Prolik karácsonya (poszt válogatás)

Ahogy egy jó barátom mondta, az év összes napja rendelkezésünkre áll, hogy kicsit olyanok legyünk, mint Jézus Krisztus, a karácsony pedig az az alkalom, mikor ez hatványozottan igaz. Mindennek ellenére, pontosan fordítva történik az átlagember életében. Az év 365 napjában magasról tesz a krisztusi jellemre, de kifejezetten karácsonykor süllyed igazán a mélybe. A karácsonyi stressz, morgás, veszekedések, elfojtott indulatok, irigységek, feszült, háta közepére sem kívánt családtagokkal való társalgások mellett az interneten is megmutatkozik ez a lelki-szellemi süllyedés. Mindenkinek van 1-2 ismerőse, akik szekunderszégyen proli posztokat osztanak meg, de karácsonykor ez is négyzetre emelődik és még jobban döngölik földbe a karácsony szakralitását és döngölik földbe az emberi jóérzést és szépérzéket egyaránt azok a posztok, képek, amiket úgy tudok elképzelni, hogy a pokol bugyraiban animálják meg démonok, hogy az emberalatti létállapotot minél jobban reprezentálják, üzenete és esztétikája pedig a nagybetűs kárhozatot reklámozza.

Lazán és könnyeden indítunk. Ez a proli karácsonyi posztok alapja, olyan, mint a margaréta pizza, minden más pikáns dolog ő rá épül. Nem ortó, nem aljas, nem fejez ki semmi sátáni ócska üzenetet, egyszerűen csak igénytelen. Hányadék betűtípus szigorúan ügyelve arra, hogy a háttérképtől bizonyos részeken alig olvasható legyen. Giccses képek, amikből egy is elég lenne, de a jó ízlést teljesen pofán köpve hatványra emelik itt. Mégis magasan a mezőny legemberibb jelensége még ez a többihez képest.

.

Nem igazi proli az, aki nem osztotta meg még DiCapriót, ahogyan emeli poharát. Nincs ez másképp karácsonykor sem. Többlet üzenete nincsen ugyan, csak az átlagos DiCaprio feelinget adja aktualizálva. DiCaprio koccintása azt fejezi ki, hogy, aki megosztja se nem gazdag, se nem népszerű, se nem sikeres. Szóval semmi köze mindahhoz, ami DiCaprio ebben a filmben. De mindenesetre rohadtul vágyik a poszt megosztója, hogy olyan ripacs lehessen, mint DiCaprio ebben a filmben. Mivel neki ezen aljas vágyon kívül semmi köze nincs ehhez az embertípushoz, legalább megosztja DiCapriót, hogy azon keresztül a tudatalattija egy tizedmásodpercre azt érezze, hogy ő egy kicsit DiCapriósan köszöntötte/szólt be az embereknek. Karácsonyi kivitelben a mém itt rosszul elhelyezett szöveget, duplázott E betűvel kapunk és pixeles karácsonyi emojikat. Meg hát úgy az egész pixeles, természetesen, ne hogy az igényesség vádja véletlen is felmerüljön valakiben

Ragnar Lothbrok esete roppant hasonló DiCaprióéhoz. A posztoló proli itt is olyan szeretne lenni, mint a legendás viking. Csak míg Ragnar egy izmos, erős, félelmet nem ismerő, vad pogány, addig poszt megosztónk egy lenézett, elnyomott, egész életében meghunyászkodó kádári kisember. Persze Ragnar egy krisztusi embernek egy pillanatig nem lehet példakép, de a proli vérének mélyén tomboló darwini evolúciós kényszer azt diktálja, hogy egy barbár pszichopataként lenne menő. Természetesen ehhez illően egy barbár, pszichopata szöveg dukál a kép mellé karácsonyra is. Meghittség és szeretet ide vagy oda a karácsonyfa talpba való arcfaragást helyezi kilátásba a poszt. Hogy kinek? Miért? Nem tudjuk, csak úgy bárkinek szól. Nem azért mert tettünk ezért, hanem mert a proli szeretné, ha azt hinnénk, hogy ő valóban ezt megtenné (természetesen sosem tenne ilyet). Ez az ő kis ego flashe, ennyi jutott neki a három műszak mellé. 

