S.D.- Szépség

A szépséget mindnyájan tapasztaljuk, éljük, mégis nehezen tudjuk megfonni, mit is jelent az esztétikum mélyebb valójában. Ez az alapvetés elmondható a legtöbb fogalmunkról. Próbájuk meg egy ismételt mély merülést végrehajtani a lét titkaiban, hogy felállítsuk pár alap szempontot, hogy ne csak éljük, hanem értsük is fogalmaink pontos jelentését. Ez segíthet lelki folyamataink nagyobb átlátására, kötődéseink és intuícióink megvizsgálására.

Mi a szépség tapasztalata? Milyen érzelmek játszódnak le bennünk? Mihez mérjük mi a szép, mi nem az?

A materialista álláspont a szépséget az objektív világ tapasztalataiból vezeti le. Véleménye szerint a szépségnek nincs realitása, az csak az ember önhazugsága, ami ösztöneinkben leledzik. Az álláspont szerint a szépség szubjektív, de vannak objektív alapjai, ugyanakkor azok mind a test valamely alacsony funkciójának szolgálói. A szépség fogalmiságát csak abban tapasztalják, hogy az élvezetet okoz az egyén számára, így eszközként szerepel az evolúció fegyverzetében, az által hogy az élvezet olyan életfunkciókhoz kapcsolódik, amik segítik az „önző gének” továbbörökítését. Ez a gyerekes és földhözragadt elképzelés könnyedén kizárható abból az alapvető tényből kiindulva, hogy azon lények, amelyek nem rendelkeznek értelemmel, és ez által a szépség érzetével, sokkal produktívabbak, és esélyesebbek az állítólagos „versenyben a túlélésért”. Ez által nincs, mi mozgassa az evolúciót tovább menetelét, főképpen nem a bonyolultabb, és egyben gyengébb struktúrák felé. Itt megjegyezendő, hogy a mai felfogás már törvényszerűen kezd elhajlani a földi síkról, a sokkal aljasabb démoni behatások felé, így sokszor már az anyag központú, tudományos megállapításokat is semmibe veszik, ahogy közelednek a sokkal szubtilisebb alvilágiság felé. A materializmus, bár ez volt a kezdete az istentelenség megjelenésének, nem a legvége a hanyatlás kálváriájának, ezt sose feledjük.

A szépség lényegét sokkal idealisztikusabb felvetések között kell keresnünk. Először le kell fektetnünk a tényt, miszerint a szépségnek egy objektív talajban kell gyökereznie, amely meghaladja a világ korlátait. Ez ahhoz szükséges, hogy egyáltalán beszélni tudjunk reális értékekről. Ha ezt az alapvetést elvetjük, azt kell megállapítanunk, hogy a szépség csak szubjektív látásmód, és ezt a kérdést nem úszhatjuk meg az értékek evolúciós, vagy természetben gyökerező szemléletével, hiszen egyik sem rendelkezik a szükséges mozdulatlan örökkévalósággal. Semmi sem lehet végső forrása valaminek, aminek szintén van végső forrása.

Mégis azt tapasztaljuk, hogy vannak, akik a miénkkel eltérő véleményen állnak, mást tartanak szépnek, mint mi. Például van olyan ember, aki örömét leli abban, hogy kínozhat élőlényeket, ő azt vallja hogy ez egyfajta szépség. Mégis az emberek többségéből ez ellenkező érzelmeket vált ki. Ebből az következik, hogy nem minden szépség, amit élvezetként élnek meg. A szépség, bár élvezettel járhat szemlélete, független az attól. A szépség csak jó lehet.

De mi az, ami jó?

A jó az érték, ami valami magasabból ered. Istentől. Isten nem jó, hanem maga a jóság. Nem egy tulajdonsága, hanem eleve ő ad értelmet annak, mi az ami jó. Isten az egyetlen örökkévaló, amiben az érték realitást nyerhet. A jó azért jó, mert a létre mutat, míg a rossz a lét ellen viaskodik. Nem ismerjük a teljes jóságot, csak annak megnyilvánulását a teremtett világban. És itt kell a szépséget kétfelé bontani.

Van egy valódi szépség, ami Isten megnyilatkozása a világban, ez szüli az értékeket, ami hozzá tartoznak Isten szeretetéhez. Mivel maga Isten a forrásuk, ezért céljuk és lényegük szerint örökkévaló felé mutatnak.

