Magyar szélsőjobboldal 10 év távlatból avagy nemzeti radikalizmus akkor és most

Nagyon fordult a magyar szélsőjobboldaliság körül a világ 10 esztendő alatt. Talán mi sem mutatja ezt jobban és szimbolikusabban, mint a gyöngyöspatai romák ismét politikai célú felhasználása. Azonban míg 2011-ben az akkori radikális Jobbik és Magyar Gárda utód szervezetek keltették a hullámokat a faluban és hangolták hol szofisztikáltan, hol kevésbé a cigány lakkosság ellen a helyieket és ezzel az egész magyar társadalmat, mára ez a Jobbik és egyéb szervezetek sehol sincsenek és az akkori akciójukat elítélő Orbán Viktor lett a cigányság ellen hangoló húrok pengetésének mestere 2020-ra. Mondjuk ki tömören, az egykoron szélsőjobbosok által cigányozott Orbánból, egy cigányozó Orbán lett. Ami azt illeti az elmúlt évtized semmi másról nem szólt, mint a régi Jobbik és a Fidesz helycseréjéről, azzal a különbséggel, hogy utóbbi sokkal mesteribben kommunikálja, juttatja célba és valósítja meg a jobboldal szélének eszmei gyöngyszemeit. A Fidesz anno 2011-ben elítélte még a romák elleni akciókat, de azóta a Fidesz gyönyörűen csúszott ki a jobbszélre és élte meg azt sokkal hatékonyabban, mint a Jobbik valaha. A Jobbik elég egyértelmű, de burkolt zsidózásai helyett a Fidesz árnyalta a képet és „jó zsidókra és rossz zsidókra” osztotta a kérdést, anélkül, hogy ezt nyíltan kimondta volna. A Mazsihisszel jól összerúgta a port, de az ortodox EMIH-vel, Köves Slomó vezetésével világi cimborák, és miközben remek kapcsolatok ápol a szintén populista jobboldali Izraellel, mégiscsak a legfőbb ellensége a világban a liberális, nemzetközi háttérhatalom melynek célja elpusztítani a nemzeteket és kultúrákat, mindezt pedig egy zsidó üzletember irányítja. A migránsok tökéletesen lettek ebbe az egész történetbe beillesztve, hogy nem csak a konspirációs teóriák, de a hétköznapi rasszizmus is átlegyen ültetve a szubkulturális szintről, a mainstream közéletbe. Alternatívának pedig minden ellenségre ott a tradicionális sokgyermekes család és a „keresztény” kultúra. Ahogyan egy évtizede a Jobbiknál is.

Ami, most fordulópont, hogy Orbán először használ olyan szélsőjobbos narratívát, ami csak és kifejezetten a Jobbik sajátja és megkülönböztetője volt annak idején. Az a filoszemita, Izrael-barát politika, mellyel társul a nemzetközi liberális háttérhatalom és Soros György utálatával leginkább a szélsőjobboldalnak egy nyugati terméke volt. Idehaza ezt a NER honosította meg. Azonban a Jobbik cigánybűnözés szlogenje óta, ez az első, hogy kifejezetten a már jól megszokott, klasszikus magyar szélsőjobb húrjait pendíti meg Orbán. Természetesen ebben szintén zseniálisabb és kezdem azt hinni, hogy a Fidesz stratégiáját maga az ördög írja, annyira aljasan mesteri. Nem folyamodik, holmi egyszerű és visszatetsző cigánybűnözés címszóhoz, hanem egyszerre kezdi el a gyöngyöspatai romák (egyébként szegregált oktatásáért kapott) kártérítését és a börtönviseltek kártérítését egyszerre emlegetni. A közös pont, hogy mindegyik a liberális árnyékelit által mozgatott, destruktív, társadalompusztító jelenségként van tálalva. Azonban, ha a bűnözők kártérítéséről és cigányok kártérítéséről beszélünk egy időben sokszor és sokat, akkor a magyar társadalom fejében igen hamar összeáll az ingyenélő, semmiért pénzt kapó, börtönviselt, bűnöző cigányok képe. S, mint az okos lány, Orbán cigánybűnözőzött is, meg nem is. Most pedig, hogy a NER előtti szélsőjobboldal utolsó témáját is felhasználta a Fidesz, nosztalgiázzunk egyet azon, milyen is volt ez NER által bedarált, klasszikus nemzeti radikalizmus. 

