Anarchizmus és kereszténység! 2. adás
2017. augusztus 25., péntek
2017. augusztus 5., szombat
Horváth Martin- Dönthet-e a bunkó proli Orsós Rikárdó szavazati jogáról?
Minap utaztam a buszon és nagyban
elmélkedtem azon, hogy miképpen kavarta fel a kedélyeket a demokrácia
határainak kérdésében a Jobbik új javaslata, miszerint aki a 8 általánost nem
végezte el, annak vonják meg a szavazati jogát. Nem sokkal később népes, hangoskodó
társaság szállt fel a buszra és ott termett a nagybetűs bunkó proli és
családja. Tudjuk, az a fajta, akit a rossz hírű lakótelepek panellakásainak
erkélyén látunk, zsíros trikóban cigizni és hangos este 10 után is az utca a
családi perpatvaraiktól. Cigijét pedig mindenképpen ugyanebben a trikóban,
rövidnadrágban és szigorúan strandpapucsban szerzi be a legközelebbi
dohányboltból, némi olcsó rövid kíséretében. Természetesen a legolcsóbb pacsuli szesz
fajtából. Ugyanezen embertípusnak megvan a faluhelyen élő megfelelője is,
akinek portáját minden esetben esztétikus hullámpala rajzolja ki kerítés
gyanánt. Gondozatlan kertjében puszta föld van csak, és egy-két helyen nő csak
ki a gaz a rozsdás odahordott limlomok alól. Félig elvadult, koszos, láncra vert
kutyája pedig vadul ugat szüntelen arra, aki csak elhalad a birtok előtt, és
csak reménykedhetünk, hogy láncot megtartja a kutyaólként funkcionáló pozdorjatákolmány.
Tehát ez a bunkó proli archetípusa ott állt a buszon és hasonló társadalmi
kasztba tartozó felebarátjának hangosan ismételte, hogy „megvágja a száját”.
Jelentsen ez bármit is. Azt nem tudhatta
meg az utazóközönség, hogy mi a konfliktus oka, csak azt, hogy széttépi,
megtalálja és nem érdekli a börtön se. Szóval a kötelező proli duhajkodós
sablonok után lenyugodott és örömmel konstatálta, hogy állatias, primitív,
ösztönlényi mivoltát demonstrálta. Ezután már csak fiainak (akik hihetetlen
módon frenológiailag magukon viselték a leendő bunkó proli arcszerkezet minden
jegyét) tartott kiselőadást, hogy miképpen csusszant át az esti érettségin
történelemből.
Aztán eszembe jutott a Jobbik, a
nyolc általános, meg a szavazati jog. Eszembe jutott, hogy ez az ember nem
csak, hogy elvégezte a nyolc általánost, de végső soron egy érettségije is van.
Ez a hőzöngő barom, még az európai léptékben példátlan szigorúnak számító
Jobbikos javaslat értelmében is „kiérdemelte”, hogy dönthessen kicsiny hazánk
sorsáról. Neki joga van beleszólni mindnyájunk életébe és gyermekeink jövőjébe.
Ekkor kezdett el kikristályosodni bennem az a gondolat, ami egész középiskolai
éveim alatt valahol mélyen lappangott. Az iskolai végzettség, az érettségi, a
diploma, a papír, az oklevél valójában semmit sem ér önmagában. Az, hogy ki
bölcs és ki hoz felelősségteljes döntéseket annak az égvilágon semmi köze
ahhoz, hogy milyen iskolában, milyen papírt szerzett. Rendben, mondhatjuk ez az
okfejtés már-már közhely, de még is annyira ragaszkodunk ehhez a tanulmányok és
végzettségek általi kategorizáláshoz. Mindig valami nagy volumenű érzés fog el
bennünket, ha látjuk, hogy gyermekünk, rokonunk, barátunk, ismerősünk mérnök
lett, orvos, jogász és miegymás flancos papír birtokosa. (Arról már írtam, hogy ezen kaszt karrierista tagjai a legnagyobb fogaskerekei a minket rabigába hajtórendszernek.) Attól függően, hogy milyen a viszonyunk az említett emberrel,
elfog minket a büszkeség, vagy az irigység. Ösztönös tisztelet van bennünk a
magasabb végzettségűek iránt. Vagy a bunkó proli mérhetetlen dühe, akikből a
Tanácsköztársaság Lenin-fiúi lettek és ontották vérét, mindenkinek, aki nem
volt olyan műveletlen, buta bunkó, mint ők maguk. Ez a tisztelet, ez a
hozzáállás természetes és nem feltétlen rossz, de kétségtelen, hogy a jelen
világban, a jelenkor oktatási és társadalmi körülményei között majdnem teljesen
alaptalan.
Ez az egész szavazati jog
megvonós gondolat engem sokakkal ellentétben nem a demokrácia alapjairól
gondolkoztatott el. Sokkal inkább az oktatásról. Az oktatási rendszer a célját
betölteni képtelen. Elvárásaink és a valóság között hatalmas szakadék van. Ez
pedig nem egy sajátos magyar, vagy Kelet-Európai jelenség, hanem világprobléma.
Az oktatás minden esetben a fennálló társadalmi rendszer kénye kedve szerint
próbál alakítani. Az uralmon levő világnézeti trend tükrében. A feudalizmusban
minél többet tanult valaki, minél magasabb szinten, annál jobban szívhatta
magába a katolikus filozófia színe javát. Ez természetesen akkor megindokolta
az egyház és állam románcát, az arisztokrácia létét, és a hierarchikus kasztrendszert.
