Jasenovac- A Balkáni Auschwitz

Auschwitz és még jó pár lengyel haláltábor illetve, egyéb koncentrációs táborok a Harmadik Birodalom területén, mint Dachau méltán híresek, és ha szabad ilyen kifejezéssel élni, a popkultúra részei lettek. Jasenovac ezzel ellentétben alig ismert, a nyugati kultúrában igen kevesen hallottak róla pedig az egyik legnagyobb megsemmisítő táborról van szó, amely a második világháború alatt üzemelt Európában. Valamint az egyetlen tábor, melyet nem a megszálló náci német hatóságok alapítottak és működtettek, hanem az országot (Független Horvát Állam) kormányzó hatalom önként alapította és üzemeltette. A tábor működését maguk a németek is több ízben kifogásolták és Jozo Tomasevich horvát-amerikai történész állítása szerint „hírhedt volt a barbár eljárást és az áldozatok magas számát” tekintve. Jasa Almuli a szerb zsidó közösség egykori elnöke úgy fogalmazott, Jasenovac sokkal félelmetesebb haláltábor volt, mint sok német társa, beleértve  Auschwitzot is. Jasenovac sok tekintetben különbözött a nácik táboraitól, de, ami biztos, hogy a brutalitás és embertelenség tekintetében hozta a színvonalat, sőt túl is teljesítette.

Előzmények:

Jasenovac története szétválaszthatatlan a horvát Usztasa mozgalom történetétől. Az usztasa mozgalmat Ante Pavelic alapította 1930-ban, mely az akkori Jugoszláv Királyság részét képező horvátok önálló, független állammá alapítását tűzte ki célul. Tevékenysége miatt Pavelic az usztasákat Jugoszlávia fennállása alatt, nagyrészt emigrációban, Mussolini Olaszországából vezette. A kornak megfelelően ez a nacionalista ideológia sem tudott függetlenedni a fasiszta és részben nemzetiszocialista elemektől, így Pavelic eszméje Nagy-Horvátország volt, mely Boszniát és Szerbia egyes részeit is tartalmazta horvát élettérként, államelmélete fasiszta, tekintélyuralmi rendszer volt és természetesen más népek ellenségként való kezelése sem maradhatott ki a képletből. Pavelic négy fő ellenséget nevezett meg, melyek a horvát népre fenyegetést jelentenek. Ezek közül mindenek előtt a legfőbb a szerb nép, ezután a szabadkőművesek, zsidók és a kommunisták következtek. Az usztasák a sajátos felfogású katolicizmusukra legalább akkora hangsúlyt fektettek, mint az etnikai származásra. Az usztasák tervei szerint az életterükben lévő ortodox kultúrájú szerbek egyharmadát elűzik, egyharmadát kiirtják, a maradék részüket pedig áttérítik a katolicizmusra. Ante Pavelic ideje akkor jött el, mikor a tengelyhatalmak 1940-es támadása révén Jugoszlávia összeomlott és a térség stabilizálásra érdekében megszülethetett olasz és német beleegyezéssel a Független Horvát Állam (Nezavisna Država Hrvatska – röviden NDH) mely a tengelyhatalmakkal szövetségek usztasa kormányt kapott és vezetője (Poglavik) Ante Pavelic lett. Az usztasa kormány nem is habozott és már 1941 augusztusában megnyitották Jasenovac település közelében lévő táborkomplexumot.

A tábor működése:

Az NDH vezetése hamar kiadta a nemzet és állam védelméről szóló törvényt, mely a zsidók vagyonát elkobozta valamint, az NDH állampolgára csak árja származású egyén lehetett. Ez gyakorlatilag csak a horvátokat fedte, a zsidók, cigányok és a szerbek viszont igen hamar deportálásra kerültek valamely gyűjtőtáborba. (Érdekességként megemlítendő, hogy az usztasák nem tekintették a horvátokat szlávnak, hanem germán gótok leszármazottjának. Ezzel ellentétben a nácik mindvégig szlávként és alacsonyabb rendű népként tekintettek a horvátokra, maguk Hitlerék is kényszerből, vonakodva járultak hozzá egy független horvát államhoz. Himmler egy beszédében még „nevetséges országnak” is bélyegezte az NDH-t.) Mivel az usztasák elmélete arról, hogy mely népek, csoportok jelentik a legnagyobb fenyegetést különbözött a nácik elméletétől, így a Jasenovaci táborban lévő etnikumok aránya is különbözött a többi koncentrációs táborétól. Az usztasák legfőbb ellenségüknek a szerbeket tekintették és az általuk birtokolt területen jóval nagyobb számban is éltek szerbek, mint zsidók, így közülük került ki a legtöbb fogvatartott illetve áldozat. Az usztasák olyannyira a szerbek megsemmisítésén munkálkodtak, hogy hajlandóak voltak a zsidóknak „tiszteletbeli árja” állampolgárságot adni, ha azok beállnak az NDH haderejébe és segítenek a szerbek likvidálásában. Ez a megszálló németeket erősen felbosszantotta és Himmler ki is kelt élesen ez ellen. Maga Hitler is kétszer fogadta Pavelicot. Az usztasák igazán nem voltak hajlandóak változtatni ezen megítélésükön és végül 1942 végétől a németek a zsidókat inkább közvetlenül Auschwitzba szállították. Mindennek ellenére Jasenovac felszabadításáig végeztek ki zsidókat is a táborban.

A tábor körülményei a többi koncentrációs táborhoz hasonlóak siralmasak voltak de azokat sok tekintetben alul is múlták. Itt (is) érvényes volt a pejoratív „balkáni állapotok” megnevezés. Az étel minősége és mennyisége természetesen elégtelen volt. Minden rab kapott egy tálat és ha az valamilyen okból nem volt nála többé, például ellopta egy másik rab (például kiutat ásni) akkor nemes egyszerűséggel nem kapott ételt többé. A legkényesebb pontja a tábornak az ivóvíz volt, mely gyakorlatilag nem állt rendelkezésre a komplexum területén így a foglyok a Száva folyóból ittak. A higiéniai körülmények szintén borzalmasak voltak. A kártevők mellett a kivégzettek lebomló holttestei is szanaszét feküdtek mely körülmények végett rengetegen fertőződtek meg és haltak meg betegségekben. A foglyok, hogy dolgukat elvégezzék mély árkokat ástak a latrinának melyeket két deszkával fedtek le, amelyre két lábbal rá lehetett guggolni. Többen ebbe beleestek és abban is haltak meg. Esőzések esetén ha megtelt a latrina az őrök a Szávába vezették, oda ahonnan a foglyok ittak.

Jasenovac mégis a kegyetlen kínzásairól és gyilkosságokról volt híres. Kedvelt kivégzőeszköze volt az usztasa őröknek az úgynevezett srbojsek, mely egy kés volt eredetileg mezőgazdasági célokra. Ez a rövid, éles pengéjű kést használták a rabok torkának elvágására. Beszámolók szerint 1942. augusztus 29.-én három őr fogadást kötött, hogy ki tudja kivégezni a legtöbb rabot egy éjszaka alatt. Petar Brzica lett a nyertes, aki ezzel a kis eszközzel 1360 új érkező torkát vágta el. Mile Friganovic 1100 emberrel végzett hasonlóképpen és Ante Zrinusic 600 rabbal. Friganovic nevéhez köthető egy idős öregember megkínzása és kivégzése is, akit rá akart bírni, hogy éltesse Ante Pavelicot, de az öreg rab ezt többször is megtagadta. Végül az idős embernek levágta előbb mindkét fülét, majd az orrát, végül a szemeit és legvégül a szívét. Az usztasák is használtak krematóriumokat a német táborokhoz hasonlóan, azonban a német rideg precíz gyilkolással ellentétben itt gyakran nem csak holttesteket, hanem élő embereket is elégettek bennük. Többször elkábítva őket, de olykor teljesen tudatuknál lévőket is. Használtak elgázosítást is több ízben német mintára, de a legelterjedtebb módszerek sokkal egyszerűbbek és brutálisabbak voltak. Sok foglyot egyszerűen leütöttek, majd nehéz súlyokat a végtagjaikra kötve a folyóba dobtak. Később ezt tovább fejlesztve a foglyokat összekötözték és egyszerre dobták a vízbe.

A legelterjedtebb kivégzések mégis elmondások alapján olyan primitív eszközökhöz köthetők, mint a kalapács, fűrész vagy különböző kések. Gyakori volt a körmök letépése, testrészek levágása, megcsonkítása, láncok fej köré csavarása, majd addig szorítása, míg a koponya meg nem roppan, vagy a sebek besózása. Terhes nők esetében gyakran a magzat kivágása. Az usztasa elkövetők olyannyira büszkék voltak cselekedeteikre, hogy többen áldozataik kivágott szemét, vagy levágott nyelvét nyakláncként viselték.