Folytatódik a keménykedés! Azonban ezúttal már annyi mögöttes értelem sincs benne, mint DiCaprió vagy egy viking esetében. A Muppet Show Brekije minden csak nem kemény, senki nem is irigyli, nem akar senki olyan lenni, mint Breki. Tehát, hogy miért került a keménykedés illusztrálására ide, azt nem tudjuk tisztázni. Talán a kép készítője, már maga sem hitte el, hogy kicsit is tud keménykedni. A tudattalanja méltatlannak érezte azt is, hogy Ragnar Lothbrok arcára írjon valamit. De értékeljük, hogy annál őszintébben fejezi ki a kép, ami valójában zajlik itt. Egy szerencsétlen áll, és szeretné tudatni velünk az ünnepek alkalmával is, hogy neki aztán senki nem parancsol. Mivel fontosnak tartotta ezt közölni, biztosak lehetünk benne, hogy neki az év 365 napján valaki parancsol. Különösen pikánssá a sírva nevető " Ennyi" megjegyzés teszi.

És megjöttek a kívülálló kritikusok. Ők kicsit amolyan 22-es csapdájában vannak. Minden posztjuk arról szól, hogy ők aztán nem olyanok, mint ez a rohadt posztolgató proli átlag. Pedig de. Csak visz bele egy csavart is. A karácsonyi kivitele ennek a fajtának az, aki sűrűn hangoztatja, hogy fúj mennyi bárgyú családi kép van meg az 500. karácsonyfa fotó. Ő bizony ilyet nem fog tenni, csak azért sem! Sokkal reálisabb persze, hogy lehetősége nincs rá, hogy ilyeneket posztoljon, pedig ha tehetné ő is bárgyú családi fotókat és fákat posztolna. Ez valljuk be szomorú. De szomorúbb, hogy ezt a frusztrációját azokon éli ki, akik megtehetik azt, amit ő szíve mélyén szeretne. Ők az ő célpontjai a proli posztjaiban, folyamatosan rájuk reflektál bennük, hogy ő büszkén nem proli. Pedig csak máshogy proli. Kifejezett pikantériája a képnek, hogy egy orangutannal illusztrálja, ahogyan felteszi a kezét, hogy ő más, mint a többiek. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem cseppet se lenne pozitív ha egy majommal jelképezném magam. Ha van freudi elszólás, bevezethetjük ezután a freudi elposztolás kifejezést is.

Nincs proliság grumpy cat nélkül! Értékelem valamennyire, aki ezt rakja ki, mert sokkal őszintébb magához és a világhoz, mint a DiCapriós fajta. Nem állít mást magának és másoknak sem önmagáról, mint ami. Grumpy cat tökéletesen fejezi ki a marcona, megkeseredett, roncslelkű kisembert. Ezt a mémet az Úristen is a kelet-európai embertípus reprezentálására találta ki. A szocializmus szellemiségében megrogyott proli, aki már senkinek és semminek nem tud örülni. Élete maga a kárhozat, a szanszára örökös pokoli körforgása. Léte önmagára és a világra is toxikus. Ő egy feneketlen mély és sötét kút, ami önmagát rántja egyre lejjebb csak de kifejezetten szeret mindenki mást is magával húzni. Kifejezetten karácsonykor, hiszen annál jobban frusztrálja, hogy ilyenkor valaki boldog, nem úgy, ahogyan ő.