A másik szépség a nem-létbe leli gyökereit. Feltételes szépség, ami az egyéni érzékiségben kapcsolódik. Személyiséghez és világi korlátok köré szorított, és mindig egy alsóbb ráhatás kiváltója. Célja nem más, mint az elmúlás, a nem lét.

Ezzel a megállapítással ráébredhetünk, hogy a tiszta szépséget nem tapasztaljuk a világban, csupán megnyilatkozott darabjait. Legtöbbször csak Isten teremtésében megnyilvánuló szimbólumai, amit szépnek találunk. A szépség a lélek vágyakozásában ragadható meg Isten felé. Ezt érezzük, amikor az Isten teremtésének tárgyaiban leljük csodálatunk, ami egyértelmű „jelzőtáblák az ég felé”.

Ez egy merőben más észlelés, különbözik a bűnös hajlamok hamis szépségétől. A szép nem egyértelműen könnyű, legszebb formájában pont hogy a legmegpróbálóbb helyzetek mögött sugárzik. Itt csak gondoljunk a golgotára. A szörnyű kínszenvedésre, a legszégyenteljesebb megaláztatásra, amint elszenvedett a legszentebb. Mégis ez a világ legnagyobb szépsége is egyben, hiszen Isten így adta magát érettünk, bűnösökért. Ugyan itt egyértelműen megmutatja magát a Sátán szépsége, csak gondoljunk a gúnyolódók örömére, a szadisták ostorcsapásaira.

Végsősorban meg kell vizsgálnunk egy fontos nézőpontot, miszerint bár Isten alkotói szépsége megnyilvánul a teremtett világban, azok gyökerük nélkül nem érnek semmit. Nem véletlen hogy az evangélium felszólít a világ szükségszerű megtagadására. Ez nem csak minden rosszra, és kellemetlenre vonatkozik, hanem végső soron a szépségre is. Fel kell ismerni, hogy a világ minden szépsége alávetett a múlandóság kereteinek, így a teremtett szépséget nem is tekinthetjük a mélyebb értelemben vett realitásnak. A helyes szépségperspektíva csak Istenhez vonatkoztatva gondolható el.

S.D.

Horváth Martin- Demokrácia siratás árnyoldalai

A demokrácia féltése és siratása mondhatni már trend, egy divat a baloldali, liberális körökben. Egyszóval a demokraták körében divat a saját maguk rendszeréért vészjóslóan károgni folyton folyvást. Annak, hogy a demokrata és a baloldali és liberális jelzők kéz a kézben járnak leginkább az-az oka, hogy csak ezek az ideológiák képesek komolyan venni a demokráciát. A jobboldal szellemi gyökereinél fogva nem lehet a demokrácia híve. Jó-jó tudjuk, hogy annak a híveinek mondják magukat,  de ez azért van mert vagy nem jobboldaliak valójában, mint Nyugat Európa „jobboldalinak” gúnyolt mérsékelt liberálisai, vagy a fojtogató, mindent ellehetetlenítő liberális média és gazdasági hálójával átszőtt közéletben csak így akarnak életben maradni, miszerint a demokrácia híveinek mondják, tettetik magukat. Utóbbiak vélt vagy valós rejtőzködő, sötétben bujkáló ellenforradalmár rémképe miatt alakult ki a demokráciáért aggódás rendkívül káros és egyébként paradox trendje.

