tanulságát eltekintve, megint eszembe jutott az örök krisztusi igazság, hogy a nemeken, szexualitáson felül kell emelkedni. Ezt nem szeretik hallani sem mainstream keresztények, sem a világiak.
"Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban." (Gal.3:28)
Krisztusnál nincsen sem nemre, szexualitásra, sem etnikai hovatartozásra, sem kasztra, végzettségre, rangra való tekintet. Csak és kizárólag az ember lényegi magvát, a lelkének legmélyebb lényegét nézni. Mert mindannyian valójában azok vagyunk. A többi csak ideiglenes, materiális maszlag és körítés itt a földön. Kényszer és börtön. Aki ezzel a burokkal, ideiglenes, aláromlott körítésével azonosul, az lefelé tart. Zuhan tovább a pusztulásba az anyagi világgal együtt. A Védák és Buddha is már a világi kötőerőktől való megszabadulásról beszél. Amíg kötődünk ezekhez a fizikai síkban értelmezhető jellemzőkhöz, mi is hozzátapadunk a semmibe hulló világhoz. Akkor szabadul meg az ember, ha mindezeket ledobja magáról.
A Woke ott rontja el a nemeken és szexalításon való felülemelkedést, hogy valójában nem emelkedik sehová, hanem csak egyik gyarló identitásból a másikba vándorol szabadon. A transzneműség nem kilép a nemiség börtönéből, hanem éppenséggel jobban rátapad azáltal, hogy ő minden külső körülmény dacára hangsúlyoz ki egy saját maga által választott nemi és szexuális identitást. Ezt pedig az identitásának lényegévé és magjává teszi. Ez nem azt jelenti, hogy ne léteznének transznemű emberek, vagy különböző szexuális irányultságok. Ezzel nincs is semmi probléma, mindenkinek az kötőerő jutott a romlott világhoz, ami. Ezt azonban identitássá formálni katasztrofális. Ha az ember identitása az ő maga férfiassága, akkor az a toxikus maszkulinitásba torkollik, ahogyan megvan ennek a toxikus femininitás verziója is. Ahogyan minden más nemi és szexuális identitás esetében. Eleve szörnyű a kifejezés és a jelenség, hogy nemi/szexuális identitás. Ezek nem lehetnek identitások. Egy ösztönös vagy bármely fizikai okból fakadó vágy nem identitás, hanem mellékes tény egy szabad lelkű ember életében. Nem több a szemszínnél, van annál, hogy introvertált alapjellem vagy épp ellenkezőleg.
Pontosan ezért is visszataszítók az ilyen-olyan kvóták a politikában, közéletben, cégekben. Igaz ez mind a nemi, mind valamely kisebbséghez tartozó kvótákkal. Csak is a külsőséget, a biológiát veszik figyelembe és nem pedig az embert magát. Ha 199 jó ember ül a parlamentben, aki mellesleg nő, ugyan mi kifogásunk lehet. Ha 100%-ban jó emberekből áll egy intézmény vezetése és hasznosan működik, ugyan kit zavarna ez? Ugyanez igaz minden rasszra és megannyi sokadlagos jellemzőre.
Isten csak az embert nézi. Milyen ember az az ember. Jó-e lelke, önfeláldozó-e a lelke, önkritikus-e a lelke. Aki mást néz, és mást (is) ilyen fontosnak tart önmagán, vagy máson, az nem az Istentől való. S megvalósult egyenlőségben vannak közösen, azonos távolságban is az Istentől, minden nemből, minden szexualitásból, minden rasszból, minden népből, minden kasztból jövő emberek.