Itt vannak a nagy beszólogatók is. Ez ugyan egy december 23.-án "menő" porli poszt, még a karácsonyra való bemelegítés gyanánt. Okoskodó, pökhendi porliság ez, mely kioktatja azokat az embereket, akiken neadjisten eluralkodott már a karácsonyi hangulat egy nappal az ünnep előtt. Mind tudjuk, hogy, aki ezt megosztja valójában egy Grumpy Cat, de intellektuálisabb gúnyát akar magára ölteni. Nem vallja be magának sem, hogy egyszerűen csak rühelli ha más boldog, inkább indokot talál az okoskodó lehordásra. Úgy csinál, mintha valóban Jézus születéséről szólna mindenkinek ez az ünnep. Figyelembe nem veszi, hogy Jézus születése nem tisztázott időpontban és a karácsony sokkal inkább egy szellemiség, mintsem valós születésnap. Természetesen az ezt posztoló embernek jelenti a legkevésbé Jézus születését az ünnep, de proliokoskodásra remek ürügy. Még bájosabb, hogy vannak, akik nem megosztják ezt a szerencsétlen parasztbácsit a shit szöveggel, hanem elolvassák, majd úgy csinálnak, mintha ez a zseniális gondolat a saját kútfőjükből származna és random csoportokba előadják úgy, mintha ezt ők találták volna ki. Nem beszélve arról, hogy milyen silány, ha erre a gondolatra vagyunk irigyek, hogy nem mi találtuk ki, és érdemlegesnek tartjuk, hogy mi magunk adjuk elő, emellett figyelembe sem veszi a csoportba kiíró, hogy az internet korában bizony nem csak ő volt az a mázlista, aki szembe találta magát a parasztbácsis proliposzttal és a csoportban őt elolvasók háromnegyede pontosan tudja, hogy ezt a gondolatot nem ő találta ki. Ritka kínos.

És megérkeztünk! Nincsen igazi ünnep, szánalmas szexista, beöltözött, vagy épp lenge öltözetű nők/pasik nélkül. Ezeket az ízig vérig proli osztja meg. Hasonló képek díszítik a garázsát, vagy jobb híján a budi falát otthon, közvetlenül giccsesen tuningolt BMW-k mellett. Beszédes kép, sokat elárul az alkotóról és a posztolóról. Számára nincs szakralitás, nincs hangulat, nincs üzenet, nincs szellemiség. Az ő világa a csöcsök, seggek, puncik világa. Számára ez az univerzum nem tartogat többet és nem is jelenthet többet. A göcsörtös farepedéstől a Hubble által fotózott fekete lyukakig mindenben csak pinát lát. Az ő élete az ösztön diktálta állati lét. Ha nem találja fel helyette évszázadokkal senki az autót, a hűtőt, a fogkefét vagy bármit, amit egy ember manapság használ, akkor ha rajta múlna még mindig bunkósbottal rohangálna nőstények után. Lövése sincs miért vannak ünnepek, számára azok csak különböző díszletet jelentenek az újabb gyermekded élvezettel bámult cicis nénik mellé. Természetesen a való életben semmi köze nincs ezekhez a cicis nénikhez. Amolyan álmodik a nyomor effektus ez. Vagy agglegény, vagy megkeseredett házasságban él egy asszonnyal. Az ilyen képek kiposztolása gyakorlatilag szinonimája annak, mintha ki írná Caps Lockkal, hogy "IMPOTENS VAGYOK". Jézus azt mondja: "Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról." (Mt. 19:12) Nos, azt nem tudjuk, hogy születésétől fogva alkalmatlan ez a proli vagy csak később lett az egy normális párkapcsolatra, de azt biztosan tudjuk, hogy nem önként mondott le arról a mennyek országáért. Sokkal inkább mondana le a mennyek országáról ha tehetné egy pináért. Borzasztóan nyomasztó élet. 