A demokrácia ugye a „démosz” görög szóból ered, vagyis magyarul a nép uralma. Arról, hogy miképpen uralkodik a nép, illetve tud-e egyáltalán a nép uralkodni, már az ókorban is megoszlottak a vélemények. Platón például a „csőcselék uralmának” definiálta ezt a társadalmi rendszert és hozzá hasonlóan vélekedtek sokan a manapság sokat idézett nagy gondolkodók közül. Igen nehéz kérdés előtt állunk, mert először is egy tömeg, ami a legkevésbé sem homogén, miképpen uralkodik? Uralkodni ugye annyit tesz, mint egy akaratot érvényesíteni. Milyen akaratot érvényesít a nép, aminek majdnem minden tagja mást akar? Ha még azt is vesszük, hogy közel azonosat akar egy része, sőt a többsége is akár, akkor sem az egész nép. Márpedig ha a népnek egy kicsiny része is akad, aki nem ugyanazt akarja, mint a többség, akkor már is nem nevezhetjük a nép akaratának. Maximum a nép többségének akaratának. Ebben az esetben viszont a nép kisebb része ezt, a többség diktatúrájaként fogja megélni. Vagyis a demokrácia is a diktatúra egy formája csupán. Ez abban az esetben szűnne meg, ha minden egyes ember ugyanazon a véleményen lenne. Ez magától, organikus módon sohasem következik be. Viszont erre lettek kitalálva liberálisék, akik a média, a filmek, a sorozatok, a zeneszámok és a divat világával csavarhatják egy irányba a tömeg véleményét. Az pedig, hogy ez manipuláció és véleménydiktatúra már más kérdés. Ha pedig ez a vélemény formáló fegyver kicsit is kiesik a kezükből, akkor farkast kiáltanak és a demokrácia szent eszméjét siratják.

Persze, amit a liberálisok az erőszakos véleményformálással tesznek valójában megint csak a demokrácia szembeköpése. Az nem a nép akarat megnyilvánulása, ha a nép úgy akar valamit, hogy aljas manipulációval terelik az adott véleményre. Ez bújtatott diktatúra. Valójában akkor képviselnék hitelesen a demokráciát a demokraták, ha elfogadnák azt a véleményt is, ami nekik nem tetszik. Ismerjük Szókratész halálának történetét. Szókratész úgy gondolta, hogy „a rossz törvényt is be kell tartani”. Végül őt istenkáromlás vádjával halálra ítélték, s bár tanítványai megszöktették, félúton visszafordult, mert az elvei ezt követelték. Hiába nem volt igaz a vád rá, az elvei hitelességét azzal menthette meg, ha még is elszenvedi a következményeit, hiszen a rossz törvényt is bekell tartani. Szókratész végül maga itta ki a méreggel teli kelyhet. Ezzel arra utalok, hogy a demokraták akkor lennének valójában demokraták, ha elfogadnák azt is, hogy a nép- legalábbis többsége- nem akar demokráciában élni. Mert hát a nép akarata szerintük szent, és ha a nép úgy dönt, hogy nem akarja, hogy az ő akarata legyen szent, akkor- bár paradox mód- a demokratáknak el kell fogadni ezt. Ameddig nem fogadják el és aljasabbnál aljasabb eszközökkel próbálják manipuláni a társadalmat egy azonos vélemény felé, addig nem demokraták. Még csak nem is liberálisok, hanem marxisták.

Amikor pedig a sajtószabadságot siratják a balos-liberális demokraták, akkor nem történik más, minthogy valaki ugyanúgy él vissza a demokrácia álcájával, ahogyan ők. Csupán más ideológia szellemében. Évtizedekig a liberálisnak mondott vélemények mesterségesen, pénzügyi és politikai taktikákkal voltak túlsúlyban a sajtóban. Amint ez az egyensúly nem, hogy átbillen, hanem csak kiegyenlítődik rögtön fasizmust és nácikat kiáltanak. Olyannyira megkergülve, hogy nem veszik észre, hogy ők viselkednek diktátor módjára mikor képtelenek elviselni más véleményeket a magukén kívül. Végül odáig fajulnak, hogy akár sajtóorgánumokat égetnek nyilvánosan, pont, mint a nácik.