1. Magyar Gárda

Kezdjük is a legemblematikusabbal: Vona Gábor és a Magyar Gárda. 2007-ben mutatták be először az árpádsávos oroszlános címert, lobogót, egyenruhát. Igencsak hamar országos felzúdulás lett belőle, az árpádsáv történelmi megítélése napi téma lett és a cigány falvakba felvonulósdi csak ezután kezdődött. A Magyar Gárda már 2008-ban kettészakadt, Őrző Magyar Gárdára, akik szerint a Jobbik csak politikailag használja fel a gárdát, és a hivatalos Magyar Gárdára, akik vígan asszisztáltak a Jobbikhoz. Aztán ezt be is tiltották és lett a híres 2009-es Erzsébet téri feloszlatás, ahonnan Vona Gábort is bilincsbe vitték el. Aztán újra is alakították Új Magyar Gárda néven és a Jobbiknak és Vonának olyannyira szívügye lett a gárda, hogy még a 2010-es kampányplakáton is szerepelt Pörzse Sándoron és maga Vona Gábor is egy gárdamellény utánzatba ült be a parlamentbe. 

Ez persze a gárdának sokat nem segített és az Új Magyar Gárdát sem engedélyezte a bíróság, így 2010-ben megalakult a Magyar Nemzeti Gárda. Hogy kicselezzék a betiltást, lecserélték a híressé vállt fekete-fehér, milicista néptáncos ruhát és a vadász style-t választották, így lett a zöld felső és terepnadrág kombináció. 

Egy gyors kapitánybotrány után azonban Ináncsi József került a gárda élére, aki nem volt ugyan a legfotogénebb ember és a megboldogult IWIW-ről leszedett előnytelen képei körbejárták a sajtót, mégis lelkiismeretes embernek bizonyulva szembe helyezkedett a Jobbikkal, ahogy annak idején az Őrző Magyar Gárda "spinn-off" is tette. A Jobbik így nem sokkal később megalapította az új Új Magyar Gárdát, amely hozzá volt hű. Szerencsére még parodisztikusabb nem lett a szervezet sorsa és újnál is újabb vagy legeslegújabb Új Magyar Gárda már nem alakult, hanem szépen csendben elhalt az egész és atomjaira hullott. A Jobbik is elkezdett a parlamenti ideje alatt magasról tenni a gárdára, a gárda pedig enélkül elkezdett morzsolódni és mindenféle helyi szervezetek saját néven futottak tovább, mint pl.: Somló Védpajzs szövetség, amelyek a 2010-es évek alatt végleg eltűntek, vagy katona sírokat gondozó baráti társaságokká redukálódtak. Vona Gábor és a Jobbik útja pedig szépen ívelt a gárdisták által egykor szidott ATV stúdióján át, a Spinoza házon keresztül a Youtuberségig. 

2. Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület

A Magyar Gárda sorsától szigorúan szét nem választható a Szebb Jövőért polgárőrségnek nevezett formáció. Ez volt a sokadik Magyar Gárda széthullása után a leginkább életképesebb és vízfelszínen maradt utódszervezet, amely külalakjában, viseletében erősen hajazott az eredeti Magyar Gárda öltözetére és, mint önkéntes polgárőrség is az eredeti gárda céljaival egyezett. Persze tudjuk, hogy ez  a polgárőrködés egy halom nacionalistát jelent, akik cigányok által lakott településeken katonásan végigsétálnak. Erre lehetőségük is nyílt párszor, mikor 2011-ben Gyöngyöspatán reflektorfénybe kerültek. 

Gyöngyöspatán aztán akkora szélsőjobboldali dzsembori kerekedett, amit rég látott a világ és a Szebb Jövőérthez csatlakozó, egymásra különböző médiabekerülésekkel licitáló szélsőjobbos alakulatok aztán olyan országos feszültséget csaptak, aminek a levét a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület itta meg és, minthogy ők voltak az első legények a gáton, egy pár éves jogi huzavona után feloszlatták.

3. Véderő

A Véderő volt az egyik a Gyöngyöspatán egymásra licitáló szélsőjobbos alakulatok közül. Hogy a Véderő, mikor és hogyan alakult, arról maga a Véderő egykori tagjai tudhatnak csak. Ami biztos, hogy a szervezetet Eszes Tamás vezette és önbevallása szerint a sorkatonaság eltörlése után hozták létre a szervezetet, hogy katonailag felkészítsék a haza fiataljait. A pártpolitikától elvileg magát távol tartó, de "nemzeti oldalhoz hű" alakulat valóban katonás volt. Jellegzetes piros barett sapkában és terepmintás egyenruhában gyakorlatoztak a faluban, melynek eredményeként jó pár roma család hagyta el a falut.