Ha azt hitted a kontextus nélküli, egymással sehogy sem összeegyeztethető kép és szöveg jelenségét kimaxoltuk, akkor tévedsz. Az, hogy a Másnaposok ritka irritáló kínaiának mi a franc köze a karácsonyhoz nem is szabad firtatni. Súlyos mentális gondok vannak ott, ahol a karácsonyról valaki erre a hitvány magyar szinkronnal ripacskodó karakterre asszociáljon. Azonban erőt is vett magán, hogy megalkossa mellé ezt a szöveget. Szerinte ez vicces. Láthatóan mások számára is vicces. Én pedig nem tudom még csak olyan elemző szinten sem megérteni ebben a motivációjukat, ahogy fentebb tettem. A megértése lehetetlen, túl más világ, túl messze vagyunk ezektől az emberektől. Nem azért mert valami hú de magas színvonalon állnék én sem, de ők valahol nagyon más mélységeket élnek. Ezek a proli posztok pedig csak a jéghegy csúcsát jelentették. Valahol eközben már sötét démonok kreálják a szilveszterre és húsvétra időzített képeket, ahol egy kicsit újra megismerkedhetünk vizuális térben azzal, milyen is a pokol. 

Horváth Martin- Dönthet-e a bunkó proli Orsós Rikárdó szavazati jogáról?

Minap utaztam a buszon és nagyban elmélkedtem azon, hogy miképpen kavarta fel a kedélyeket a demokrácia határainak kérdésében a Jobbik új javaslata, miszerint aki a 8 általánost nem végezte el, annak vonják meg a szavazati jogát. Nem sokkal később népes, hangoskodó társaság szállt fel a buszra és ott termett a nagybetűs bunkó proli és családja. Tudjuk, az a fajta, akit a rossz hírű lakótelepek panellakásainak erkélyén látunk, zsíros trikóban cigizni és hangos este 10 után is az utca a családi perpatvaraiktól. Cigijét pedig mindenképpen ugyanebben a trikóban, rövidnadrágban és szigorúan strandpapucsban szerzi be a legközelebbi dohányboltból, némi olcsó rövid kíséretében. Természetesen a legolcsóbb pacsuli szesz fajtából. Ugyanezen embertípusnak megvan a faluhelyen élő megfelelője is, akinek portáját minden esetben esztétikus hullámpala rajzolja ki kerítés gyanánt. Gondozatlan kertjében puszta föld van csak, és egy-két helyen nő csak ki a gaz a rozsdás odahordott limlomok alól. Félig elvadult, koszos, láncra vert kutyája pedig vadul ugat szüntelen arra, aki csak elhalad a birtok előtt, és csak reménykedhetünk, hogy láncot megtartja a kutyaólként funkcionáló pozdorjatákolmány. Tehát ez a bunkó proli archetípusa ott állt a buszon és hasonló társadalmi kasztba tartozó felebarátjának hangosan ismételte, hogy „megvágja a száját”. Jelentsen ez bármit is.  Azt nem tudhatta meg az utazóközönség, hogy mi a konfliktus oka, csak azt, hogy széttépi, megtalálja és nem érdekli a börtön se. Szóval a kötelező proli duhajkodós sablonok után lenyugodott és örömmel konstatálta, hogy állatias, primitív, ösztönlényi mivoltát demonstrálta. Ezután már csak fiainak (akik hihetetlen módon frenológiailag magukon viselték a leendő bunkó proli arcszerkezet minden jegyét) tartott kiselőadást, hogy miképpen csusszant át az esti érettségin történelemből.