Persze nem csak ők, maguk válnak azzá, amit veszélynek kiáltanak. Hanem indirekt mód az állandó károgásukkal idővel elő is idézik azt. Egyszerű példa: Van egy klasszikus rasszista vélemény, miszerint a feketék intellektuálisan más szinten állnak, mint a fehérek. A demokrata nem megy bele ebbe a vitába valamiért, helyette tudomást sem szeretne venni arról, hogy léteznek rasszisták és a vita helyett inkább ellehetetleníteni akarják őket. A vitát pedig kifordítják, és azt állítják, hogy a szélsőjobb szerint a feketék nem is emberek. Ők a demokraták pedig azt mondják, hogy ők is emberek. Felvázolnak egy olyan ellentétes véleménypárt, amiben a többség tagadhatatlanul velük fog egyetérteni. Vagyis ha az ellentétpár az, hogy a feketék emberek-e vagy sem, tagadhatatlan, hogy azzal értenek egyet, hogy emberek ők is. A probléma, hogy a vita és a felvetés nem ez volt. Persze ezzel elfedik az egész valódi vitát a demokraták és maguk mögött tudhatják ezzel a retorikai csellel a társadalom többségét. A legveszedelmesebb gond akkor következik, mikor a demokraták hitele elkezd csökkenni, mint napjainkban is szerte a világban. Mert amint az emberek többé nem hisznek a liberálisoknak és demokratáknak, nem elkezdik az elfedett vitákat feltárni- mint jelen esetben a feketék intellektuális képessége a fehérekhez mérve- hanem azonnal az ellenkezőjére állnak, mint amit a demokraták képviseltek. Csak, hogy annak az ellenkezője, amit ők mondtak ezzel kapcsolatban, az az, hogy a feketék nem is emberek. Így teremtenek meg egy gyűlölettel teli frusztrált tömeget, ami rosszabb és veszélyesebb nézeteket vall, mint amitől eredetileg féltek. Így ha addig nem is voltak nácik, most már lesznek. Az pedig, hogy a fele még csak a nácikról sem igaz, amit állítottak megint mellékes. Ha a liberálisok utálták a nácikat, és a liberálisoknak nincs igazuk- gondolja a tömeg- akkor automatikusan vallani kezdi azokat, amiket nácinak hisz. Hangsúlyozom hisz! Hiszen az csak egy torz liberális rémkép volt. Amit pont ők élesztettek fel mocskos taktikázásukkal és szabadítottak rá a világra. Nem szép jövőkép. Talán kicsit költői túlzásokkal is van tele, de nem alaptalan. És nem kéne, hogy ez legyen a vége.

Horváth Martin

Hegyi István- A hazugság

Mindenki tudja mit jelent igazat mondani és mit értünk hazugság alatt, viszont kevesen gondolkodnak el igazán, filozófiai mélységében.

Ahhoz hogy megértsük a hazugság természetét, az igazságét is meg kell. Honnan tudjuk, hogy valami hazugság? Onnan, hogy ismerjük az igazságot. Honnan tudjuk, hogy valami szép? Úgy, hogy tudjuk, mi a csúnya.

Tehát aki nem ismeri az igazságot, az a hazugságot sem ismeri fel. Így tud a hazugság igazságként
mutatkozni. Számtalanszor megtagadja az igazságot és az ember nem tudja felismerni a rengeteg hamis valóság közül, az igazit. Olyan ez, mint a hollywoodi filmekben, mikor a fő gonosz egy mágikus trükk segítségével megsokszorosítja magát, hogy a főhősünk ne tudja melyik az igazi és találgatva csapdos a kardjával, mire végül hosszasan eltöprengve, megtalálja a valódit.

A hazugság egy tagadás. Mivel valamit tagadnia kell, így igazság nélkül nem létezhet. Ezért is hazugság a hazugság, s nem pedig igazság. Vajon mi lehetett az első hazugság? Mivel a hazugság egy tagadás, akkor igazságnak kellett léteznie először és ebből az igazságból születhetett egy tagadás, amely, azóta is folyamatosan tagadja az igazságot.

Az igazság, hazugság nélkül is létezik. A hazugság, igazság nélkül értelmét veszti. Ha nincs mit tagadni, létezni sem tud, mert igazság sosem lehet. Na de valójában, mi a hazugság és mi az igazság? Az igazság a valóság, mert a valóság igaz. Nem tagad, egyszerűen csak van, tehát létezik. Az igazság a létezés, a létezés pedig örök, mert valami mindig is létezett.

A hazugság a valóság sokszorosított, hamis utánzata. Értéktelen bizsuk. Egy félrevezetés, amely tévútra csalja az embert. A félrevezetett ember hazugságban él, tehát tagadásban. Tagadja az igaz valóságot. Lényegi alapja a megtévesztés. Önmagában senki sem választaná azt, hogy hazugságban éljen, ezért a hazugságnak mindig másnak kell mutatnia magát, mint ami valójában. Álarcot kell viselnie. Olyan, mint egy folytonosan változó alak a sötétben. Nem látod meg teljes valójában, mert meghatározhatatlan forma. Álarcok egész tárháza van a szekrényében és mindig másikat vesz fel. Az igazság viszont maga a tökéletes forma. Láthatod eredeti alakjában és megcsodálhatod.