A Véderő sorsa végül megpecsételődött Eszes Tamás személyes sorsával, aki 2011 őszén tartandó gyöngyöspatai időközi választáson indult a jobbikos polgármester-jelölttel szemben, aki fölényes győzött. Eszes Tamást nem sokkal később gyöngyöspatai otthonában holtan találták. A Véderő ezután feltehetően feloszlott. 

4. Nemzeti Őrsereg

Talán a Nemzeti Őrseregre emlékeznek a legkevesebben pedig a róluk készült fotókat, videókat többször láthatták, mint hinnék. A Nemzeti Őrsereg, magát hagyományőrzőnek és polgárőr egyesületnek definiálva 2007 tavaszán alakult, azaz fél évvel a Magyar Gárda előtt. A Jobbikkal azonban hasonló jó kapcsolatot ápolt, az egész szervezet szellemi atyja is a nyírségi jobbikosok fejéből pattant ki. Az utána megalakuló Magyar Gárdával is jó kapcsolatot ápolt és közösen tartották első felvonulásaikat, melyben a Nemzeti Őrseregnek jutott az a dicső feladat, hogy fizimiskájával lejárassa a Magyar Gárdát és remek alapot nyújtson arra, hogy újnyilas szervezetként aposztrofálják az Őrsereg frappánsan megálmodott, a nyilas jelképekre és ruhára csöppet sem emlékeztető külalakjával.

A szervezet talán legemblematikusabb arca Bodrog László, aki egyfajta szóvivő volt, szintén saját bőrén tapasztalta a magyar jobboldal csavarodását és 2014-ben már a Fidesz képviselőjeként indult Kisvárdán.

Nerseviksége már csak azért sem lehetett összeegyeztethetetlen a Nemzeti Őrsereggel, mert a szervezetet nagyon hamar lenyomta a Magyar Gárda hírértékben és gyanítom el is szívta előle a hazájukért tenni akaró frusztrált kamaszokat és volt katonatiszteket, így a szervezetről 2009 után, nem igazán lehetett hallani. Utolsó életjelük archivált egykori honlapjuk szerint 2013 májusa. Mindenesetre a világsajtót is bejárt karszalagos, rovás H betűs mintás zászlós képeikkel, még hosszú évtizedekig demonstrálják az egykori magyar szélsőjobboldalt. 

5. Pannon Nemzeti Gárda

Ezt már igazán csak a jobboldali underground bugyraiban jártas személyeknek csenghet ismerősen. Ha minden igaz Pap Lajos sámán-szívsebész is közösséget vállalt ezzel a szervezettel, amely 2007-ben alakult, ahogyan minden "gárda" néven futó nemzeti radikális csoportosulás. 2008 után azonban eltűntek, mint szürke szamár a ködben és pár kurucinfós rendezvény hirdetményen kívül még ez előtt sem talál az ember sokat róluk. A két daliás úriember az alábbi fotón minden bizonnyal az egyik kuriózumnak számító fotó a szervezetről. 

Nem csodálkozunk ha hamar elhalt a nemes kezdeményezés, hiszen a nemzetközi hírnevet szerzett Magyar Gárda mellett is ők már a harmadik ilyen kezdeményezés voltak. Megemlítendő a volt kapitány úr is Poszpischek Tamás is, aki a PNG beszédeitől, eljutott a CEU-ellenes tüntetésekig és a már szintén megboldogult Echo Tv fideszes propagandáját szolgálhatta ki önszántából, 2017-ben. 