Aztán eszembe jutott a Jobbik, a nyolc általános, meg a szavazati jog. Eszembe jutott, hogy ez az ember nem csak, hogy elvégezte a nyolc általánost, de végső soron egy érettségije is van. Ez a hőzöngő barom, még az európai léptékben példátlan szigorúnak számító Jobbikos javaslat értelmében is „kiérdemelte”, hogy dönthessen kicsiny hazánk sorsáról. Neki joga van beleszólni mindnyájunk életébe és gyermekeink jövőjébe. Ekkor kezdett el kikristályosodni bennem az a gondolat, ami egész középiskolai éveim alatt valahol mélyen lappangott. Az iskolai végzettség, az érettségi, a diploma, a papír, az oklevél valójában semmit sem ér önmagában. Az, hogy ki bölcs és ki hoz felelősségteljes döntéseket annak az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy milyen iskolában, milyen papírt szerzett. Rendben, mondhatjuk ez az okfejtés már-már közhely, de még is annyira ragaszkodunk ehhez a tanulmányok és végzettségek általi kategorizáláshoz. Mindig valami nagy volumenű érzés fog el bennünket, ha látjuk, hogy gyermekünk, rokonunk, barátunk, ismerősünk mérnök lett, orvos, jogász és miegymás flancos papír birtokosa. (Arról már írtam, hogy ezen kaszt karrierista tagjai a legnagyobb fogaskerekei a minket rabigába hajtórendszernek.) Attól függően, hogy milyen a viszonyunk az említett emberrel, elfog minket a büszkeség, vagy az irigység. Ösztönös tisztelet van bennünk a magasabb végzettségűek iránt. Vagy a bunkó proli mérhetetlen dühe, akikből a Tanácsköztársaság Lenin-fiúi lettek és ontották vérét, mindenkinek, aki nem volt olyan műveletlen, buta bunkó, mint ők maguk. Ez a tisztelet, ez a hozzáállás természetes és nem feltétlen rossz, de kétségtelen, hogy a jelen világban, a jelenkor oktatási és társadalmi körülményei között majdnem teljesen alaptalan.

Ez az egész szavazati jog megvonós gondolat engem sokakkal ellentétben nem a demokrácia alapjairól gondolkoztatott el. Sokkal inkább az oktatásról. Az oktatási rendszer a célját betölteni képtelen. Elvárásaink és a valóság között hatalmas szakadék van. Ez pedig nem egy sajátos magyar, vagy Kelet-Európai jelenség, hanem világprobléma. Az oktatás minden esetben a fennálló társadalmi rendszer kénye kedve szerint próbál alakítani. Az uralmon levő világnézeti trend tükrében. A feudalizmusban minél többet tanult valaki, minél magasabb szinten, annál jobban szívhatta magába a katolikus filozófia színe javát. Ez természetesen akkor megindokolta az egyház és állam románcát, az arisztokrácia létét, és a hierarchikus kasztrendszert. Egyszóval a feudalizmus lényegét. A kommunizmusban, aki minél többet tanult és minél magasabb szinten, annál jobban szívhatta magába a marxista-leninista világkép színe javát. Ami természetesen megindokolta a párt és az állam románcát, a proletárdiktatúra szükségességét és azt, hogy mi reakciós érték és mi forradalmi. Szóval mindent, ami a kommunizmus. Az pedig, aki ma minél többet tanul, minél magasabb szinten az annál jobban szívja magába a liberális, új baloldali világszemléletet és a globalizmus, vad-kapitalista, egyén - és érdekközpontú rendszerének színe javát. Természetesen ezeket az iskolákat ellehet végezni úgy is, hogy nem hisszük el teljesen, amit ott a szánkba rágnak. Lehetünk jó emberek, de nem a tanulmányi szintünk és végzettségünk tesz minket azzá. Ehhez azonban önálló akarat, személyiség, önkritikus és a világ dolgaival is kellően szkeptikus, tájékozott szemléletű, nyitott ember szükségeltetik. Azt meg nem az iskolapadban oktatják. Csak, hogy érezzük gyakorlatban is: Pol Pot Kambodzsa egykori véreskezű diktátora, aki kivégeztetett mindenkit, aki tudott olvasni, vagy szemüvege volt, betiltotta a neveket és a szerelmet(!) és bevezette, hogy sorszám szerint hívják az embereket nevek helyett, - természetesen a tökéletes kommunista agrárállam ideája miatt-, nos ő a neves párizsi Sorbonne egyetemen végzett. Kim Dzsong Un pedig, aki Észak-Korea jelenlegi diabéteszes diktátora szintén svájci egyetemek padjait koptatta. A rendszerváltás óta pedig a mi országunkat is diplomás, tanult emberek tették tönkre. Ezt nem is kell bemutatni senkinek és talán senki nem is vitatja.

