Az életigenlés cáfolata

Az élet, mint fogalom mérhetetlenül pozitív jelzőként él a köznyelvben, majdnem minden kultúrában. Viszont első körben nem árt tisztázni, hogy pontosan mit is értünk "élet" alatt. Első körben vegyük a legalapvetőbb teológiai-filozófiai értelmét. Adott a létezés. A létezés maga Isten. Ő minden létező összessége. Azonban nem csak azon létezés részese Istennek, melyet mi látunk, tudunk, tapasztalunk, hanem azon túli, metafizikai létezők is. Ezért Isten nem valamiféle panteista értelemben vett szinonimája az általunk ismert univerzumnak, hanem több annál. Isten ha úgy tetszik "sűrűbben" van jelen egy általunk empirikusan nem megtapasztalható létezésben, melynél fogva Istennek van személye és tudata. Még akkor is ha ez a személye, sokkal összetettebb, mint az általunk ismert emberi személyiség. Miután Isten tehát személy és tudatos, képes felfogni önmaga létezését. A tudatosan realizált, értékelt, tapasztalt létezést pedig úgy nevezzük: élet. Ebben az értelemben az élet valamiféle hihetetlenül csodálatos dolog. Olyannyira, hogy Isten ezt az élményt meg is osztotta és más értelmes lényeket is abban részesített, hogy a létezés tudatos megtapasztalását átéljék. Ezt nevezi a Biblia úgy, hogy "Isten a saját képmására teremtette az embert". Tekintve, hogy Isten minden létezés összessége, így az általa életre hívott tudatos lények nem azonos, nem ugyanolyan szinten és módon szemlélik önmaguk létezését és a körülöttük lévő létezést. 

A Szentírás arról is szót ejt, hogy Isten ránk bízta a kozmoszt. A mi feladatunk a teremtett világ, azaz az általunk is érzékelhető létezés felügyelete. Itt érünk el egy nagyon fontos momentumhoz, a bűnbeesés esetéhez. Erről valamilyen formában szinte a legtöbb világvallás és ősi pogány vallások (pl.: zoroasztrizmus) is említést tesz. Ez nem más, mint egy létállapotbeli/minőségbeli romlás, amely az emberiség önálló döntésének következménye. Ez a létezésbeli romlás azonban nem csak magát az emberi lényt illeti, hanem mindazt az ő hozzá "kapcsolt" világot is, melyet a létezésből tapasztal, s mely a felügyelete alatt állott. Magyarán a létminőségében lezuhanó ember, "magával húzta" a létezés általa ismert szegletét is. Ez a tény pedig a továbbiakban kiemelten fontos lesz az életről alkotott másfajta fogalmunk tekintetében! 

"A teremtett világ Istent dícséri"- szól a 148. Zsoltár címe is. Gyakran is idézik. Azonban ezzel szemben ott van, hogy a Biblia a " világ fejedelmének/ urának/istenének" említi a Sátánt. Mi hát a helyzet a jelenlegi világgal, a természettel, a fizikai sík kozmoszával? Tömören és világosan a Sátán nem más, mint az Isten lényegi esszenciájának hiánya. De nem önálló létező, nem egy ellen-létezés vagy ellen-Isten. Ebből fakadóan nem rendelkezik azokkal a készségekkel, mint az Isten. Nevezetesen, nem tud teremteni újat. Isten a mi szempontunkból a semmiből teremt, a maga szemszögéből önmagából teremt mindent. Hiszen az abszolút létezés maga Isten. A Sátán ennek a létezésnek már részeként nem képes erre, így csak a már meglévő, Isten által létrehozottakat tudja "megmérgezni" vagy " eltorzítani". Nem alkotott magának démonokat, hanem a már meglévő angyalok egy részét "mérgezte meg". Nem szállta meg az embert, csak a lelkét rontotta le. Nem alkotott magának világot, csak az emberhez tartozó kozmosz szállt alá az ember létromlásával, s terjed ki a behatása a Sátánnak erre is. S noha angyalok egy része felett kontrollt gyakorol, az emberekre és a természetre behatással van, nem tudja eltörölni az Isten szikráját ezekből, amelyben eredetileg és kizárólag tündököltek. Így jutunk oda, hogy a jelenlegi természeti rendszer felett a Sátánnak hatalma érvényesül. A természet jelen formájában a maga könyörtelen evolúciójával mely az erőseket életben tartja, a gyengéket elhullajtja, ahol egyik élőlénynek szenvedést és pusztulást kell okozni a maga életben maradásért, ez nem az eredeti Isten által alkotott rendszer. Miközben a sejtek működéséből, az ökoszisztéma pontos rendszeréből, a tűpontosan meglkotott érhálozatokon keresztül ráismerhetünk a nagyobb összetettségre, az Isteni eredetre. Ahogyan ezt Pál apostol is írja: Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. (Róm. 1:20). Azonban nem felejti el másutt, hogy amint írtuk, nem tükrözi teljességében az Isten esszenciáját ez a természet, és jelen formájában romlott, lezüllött és sátáni mechanizmusok uralják. "A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig." (Róm 8: 20-22)