A hazugság csalfán licitál. Csak úgy nyerhet, ha többet ígér, mint az igazság. Többet, mint amit kínálni tud. Ravasz és hitető. Ezért választják oly sokan a hazugságot. A hazug ember, negatív szellemi energiák kútjából merít. Aki hazudik, a valóságot tagadja. Nem akarja elfogadni az igaz valóságot. A hazugság egy délibáb. Hamis káprázat csupán. Gyönyörű távoli képet mutat, amely homályos, és hiába rohan felé az ember, az mindig ugyanolyan távoli marad.

Az igazság és a hazugság természete mintaként mutatkozik a teremtés nyelvében. A matematikában mindig egy helyes megoldás létezik és végtelen számú helytelen megoldás. A hazugság maró sav. Örökös harc ez, ahol a hazugság, természetéből kifolyólag, folyton marja az igazságot, mint ahogyan a kígyó marja Isten munkáját. Az igazságnak korlátai vannak, határok között mozog. A hazugság viszont korlátlan és határtalan. Az igazság egy meghatározott szakasz. A hazugság a végtelen hosszúság.

Az igazság az élet értelme. A hazugság irigységből és utálatból fakad, igazságnak rút. Az igazság állandó, keskeny út, hazugság folyton változó, széles út. Az igazság objektív létező, a hazugság szubjektív, ezerarcú.

A Bibliában így írnak a hazugságról:

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” – János evangéliuma 8:44

Tartsunk hát ki az igazságban és ne hagyjuk, hogy az ezerarcú hazugság elhitessen és félrevezessen bennünket.

Hegyi István

Horváth Martin- Népszavazásról pár gondolat

Pár szót ejtsünk a népszavazásról és az azt övező aktuálpolitikai, társadalmi cirkuszról.

A kvótaellenes népszavazási kampány a fináléjához ért és ilyen erőszakosan átpolitizált légkör régen volt már Magyarországon. Merengjünk el pró és kontra a helyzeten. Brüsszelben nyilvánvalóan nem álltak el attól a szándéktól, hogy erőszakkal szétoszlassák a jövőben migránsok százezreit, akár millióit, és végső csapást mérjenek ezzel a még tradicionális szellemiség morzsáit tartalmazó Kelet-Európára is. Brüsszel magát a demokrácia védőjének tüneti fel, a diktatórikus Orbán-kormánnyal szemben. Abban az esetben viszont ha a magyar nép dönt amellett, hogy nem kér a tervéből- tehát a démosz, a nép a demokrácia vívmányával élve nyilvánítja ki akaratát- akkor Brüsszel komoly dilemma elé kerül. Vagy enged és eláll a kvóta ötletétől, vagy figyelmen kívül hagyja és kvázi nyíltan vállalja, hogy az EU ugyanolyan diktatórikus, mint az Orbán-rendszer, csak más ideológia szellemében. Egyik sem haszontalan, egyik sem marad számunkra pozitív következmények nélkül. Ilyen értelemben valóban közjogi következménye konkrétan a népszavazásnak nincs, de más tekintetben nagyon is van.