A tábort 1945 áprilisában hagyták el és április 21.-én szabadították fel. Az áldozatok pontos száma, ahogyan lenni szokott nem ismert, de hozzávetőlegesen eddig a napig több mint 80 000 ember vesztette életét Jasenovacban. Ebből körülbelül 50 000 szerb volt, 16 000 cigány, 13 000 zsidó, 4000 ellenzéki horvát, 1000 bosnyák és 200 körüli szlovén. Ebből is a 14 év alatti gyermek áldozatok száma több, mint 20 000.

Jasenovac utóélete:

Tito Jugoszláviájában a tábor helyén emlékmű és emlékközpont készült. A szocialista Jugoszlávia ideje alatt az áldozatok számai olykor látványosan elvoltak túlozva. A horvátok jelentős része mindenesetre nehezebben fogadja el Jasenovac tragédiájának jelentőségét, talán mert 1091 óta az első önálló államalakulatuk volt az NDH. Az 1991-es függetlenedés és háború mindinkább felkorbácsolta a nacionalista indulatokat és az usztasák iránti nosztalgia és megjelent. Ezen az új független Horvátország első elnöke Franjo Tudjman sem segített, aki igyekezett az usztasák szerepét pozitívabban feltüntetni és a horvát szabadság iránti vágy egyik formájának értelmezni. Ezen kívül maga történészként arra jutott, hogy a holokausztban elhunytak számát súlyosan túlbecsülték. Vagy elég csak egyik elszólását idézni: „A zsidó mindig zsidó marad. Még a táborokban is megőrizték rossz tulajdonságaikat: önzés, szószegés, ravaszkodás, árulás”. A New York Times 1997-es cikkében is azt írta: „ talán egyetlen mai állam sem vállalta fel olyan nyíltan fasiszta múltját, mint Horvátország […] a horvátok rehabilitálják a fasiszta kollaboráns usztasákat”. A helyzet azóta sem változott érdemben és ennek egyik jele, hogy 2016-tól sem a zsidó, sem a szerb kisebbség képviselői nem vesznek részt a Jasenovaci megemlékezéseken, ahol szerintük jelentősen kisebbítik és eltolják a horvátok a felelősséget a szörnyűségekről. Azóta is minden évben kisebb botrány van a Jasenovac körüli emlékezetpolitikai irányból és a megemlékezések mikéntjéről. Tágabb értelemben pedig Ante Pavelic és az usztasák megítéléséről. Miközben a világ többé része számára Jasenovac neve a mai napig nem mond semmit.

Horváth Martin

Horváth Martin- Frankfurti fekete leves

Sokan háborodnak fel azon, mikor azt mondom, hogy a Szovjetunió és az egész keleti blokk, melynek Magyarország is a szocialistának mondott időkben része volt, az nem is volt kommunista. S bizony, ha valaki egy Marx művet a kezébe vesz, nagyon hamar rájön arra, hogy vajnyi köze sem volt a megvalósulásnak hozzá, sokkalta inkább egy bolsevik mázzal nyakon öntött orosz imperializmus volt. Sokan persze ezzel mentegetik a valódi marxizmust. Én nem teszem, de ideje tiszta vizet önteni a pohárba és megnézni, kik is valójában a kommunisták és a kommunizmus áldozatainak emléknapján kikre érdemes (még) megemlékezni, akik ennek a valódi szélsőbalos mételynek estek és esnek mai napig áldozatául.

Marx és Engels 1848-as Kommunista kiáltványa után lefolyt jó pár víz a Dunán és mire gyakorlatba ültetésére került sor, már olyan emberek kezébe került, mint Lenin. Az, hogy Lenin mennyi minden változtatást végzett az eredeti marxizmushoz képest mely a marxizmus-leninizmus, vagy más néven bolsevizmus lényegét adta, már részleteztük. ( Ide kattintva elérhető). Legnagyobb különbség többek között mégis abból adódott, hogy Marx a kommunizmus megvalósulását a fejlett, nyugati, tőkésállamokban várta és ráadásul az egyszerű emberek alulról szerveződő spontán mechanizmusaként. Így a Szovjetunió irányát, annak vörös diktatúrává fajulását aggódva figyelték a marxizmus szülőhazájában élő német gondolkodók. Mindemellett törték a fejüket azon is, hogy miért nem valósult a fejlett, nyugati világban a spontán proletárforradalom, de nem kis gondot okozott nekik, hogy a fasizmus és a nemzetiszocializmus viszont miért tört ennyire előre. Ebből a körből alakult meg 1930-ban Max Horkheimer köré csoportosuló marxista társadalomkritikai iskola, a Frankfurti iskola.

Filozófusaink arra a következtetésre jutottak, hogy a marxizmus világforradalmának elmaradása, a bolsevik állam autoriter rendszerré fajulása és a fasizmus előretörése az ember korlátolt lényéből adódik, mely makacsul ragaszkodik olyan általuk primitívnek vélt konstrukciókhoz, mint a nemzethez, valláshoz, vagy bármely csoporthoz való tartozás. Így számukra a politikai tér helyett sokkal fontosabbá vált a kulturális tér, ahol az emberek gondolkodására alapvetően hatni lehet. Így született meg a kulturális marxizmus. Lényegében a frankfurti iskola gondolkodói ötvözték a marxista gazdasági elméleteket, Freud ösztönelméletével és pszichoanalízisével. Senkit nem ér meglepetés, hogy 1933-ban Hitler hatalomra jutása után tovább állni kényszerültek és az Egyesült Államokban találtak menedéket, ahol folytathatták szociológiai kutatásaikat. A frankfurti iskolának eléggé laza gondolkodói köréhez csatlakoztak olyan magyar kötődésű filozófusok is, mint az 1919-es Tanácsköztársaságban szerepet vállaló Lukács György, akit később a Rákosi és a korai Kádár-rendszer is indexre tett sajátos marxista nézeteiért. Ő megalakította a budapesti iskolát is, melynek talán leghíresebb tanítványa Heller Ágnes volt. A frankfurti iskola hatása igazán az 1968-as diáklázadások után lett érezhető. A ’68-as generáció alapvető eszmei élményét a frankfurti iskola szellemi táptalaja jelentette a maga antikapitalista, kultur marxista, freudi szexualitásra visszavezetett pszichológiai hozzáállásával. Az 1970-es évekre így Nyugat-Európában a diákmozgalmak körében a kommunizmus egy új reneszánszát élte. Lukács György 1971-es halála előtt is a „marxizmus reneszánszáról” beszélt. Ha végig nézzük, hogy az Európai Unió prominens tagjai közül, legfőképp a zöld frakciókban tevékenykedőknél hányuk múltja kötődik, valamilyen marxista ifjúsági mozgalomhoz igen érdekes képet kapunk. De az elméletileg konzervatív Európai Néppárt korábbi elnöke, José Manel Barosso is maoista ifjúsági vezető volt. A frankfurti iskolának köszönhetünk végső soron olyan jelenségeket, mint a genderizmus, a semleges nem körüli hisztéria, a 20. század végi harmadik világból érkező bevándorlási hullám Nyugat-Európába és az abból fakadó demográfiai problémák, szegénység és ezáltal frusztrált 2. és 3. generációs radikalizálódó iszlám fiatalok. Az ember önmagát szexualitásával való azonosítása, legyen az bármilyen irányultságú is, az, hogy az identitása alapját ezen ösztönös metódus adja, mely mára a társadalom keresztül-kasul szexualizált alapját adja, szintén ehhez köthető. Mind ezek a popkultúrába és a zenei életbe hamar átférkőzve hihetetlen hatékonyságot értek el a társadalom gondolkodásának formálásában. Napjaink PC-terrorja innen gyökeredzik. Az eredeti, magát valóban marxistának, kommunistának kikiáltó országokkal szemben, a frankfurti iskola kulturális marxizmusa hihetetlen mértékben alakította át a társadalmat. Gyakorlatilag az addig a nyugati közéletben uralkodó klasszikus liberalizmust beoltotta a maga marxista mérgével létrehozva a jelenlegi korcsliberális vagy szélsőliberális véleménydiktatúrát. A keleti blokk le is omlott, a maga hazug, vörös csillag mögé bújtatott fasizmusával, de a marxistáknak nem is volt rá szüksége, hiszen addigra nyugaton, a kapitalizmus szívében a társadalom jelentős részét átszocializálták és a közbeszédet a kulturális marxizmus uralma alá hajtották.