Most érkeztünk el tehát az élet, mint fogalom másik, s sok esetben köznapibb fogalmához. Az az élet, melyet jelenlegi formában és keretek között élünk, mélységesen nem Istentől való. A természet rendje bármellyire is erős hivatkozási alap nagyon sok ember, irányzat, csoport érveiben, nem lehet igazodási pont a Krisztust követő emberek számára. Bár legyőzni teljesen mindenestől nem tudjuk, de a biológiának nem hódolhatunk be. Nem követhetjük a leromlott evolúciótól kapott ösztöneinket. Erről szól ismételten az apostol, mikor a "test és lélek szüntelen tusakodásáról" ír ezen a világon. Ezt azonban egyes keresztényen nemhogy felvállalnák, hanem a kreacionizmus őrült áltudományába merülve, inkább igazolni akarják, hogy ez a világ és ez a természet Isten eredeti ajándéka. Húsban kikelő lárvákkal, betegségekkel, fekélyes vírusokkal, tele kegyetlenséggel. Teszik ezt azért, hogy ne kelljen lemondani bűnös, romlott ösztönös élvezeteikről, melyek csak is a romlott evolúcióból vezethetőek le. Mik is ezek? Lássuk csak, a Szentírás ismét támpontot nyújt világosan, hogy mi az, ami a megújult, megváltott világon már nem lesz része az életnek, mely a leromlott jelen világunkban még mindennapos. Így szól: Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal.3:28). Tehát az etnikai, nemzetiségi különbségek, a társadalmi osztályok, különbségek és a nemek, mint olyanok nem léteznek majd. Amennyiben Krisztus uralmával, az eljövendő világban pedig ezek nem léteznek, azt jelenti, hogy ezek jelenleg mind a létromlás által bekövetkezett szükségszerű negatívumok. Jézus Krisztus élete ezek semmibe vételében mindenképp példaértékű volt. A maga etnikai, nemzetiségi identitását levetkőzte abban az értelemben, hogy a zsidóság korabeli tradíciói ellen vívta a legtöbb harcát, és a szeretet, a megértés és az Isten kegyelmének csodáját kiterjesztette más népekre is, sőt egyenesen minden népre a világon (nincs zsidó sem görög). Egyszerű ácsként, kétkezi, fizikai munkásként tartotta fent magát, hogy tudja tanítói feladatát végezni. Nem volt eminens tanuló, aki törtet előre, s szerzi meg a jobbnál jobb pozíciókat, nem érdekelte evilág társadalmának ranglétrája, posztja és megbecsülése (nincs szabad sem szolga). Miért érdekelte volna, hiszen, ami ehhez a legnagyobb indokot szokta szolgáltatni, nem volt neki, vagyis a család. Nem foglalkozott olyan állatias evolucionista dolgokkal, mint szaporodás, párzás. Mindemellett átszakította azt a korabeli gátat is, hogy a nőkhöz férfiként ugyanolyan egyszerűséggel és őszinteséggel fordult, mint egy másik férfihoz (nincs férfi, sem nő). Ezt  az alapigazságot egyébiránt minden hindu jógi, buddhista tanító, perzsa mester, szúfi bölcs és sokan mások vallották. Minden világvallás  eljutott oda, hogy a legkiemelkedőbb tagjai felismerték, hogy az evilági életet meg kell tagadni és abból minél kevesebbet elfogadni. De talán senki nem jutott olyan messzire, mint Jézus, mikor az emberi lélek megváltását egyenesen az életről való totális lemondással, a maga halálával éri el. Hogy lehet az itteni életet egekig magasztalni elvileg egy olyan vallás követőinek, melynek mestere a halállal hozza el az üdvösséget. Krisztus eszenciája, az itteni élet totális szembeköpése. Annak szöges ellentéte. Jézus Krisztus kereszthalála, az önmegtagadás himnusza! Hogy van képe hát ezek után követőjének nevezni magát annak a nagycsaládos keresztény-konzervatív mintapolgárnak, aki nem hogy életéről, de még saját genetikai készletének továbbörökítéséről sem hajlandó lemondani. Nem hajlandó, sőt erénynek tartja, egy olyan világban, mely hite szerint a végidők legvége felé sodródik és nagy nyomorúságok és szenvedések fináléjával ér véget. Nem hiábavalóság hát ez a gyarlóság? Nem gyarlóság talán, hogy a mennyei öröklét tudata nem elég, hanem saját materiális örökkévalóságomat is bebiztosítom a genomjaimnak továbbörökítése révén ebben a világban? De végidőkbe vetett hit sem kell ehhez. Megértéssel fordulok azon fiatalok sokasága felé, akik nem akarnak gyermeket vállalni egy olyan világban, melyet éppen belátható időn belül elviselhetetlen, nyomorúságos kínokkal teli hellyé tesz az általunk előidézett ökológiai katasztrófa. Megértéssel fordulok afelé, akik nem akarnak új életet teremteni egy kilátástalan, szenvedésekkel, szegénységgel, betegségekkel és kitudja még mivel együtt járó helyre. Mintha a nyugati világ eddig békés életet ígért volna. Ugyan ki akarta volna ha gyermeke idegmérgektől, szuronyoktól, fagyhaláltól veszik oda a háborúkban, vagy csak egyszerűen valamely hosszú, kínokkal teli rákos betegség viszi el. Megértem, ha valaki nem akar orosz rulettet játszani egy élettel, melynek indikátora csak is a leromlott, állatias, saját DNS-láncunk továbbörökítése. Ezzel együtt a Chilfree-mozgalom frusztrált gyerekgyűlölő embereit is megvetem. Gyermeket nevelni szép, nemes, gyönyörű feladat, mely hatalmas felelősség annak ellenére is, hogy a legtöbb tényező talán nem is rajtunk múlik. Erre kínálnak krisztusi megoldást az örökbefogadásra váró gyermekek tömegei. Hogy ők itt élnek, arról mi nem tehetünk, de arról, hogy hogyan élnek majd, annál többet. Igencsak gusztustalan, ha keresztények, akik az abortusz ellen tiltakoznak, pont, hogy nem a nem kívánt gyerekek örökbefogadásával és boldog életének biztosításával vannak elfoglalva, hanem saját génjeiket továbbítják ebben a hiábavaló világban, míg az örökbefogadást rábízzak arra, aki lehet, hogy nem ágált erkölcsileg abortuszok ellen, de cselekedetében többet tesz a család nélkül cseperedő gyermekekért és befogad azokból. 