6. Budaházy és Toroczkai

Ugyan melyik két névvel lehetne jellemezni, a magyar radikális jobboldal felívelésének időszakát és fénykorát is, mint Budaházy György és Toroczkai László. A magyar nacionalizmus Starsky és Hutch  párosa a 2000-es évek második felének ominózus alakja, akiknek a NER után sem tört meg a nimbuszuk. Budaházy karrierje 2002-ben az Erzsébet-híd blokádjánál kezdődött, majd az EU csatlakozás elleni népszavazáson folytatódott  és 2006-ban a tüntetések során érte el csúcsát, ahol az MTV-ostroma közben verte le a szovjet emlékművet. Toroczkai MIÉP-es tudósítóként kezdte és 2001-ben megalakította a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, amely máig talán a legrégebb óta működő szélsőjobboldali szervezet, csak idő közben megbabonázta őket a metafizikai tradicionalizmus filozófiai iskolája. A HVIM keretében aztán rengeteg határon túli akciót és programot szervezett és időközben ki is tiltották pár kisantant országból, míg el nem jött az MTV-ostrom pillanata, mikor is ő kívánta átadni a tüntetők petícióját a televíziónak és ő is hívta át a több tízezres tömeget a székház elé, amiből a csetepaté lett, miközben Budaházy tőlük pár méterre verte le a sarló kalapácsot. A kettejük nevével összeforrt 1956 2.0 után Budaházynak masszív bujkálás következett, Toroczkainak egykét eljárás és televíziós szereplések. Budaházyé a nyers erő és a romantikus ellenálló, forradalmár imidzse volt, aki eltakart arccal hőzöng "zsidó-cigány összeesküvésről" színpadon, míg Toroczkai a megbízható, erős, határozott, kiegyensúlyozott vezető higgadtabb képét öltötte fel. Ennek megfelelően Budaházy hamarabb futott bele egy kiadós letartóztatásba és a végtelenítettnek tűnő előzetes letartóztatása olyan mártírrá és jobboldali ikonná tette, aminek szintjét csak Che Guevara és Bobby Sands kultusza ugrotta meg más népek körében.

S míg Budaházy a mártír betyár szerepét töltötte be, Toroczkai nem habozott nem sokkal ez előtt 2008-ban valóban betyársereget verbuválni, azokból az emberekből, akik egy HVIM-hez vagy Magyar Gárdához képes is túlságosan betyárok voltak. 

Budaházy eljárása és ítélete aztán még jobboldalisággal kicsit sem vádolható Puzsér Róbertet és Schiffer Andrást is kiakasztotta. Pár év házi őrizet után azonban, már a 2019-es Budapest Pride elleni tüntetésen is részt vett egy szó szerint maréknyi radikálissal, de régi nimbuszát már sem a radikalizmus, sem ő nem szerezte vissza. Ezért persze ő is tett, mikor több interjúban is olyan szép szavakkal beszélt a NER-ről, ahogy lánglelkű betyár még biztosan nem.

Toroczkai egy 2012-es IMF-székház balhé után aztán Ásotthalom polgármesterének csapott fel és nyakába kapta a 2015-ös migráns válságot a frontvonalban. Toroczkaiból így lett országos, sőt nemzeti ikon mindinkább, ahogyan a déli határkerítés tövében adja az interjúkat tucatnyi magyar és külföldi médiumnak. Ezt a népszerűséget meglovagolva kérte fel Vona Gábor a Jobbik alelnökének, hogy az éppen néppártosodását megkezdő Jobbik radikális szavazói se pártoljanak el a láttán. Toroczkai beadta a derekát de végül a Jobbik irányát ő maga is elítélte és 2018-ban egy kis belső harc után kivált a Jobbikból, vitte a régi vágású jobbereket és megalakították a Mi Hazánk-at. 

Úgy néz ki, hogy a Mi Hazánkban sűrösödött össze minden abból a letűnt, klasszikus magyar szélsőjobboldaliságból, amely a 2010-es években vívta haláltusáját, majd hamvai táptalajából kinőtt a NER. A 2010-ig tartó nemzeti radikalizmus úgy viszonyul a NER-hez, mint a V2-es rakéta a szovjet űrprogramhoz. Tudjuk, hogy belőle lett a kiforrott program, tudjuk, hogy belőle merítettek és enélkül nem jött volna létre a kész program, még akkor is, ha ezt letagadják. Mindenesetre jó kiállítani egy kis pavilonba a régit, nosztalgiázni egyet rajta és leszűrni a tanulságokat, hogy miből, mi következik. 