Amikor a kommunizmus áldozatairól beszélünk, nem szabad elfelejtenünk a valódi kommunista filozófia áldozatait. A nyugati világ kimondatlan kommunizmusának áldozatait, azokat a milliókat, akiket egy életre a toleranciadiktatúra beteg börtönébe zártak, azokat, akiknek lelkét megnyomorították, mert elhitették velük, hogy minden szexuális vágyuk kiélése boldogságot hoz el nekik. Azokat sem feledhetjük, akik ezen aljas propaganda miatt hormonkezeléseknek és nemváltó műtéteknek vetik magukat alá (rosszabb esetben gyermekeiket), Nem feledhetjük azokat a nőket sem, akik a feminizmus ezredik hulláma által frusztrációjuk abban élik meg, hogy gyakorlatilag férfivá akarnak válni és az egyenlőségük vad férfiutálatot jelent, de gyakorlatilag férfiként élve, férfi célokkal csak még szomorúbb és frusztráltabb életet élnek. Áldozata maga a liberalizmus is, - mely alapvetően oldalaktól független ideológia -, elkorcsosult és tolódott balra, hogy a szabadság eszmeisége egy újfajta balos vélemény terror segédjévé vált. S áldozat mindaz, akit a nevében elhallgattatnak, kirúgnak, letiltanak, blokkolnak és megbélyegeznek, mert másként mert gondolkodni, mert rosszkor és rossz helyen mondta ki véleményét, mely nem egyezett a frankfurti iskola eszmei gyökeréből fakadó torz szellemi bálvánnyal. Nem utolsó sorban pedig a zsidóság, melyet indirekt mód a kommunizmus is ellenségképpé tett. A 19. században gyökereit elvesztő, de teljesen nem asszimilálódó zsidóság kitaszított és gyökértelen helyzetében nagy arányban társult kommunista eszmékhez, mely sok helyütt az általa már elfeledett judaizmust váltotta fel tradíció és identitásként. Így lehetett, hogy mind a Tanácsköztársaság, mind az 1945 utáni kommunista rezsimek vezetősége zömében zsidó származású volt és erősítette máig azt a képzetet, hogy a kommunizmus egy zsidó világuralmi trükk és eredendően minden zsidó kommunista, vagy ahhoz hasonló, nemzetellenes veszélygóc. Ez nem volt külföldön sem másképp és ezen a sztereotípián a frankfurti iskola sem segített, hiszen annak is egy kivétellel minden tagja zsidó volt, ahogyan a budapesti iskola prominens tagjai is. Ezzel a frankfurti iskola is csak meghosszabbította a baloldali, materialista zsidó sztereotípiát és indirekt mód hozzájárult az általa pont, hogy megvetett szélsőjobboldali konteók tovább éléséhez vagy újak létrejöttéhez.  S nem utolsó sorban mi, mindnyájan az áldozatai vagyunk, mindazok, akik olyan populista jobboldali vezetés és általa dominált közéletben kell élnünk, amik ellenreakcióként jöttek létre a kulturális marxizmus ellen, hiszen nem hagyott más választást a világ, minthogy az oldalak felett álló, középre helyezkedő objektív szemléletet ’68 szellemisége megfojtotta. Áldozata az egész világ, mely újra a konszenzusok nélküli radikális bal és jobboldal megosztottságában és forrongó ideológiai háborújában kell, tengődjön.

A kommunizmus áldozatainak emléknapján így fontos megjegyeznünk, hogy nem csak a múltban vannak annak áldozatai a nyugati civilizációban, de a jelenben is. A kommunizmus nem veszett el, csak átalakult. S a sokszor idézett mondat, melyet sokaktól hallani „a kommunizmus elméletben nem rossz, csak megvalósíthatatlan” több szempontból is hamis. Mert bizony de, megvalósítható, s úgy tűnik álruhában, de valósul is. És rossz is, rosszabb már nagyon nem is lehetne.

Horváth Martin

Krisztusi ünneprontás Valentin-napra

"A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” ( Mt. 19:10-12)

"A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben.[...] Ezt engedményként mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. " ( 1.Kor. 7-3; 6-8)

"A szüzeket illetően nincs külön parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint olyan, aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom, a mostani megpróbáltatások miatt ez az állapot ajánlható; jó, ha így marad az ember. Ha asszonyhoz vagy kötve, ne törekedj elválni, ha azonban nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, s ha a lány férjhez megy, nem követ el bűnt. Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri, s én meg akarlak kímélni benneteket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket." (1. Kor. 25-35)

Magyar szélsőjobboldal 10 év távlatból avagy nemzeti radikalizmus akkor és most

Nagyon fordult a magyar szélsőjobboldaliság körül a világ 10 esztendő alatt. Talán mi sem mutatja ezt jobban és szimbolikusabban, mint a gyöngyöspatai romák ismét politikai célú felhasználása. Azonban míg 2011-ben az akkori radikális Jobbik és Magyar Gárda utód szervezetek keltették a hullámokat a faluban és hangolták hol szofisztikáltan, hol kevésbé a cigány lakkosság ellen a helyieket és ezzel az egész magyar társadalmat, mára ez a Jobbik és egyéb szervezetek sehol sincsenek és az akkori akciójukat elítélő Orbán Viktor lett a cigányság ellen hangoló húrok pengetésének mestere 2020-ra. Mondjuk ki tömören, az egykoron szélsőjobbosok által cigányozott Orbánból, egy cigányozó Orbán lett. Ami azt illeti az elmúlt évtized semmi másról nem szólt, mint a régi Jobbik és a Fidesz helycseréjéről, azzal a különbséggel, hogy utóbbi sokkal mesteribben kommunikálja, juttatja célba és valósítja meg a jobboldal szélének eszmei gyöngyszemeit. A Fidesz anno 2011-ben elítélte még a romák elleni akciókat, de azóta a Fidesz gyönyörűen csúszott ki a jobbszélre és élte meg azt sokkal hatékonyabban, mint a Jobbik valaha. A Jobbik elég egyértelmű, de burkolt zsidózásai helyett a Fidesz árnyalta a képet és „jó zsidókra és rossz zsidókra” osztotta a kérdést, anélkül, hogy ezt nyíltan kimondta volna. A Mazsihisszel jól összerúgta a port, de az ortodox EMIH-vel, Köves Slomó vezetésével világi cimborák, és miközben remek kapcsolatok ápol a szintén populista jobboldali Izraellel, mégiscsak a legfőbb ellensége a világban a liberális, nemzetközi háttérhatalom melynek célja elpusztítani a nemzeteket és kultúrákat, mindezt pedig egy zsidó üzletember irányítja. A migránsok tökéletesen lettek ebbe az egész történetbe beillesztve, hogy nem csak a konspirációs teóriák, de a hétköznapi rasszizmus is átlegyen ültetve a szubkulturális szintről, a mainstream közéletbe. Alternatívának pedig minden ellenségre ott a tradicionális sokgyermekes család és a „keresztény” kultúra. Ahogyan egy évtizede a Jobbiknál is.

Ami, most fordulópont, hogy Orbán először használ olyan szélsőjobbos narratívát, ami csak és kifejezetten a Jobbik sajátja és megkülönböztetője volt annak idején. Az a filoszemita, Izrael-barát politika, mellyel társul a nemzetközi liberális háttérhatalom és Soros György utálatával leginkább a szélsőjobboldalnak egy nyugati terméke volt. Idehaza ezt a NER honosította meg. Azonban a Jobbik cigánybűnözés szlogenje óta, ez az első, hogy kifejezetten a már jól megszokott, klasszikus magyar szélsőjobb húrjait pendíti meg Orbán. Természetesen ebben szintén zseniálisabb és kezdem azt hinni, hogy a Fidesz stratégiáját maga az ördög írja, annyira aljasan mesteri. Nem folyamodik, holmi egyszerű és visszatetsző cigánybűnözés címszóhoz, hanem egyszerre kezdi el a gyöngyöspatai romák (egyébként szegregált oktatásáért kapott) kártérítését és a börtönviseltek kártérítését egyszerre emlegetni. A közös pont, hogy mindegyik a liberális árnyékelit által mozgatott, destruktív, társadalompusztító jelenségként van tálalva. Azonban, ha a bűnözők kártérítéséről és cigányok kártérítéséről beszélünk egy időben sokszor és sokat, akkor a magyar társadalom fejében igen hamar összeáll az ingyenélő, semmiért pénzt kapó, börtönviselt, bűnöző cigányok képe. S, mint az okos lány, Orbán cigánybűnözőzött is, meg nem is. Most pedig, hogy a NER előtti szélsőjobboldal utolsó témáját is felhasználta a Fidesz, nosztalgiázzunk egyet azon, milyen is volt ez NER által bedarált, klasszikus nemzeti radikalizmus. 

1. Magyar Gárda

Kezdjük is a legemblematikusabbal: Vona Gábor és a Magyar Gárda. 2007-ben mutatták be először az árpádsávos oroszlános címert, lobogót, egyenruhát. Igencsak hamar országos felzúdulás lett belőle, az árpádsáv történelmi megítélése napi téma lett és a cigány falvakba felvonulósdi csak ezután kezdődött. A Magyar Gárda már 2008-ban kettészakadt, Őrző Magyar Gárdára, akik szerint a Jobbik csak politikailag használja fel a gárdát, és a hivatalos Magyar Gárdára, akik vígan asszisztáltak a Jobbikhoz. Aztán ezt be is tiltották és lett a híres 2009-es Erzsébet téri feloszlatás, ahonnan Vona Gábort is bilincsbe vitték el. Aztán újra is alakították Új Magyar Gárda néven és a Jobbiknak és Vonának olyannyira szívügye lett a gárda, hogy még a 2010-es kampányplakáton is szerepelt Pörzse Sándoron és maga Vona Gábor is egy gárdamellény utánzatba ült be a parlamentbe. 