Fontos ugyanis tudni, hogy az önfeladás, az önmegtagadás, a jelenformában lévő élet megvetése, nem jelent semmiképpen valamiféle szándékos öngyilkosságot. Mert ahogyan korábban tisztáztuk, a jelen világ is Istenből való, s a Sátán azt csak megmérgezte, s eltorzította. Ebből viszont a helyes kiút nem az egészből való kiszakadás, hanem azon részek meglelése az életben, melyek az Istentől származtathatók, s az Isten felé mutatnak. Mert ha bár nyomokban is van, elejtett morzsácskák képében ez jelen, az isteni boldogság, szeretet és békesség igenis jelen van az életben ezen a világon is. A megfelelő barátságok, emberi kapcsolatok képében csakúgy, mint az élet hétköznapi apró részleteiben Istenre mutató alkotásaiban való gyönyörködés formájában. A jelen élet megtagadása, nem az életről való lemondás, hanem a valódi élet szeretete. Amit a torz világ életnek hív, valójában a halál, s melyet halálnak hív, az az élet. S miközben az univerzumunk zuhan majd önmagába az elkerülhetetlen megsemmisülés felé, úgy zuhan a Sátán a mennyekből levetetve, és következik be a mindenek számára az új kezdet, ahol majd az élet fogalma csak és kizárólag egy jelentéssel bír majd. Azzal, amiért az Isten is eredendően megajándékozott ezzel az élettel, hogy tudatosan szemlélhessük a körülöttünk lévő létezés csodáit, s örömünket lelve, gyönyörködhessünk azokban, közösen. 