Horváth Martin

Muszlim gyorstalpaló kezdőknek

A híres nagy 2015-ös migránspara idején, mikor ez a probléma még a hétköznapi ember számára is valamelyest tapasztalható és életszerű volt, mikor a Keleti pályaudvar előtt tüntettek a feltorlódott tömegek, aztán indultak útnak karavánként az M1-es autópályán, és mindenféle települések mellé raktak nyitott táborokba ezreket, hogy azok átsétálva a falun, városon pattanjanak tovább; nos ekkor történt velem egy eset. Kórházi liftben utaztam, majd egy hidzsábot viselő arab nő lépett be a felvonóba a gyerekével. Kissé kétségbeesetten mutogatott a digitális kijelzőre és szaporán vont kérdőre engem érezhetően, de persze egy mukkot sem értettem. Gyorsan eszembe ötlött, hogy hát az arab írásjelek milyen krikszkrakszosak a latin írásunkhoz képest és szegény bizonyosan nem tudja, hogy hányadikon jár. Nagy megnyugvással léptem ki a liftből, hogy rájöttem a problémára és büszkén mutattam a kijelzőre, mutatva ujjammal egy kettest és erélyesen mondottam: two! Már a folyosón jártam mikor eszembe jutott, hogy mekkora tudatlan bunkó vagyok, hiszen ha az írásuk ugyan nem is latin, a számok, amiket mi is használunk azok az arab számok. Ha egy valamit letudott olvasni abban a rohadt liftben az a „two!” volt. Valami ilyesfajta ostoba tudatlanság érzésem van akkor is, mikor úgy általában az emberek az iszlám világról, de főképp mostanság Iránról beszélnek. Valójában féktelen nagy prosztó, bunkó tudatlanság uralkodik a fejekbe ezzel a világgal kapcsolatban, miközben mindenki a migráns válság óta legalább akkora szakértője, mint a focinak.

Azt általában tudjuk, hogy Allah az Isten neve meg Mohamed a nagy prófétájuk és, hogy szeretnek földön hajlongani ima közben. Azt is szoktuk tudni, hogy alkohol és disznóhús fogyasztása tiltott az iszlám körében, hiszen a kaja és részegedés kontextusában hamar jegyez meg dolgokat a Közép-Kelet európai ember. Ez azonban kevés egy jobboldalinak, hogy ellenezni tudja a muszlimokat és kevés egy baloldalinak, hogy nyugodtan jelenthesse ki, hogy européer kompatibilisek a muszlimok. Akár szakképzett, akár autodidakta vallásfilozófusok, kultúrantropológusok ne is olvassák tovább, mert semmi újdonság nem fogja érni őket. Egy egyszerű, gyors alapképzés jön pár információval, amit illik azért tudni az iszlámról.

1. Keresztények, zsidók, muszlimok tesók!

Ez a három vallás gyakorlatilag közös tőről fakad, egymásból következik és ezért együttes néven ezért is nevezzük Ábrahámi vallásoknak őket, nevezetesen mind három Ábrahámot tartja az első prófétának, akitől ered a vallása. Időrendben először  a zsidó vallás jelent meg, majd a keresztény és végül az iszlám zárta a sort. Ha nagyon primitíven akarjuk megfogalmazni a zsidók megírták az Ószövetséget, a keresztények hozzácsapták az Újszövetséget, amiből  a zsidók már köszönték nem kértek, majd Mohamed fogta ezt a kettőt, csinált belőle egy rebootot, hozzácsapta a saját tanait és kész lett a Korán, amiből már se a zsidók, se a keresztények nem kértek. Nos, mivel a Korán nagyrészt egy Biblia reboot, így annak szinte minden fontos szereplője megjelenik benne a már említett Ábrahámtól Mózesen, Ézsaiáson a megannyi prófétán át, egészen Jézusig. Mind megbecsült és tisztelt prófétaként. Mi hát akkor a gond? Az, hogy Mohamed nem csak rebootolta, de folytatást is készített hozzá így pedig egészen más fénytörésbe helyeződik a bibliai személyek, elsősorban Jézus Krisztus szerepe. Mohamed „ a próféták pecsétje” mondja az iszlám. Tehát az Isten kinyilatkoztatását ő tölti be, ő zárja le, az ő tanai a tökéletesek, ővele kerek a történet. Így pedig nem lehet Jézus a betetőzés, a messiás, a megváltó, az alfa és az ómega. Kicsit olyan, mint mikor a Star Wars 9. részében visszahozzák Palpatinent, ezzel pedig totálisan máshogy kell tekinteni a Jedi visszatérben Vader és Luke szerepére és eredményére a lyukba hajított Uralkodóval kapcsolatban. Valami ilyesmi a helyzete az iszlámnak is Jézussal. Mivel van folytatása, egy „új trilógiája” a próféciának, így Jézus csak egy próféta az iszlámban a sok közül, de semmiképp sem Isten fia. Nem azonos Istennel, nem kivételesebb és nagyobb a szerepe, mint mondjuk Mózesé és a legkevésbé sem hal meg és váltja meg ezáltal misztikus módon az emberiséget. Utóbbi, hogy egy prófétát keresztre feszítsenek, olyannyira elképzelhetetlen az iszlámban, hogy külön alternatív történet van rá, hogy Allah megmenti Jézust, magához emeli és egy Jézus hasonmás test „hal meg” a kereszten. Érdekes, hogy a kereszténység legfőbb Jézussal kapcsolatos tanításai (ezzel együtt szellemiségének) kikukázásával, sok tekintetben „vissza tértek” az eredeti, ószövetségi zsidó szabályokhoz, mint az étkezési szokásokban különböző tilalmak. Mindezeket egybe vetve ez a három vallás bizony tesó, bár a nagy ölelés elmarad közöttük. De megemlítendő, hogy az iszlám, mind a zsidókat, mind a keresztényeket a „könyv népeként” aposztrofálja és a történelem során a zsidó és keresztény alattvalók egy muszlim birodalomban kevésbé számíthattak durva atrocitásra.