Egyszóval a feudalizmus lényegét. A kommunizmusban, aki minél többet tanult és
minél magasabb szinten, annál jobban szívhatta magába a marxista-leninista
világkép színe javát. Ami természetesen megindokolta a párt és az állam
románcát, a proletárdiktatúra szükségességét és azt, hogy mi reakciós érték és
mi forradalmi. Szóval mindent, ami a kommunizmus. Az pedig, aki ma minél többet
tanul, minél magasabb szinten az annál jobban szívja magába a liberális, új
baloldali világszemléletet és a globalizmus, vad-kapitalista, egyén - és
érdekközpontú rendszerének színe javát. Természetesen ezeket az iskolákat
ellehet végezni úgy is, hogy nem hisszük el teljesen, amit ott a szánkba
rágnak. Lehetünk jó emberek, de nem a tanulmányi szintünk és végzettségünk tesz
minket azzá. Ehhez azonban önálló akarat, személyiség, önkritikus és a világ
dolgaival is kellően szkeptikus, tájékozott szemléletű, nyitott ember
szükségeltetik. Azt meg nem az iskolapadban oktatják. Csak, hogy érezzük
gyakorlatban is: Pol Pot Kambodzsa egykori véreskezű diktátora, aki
kivégeztetett mindenkit, aki tudott olvasni, vagy szemüvege volt, betiltotta a
neveket és a szerelmet(!) és bevezette, hogy sorszám szerint hívják az
embereket nevek helyett, - természetesen a tökéletes kommunista agrárállam ideája
miatt-, nos ő a neves párizsi Sorbonne egyetemen végzett. Kim Dzsong Un pedig,
aki Észak-Korea jelenlegi diabéteszes diktátora szintén svájci egyetemek
padjait koptatta. A rendszerváltás óta pedig a mi országunkat is diplomás,
tanult emberek tették tönkre. Ezt nem is kell bemutatni senkinek és talán senki
nem is vitatja.
A szavazati jog korlátozása az
Osztrák-Magyar Monarchiától kezdve a Horthy-korszakon át 1945-ig hagyomány
volt. Ez ahogy fentebb említettem az aktuális rendszer érdeke volt, hiszen az
iskolázottabbak, elkötelezettebbek is voltak az uralkodó államberendezkedés
felé, hisz az oktatás annak a szócsöve és propagandája volt. Szóval ez már
akkor is egy dogmatikus hozzáállás volt szerény véleményem szerint, ami az
aktuális, uralkodó elit által helyesnek vélt irányt hivatott fenntartani. Tehát
így sem értenék egyet vele, de jelen korunkban még annyi értelme sincs. Ma már
nem is igazán az oktatás, hanem az internet, youtube-celebek, instagram magamutogatók,
zenekarok, énekesek és videó-játékok nevelnek, mint sem a szülő vagy az iskola.
Bárki hozzájuthat bármilyen információhoz, legyen az hasznos vagy káros.
Könnyen lehet, hogy a 8. osztályt el nem végzett Orsós Rikárdó autodidakta
módon elsajátíthat hihetetlen tájékozottságot a világról. Sokkal színesebbet
akár, mint a betépett, bedrogozott, lerészegedett egyetemisták, akik nihilista
életmódjukat nem titkolva csömörködnek a pesti utcákon. A szavazati jog
korlátozása végzettségi alapon véleményem szerint egyáltalán nem objektív és
egyáltalán nem igazságos. Igazságos alatt pedig nem a liberálisok nagy
egyenlőség-fétisét értem, hanem az abszolút igazsághoz, Isten igazságához
mérten sem állja meg a helyét. Sem ma, sem máskor. Akkor sem ha politikai
hagyománya van Magyarországon és konzervatívok szeretnének visszakacsintani
ehhez.
Az oktatás romokban van. Romokban
volt mindig is és romokban is lesz. Ha már mindenképpen kiakarjuk szelektálni
ki szavazhat és ki nem, akkor célszerűbb lenne egy általános tájékozottságot
felmérő teszt. Tudja-e milyen országban él? Mi a parlamentáris köztársaság?
Milyen pártok milyen elveket vallanak? Tudja-e egyáltalán melyik jobb vagy baloldali,
vagy magát azon kívülre helyező? Tud-e fő programpontokat, irányelveket, hogy
mit tenne az a párt, ha kormányra kerül?
Ha pedig nem kitiltogatni
akarnánk embereket, mert lenézzük őket, hanem Krisztus szeretetével lehajolnánk
hozzájuk, akkor a nyolc általánost el nem végzett Orsós Rikárdóval is meglehetne
értetni, hogy mit jelentenek ezek a dolgok. Nem kell az egész világ
összefüggéseit és filozófiákat rátukmálni, csak tömören a súlyát a dolgoknak.
Mert Isten szellemével felvértezve nincsen lehetetlen és hiszem, hogy minden
embernek saját maga nyelvezetén, a saját maga habitusában, de ellehet magyarázni
tömören, lényegre törően bármit. Csak nyitott szív kell, meg megértés és
empátia. Aztán ki tudja, ha így állnánk egymáshoz, akkor lehet a végén mindenki
átmenne ezen a tájékozottságot felmérő teszten. Még talán a bunkó proli is, aki
hőzöngött a buszon. És felelős döntéssel tudna egy x-et húzni két portyázás között,
míg leugrik a doboz cigiért meg az olcsó rövidért a dohányboltba, a zsírós trikóval
meg abban a nyomorult strandpapucsában.
Horváth Martin
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)