Ez persze a gárdának sokat nem segített és az Új Magyar Gárdát sem engedélyezte a bíróság, így 2010-ben megalakult a Magyar Nemzeti Gárda. Hogy kicselezzék a betiltást, lecserélték a híressé vállt fekete-fehér, milicista néptáncos ruhát és a vadász style-t választották, így lett a zöld felső és terepnadrág kombináció. 

Egy gyors kapitánybotrány után azonban Ináncsi József került a gárda élére, aki nem volt ugyan a legfotogénebb ember és a megboldogult IWIW-ről leszedett előnytelen képei körbejárták a sajtót, mégis lelkiismeretes embernek bizonyulva szembe helyezkedett a Jobbikkal, ahogy annak idején az Őrző Magyar Gárda "spinn-off" is tette. A Jobbik így nem sokkal később megalapította az új Új Magyar Gárdát, amely hozzá volt hű. Szerencsére még parodisztikusabb nem lett a szervezet sorsa és újnál is újabb vagy legeslegújabb Új Magyar Gárda már nem alakult, hanem szépen csendben elhalt az egész és atomjaira hullott. A Jobbik is elkezdett a parlamenti ideje alatt magasról tenni a gárdára, a gárda pedig enélkül elkezdett morzsolódni és mindenféle helyi szervezetek saját néven futottak tovább, mint pl.: Somló Védpajzs szövetség, amelyek a 2010-es évek alatt végleg eltűntek, vagy katona sírokat gondozó baráti társaságokká redukálódtak. Vona Gábor és a Jobbik útja pedig szépen ívelt a gárdisták által egykor szidott ATV stúdióján át, a Spinoza házon keresztül a Youtuberségig. 

2. Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület

A Magyar Gárda sorsától szigorúan szét nem választható a Szebb Jövőért polgárőrségnek nevezett formáció. Ez volt a sokadik Magyar Gárda széthullása után a leginkább életképesebb és vízfelszínen maradt utódszervezet, amely külalakjában, viseletében erősen hajazott az eredeti Magyar Gárda öltözetére és, mint önkéntes polgárőrség is az eredeti gárda céljaival egyezett. Persze tudjuk, hogy ez  a polgárőrködés egy halom nacionalistát jelent, akik cigányok által lakott településeken katonásan végigsétálnak. Erre lehetőségük is nyílt párszor, mikor 2011-ben Gyöngyöspatán reflektorfénybe kerültek. 

Gyöngyöspatán aztán akkora szélsőjobboldali dzsembori kerekedett, amit rég látott a világ és a Szebb Jövőérthez csatlakozó, egymásra különböző médiabekerülésekkel licitáló szélsőjobbos alakulatok aztán olyan országos feszültséget csaptak, aminek a levét a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület itta meg és, minthogy ők voltak az első legények a gáton, egy pár éves jogi huzavona után feloszlatták.

3. Véderő

A Véderő volt az egyik a Gyöngyöspatán egymásra licitáló szélsőjobbos alakulatok közül. Hogy a Véderő, mikor és hogyan alakult, arról maga a Véderő egykori tagjai tudhatnak csak. Ami biztos, hogy a szervezetet Eszes Tamás vezette és önbevallása szerint a sorkatonaság eltörlése után hozták létre a szervezetet, hogy katonailag felkészítsék a haza fiataljait. A pártpolitikától elvileg magát távol tartó, de "nemzeti oldalhoz hű" alakulat valóban katonás volt. Jellegzetes piros barett sapkában és terepmintás egyenruhában gyakorlatoztak a faluban, melynek eredményeként jó pár roma család hagyta el a falut.

A Véderő sorsa végül megpecsételődött Eszes Tamás személyes sorsával, aki 2011 őszén tartandó gyöngyöspatai időközi választáson indult a jobbikos polgármester-jelölttel szemben, aki fölényes győzött. Eszes Tamást nem sokkal később gyöngyöspatai otthonában holtan találták. A Véderő ezután feltehetően feloszlott. 

4. Nemzeti Őrsereg

Talán a Nemzeti Őrseregre emlékeznek a legkevesebben pedig a róluk készült fotókat, videókat többször láthatták, mint hinnék. A Nemzeti Őrsereg, magát hagyományőrzőnek és polgárőr egyesületnek definiálva 2007 tavaszán alakult, azaz fél évvel a Magyar Gárda előtt. A Jobbikkal azonban hasonló jó kapcsolatot ápolt, az egész szervezet szellemi atyja is a nyírségi jobbikosok fejéből pattant ki. Az utána megalakuló Magyar Gárdával is jó kapcsolatot ápolt és közösen tartották első felvonulásaikat, melyben a Nemzeti Őrseregnek jutott az a dicső feladat, hogy fizimiskájával lejárassa a Magyar Gárdát és remek alapot nyújtson arra, hogy újnyilas szervezetként aposztrofálják az Őrsereg frappánsan megálmodott, a nyilas jelképekre és ruhára csöppet sem emlékeztető külalakjával.

A szervezet talán legemblematikusabb arca Bodrog László, aki egyfajta szóvivő volt, szintén saját bőrén tapasztalta a magyar jobboldal csavarodását és 2014-ben már a Fidesz képviselőjeként indult Kisvárdán.

Nerseviksége már csak azért sem lehetett összeegyeztethetetlen a Nemzeti Őrsereggel, mert a szervezetet nagyon hamar lenyomta a Magyar Gárda hírértékben és gyanítom el is szívta előle a hazájukért tenni akaró frusztrált kamaszokat és volt katonatiszteket, így a szervezetről 2009 után, nem igazán lehetett hallani. Utolsó életjelük archivált egykori honlapjuk szerint 2013 májusa. Mindenesetre a világsajtót is bejárt karszalagos, rovás H betűs mintás zászlós képeikkel, még hosszú évtizedekig demonstrálják az egykori magyar szélsőjobboldalt. 

5. Pannon Nemzeti Gárda

Ezt már igazán csak a jobboldali underground bugyraiban jártas személyeknek csenghet ismerősen. Ha minden igaz Pap Lajos sámán-szívsebész is közösséget vállalt ezzel a szervezettel, amely 2007-ben alakult, ahogyan minden "gárda" néven futó nemzeti radikális csoportosulás. 2008 után azonban eltűntek, mint szürke szamár a ködben és pár kurucinfós rendezvény hirdetményen kívül még ez előtt sem talál az ember sokat róluk. A két daliás úriember az alábbi fotón minden bizonnyal az egyik kuriózumnak számító fotó a szervezetről. 

Nem csodálkozunk ha hamar elhalt a nemes kezdeményezés, hiszen a nemzetközi hírnevet szerzett Magyar Gárda mellett is ők már a harmadik ilyen kezdeményezés voltak. Megemlítendő a volt kapitány úr is Poszpischek Tamás is, aki a PNG beszédeitől, eljutott a CEU-ellenes tüntetésekig és a már szintén megboldogult Echo Tv fideszes propagandáját szolgálhatta ki önszántából, 2017-ben. 

6. Budaházy és Toroczkai

Ugyan melyik két névvel lehetne jellemezni, a magyar radikális jobboldal felívelésének időszakát és fénykorát is, mint Budaházy György és Toroczkai László. A magyar nacionalizmus Starsky és Hutch  párosa a 2000-es évek második felének ominózus alakja, akiknek a NER után sem tört meg a nimbuszuk. Budaházy karrierje 2002-ben az Erzsébet-híd blokádjánál kezdődött, majd az EU csatlakozás elleni népszavazáson folytatódott  és 2006-ban a tüntetések során érte el csúcsát, ahol az MTV-ostroma közben verte le a szovjet emlékművet. Toroczkai MIÉP-es tudósítóként kezdte és 2001-ben megalakította a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat, amely máig talán a legrégebb óta működő szélsőjobboldali szervezet, csak idő közben megbabonázta őket a metafizikai tradicionalizmus filozófiai iskolája. A HVIM keretében aztán rengeteg határon túli akciót és programot szervezett és időközben ki is tiltották pár kisantant országból, míg el nem jött az MTV-ostrom pillanata, mikor is ő kívánta átadni a tüntetők petícióját a televíziónak és ő is hívta át a több tízezres tömeget a székház elé, amiből a csetepaté lett, miközben Budaházy tőlük pár méterre verte le a sarló kalapácsot. A kettejük nevével összeforrt 1956 2.0 után Budaházynak masszív bujkálás következett, Toroczkainak egykét eljárás és televíziós szereplések. Budaházyé a nyers erő és a romantikus ellenálló, forradalmár imidzse volt, aki eltakart arccal hőzöng "zsidó-cigány összeesküvésről" színpadon, míg Toroczkai a megbízható, erős, határozott, kiegyensúlyozott vezető higgadtabb képét öltötte fel. Ennek megfelelően Budaházy hamarabb futott bele egy kiadós letartóztatásba és a végtelenítettnek tűnő előzetes letartóztatása olyan mártírrá és jobboldali ikonná tette, aminek szintjét csak Che Guevara és Bobby Sands kultusza ugrotta meg más népek körében.