2. Egyszerűen nagyszerű tanok

Ha valamit elmondhatunk az iszlámról, akkor az az, hogy túlságosan nem bonyolította túl a teológiáját. Nem igazán bonyolódott bele mély filozófiába és magyarázatokba. Ha ellentétpárt kéne találni a minden részletkérdésbe filozófiailag belegubancolódó hinduizmusnak, akkor az iszlám a tökéletes komplementere. Ugyan a zsidók törvényei is többnyire logikus magyarázatok nélküli, elfogadott dolgok voltak, de a rabbik a későbbi évszázadokban azért a Talmudban és egyéb platformokon igyekeztek magyarázatokat adni különböző felvetődő kérdésekre. Ezekből aztán nem lett zsinatokon elfogadott kánon, ezért sokfajta koncepció létezik a judaizmuson belül arról, hogy miként működik a lélek, hogy lesz a feltámadás vagy, hogy éppen milyen gyümölcs lehetett a tiltott gyümölcs. Ehhez képest a muszlimok ennyit sem feccöltek felesleges kíváncsiskodásból adódó koncepciókra, ők egyértelműen a gyakorlatra fektették a hangsúlyt. Az iszlám teológia fősodra szinte tisztán a Korán tanainak gyakorlatba ültetésének lehetőségeivel foglalkozik. Ebből lett a saría, azaz az iszlám jogrend. Ezt ismeri a nyugati világ leginkább rémhírekből, mint saját feleségét megölő, erőszakoló majd azt megúszó nőellenes és lopásért kézlevágós törvénykezést. Ezek pedig általánosságban igazak és a saria tartalmaz rengetek nyugati erkölcsnek meghökkentő dolgot. De senki ne parázzon be ha muszlim közegbe kerül, nem fogják automatikusan levágni a kezét, hiszen a saria alkalmazása is országonként eltér. Szaúd-Arábia például kifejezetten kéz levágósan komolyan vevő ország (ironikusan a demokráciaexporter USA nagy barátja) vagy Irán is híres a daruval melegeket felakasztó betartatásáról. Viszont például hiába muszlim Kazahsztán vagy Törökország, Albánia és egy csomó másik nemzet, köszönőviszonyban sincs a sariával a jogrendjük. Attól, hogy valaki muszlim, nem jelenti, hogy a saria szerint él, vagy alkalmazza, ahogyan nem jelenti, hogy, aki keresztény, az a konzervatív orbánista „kereszténydemokrácia” híve. Bár tény, hogy az iszlám és a saria viszonya sokkal reálisabb, mint a kereszténység és a kultúrkereszténység torz világa. Ezen kívül az iszlám általában kerül minden nem minimalista teológiát az elméletben is, így például a Szentháromság teljesen értelmezhetetlen számára és szigorúan Allah egy mivoltában hisz, annak bármilyen hármas tagozódását politeizmusként tudja felfogni és ezáltal meglehetősen morcos az ilyesmire. Viszont Kálvinnal jót pacsizhatnának, hiszen talán a kálvinizmuson kívül semmi másban nem jelenik meg olyan hangsúlyosan a predesztináció (eleve elrendelés), mint az iszlámban.