Másik vonulata ennek az egész hajcihőnek, ami körülveszi a népszavazást elég lehangoló. Egyértelmű, hogy a hatalom megpróbálja felhasználni a saját maga érdekében ezt az egészet. Politikai sikert akar kovácsolni, felhatalmazásként kívánja kommunikálni a NEM-ek magas számát a saját hatalmának és módszereinek igazolásához. Nagyjából cinkosává akarja tenni a Fidesz a magyar társadalmat. Ez pedig számára olyannyira fontos, hogy végül nem is veszi észre mennyire kimutatja nagy erőlködésében a valódi, visszataszító oldalát pártunk és kormányunk. Abban a nagy erőlködésben, hogy érvényes népszavazást csikarjon ki, az országot borzasztó visszás, nyomasztó propagandával itatta keresztül kasul. Egyébként az Orbán-kormány emelte fel 50%-osra az érvényességi küszöböt még pár éve, ne hogy le lehessen szavazni a nép által az ő törvényeiket, most pedig ezen saját hibájuk végett kétséges az ő általuk kezdeményezett népszavazás. Tipikus példája, hogy ugye "aki másnak vermet ás...". A propagandája pedig mindent elárul a valódi arcáról a hatalomnak. Leegyszerűsített, gügye, prolikat dühítő színvonalú "Tudta-e?" üzenetek és minél többször, minél több helyen való megjelenítés. Egyértelmű, hogy a hatalom a magyar társadalmat sült idiótának, 12 éves szellemi színvonalon megragadt ostoba tömegnek nézi. Sajnos van benne jelentős igazság ez tény. Azonban ha sokat kommunikál a hatalom és sok helyen így az emberekkel, egy idő után le is süllyed a társadalom szellemi színvonala majd erre a szintre. Ez a hatalomnak lehet hosszú távon jó, de valójában iszonyatosan káros, elkeserítő és veszélyes kifejlet. Ugyanakkor ne csodálkozzon a kormány ha érvénytelen lesz a népszavazása, mert az emberek többsége bizony ennyire még nem ostoba, mint szeretné. Pontosan érzik sokan mennyire álságos, gusztustalan, őket hülyére vevő az egész szánalmas kampánystílusuk. Evégett ha megcsömörlenek, és nem mennek el elegen szavazni teljesen érthető, és a következménye a kormány lelkén fog száradni. Ismét egy remek és nagyon fontos összenemzeti lehetőséget bagatellizál el kétszínű, álságos módon a saját hatalom centrikusságának okán.

Ugyanakkor óva intek mindenkit, hogy ha át is lát a szitán, akkor a liberálisok és baloldaliak véleménye legyen az övé is. Egyértelműen a nemzetközi nemzetellenes erők elakarják lehetetleníteni a népszavazást. Mert pontosan tudják, hogy komoly következményekkel járhat számukra negatív formában. Ezért ha bár nekem is a könyökömön jön ki az undorító Orbáni propaganda, igencsak nagy bajnak gondolnám, ha a balliberálisokkal, és Gyurcsánnyal lennék egy véleményen és nem akarnék elmenni szavazni. A másik pikantéria a Kétfarkú Kutyapárt nevű eredetileg viccpárt, mára inkább tragikomédiát megtestesítő bagázs. Egyértelműen az apolitikusság álarca mögé bújva buzdítanak, valójában a nemzetünk ellen. Egy történelmi, nemzeti lehetőséget igyekeznek kisiklatni. Ha tudatosan, akkor arra nincs elég alantas jelző amivel illetni lehet őket, ha pedig ezt az egészet ennyire nem látják át, az mélységesen szomorú. Az esetben ők azok a 12 éves szellemi színvonalon megragadt társadalmi réteg, akikhez előbb jutott el a liberális alantas propaganda, mint a mű-nacionalista kormánypárti alantas propaganda. Az meg még szégyenteljesebb, hogy a híveik sok-sok milliót utaltak a kétfarkú veszett kutyáknak, hogy ezt az izzadtságszagú, humort nyomokban tartalmazó, önnön elveiket szembe köpő kampányt lefolytassák. Az egészben az szánalmas, hogy a híveik pontosan azok az emberek, akik a legprolibb módon hőzöngenek, hogy mekkora korrupció, meg pénzpazarlás megy az országba és hasznos dolgokra kéne fordítani. Nos, ők megmutatták és mondjuk egy sanyarúbb sorsú vidéki kórház felszerelése helyett, pár plakátra és matricára dobtak össze.

Azt hiszem a népszavazás kapcsán mindenki meghasonlott kicsit önmagával. Aki nemmel szavaz, óhatatlanul az Orbán-kormány cinkosának érezheti magát. Illetve egy térfélen lesz még a szélsőjobb valamennyi árnyalatú társaságával, meg a kommunista Munkáspárttal és a zsidó szervezetekkel is. Aki nem szavaz az a balliberális sírásónkkal, nemzetközi kozmopolita, nemzetek eltörlésén mesterkedőkkel kerül egy platformra. A kormány egy nemzeti ügyet saját hatalmának megerősítésére használ pofátlanul, miközben a saját maga által lefektetett, szándékosan lehetetlen érvényességi küszöböt próbálja átugrani. Mindezt úgy, hogy a propagandája annyira ocsmány erőlködésbe csap át, hogy ez riasztja el emberek tömegeit majd. Eközben magukat apolitikus viccpártnak aposztrofálók lettek a politika legnagyobb alakítói, és szimpatizánsaik, akik az oktatás és egészségügybe fektetett milliókat hiányolják, össze is dobtak párat, hogy sok papír fecnire költsék. Ember legyen a talpán, aki nem kerül ellentmondásba magával ezzel az egésszel kapcsolatban. Úgy érzem, ez egyedül Fodor Gábornak és a Magyar Liberális Pártnak sikerült. Ők az Igen szavazatra buzdítanak. Nem kertel, nem ködösít, vállalja, hogy egy nemzetellenes, aki két lábbal tiporja a normális értékeket. Tömören az egész ügyben a nyílt hazaárulók a legderekasabb emberek...na azt hiszem ez megint ellentmondás.