S míg Budaházy a mártír betyár szerepét töltötte be, Toroczkai nem habozott nem sokkal ez előtt 2008-ban valóban betyársereget verbuválni, azokból az emberekből, akik egy HVIM-hez vagy Magyar Gárdához képes is túlságosan betyárok voltak. 

Budaházy eljárása és ítélete aztán még jobboldalisággal kicsit sem vádolható Puzsér Róbertet és Schiffer Andrást is kiakasztotta. Pár év házi őrizet után azonban, már a 2019-es Budapest Pride elleni tüntetésen is részt vett egy szó szerint maréknyi radikálissal, de régi nimbuszát már sem a radikalizmus, sem ő nem szerezte vissza. Ezért persze ő is tett, mikor több interjúban is olyan szép szavakkal beszélt a NER-ről, ahogy lánglelkű betyár még biztosan nem.

Toroczkai egy 2012-es IMF-székház balhé után aztán Ásotthalom polgármesterének csapott fel és nyakába kapta a 2015-ös migráns válságot a frontvonalban. Toroczkaiból így lett országos, sőt nemzeti ikon mindinkább, ahogyan a déli határkerítés tövében adja az interjúkat tucatnyi magyar és külföldi médiumnak. Ezt a népszerűséget meglovagolva kérte fel Vona Gábor a Jobbik alelnökének, hogy az éppen néppártosodását megkezdő Jobbik radikális szavazói se pártoljanak el a láttán. Toroczkai beadta a derekát de végül a Jobbik irányát ő maga is elítélte és 2018-ban egy kis belső harc után kivált a Jobbikból, vitte a régi vágású jobbereket és megalakították a Mi Hazánk-at. 

Úgy néz ki, hogy a Mi Hazánkban sűrösödött össze minden abból a letűnt, klasszikus magyar szélsőjobboldaliságból, amely a 2010-es években vívta haláltusáját, majd hamvai táptalajából kinőtt a NER. A 2010-ig tartó nemzeti radikalizmus úgy viszonyul a NER-hez, mint a V2-es rakéta a szovjet űrprogramhoz. Tudjuk, hogy belőle lett a kiforrott program, tudjuk, hogy belőle merítettek és enélkül nem jött volna létre a kész program, még akkor is, ha ezt letagadják. Mindenesetre jó kiállítani egy kis pavilonba a régit, nosztalgiázni egyet rajta és leszűrni a tanulságokat, hogy miből, mi következik. 

Horváth Martin

Muszlim gyorstalpaló kezdőknek

A híres nagy 2015-ös migránspara idején, mikor ez a probléma még a hétköznapi ember számára is valamelyest tapasztalható és életszerű volt, mikor a Keleti pályaudvar előtt tüntettek a feltorlódott tömegek, aztán indultak útnak karavánként az M1-es autópályán, és mindenféle települések mellé raktak nyitott táborokba ezreket, hogy azok átsétálva a falun, városon pattanjanak tovább; nos ekkor történt velem egy eset. Kórházi liftben utaztam, majd egy hidzsábot viselő arab nő lépett be a felvonóba a gyerekével. Kissé kétségbeesetten mutogatott a digitális kijelzőre és szaporán vont kérdőre engem érezhetően, de persze egy mukkot sem értettem. Gyorsan eszembe ötlött, hogy hát az arab írásjelek milyen krikszkrakszosak a latin írásunkhoz képest és szegény bizonyosan nem tudja, hogy hányadikon jár. Nagy megnyugvással léptem ki a liftből, hogy rájöttem a problémára és büszkén mutattam a kijelzőre, mutatva ujjammal egy kettest és erélyesen mondottam: two! Már a folyosón jártam mikor eszembe jutott, hogy mekkora tudatlan bunkó vagyok, hiszen ha az írásuk ugyan nem is latin, a számok, amiket mi is használunk azok az arab számok. Ha egy valamit letudott olvasni abban a rohadt liftben az a „two!” volt. Valami ilyesfajta ostoba tudatlanság érzésem van akkor is, mikor úgy általában az emberek az iszlám világról, de főképp mostanság Iránról beszélnek. Valójában féktelen nagy prosztó, bunkó tudatlanság uralkodik a fejekbe ezzel a világgal kapcsolatban, miközben mindenki a migráns válság óta legalább akkora szakértője, mint a focinak.

Azt általában tudjuk, hogy Allah az Isten neve meg Mohamed a nagy prófétájuk és, hogy szeretnek földön hajlongani ima közben. Azt is szoktuk tudni, hogy alkohol és disznóhús fogyasztása tiltott az iszlám körében, hiszen a kaja és részegedés kontextusában hamar jegyez meg dolgokat a Közép-Kelet európai ember. Ez azonban kevés egy jobboldalinak, hogy ellenezni tudja a muszlimokat és kevés egy baloldalinak, hogy nyugodtan jelenthesse ki, hogy européer kompatibilisek a muszlimok. Akár szakképzett, akár autodidakta vallásfilozófusok, kultúrantropológusok ne is olvassák tovább, mert semmi újdonság nem fogja érni őket. Egy egyszerű, gyors alapképzés jön pár információval, amit illik azért tudni az iszlámról.

1. Keresztények, zsidók, muszlimok tesók!

Ez a három vallás gyakorlatilag közös tőről fakad, egymásból következik és ezért együttes néven ezért is nevezzük Ábrahámi vallásoknak őket, nevezetesen mind három Ábrahámot tartja az első prófétának, akitől ered a vallása. Időrendben először  a zsidó vallás jelent meg, majd a keresztény és végül az iszlám zárta a sort. Ha nagyon primitíven akarjuk megfogalmazni a zsidók megírták az Ószövetséget, a keresztények hozzácsapták az Újszövetséget, amiből  a zsidók már köszönték nem kértek, majd Mohamed fogta ezt a kettőt, csinált belőle egy rebootot, hozzácsapta a saját tanait és kész lett a Korán, amiből már se a zsidók, se a keresztények nem kértek. Nos, mivel a Korán nagyrészt egy Biblia reboot, így annak szinte minden fontos szereplője megjelenik benne a már említett Ábrahámtól Mózesen, Ézsaiáson a megannyi prófétán át, egészen Jézusig. Mind megbecsült és tisztelt prófétaként. Mi hát akkor a gond? Az, hogy Mohamed nem csak rebootolta, de folytatást is készített hozzá így pedig egészen más fénytörésbe helyeződik a bibliai személyek, elsősorban Jézus Krisztus szerepe. Mohamed „ a próféták pecsétje” mondja az iszlám. Tehát az Isten kinyilatkoztatását ő tölti be, ő zárja le, az ő tanai a tökéletesek, ővele kerek a történet. Így pedig nem lehet Jézus a betetőzés, a messiás, a megváltó, az alfa és az ómega. Kicsit olyan, mint mikor a Star Wars 9. részében visszahozzák Palpatinent, ezzel pedig totálisan máshogy kell tekinteni a Jedi visszatérben Vader és Luke szerepére és eredményére a lyukba hajított Uralkodóval kapcsolatban. Valami ilyesmi a helyzete az iszlámnak is Jézussal. Mivel van folytatása, egy „új trilógiája” a próféciának, így Jézus csak egy próféta az iszlámban a sok közül, de semmiképp sem Isten fia. Nem azonos Istennel, nem kivételesebb és nagyobb a szerepe, mint mondjuk Mózesé és a legkevésbé sem hal meg és váltja meg ezáltal misztikus módon az emberiséget. Utóbbi, hogy egy prófétát keresztre feszítsenek, olyannyira elképzelhetetlen az iszlámban, hogy külön alternatív történet van rá, hogy Allah megmenti Jézust, magához emeli és egy Jézus hasonmás test „hal meg” a kereszten. Érdekes, hogy a kereszténység legfőbb Jézussal kapcsolatos tanításai (ezzel együtt szellemiségének) kikukázásával, sok tekintetben „vissza tértek” az eredeti, ószövetségi zsidó szabályokhoz, mint az étkezési szokásokban különböző tilalmak. Mindezeket egybe vetve ez a három vallás bizony tesó, bár a nagy ölelés elmarad közöttük. De megemlítendő, hogy az iszlám, mind a zsidókat, mind a keresztényeket a „könyv népeként” aposztrofálja és a történelem során a zsidó és keresztény alattvalók egy muszlim birodalomban kevésbé számíthattak durva atrocitásra.