3. A muszlimok nem arabok!

Bár igencsak sztereotip az iszlámról rögtön az arabokra asszociálni, nem teljesen fedi egymást a két halmaz. Természetesen az iszlám az arab kultúrkörben született és az arab világ szinte egésze az iszlám égisze alatt egyesül, mégis túl nyúlik azon. Elég ha arra gondolunk, hogy bizony a legnépesebb iszlám ország nem más, mint Indonézia. Nem nehéz kitalálni, hogy Indonézia a Dél-kelet ázsiai szigetvilág országaként nem igazán sok etnikai kapcsolattal rendelkezik az arabokkal. Ahogy Észak-Afrika és még Közép-Afrika jelentős részén élő muszlim országok sem. Észak-Afrika, így Egyiptom, Marokkó, Tunézia stb. lakosságát sokan arabnak hiszik, de ha pontosak akarunk lenni, akkor ők berberek. Délebbre haladva a hatalmas, milliós muszlim országokhoz, mint Nigéria pedig nem kell sok magyarázatot fűznünk, hogy ott nem épp arabokra számíthatunk. De a volt Szovjetunió területén élő kazahok, türkmének, üzbégek, azeriek és sokan mások sem éppen sok kapcsolattal rendelkeznek az arab nemzetiséghez. De még Afganisztán lakói is a pastu etnikumhoz tartoznak, ahogy Pakisztán lakosságának jelentős része az indiaiak mellet. Törökország hiába muszlim semmi köze az arabokhoz a türköknek, ahogyan Albánia is indoeurópai nép és a bosnyákok is szlávok. Irán pedig hiába ír a nyugati ember számára ugyanolyan arabos krikszkrakszokat, valójában perzsák és sokkal több közük van az indoeurópai népekhez, mint az arabokhoz. Elég arra gondolni, hogy az ország neve, Irán jelentése is „árják földje”. Rengeteg muszlim kultúrájú népet tudnánk még mondani, de ebből is látszik, hogy az iszlám egyáltalán nem egy etnikumhoz köthető vallás, sőt számarányokat nézve a muszlimokon belül az arab származásúak vannak kisebbségben. Bárki, bárhol, bármikor vállhat muszlimmá a világon és ezért is van majdnem az összes nemzet között, ha nagyon kis arányban is (mint Magyarországon) de muszlim közösség.

4. Ahány ház, annyi iszlám

A keresztény kultúrkör is először nyugati (katolikus) és keleti (ortodox) részre osztódott, majd pedig a katolikus kultúrkörön belül jött a reformáció és megjelentek a protestánsok. A protestánsok pedig több válfajra osztódtak és akkor a neoprotestáns kismillió ágazatról még nem is beszéltünk. Ez egy szintén akkora területet érintő vallás esetében, mint az iszlám, szintén nem lehet másképp. Az iszlám három, de főleg kettő irányzatra oszlik. A legnagyobb mely a világ muszlimjainak 80%-át biztosan jelenti: a szunnita. Másik a síita, akik körülbelül 10% körül mozognak és 1-2% háridzsita. További kis irányzatok is léteznek de az majd a bónusz részlegen lesz tárgyalva. Fő szembenállás tehát a szunnita versus síita. A különbség pikáns keresztény kultúrkör emberének, akik megszokták a mély teológiai ellentéteket. A muszlimok esetében egy sajátos legitimitási kérdés a törésvonal, nevezetesen a szunniták Mohamed prófétát értelemszerűen elismerik és halála után a muszlim közösség kalifákat emel ki maga közül vezetőnek. Mohamed nem nevezett meg utódot és ezért a közösség dolga megválasztani a vezetőit. Nos, ezzel a síiták nem igazán értenek egyet és mindenképp leakarják vezetni jogos utódlási vonalat. A síiták elutasították a kalifákat és Ali (Mohamed unokatestvérét) tekintik legitim, Isten által felkent utódnak illetve ezen az irányvonalon, az ő utódaira öröklődik ez. Ők az imámok. Fontos kérdés ez nekik, hiszen a síiták szerint ez a biztosítéka, hogy a muszlim közösség helyes irányba menjen, hiszen csak a jogos isteni felkent utódok, imámok rendelkeznek azzal a tökéletes tudással, hogy igaz irányba vezessék a muszlimokat. Nem holmi kalifák. Persze ez az utód visszavezetgetés rizikós dolog és szükségszerűen törések képződnek a síitákon belül is ki milyen öröklési ágra jut és tart legitimnek. Így például legelterjedtebb síita irányzat a tizenkettes sía irányzat, mely 12 immámot ismer el, de ott vannak a hetes síiák is és sokan mások. Ha azt nézzük, hogy az immámok tévedhetetlenségében, isteni titkos tudásában hisznek, kicsit egyházszervezésben ők az iszlám világ katolikusai. Érdekes megemlíteni, hogy a világ muszlimjai közül a síiták szinte mind Iránban csoportosulnak. Irán az egyetlen muszlim ország, ahol a síita irányzat az államvallás és a domináns. Érdekes gondolat, hogy nem arab etnikai hátterük, kultúrájuk mennyiben befolyásolta őket az arab tengerben, hogy teljesen más irányzatra feküdjenek rá. Persze a szunnita irányzat sem egységes és számtalan alfaja van, melyre szintén elmondható, hogy Afrikában, az arab világban, Ázsiában, vagy a Balkánon is más-más irányzat dominál a szunniták körében. Az Al-kaida, az Iszlám Állam, a Boko Haram például, mind szunnita szervezet, annak különböző radikális irányzataihoz tartozva. Persze nem kell félteni a síitákat sem, ők is „büszkélkedhetnek” egy terrorszervezettel, a Hezbollahhal. Természetesen mind az egyszerű szunnita, mind a hétköznapi síiták többsége normális ember, aki nem minden pillanatban egy jó robbantásra vár. Ne sztereotípizáljunk.