Én pedig úgy érzem, erre az egész cirkuszra is szeretnék voksolni, egy jó nagy nemmel.

Horváth Martin

S.D.-Keresztény kritika a Tradícionalista iskola felé

Most hogy blogunk kisebb hírnevet szerzett magának a tradicionalista körökben, köszönhetően az általam írt cikkek kapcsolata miatt az iskola szellemiségével és tanaival, ideje foglalkoznunk az irányzat pozitív vonulataival, ugyanakkor temérdek modernségével és hibájával egyaránt, szigorúan keresztény szemszögből.

Úgy tartom jelenleg Magyarországon mindent megvizsgálva a legintellektuálisabb, és helyes szellemiségű működő spirituális iskola a Metafizikai Tradíció képviselői, főképp kiemelvén Baranyi Tibor Imre, Buji Ferenc, és a hihetetlen lexikális tudással rendelkező László Andrást. Általuk az irányzat hihetetlen mennyiségű szellemi tudást őrzött meg, és ad tovább, de ami főképp kiemelendő, egy olyan modernség ellenes szellemiség kialakítói, ami megalapozott, és ritka a mai szellemi posványságban. Olyan erő hordozói, ami hosszú haláltusa után, végleg kihunyt a Katolikus egyházból a II. Vatikáni zsinat után, a többi protestáns egyházból pedig talán még előbb. A kereszténység lealacsonyodott a profánság szintjére, hogy megtartsa követőit, és fennmaradhasson, importálta a neo-protestánst egyházak ellen-Krisztusi, a néger fetisizmusokból közvetlenül levezethető szellemiségét. A kereszténység teológiájában, Isten definícióiban, és elkötelezettségében is a profanitás martalékává vált. A tiszteletteljes alázat, és szentség tiszteletet egyfajta demokratikus, életboldogság vette át. Ennek a szellemiségnek kivételes, és erőteljes elutasítója, és kritizálója a tradicionalista mozgalom, úgy hogy több szálon ő is ehhez a betegséghez kapcsolódik.

Politikai tanításaik sok tekintetben hasznosak, többnyire kiváló szolgálatot tesznek több történelmi esemény baloldaliságának rávilágításában, a háttérerők célzataiban, eszközeiben. Ám sok tekintetben vakok is a régi rend több tökéletlenségére, és egyes fontos változások forradalmi szükségességére a jobboldaliság érvényesítése érdekében, amit ők csak „baloldali elhajlásnak” hívnak. Amíg ők a régi rend restaurációjáért dolgoznak, addig mi, felismerve a régi rend hibáit, ami miatt a forradalom erői sikeresen legyűrték, nem e rend helyreállításában, hanem egy teljesen új, forradalmi, ugyanakkor a tradicionális szellemiség, de főképpen a kereszténység talajában gyökerező politikai ideát képviselünk.

És elérkeztünk ahhoz a bizonyos kritikus ponthoz, ahol a tradícionalizmus minden pozitív szellemisége ellenére szorosan a modernség áldozatává válik, az pedig nem más, mint a pogányság újjáéledése, a kereszténység lealacsonyítása és megtagadása, és a New Age vonulatához köthető vallás feletti gondolkozás. Itt bizonyosodik be, hogy az iskola már gyökereitől kezdve szenved a felvilágosodás után kialakult nyugati szellemtelenség mellékhatásaiként kialakult keletre fordulástól, és a „nagypolgári okkultizmustól”. A felvilágosodás utáni ember, a gyarmatosítás során kibővült vallási spektrumtól megbódulva, az addigi középkori európai gondolkozástól teljesen idegen hinduizmushoz rohant kielégíteni spirituális igényeit.