Horváth Martin

10 év NER és 5 értékes NER-ellenes dal

Az 5 szánalmas NER-ellenes dal bemutatása után, sokkal nehezebb dolgom akadt, mikor a kreatív, mondanivalóval rendelkező darabokat próbáltam összerakni. Nem azért, mert ne lenne 5 értékes szerzemény, hanem mert mindegyik két, maximum 3 előadóhoz kötődik. Igyekeztem több helyről meríteni, de így sem kerülhettük el, hogy egy előadótól ne legyen több is a listán. Sajnos a kreatív, értékes és mondandóval rendelkező tartalom nem olyan populáris, hogy sok zenélni tudó ember számára jelentsen utat. Több punk szerzemény is fontolóra volt véve, de nagy sajnálatomra nem igazán tudtam elég nívósnak értékelni őket. A Központi Hatalom bár aktívan NER-kritikus, mégis szövegvilága inkább egy trollkodás, mint komolyan vehető alkotás. Az olyan nagy öregek, mint a HétköznapiCsalódások ebben évtizedben szintén nem tudták megütni a lécet. Egy olyan együttes, mely a '90-es évek csalódottságát úgy foglalta refrénbe az Én városom c. műben, hogy " Mecsek alján az élet, ugyanolyan, mint máshol, kelet-európai vergődés lett a nyugat-európai lázból, Mecsek alján az élet ugyanolyan, mint bárhol, túl közel van a szakadékhoz a Mennyországtól távol", az az együttes, most egy " Geci Orbán, geci kormány, geci ország, geci világ" és " SorosSorosSorosSorosSoros" refrénnel tudott szolgálni a NER ellen. De új rendszer, új rendszerkritikus együttesek. Nézzük mire futotta.

1. Kozmosz: Az okosak földje

A Kozmosz első albuma már 2012-ben debütált, tehát igen korán belevetették magukat a NER-kritikus punkba. Nagyon nehéz volt tőlük kiemelni egy dalt, mely a listára kerülhet, hiszen az egész album egy NER-ellenes hadjárat, mi több, maga az egész együttes az. Mégis az Okosak földje volt az a szám mely nem véletlen lett a leghíresebb daluk talán. Egyértelműen a NER-ben érlelt nóta ez, melynek mondanivalója itt mindennél aktuálisabb, hiszen reflektál az Orbán-Gyurcsány ellentétre, ahogyan a szokásos külső ellenség propaganda hadjáratra is, mégis sokkal több ez a szám. Gyakorlatilag egy egész magyar történelmen átívelő önkritika ez a magyar társadalomnak, mely társadalom habitusának csak egy állomása és szükségszerű következménye a NER. A problémákat mélyebben keresi, mint abban, hogy " tolvaj Viktor, Mészáros lop, Stadion, Stadion!". De hiszen a problémák sokkal mélyebben is vannak, bennünk. Mindannyiunkban. A szám úgy energikus és ad reményt az értelmes mondanivalójú magyar punk zenének, hogy közben egyáltalán nem bunkó, tróger és frusztrált. Ha a magyar punk jövőjéről beszélünk, akkor az legyen ilyen, vagy minimum a Kozmosz nyomvonalán kell haladjon. Sajnos az együttes 2015-ben feloszlott, azonban ilyen olyan formációként a fő bandatagokkal tovább él. Ezek azonban, ahogyan  a másik kettő Kozmosz album sem, már nem ütik meg úgy a színvonalat. De egyáltalán nem rosszak. Viszont a 2012-es Okosak földje c. album teljes anyagát nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

2. Apa Zenél + WNTS: Magyar vagyok

Apa Zenél itt helyrehozta az előző listában szereplő szánalmas Baszódjál meg KDNP c. dalt. Persze az is elment volna egy trollságnak, a listába sokkal inkább azért került be, mert ilyen proli trollságra ugrottak sokan. De a lényeg, hogy a WNTS hangszerelésével egy most én meg nem mondom milyen stílusban, de kellemesen hallgathatóan reflektál a dalszöveg kreatívan az egész magyar jobboldal, mindenkori, de legfőképp mai mentalitására. Azt a számomra kedves stílust tette ráadásul magáévá, mikor valaki nem nyíltan kritizál, hanem az irónia és a szarkazmus eszközeivel teszi nevetségessé a rendszer uralkodó mentalitását. A torz 21. századi nacionalizmusunk így cinikus köntösben lesz kiparodizálva és mutatja be annak nevetséges, eltúlzott, visszás és kétszínű oldalait is, miközben a NER korszakának legautentikusabb politikusai, közéleti szereplői mind felvonultatnak valamilyen formában a dalban. Amúgy ismét nehéz volt választani, hiszen az Apa Zenél és a WNTS formációk külön is rengeteg antiNER számmal rendelkeznek, de úgy éreztem ez elég átfogó és univerzális. Leghíresebb mégis a WNTS-től a Köszmédia, melyet azért szintén érdemes meghallgatni, illetve a formációk többi számait is. 