4+1. Bónusz érdekességek:

Szalafizmus: a szunnita iszlámon belül egy radikális, ultrakonzervatív ág. Egy agresszív, hiperradikális reformációnak fogható fel, ami visszakar menni a Mohamed utáni generációk hagyományához és ezt visszaállítani az iszlámban. A legtöbb terrorista ezen ág alá tartozik valamely módon. Kifejezetten a Nyugat-Európában beszervezett második, harmadik generációs frusztrált bevándorló fiatalokat vonzzák be a gettókban ebbe az irányzatba és lesz a vége késelés, lövöldözés, kamionos tömegbehajtás. Szalafisták alá tartoznak a vahhabiták is, akik nagy hangsúlyt fektetnek az iszlámra rárakódott elvek, szokások lenyesésére. Bármilyen újítás vagy eltérő alternatív iszlám irányzat könyörtelen ellenségei.

szúfizmus: az iszlám misztikus ága. Ezoterikus tanokkal fűszerezett, meditatív, aszketikus életvitelű irányzat, mely nagyban eltér az iszlám fősodrától. A szúfizmust már hallottam „iszlámmal kevert buddhizmusnak” is nevezni, olyannyira misztikus és ezoterikus jellegű, mély filozófikus irányzat. Követői a dervisek (talán hallottuk már ezt a kifejezést). Egyfajta „fun fact”, Gül Baba, akinek Budapesten is türbét állítottak, szintén szúfi volt. A szúfizmus hatalmas lehetőségekkel bír, hogy a fundamentalista, más vallásokkal főként ellenséges iszlám irányzatok mellett, a vallások közti hidakat képezze és párbeszédet alakítson ki. René Guénon a híres metafizikai tradicionalista is szúfi hitre tért, és a tradicionalisták körében az irányzat nagy tiszteletnek örvend. Maga Hamvas Béla is tisztelettel foglalkozott a szúfi tanításokkal. Természetesen a mainstream iszlám megvetette őket mindig is a történelem során, a korábban említett vahhabiták nem kis részt a szúfi tanítások ellen jöttek létre.

alaviták: ez az iszlám gnosztikus ága. Szinte bálványozó szinten kiemelt tisztelet övezi náluk Alit. Gnosztikus mivoltjuk végett meglehetősen misztikus, ezoterikus jellegű titkos tanaik vannak és gyakorlatukban is megnyilvánul, mint például a rituális szertartásos borivás. Még a lélekvándorlásban is hisznek, ami mondani sem kell egy átlag muszlim számára rég túllépte az ingerküszöböt.

drúzok: egy sítia alirányzat, azon belül is a hetes síiták kis underground ágazata. Egy 11. században meggyilkolt, magát prófétának tartó kalifa visszatérését várják. Minden más tanukat szigorúan őrzik és titkolják. Olyannyira, hogy ezen kívül, igazán sok mindent nem is tudunk róluk.

Horváth Martin