemiségének igazságát végre átéljük és megéljük. De ettől rohadt messze vagyunk, amíg korlátolt farizeusokként bizakodnak egyesek tömeggyilkos államok politikájában, úgy, mint Krisztus műve. Csak már nem leköpik és gyalázzák őt, mint annak idején szellemi elődeik a keresztnél, hanem pont, hogy azt hiszik és hangoztatják, hogy az ő nevében beszélnek.

A Biblia veganizmusa

 Nagy-Britanniában elfogadtak egy törvényt miszerint minden gerinces élőlényt érző lénynek tekintenek. Ez a megállapítás talán a legtöbb ember számára nem volt újdonság. Érdekes, hogy hasonló dolgok ellen, és kiváltképp a veganizmust nézve a konzervatívok, jobboldaliak milyen elutasítóak és gúny tárgyává teszik. Holott a 20. században még a szélsőjobboldal volt, mely a természetvédelem, vagy az állatok jogainak témáját felvetette, és maga Hitler is törekedett a minél minimálisabb hús tartalmú étkezésre. Ha a Bibliát nézzük, akkor a Teremtés könyvében már találkozhatunk a következőkkel:

"Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt." (1.Móz 1: 29-30)

Itt úgy tűnik, hogy minden élőlény számára kizárólag növényi eredetű táplálékról beszél a Szentírás. Ami abban az esetben érthető, hogy ha nem fundamentalistán értelmezzük a szöveget, hanem allegorikusan, avagy - sok ókeresztény gondolkodóhoz hasonlóan-, úgy, hogy az Éden nem ezen a világban létezett, hanem egy másik, idealisztikusabb szellemi síkon. Az, hogy egy értelmes, lélekkel bíró élőlény megöljön saját életben maradása végett egy másikat, kizárólag a bűneset után, a létállapot leromlásával, a jelenlegi torz fizikai világ megjelenésével jelent meg. Ám az ember számára még mindig csak Noé története után történik az az engedmény, hogy szintén ezzel éljen. "Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt." (1Móz 9: 3) Egyértelmű tehát, hogy az ideális teremtett állapotban nincsen olyan, hogy élelemszerzésből más értelmes lényt öl valaki, ahogyan az eljövendő világban sem lesz, egyetemben az etnikai, nemzetiségi és nemi különbségek megszűnésével. A baloldal a marxizmus képében már itt, ebben a világban megkívánta valósítani az etnikai-nemzetiségi különbségeket. A genderizmus szintén már itt, ebben a világban akarja megvalósítani a nemi határok elmosását. Természetesen megjelenik az az irányzat is széles körben, mely a vegán életmóddal, és az állatvédelemmel kíván torz formában a földön egy mennyei állapotot produkálni. Csak érdekességképpen, Indiában a dzsainizmus már több ezer éve vallja, hogy semmiféle élőlény halála nem megengedett. Teszik ezt úgy, hogy sem húst nem esznek, de még csak olyan növényt sem, melynek bizonyos részét elfogyasztva meghalna, például a répa gyökere. Arcuk elé hálót raknak, nehogy beszívjanak valamilyen apró rovart, lábuk előtt pedig sepregetnek, nehogy rálépjenek valamilyen bogárra. Nyilvánvalóan ez az élettel már-már összeegyeztethetetlen, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tudomány jelen állása szerint apróbb élő szerveződéseket, melyeket a dzsainisták még nem ismerhettek, amúgy is a puszta létünkkel megölünk akár nap, mint nap. Mindent összevetve, minden ilyen utópiában, idealisztikus törekvésben mély igazság van, melyre törekedni kell. Törekedni kell a nemzetiségi és etnikai alapú klikkesedés megszüntetésére és csak is az egyéni lélek megítélésre, minden adott biológiai hozadéktól függetlenül. De erőszakosan ezt megvalósítani lehetetlen és szörnyű végkifejlethez vezet. Törekedni kell a szexualitáson és nemi adottságokon való felülemelkedésre, de ezt kizárólag lelki épüléssel és fejlődéssel egyénileg lehet. Ez hatalmilag kierőszakolva lehetetlen és szörnyű végkifejlethez vezet. Így az állatok és minden élőlény tisztelete, védelme is helyes, fontos és minél inkább elsajátítandó feladat, de nem téveszthetjük szem elől az ember prioritásait sem, sem evilág korlátait. Mert sokan vannak, akik már több sajnálatot éreznek egy kóbor kutya iránt, mint egy szerencsétlen sorsú ember iránt. Ha nem épp megvetéssel néz egy hajléktalanra. Ahogyan állatvédő oldalak kommentszekciójában is olykor féktelen gyűlölet, sátáni harag tocsog bizonyos emberek iránt, akiknek a legkegyetlenebb kínhalált szánják. Mert ahogyan egyszer Hitler állatszeretetének kritikájaként megfogalmazták: " Aki az állatokkal emberként bánik, végül könnyen bánik állatként az emberekkel".

Bobby Sands 40

 40 évvel ezelőtt halt meg Bobby Sands az északírek mártírja. Az írek szentet faragtak belőle, a briteknek pedig úgy maradt meg, ahogy "az ördögnek a tömjén", ahogyan a szólás tartja. Előbbi mindenféleképpen túlzás. Az IRA tagja volt már fiatalon, akik a britek ellen teljesen érthetően és jogosan léptek fel, a saját függetlenségük érdekében. A módszereik már sokkal inkább megkérdőjelezhetőek. Annyira bizonyosan, hogy a "szent" jelző szóba se kerüljön. Bobby Sands is egy volt csak az IRA-s lázadók közül, egészen addig míg a Thatcher-kormány börtönbe nem záratta többedmagával. Margaret Thatcher - a modern jobboldal és a neoliberalizmus mélyen tisztelt hőse -, nem volt hajlandó politikai fogolyként számon tartani őket, hanem egyszerű bűnözőként tekintett rájuk, s eszerint is részesültek bánásmódban. Bobby Sands és társai ekkor kezdtek éhségsztrájkba, hogy elérjék a politikai fogoly státuszt. A helyzet egyre válságosabb lett, ahogyan múltak a hetek. Az Emberi Jogok Európai Bizottsága, vagy II. János Pál pápa közreműködése is kevésnek bizonyult, Thatcher nem volt hajlandó engedni. Rengeteg ország, társadalmi csoport, politikai és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül tiltakozott ridegsége ellen. Mindhiába. Bobby Sands életének 27. évében, 66 nap éhségsztrájk után, 1981. május. 5.-én meghalt. Nem sokkal később a további 9 társa is ugyanígy életét vesztette a börtönben.

Halálhírére világszerte tüntetések kezdődtek a brit követségek előtt, Párizson, Milánón, New Yorkon, Genfen át Indiáig. Több társaság bojkottot is hirdetett a brit érdekeltségű cégek ellen. Az IRA bosszút esküdött és újult erővel kezdődtek meg a csapásai a brit kormány ellen, amelybe 1984-ben maga Margaret Thatcher is kis híján belehalt. Bobby Sandről a világ több pontján emléket állítottak. Észak-Írországban a mai napig a mindennapi élet része, ahogy a házak oldalára festve figyeli az utcákat. Ausztráliától Kubáig emlékművet állítottak neki. Iránban pedig a brit nagykövetséghez vezető utcát nevezték el róla, mely ellen a britek hiába tiltakoztak. Megítélése (érthető okokból) máig vitatott. Az írek szentje áll szemben a nyugati világ, neoliberális szentjével. Miközben e szóhoz mi sem lehetne távolabb, mint ez a két ikon.