3. Dé:Nash: V4 KRÚ

Dé:Nash relatív új a "szakmában", 2018 végén jelent meg a Turul c. számával, mely elsőre sokaknál problémát okozott, hogy komolyan gondolja vagy sem. Sokan szerintem úgy jártak, mint mikor a Belga Nemzeti Hip-Hop c. számát az akkori nemzeti radikális Pannon Rádió kezdte lejátszani mert nem érezte az iróniát benne. Nos, Dé:Nash szintén ezzel az iróniával kooperál és nagyon jól teszi. Egyértelmű, hogy ez az általam egyébként nem annyira kedvelt stílus, egyáltalán nem kompatibilis a konzervatív, nacionalista szellemiséggel. Két olyan szubkultúra mely összeegyeztethetetlen. Ettől olyan pikáns Dé:Nash és ebben van ereje is. Bármit is énekeljen el ebben a stílusban, ordít róla, hogy paródia. És annál nagyobb ereje és értéke nincs is egy rendszert kritizáló számnak, mint mikor nem kell nyíltan kimondani, hogy mi nem tetszik, nem is kell szarkasztikusan felnagyítani a dolgokat, egyszerűen elég ugyanazt elmondani, amit hivatalosan mond a hatalom és ha ez megfelelően van tálalva, pontosan elég, hogy érezzük mekkora baromság, amit képvisel a rendszer. Mesés kis világ, mikor kormánypropaganda szövegekkel lehet hülyét csinálni a kormányból és a koncerteken "hajrá Fidesz!"-t kiáltó tömeg valójában ezzel megalázza a pártot.

4. Dé:Nash és Krúbi: Keresztes hadjárat

Itt jött el az, amit a bevezetőben is írtam, hogy nem lehetett elkerülni, hogy egy előadótól ne legyen két szám. Ugyanakkor ez egy közös produkció Krúbival, aki ugyan nem utazik a dalaival igazán a  politikában, itt mégis megteszi ezt. A keresztes hadjáratra ugyanúgy illik, ami az előbb az összes Dé:Nash számról lett írva. Itt azonban nem csak groteszkül tálalja a kormánypropagandát, hanem azt mondja el, amit eközben valójában jelent az, vagy, amit valójában gondol magáról a NER, de minimum sugall és az egyszerű jobber fejében ez él. Nevezetesen, hogy itt most ez a rendszer valami heroikus, történelmi csoda, olyan nagy ország és kontinens védő uralkodók és hadvezérek szellemi örököse, akikek mindenki tisztel.  A keresztény kultúra, a fehér társadalom, a tradícióihoz ragaszkodó szuverén nemzetek utolsó védőbástyája, mely eksztatikus harcát vívja a minden értéket elpusztítani szándékozó világ ellen. Ezt a képet festi le a szám, és attól olyan erős, hogy közben végig magunk előtt látjuk a csepeli pacalzabálókat, pocakos szotyizó kormányfőt és a kokós Habony Árpit és érezzük, hogy a beállított képnél szánalmasabban távol már nem is lehetne a valóság. Ezeknek a groteszk daloknak pedig, ami még értéke, hogy az egészen valahol nevet. Senki nem dühös, senki nem bosszankodik. Valahol érezzük közben, hogy az élet súlypontjai valahol máshol vannak és még rengeteg perspektívája van a boldogságnak, mint, amit a politika adhat. Azon csak nevetni érdemes, az is már egy boldogság perspektíva. 

5. Luke Benz: Abszurdisztán 

Nem győzöm hangoztatni mennyire nem szeretem a trappet vagy a newschool hip-hopot, de hát mit tegyen az ember ha ez a korszellem és ebben alkotnak most a tehetséges előadók is. Persze a műfaj kínál azért rengeteg lehetőséget, csak zeneileg nem tudom értékelni. Szerettem én régen az Akkezdet Phiait vagy Anonim MC-t is, de ha valaki tehetségesen tud szöveget alkotni, akkor a new version is megadja ezt a lehetőséget neki, én pedig hajlandó vagyok eltekinteni a zenei primitivizmusától a dalnak a költészet oltárán. Így van ez Luke Benz alkotásával is, aki olyan rímeket, szótagszámokat alkot meg és olyan ütemben csinálja mindezt, hogy ha nem kapcsolom be a feliratot a videón, akkor nem is fogom fel a fél tartalmát. ( Ezt a műveletet ajánlom is, amúgy mindenkinek). Ha valami ortó tucat trap lenne a szokásos szánalmas mondandójával, akkor is értékelném a tehetséget, de mivel egy a műfajban egyedülálló módon felépített rendszerkritikát rejt a szöveg, így még pozitívabb.