2. Egyszerűen nagyszerű tanok

Ha valamit elmondhatunk az iszlámról, akkor az az, hogy túlságosan nem bonyolította túl a teológiáját. Nem igazán bonyolódott bele mély filozófiába és magyarázatokba. Ha ellentétpárt kéne találni a minden részletkérdésbe filozófiailag belegubancolódó hinduizmusnak, akkor az iszlám a tökéletes komplementere. Ugyan a zsidók törvényei is többnyire logikus magyarázatok nélküli, elfogadott dolgok voltak, de a rabbik a későbbi évszázadokban azért a Talmudban és egyéb platformokon igyekeztek magyarázatokat adni különböző felvetődő kérdésekre. Ezekből aztán nem lett zsinatokon elfogadott kánon, ezért sokfajta koncepció létezik a judaizmuson belül arról, hogy miként működik a lélek, hogy lesz a feltámadás vagy, hogy éppen milyen gyümölcs lehetett a tiltott gyümölcs. Ehhez képest a muszlimok ennyit sem feccöltek felesleges kíváncsiskodásból adódó koncepciókra, ők egyértelműen a gyakorlatra fektették a hangsúlyt. Az iszlám teológia fősodra szinte tisztán a Korán tanainak gyakorlatba ültetésének lehetőségeivel foglalkozik. Ebből lett a saría, azaz az iszlám jogrend. Ezt ismeri a nyugati világ leginkább rémhírekből, mint saját feleségét megölő, erőszakoló majd azt megúszó nőellenes és lopásért kézlevágós törvénykezést. Ezek pedig általánosságban igazak és a saria tartalmaz rengetek nyugati erkölcsnek meghökkentő dolgot. De senki ne parázzon be ha muszlim közegbe kerül, nem fogják automatikusan levágni a kezét, hiszen a saria alkalmazása is országonként eltér. Szaúd-Arábia például kifejezetten kéz levágósan komolyan vevő ország (ironikusan a demokráciaexporter USA nagy barátja) vagy Irán is híres a daruval melegeket felakasztó betartatásáról. Viszont például hiába muszlim Kazahsztán vagy Törökország, Albánia és egy csomó másik nemzet, köszönőviszonyban sincs a sariával a jogrendjük. Attól, hogy valaki muszlim, nem jelenti, hogy a saria szerint él, vagy alkalmazza, ahogyan nem jelenti, hogy, aki keresztény, az a konzervatív orbánista „kereszténydemokrácia” híve. Bár tény, hogy az iszlám és a saria viszonya sokkal reálisabb, mint a kereszténység és a kultúrkereszténység torz világa. Ezen kívül az iszlám általában kerül minden nem minimalista teológiát az elméletben is, így például a Szentháromság teljesen értelmezhetetlen számára és szigorúan Allah egy mivoltában hisz, annak bármilyen hármas tagozódását politeizmusként tudja felfogni és ezáltal meglehetősen morcos az ilyesmire. Viszont Kálvinnal jót pacsizhatnának, hiszen talán a kálvinizmuson kívül semmi másban nem jelenik meg olyan hangsúlyosan a predesztináció (eleve elrendelés), mint az iszlámban.

3. A muszlimok nem arabok!

Bár igencsak sztereotip az iszlámról rögtön az arabokra asszociálni, nem teljesen fedi egymást a két halmaz. Természetesen az iszlám az arab kultúrkörben született és az arab világ szinte egésze az iszlám égisze alatt egyesül, mégis túl nyúlik azon. Elég ha arra gondolunk, hogy bizony a legnépesebb iszlám ország nem más, mint Indonézia. Nem nehéz kitalálni, hogy Indonézia a Dél-kelet ázsiai szigetvilág országaként nem igazán sok etnikai kapcsolattal rendelkezik az arabokkal. Ahogy Észak-Afrika és még Közép-Afrika jelentős részén élő muszlim országok sem. Észak-Afrika, így Egyiptom, Marokkó, Tunézia stb. lakosságát sokan arabnak hiszik, de ha pontosak akarunk lenni, akkor ők berberek. Délebbre haladva a hatalmas, milliós muszlim országokhoz, mint Nigéria pedig nem kell sok magyarázatot fűznünk, hogy ott nem épp arabokra számíthatunk. De a volt Szovjetunió területén élő kazahok, türkmének, üzbégek, azeriek és sokan mások sem éppen sok kapcsolattal rendelkeznek az arab nemzetiséghez. De még Afganisztán lakói is a pastu etnikumhoz tartoznak, ahogy Pakisztán lakosságának jelentős része az indiaiak mellet. Törökország hiába muszlim semmi köze az arabokhoz a türköknek, ahogyan Albánia is indoeurópai nép és a bosnyákok is szlávok. Irán pedig hiába ír a nyugati ember számára ugyanolyan arabos krikszkrakszokat, valójában perzsák és sokkal több közük van az indoeurópai népekhez, mint az arabokhoz. Elég arra gondolni, hogy az ország neve, Irán jelentése is „árják földje”. Rengeteg muszlim kultúrájú népet tudnánk még mondani, de ebből is látszik, hogy az iszlám egyáltalán nem egy etnikumhoz köthető vallás, sőt számarányokat nézve a muszlimokon belül az arab származásúak vannak kisebbségben. Bárki, bárhol, bármikor vállhat muszlimmá a világon és ezért is van majdnem az összes nemzet között, ha nagyon kis arányban is (mint Magyarországon) de muszlim közösség.

4. Ahány ház, annyi iszlám

A keresztény kultúrkör is először nyugati (katolikus) és keleti (ortodox) részre osztódott, majd pedig a katolikus kultúrkörön belül jött a reformáció és megjelentek a protestánsok. A protestánsok pedig több válfajra osztódtak és akkor a neoprotestáns kismillió ágazatról még nem is beszéltünk. Ez egy szintén akkora területet érintő vallás esetében, mint az iszlám, szintén nem lehet másképp. Az iszlám három, de főleg kettő irányzatra oszlik. A legnagyobb mely a világ muszlimjainak 80%-át biztosan jelenti: a szunnita. Másik a síita, akik körülbelül 10% körül mozognak és 1-2% háridzsita. További kis irányzatok is léteznek de az majd a bónusz részlegen lesz tárgyalva. Fő szembenállás tehát a szunnita versus síita. A különbség pikáns keresztény kultúrkör emberének, akik megszokták a mély teológiai ellentéteket. A muszlimok esetében egy sajátos legitimitási kérdés a törésvonal, nevezetesen a szunniták Mohamed prófétát értelemszerűen elismerik és halála után a muszlim közösség kalifákat emel ki maga közül vezetőnek. Mohamed nem nevezett meg utódot és ezért a közösség dolga megválasztani a vezetőit. Nos, ezzel a síiták nem igazán értenek egyet és mindenképp leakarják vezetni jogos utódlási vonalat. A síiták elutasították a kalifákat és Ali (Mohamed unokatestvérét) tekintik legitim, Isten által felkent utódnak illetve ezen az irányvonalon, az ő utódaira öröklődik ez. Ők az imámok. Fontos kérdés ez nekik, hiszen a síiták szerint ez a biztosítéka, hogy a muszlim közösség helyes irányba menjen, hiszen csak a jogos isteni felkent utódok, imámok rendelkeznek azzal a tökéletes tudással, hogy igaz irányba vezessék a muszlimokat. Nem holmi kalifák. Persze ez az utód visszavezetgetés rizikós dolog és szükségszerűen törések képződnek a síitákon belül is ki milyen öröklési ágra jut és tart legitimnek. Így például legelterjedtebb síita irányzat a tizenkettes sía irányzat, mely 12 immámot ismer el, de ott vannak a hetes síiák is és sokan mások. Ha azt nézzük, hogy az immámok tévedhetetlenségében, isteni titkos tudásában hisznek, kicsit egyházszervezésben ők az iszlám világ katolikusai. Érdekes megemlíteni, hogy a világ muszlimjai közül a síiták szinte mind Iránban csoportosulnak. Irán az egyetlen muszlim ország, ahol a síita irányzat az államvallás és a domináns. Érdekes gondolat, hogy nem arab etnikai hátterük, kultúrájuk mennyiben befolyásolta őket az arab tengerben, hogy teljesen más irányzatra feküdjenek rá. Persze a szunnita irányzat sem egységes és számtalan alfaja van, melyre szintén elmondható, hogy Afrikában, az arab világban, Ázsiában, vagy a Balkánon is más-más irányzat dominál a szunniták körében. Az Al-kaida, az Iszlám Állam, a Boko Haram például, mind szunnita szervezet, annak különböző radikális irányzataihoz tartozva. Persze nem kell félteni a síitákat sem, ők is „büszkélkedhetnek” egy terrorszervezettel, a Hezbollahhal. Természetesen mind az egyszerű szunnita, mind a hétköznapi síiták többsége normális ember, aki nem minden pillanatban egy jó robbantásra vár. Ne sztereotípizáljunk.