A szavazati jog korlátozása az Osztrák-Magyar Monarchiától kezdve a Horthy-korszakon át 1945-ig hagyomány volt. Ez ahogy fentebb említettem az aktuális rendszer érdeke volt, hiszen az iskolázottabbak, elkötelezettebbek is voltak az uralkodó államberendezkedés felé, hisz az oktatás annak a szócsöve és propagandája volt. Szóval ez már akkor is egy dogmatikus hozzáállás volt szerény véleményem szerint, ami az aktuális, uralkodó elit által helyesnek vélt irányt hivatott fenntartani. Tehát így sem értenék egyet vele, de jelen korunkban még annyi értelme sincs. Ma már nem is igazán az oktatás, hanem az internet, youtube-celebek, instagram magamutogatók, zenekarok, énekesek és videó-játékok nevelnek, mint sem a szülő vagy az iskola. Bárki hozzájuthat bármilyen információhoz, legyen az hasznos vagy káros. Könnyen lehet, hogy a 8. osztályt el nem végzett Orsós Rikárdó autodidakta módon elsajátíthat hihetetlen tájékozottságot a világról. Sokkal színesebbet akár, mint a betépett, bedrogozott, lerészegedett egyetemisták, akik nihilista életmódjukat nem titkolva csömörködnek a pesti utcákon. A szavazati jog korlátozása végzettségi alapon véleményem szerint egyáltalán nem objektív és egyáltalán nem igazságos. Igazságos alatt pedig nem a liberálisok nagy egyenlőség-fétisét értem, hanem az abszolút igazsághoz, Isten igazságához mérten sem állja meg a helyét. Sem ma, sem máskor. Akkor sem ha politikai hagyománya van Magyarországon és konzervatívok szeretnének visszakacsintani ehhez.

Az oktatás romokban van. Romokban volt mindig is és romokban is lesz. Ha már mindenképpen kiakarjuk szelektálni ki szavazhat és ki nem, akkor célszerűbb lenne egy általános tájékozottságot felmérő teszt. Tudja-e milyen országban él? Mi a parlamentáris köztársaság? Milyen pártok milyen elveket vallanak? Tudja-e egyáltalán melyik jobb vagy baloldali, vagy magát azon kívülre helyező? Tud-e fő programpontokat, irányelveket, hogy mit tenne az a párt, ha kormányra kerül?

Ha pedig nem kitiltogatni akarnánk embereket, mert lenézzük őket, hanem Krisztus szeretetével lehajolnánk hozzájuk, akkor a nyolc általánost el nem végzett Orsós Rikárdóval is meglehetne értetni, hogy mit jelentenek ezek a dolgok. Nem kell az egész világ összefüggéseit és filozófiákat rátukmálni, csak tömören a súlyát a dolgoknak. Mert Isten szellemével felvértezve nincsen lehetetlen és hiszem, hogy minden embernek saját maga nyelvezetén, a saját maga habitusában, de ellehet magyarázni tömören, lényegre törően bármit. Csak nyitott szív kell, meg megértés és empátia. Aztán ki tudja, ha így állnánk egymáshoz, akkor lehet a végén mindenki átmenne ezen a tájékozottságot felmérő teszten. Még talán a bunkó proli is, aki hőzöngött a buszon. És felelős döntéssel tudna egy x-et húzni két portyázás között, míg leugrik a doboz cigiért meg az olcsó rövidért a dohányboltba, a zsírós trikóval meg abban a nyomorult strandpapucsában.

Horváth Martin