4+1. Bónusz érdekességek:

Szalafizmus: a szunnita iszlámon belül egy radikális, ultrakonzervatív ág. Egy agresszív, hiperradikális reformációnak fogható fel, ami visszakar menni a Mohamed utáni generációk hagyományához és ezt visszaállítani az iszlámban. A legtöbb terrorista ezen ág alá tartozik valamely módon. Kifejezetten a Nyugat-Európában beszervezett második, harmadik generációs frusztrált bevándorló fiatalokat vonzzák be a gettókban ebbe az irányzatba és lesz a vége késelés, lövöldözés, kamionos tömegbehajtás. Szalafisták alá tartoznak a vahhabiták is, akik nagy hangsúlyt fektetnek az iszlámra rárakódott elvek, szokások lenyesésére. Bármilyen újítás vagy eltérő alternatív iszlám irányzat könyörtelen ellenségei.

szúfizmus: az iszlám misztikus ága. Ezoterikus tanokkal fűszerezett, meditatív, aszketikus életvitelű irányzat, mely nagyban eltér az iszlám fősodrától. A szúfizmust már hallottam „iszlámmal kevert buddhizmusnak” is nevezni, olyannyira misztikus és ezoterikus jellegű, mély filozófikus irányzat. Követői a dervisek (talán hallottuk már ezt a kifejezést). Egyfajta „fun fact”, Gül Baba, akinek Budapesten is türbét állítottak, szintén szúfi volt. A szúfizmus hatalmas lehetőségekkel bír, hogy a fundamentalista, más vallásokkal főként ellenséges iszlám irányzatok mellett, a vallások közti hidakat képezze és párbeszédet alakítson ki. René Guénon a híres metafizikai tradicionalista is szúfi hitre tért, és a tradicionalisták körében az irányzat nagy tiszteletnek örvend. Maga Hamvas Béla is tisztelettel foglalkozott a szúfi tanításokkal. Természetesen a mainstream iszlám megvetette őket mindig is a történelem során, a korábban említett vahhabiták nem kis részt a szúfi tanítások ellen jöttek létre.

alaviták: ez az iszlám gnosztikus ága. Szinte bálványozó szinten kiemelt tisztelet övezi náluk Alit. Gnosztikus mivoltjuk végett meglehetősen misztikus, ezoterikus jellegű titkos tanaik vannak és gyakorlatukban is megnyilvánul, mint például a rituális szertartásos borivás. Még a lélekvándorlásban is hisznek, ami mondani sem kell egy átlag muszlim számára rég túllépte az ingerküszöböt.

drúzok: egy sítia alirányzat, azon belül is a hetes síiták kis underground ágazata. Egy 11. században meggyilkolt, magát prófétának tartó kalifa visszatérését várják. Minden más tanukat szigorúan őrzik és titkolják. Olyannyira, hogy ezen kívül, igazán sok mindent nem is tudunk róluk.

Horváth Martin

Prolik karácsonya (poszt válogatás)

Ahogy egy jó barátom mondta, az év összes napja rendelkezésünkre áll, hogy kicsit olyanok legyünk, mint Jézus Krisztus, a karácsony pedig az az alkalom, mikor ez hatványozottan igaz. Mindennek ellenére, pontosan fordítva történik az átlagember életében. Az év 365 napjában magasról tesz a krisztusi jellemre, de kifejezetten karácsonykor süllyed igazán a mélybe. A karácsonyi stressz, morgás, veszekedések, elfojtott indulatok, irigységek, feszült, háta közepére sem kívánt családtagokkal való társalgások mellett az interneten is megmutatkozik ez a lelki-szellemi süllyedés. Mindenkinek van 1-2 ismerőse, akik szekunderszégyen proli posztokat osztanak meg, de karácsonykor ez is négyzetre emelődik és még jobban döngölik földbe a karácsony szakralitását és döngölik földbe az emberi jóérzést és szépérzéket egyaránt azok a posztok, képek, amiket úgy tudok elképzelni, hogy a pokol bugyraiban animálják meg démonok, hogy az emberalatti létállapotot minél jobban reprezentálják, üzenete és esztétikája pedig a nagybetűs kárhozatot reklámozza.

Lazán és könnyeden indítunk. Ez a proli karácsonyi posztok alapja, olyan, mint a margaréta pizza, minden más pikáns dolog ő rá épül. Nem ortó, nem aljas, nem fejez ki semmi sátáni ócska üzenetet, egyszerűen csak igénytelen. Hányadék betűtípus szigorúan ügyelve arra, hogy a háttérképtől bizonyos részeken alig olvasható legyen. Giccses képek, amikből egy is elég lenne, de a jó ízlést teljesen pofán köpve hatványra emelik itt. Mégis magasan a mezőny legemberibb jelensége még ez a többihez képest.

.

Nem igazi proli az, aki nem osztotta meg még DiCapriót, ahogyan emeli poharát. Nincs ez másképp karácsonykor sem. Többlet üzenete nincsen ugyan, csak az átlagos DiCaprio feelinget adja aktualizálva. DiCaprio koccintása azt fejezi ki, hogy, aki megosztja se nem gazdag, se nem népszerű, se nem sikeres. Szóval semmi köze mindahhoz, ami DiCaprio ebben a filmben. De mindenesetre rohadtul vágyik a poszt megosztója, hogy olyan ripacs lehessen, mint DiCaprio ebben a filmben. Mivel neki ezen aljas vágyon kívül semmi köze nincs ehhez az embertípushoz, legalább megosztja DiCapriót, hogy azon keresztül a tudatalattija egy tizedmásodpercre azt érezze, hogy ő egy kicsit DiCapriósan köszöntötte/szólt be az embereknek. Karácsonyi kivitelben a mém itt rosszul elhelyezett szöveget, duplázott E betűvel kapunk és pixeles karácsonyi emojikat. Meg hát úgy az egész pixeles, természetesen, ne hogy az igényesség vádja véletlen is felmerüljön valakiben

Ragnar Lothbrok esete roppant hasonló DiCaprióéhoz. A posztoló proli itt is olyan szeretne lenni, mint a legendás viking. Csak míg Ragnar egy izmos, erős, félelmet nem ismerő, vad pogány, addig poszt megosztónk egy lenézett, elnyomott, egész életében meghunyászkodó kádári kisember. Persze Ragnar egy krisztusi embernek egy pillanatig nem lehet példakép, de a proli vérének mélyén tomboló darwini evolúciós kényszer azt diktálja, hogy egy barbár pszichopataként lenne menő. Természetesen ehhez illően egy barbár, pszichopata szöveg dukál a kép mellé karácsonyra is. Meghittség és szeretet ide vagy oda a karácsonyfa talpba való arcfaragást helyezi kilátásba a poszt. Hogy kinek? Miért? Nem tudjuk, csak úgy bárkinek szól. Nem azért mert tettünk ezért, hanem mert a proli szeretné, ha azt hinnénk, hogy ő valóban ezt megtenné (természetesen sosem tenne ilyet). Ez az ő kis ego flashe, ennyi jutott neki a három műszak mellé. 

Folytatódik a keménykedés! Azonban ezúttal már annyi mögöttes értelem sincs benne, mint DiCaprió vagy egy viking esetében. A Muppet Show Brekije minden csak nem kemény, senki nem is irigyli, nem akar senki olyan lenni, mint Breki. Tehát, hogy miért került a keménykedés illusztrálására ide, azt nem tudjuk tisztázni. Talán a kép készítője, már maga sem hitte el, hogy kicsit is tud keménykedni. A tudattalanja méltatlannak érezte azt is, hogy Ragnar Lothbrok arcára írjon valamit. De értékeljük, hogy annál őszintébben fejezi ki a kép, ami valójában zajlik itt. Egy szerencsétlen áll, és szeretné tudatni velünk az ünnepek alkalmával is, hogy neki aztán senki nem parancsol. Mivel fontosnak tartotta ezt közölni, biztosak lehetünk benne, hogy neki az év 365 napján valaki parancsol. Különösen pikánssá a sírva nevető " Ennyi" megjegyzés teszi.

És megjöttek a kívülálló kritikusok. Ők kicsit amolyan 22-es csapdájában vannak. Minden posztjuk arról szól, hogy ők aztán nem olyanok, mint ez a rohadt posztolgató proli átlag. Pedig de. Csak visz bele egy csavart is. A karácsonyi kivitele ennek a fajtának az, aki sűrűn hangoztatja, hogy fúj mennyi bárgyú családi kép van meg az 500. karácsonyfa fotó. Ő bizony ilyet nem fog tenni, csak azért sem! Sokkal reálisabb persze, hogy lehetősége nincs rá, hogy ilyeneket posztoljon, pedig ha tehetné ő is bárgyú családi fotókat és fákat posztolna. Ez valljuk be szomorú. De szomorúbb, hogy ezt a frusztrációját azokon éli ki, akik megtehetik azt, amit ő szíve mélyén szeretne. Ők az ő célpontjai a proli posztjaiban, folyamatosan rájuk reflektál bennük, hogy ő büszkén nem proli. Pedig csak máshogy proli. Kifejezett pikantériája a képnek, hogy egy orangutannal illusztrálja, ahogyan felteszi a kezét, hogy ő más, mint a többiek. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem cseppet se lenne pozitív ha egy majommal jelképezném magam. Ha van freudi elszólás, bevezethetjük ezután a freudi elposztolás kifejezést is.

Nincs proliság grumpy cat nélkül! Értékelem valamennyire, aki ezt rakja ki, mert sokkal őszintébb magához és a világhoz, mint a DiCapriós fajta. Nem állít mást magának és másoknak sem önmagáról, mint ami. Grumpy cat tökéletesen fejezi ki a marcona, megkeseredett, roncslelkű kisembert. Ezt a mémet az Úristen is a kelet-európai embertípus reprezentálására találta ki. A szocializmus szellemiségében megrogyott proli, aki már senkinek és semminek nem tud örülni. Élete maga a kárhozat, a szanszára örökös pokoli körforgása. Léte önmagára és a világra is toxikus. Ő egy feneketlen mély és sötét kút, ami önmagát rántja egyre lejjebb csak de kifejezetten szeret mindenki mást is magával húzni. Kifejezetten karácsonykor, hiszen annál jobban frusztrálja, hogy ilyenkor valaki boldog, nem úgy, ahogyan ő.

Itt vannak a nagy beszólogatók is. Ez ugyan egy december 23.-án "menő" porli poszt, még a karácsonyra való bemelegítés gyanánt. Okoskodó, pökhendi porliság ez, mely kioktatja azokat az embereket, akiken neadjisten eluralkodott már a karácsonyi hangulat egy nappal az ünnep előtt. Mind tudjuk, hogy, aki ezt megosztja valójában egy Grumpy Cat, de intellektuálisabb gúnyát akar magára ölteni. Nem vallja be magának sem, hogy egyszerűen csak rühelli ha más boldog, inkább indokot talál az okoskodó lehordásra. Úgy csinál, mintha valóban Jézus születéséről szólna mindenkinek ez az ünnep. Figyelembe nem veszi, hogy Jézus születése nem tisztázott időpontban és a karácsony sokkal inkább egy szellemiség, mintsem valós születésnap. Természetesen az ezt posztoló embernek jelenti a legkevésbé Jézus születését az ünnep, de proliokoskodásra remek ürügy. Még bájosabb, hogy vannak, akik nem megosztják ezt a szerencsétlen parasztbácsit a shit szöveggel, hanem elolvassák, majd úgy csinálnak, mintha ez a zseniális gondolat a saját kútfőjükből származna és random csoportokba előadják úgy, mintha ezt ők találták volna ki. Nem beszélve arról, hogy milyen silány, ha erre a gondolatra vagyunk irigyek, hogy nem mi találtuk ki, és érdemlegesnek tartjuk, hogy mi magunk adjuk elő, emellett figyelembe sem veszi a csoportba kiíró, hogy az internet korában bizony nem csak ő volt az a mázlista, aki szembe találta magát a parasztbácsis proliposzttal és a csoportban őt elolvasók háromnegyede pontosan tudja, hogy ezt a gondolatot nem ő találta ki. Ritka kínos.

És megérkeztünk! Nincsen igazi ünnep, szánalmas szexista, beöltözött, vagy épp lenge öltözetű nők/pasik nélkül. Ezeket az ízig vérig proli osztja meg. Hasonló képek díszítik a garázsát, vagy jobb híján a budi falát otthon, közvetlenül giccsesen tuningolt BMW-k mellett. Beszédes kép, sokat elárul az alkotóról és a posztolóról. Számára nincs szakralitás, nincs hangulat, nincs üzenet, nincs szellemiség. Az ő világa a csöcsök, seggek, puncik világa. Számára ez az univerzum nem tartogat többet és nem is jelenthet többet. A göcsörtös farepedéstől a Hubble által fotózott fekete lyukakig mindenben csak pinát lát. Az ő élete az ösztön diktálta állati lét. Ha nem találja fel helyette évszázadokkal senki az autót, a hűtőt, a fogkefét vagy bármit, amit egy ember manapság használ, akkor ha rajta múlna még mindig bunkósbottal rohangálna nőstények után. Lövése sincs miért vannak ünnepek, számára azok csak különböző díszletet jelentenek az újabb gyermekded élvezettel bámult cicis nénik mellé. Természetesen a való életben semmi köze nincs ezekhez a cicis nénikhez. Amolyan álmodik a nyomor effektus ez. Vagy agglegény, vagy megkeseredett házasságban él egy asszonnyal. Az ilyen képek kiposztolása gyakorlatilag szinonimája annak, mintha ki írná Caps Lockkal, hogy "IMPOTENS VAGYOK". Jézus azt mondja: "Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról." (Mt. 19:12) Nos, azt nem tudjuk, hogy születésétől fogva alkalmatlan ez a proli vagy csak később lett az egy normális párkapcsolatra, de azt biztosan tudjuk, hogy nem önként mondott le arról a mennyek országáért. Sokkal inkább mondana le a mennyek országáról ha tehetné egy pináért. Borzasztóan nyomasztó élet. 

Ha azt hitted a kontextus nélküli, egymással sehogy sem összeegyeztethető kép és szöveg jelenségét kimaxoltuk, akkor tévedsz. Az, hogy a Másnaposok ritka irritáló kínaiának mi a franc köze a karácsonyhoz nem is szabad firtatni. Súlyos mentális gondok vannak ott, ahol a karácsonyról valaki erre a hitvány magyar szinkronnal ripacskodó karakterre asszociáljon. Azonban erőt is vett magán, hogy megalkossa mellé ezt a szöveget. Szerinte ez vicces. Láthatóan mások számára is vicces. Én pedig nem tudom még csak olyan elemző szinten sem megérteni ebben a motivációjukat, ahogy fentebb tettem. A megértése lehetetlen, túl más világ, túl messze vagyunk ezektől az emberektől. Nem azért mert valami hú de magas színvonalon állnék én sem, de ők valahol nagyon más mélységeket élnek. Ezek a proli posztok pedig csak a jéghegy csúcsát jelentették. Valahol eközben már sötét démonok kreálják a szilveszterre és húsvétra időzített képeket, ahol egy kicsit újra megismerkedhetünk vizuális térben azzal, milyen is a pokol. 

A Sátán a statikusság

Szeretem hangoztatni a világgal kapcsolatban az órahasonlatomat, miszerint Isten a 0-án teremti meg a világot, a bűnbeeséssel a legtávolabbi pontig, a 6-osig levettetik, mikor bekövetkezik az Apokalipszis és ezután a második eljövetel az új ég, új föld új teremtésével, mely újra a mutatónkat a legtetejére perdíti, de ez már nem 0, hanem 12. Jobb és több, mint az eredeti. Ez a folyamat tükröződik a folyamatosan lecsavarodó de közben előre haladó DNS láncunkban, a bolygók forgásában, az évszakok ciklusában, a nappalok és éjszakák változatában, a levegő ki és belélegzésében, a szívünk ritmusában. Az univerzum az Isten szívverése. Aztán a Lehel téri parkolóházról szemlélve a várost az éjszakában az ember rájön arra, hogy ez a város sosem pihen. Vidéken mindig van egy időszak, még városokban is legalább olyan éjjel 1 és 3 között biztosan, mikor szinte üresek az utcák és elvétve akad villanyfény ablakban és fél óránként megy maximum egy kósza autó. Budapest belvárosa ezt az állapotot nem ismeri. Nem lennék a bulinegyedben lakók helyében, nem csoda, hogy évek óta petícióznak valami szabályozásért. Szomjazik a lelkük az Isten ciklikusságára. Embertelen ha nincsen váltakozás, ha nincsenek ciklusok, hullámvölgyek. Nem csak embertelen, de istentelen is mert ezekben Isten magva, lényege nincs jelen. Ha a kozmosz Isten szívverése, akkor az állandóságban nem ver ez a szív. A folyton üzemelő gyártósorok a lelketlen éjszaki műszakokkal, a tomboló lealjasodott tinik és reményvesztett alkoholistákat fogadó éjjel-nappalik, a folyton készenlétben lévő sürgősségi és baleseti osztályok, mentők, rendőrök, tűzoltók is a balszerencse, baj, a halál, az erőszak miatt kell, hogy folyton talpon legyenek. Krisztus munkája is az emberben az, hogy jobb emberré tegyen. Ha valaki ugyanolyan marad megtérés után, mint annak pillanatában, vagy nem változik évek során sem az valójában meg sem ismerte a Krisztust. A megtérés nem (csak) egy aktus, hanem egy végeláthatatlan folyamat, ahol Isten szellemiségét átélve mindig jobbak, krisztusibbak leszünk. Nem más árán sokszor, mint az elbukások által. A ciklikusság visz előre. Csak a Sátán statikus.