A kereszténység nem egy vallási megközelítés a sok közül, ami ráadásul „tradíció szegény”, hanem maga a valódi kinyilatkoztatás. Ettől való irtózat, ennek elutasítása, alternatív értelmezése minden tekintetben: modern eretnekség.

A kereszténység láthatóan elválik minden vallástól. Sok közös igazságon osztoznak, de van egy korona, mely csak Krisztust ékesíti, az pedig az alázat. A pogány vallásoknak, így a Metafizikai Tradícionalizmusnak is az értékszemlélete többnyire a hatalom, uralom, fensőbbség, és erő. Ezzel szemben Krisztus útja egyedülállóan az alázat, szerénység, szeretet, békesség. A modern ember nem hisz ezekben az értékekben, mert ezen értékek nem evilágból következnek, sőt, test és hús ellen valóak. Ebből következik, hogy a természethez ragadt ember csak elutasítással tudja fogadni ezt a mentalitást. Ez a természethez ragadt ember pedig szükségszerűen modern. A tradícionalizmus szemléletével élve a kereszténység, hinduizmus, buddhizmus nem egy közös, eredeti, úgynevezett primordiális tradíció maradványai religiózus mázba bújtatva, hanem ez az őshagyomány tulajdonképpen maga a kereszténység, a tradíciók csúcsa, ahogy Hamvas azt megpróbálta tisztázni saját belső harcában a kereszténység és tradícionalizmus között. (Most nem belemenvén az ő gnocisztikus elhajlásaiba.) Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy minden hasonlóság ellenére, Krisztus vallása az egyetlen, melyben Isten nem csak „alászáll”, hanem paradox módon önmaga nagyságát alázza meg, egészen a halál legmélyéig. Ennél kirívóan az emberi természettel ellentétes cselekedet egy pogány vallásban sem fordul elő, ebből kristálytisztán látható az ige világtól való teljes idegensége. Habár sok vallás jövendölte meg Krisztust, vagy élt alakjával, egyik sem tett ilyen markánsan paradox messiást magáévá. Mithrász az erő, hatalom, gőg, Krisztus az alázat, önfeláldozás, és végtelen szeretet.

A végső probléma pedig az önmegváltás bálványa. A probléma nem magában a szolipszizmusban keresendő, ami a tradicionalista iskola fundamentuma, hiszen teológiailag helyálló, sőt, több is annál, az egyetlen helytálló lételmélet, ami mellőz mindenfajta materialista elhajlást, ha Istenről van szó. De az hogy Isten és az én szellemem voltaképpen egy, nem szükségszerűen vonja maga után, hogy a megváltást, és az Istennel való egyesülést nekem kell kierőszakolnom különböző mágikus tévtanok segítségével. Paradoxonnak tartom, hogy miközben a tradicionalista mozgalom erősen monarchista, és a király tiszteletére, és szolgálatára hív fel, addig mennyire baloldaliak abban a tekintetben, hogy Isten helyett saját maguk kezébe vennék a megváltás jogát. Az alázat hiányzik, a gőg az, ami a legsúlyosabb hiba, főleg a László András és Julius Evola féle irányzatban, de a mozgalom alapja is ez az okkult szemlélet. (René Guénon szabadkőművesként kezdte a „megvalósítást”.)

Látható tehát hogy a tradicionalista irányzat több pozitív szolgálata ellenére, mégis csak egyike a számtalan eretnek irányzat egyikének, ami a modern újpogányságon belül egy intellektuálisabb irányzatot képvisel, de még mindenképpen az ő általuk annyira lenézett New Age vonalába esnek, minden pozitív szellemiség, és hiánypótló lételmélet ellenére.

Végül pedig döntenie kell az iskola minden követőjének, hogy az erő, uralom, gőg hamis útját követi a mágia tévelygésébe, vagy pedig Krisztus keresztjét felvéve, az alázat, béke, megtagadás, és megüresedés útjára lépve Istennek ajánlja magát, hogy kegyelemből elnyerje önvalóságának egészét.

„Az elsőkből lesznek az utolsók, az utolsókból pedig az elsők.”

S.D.

Horváth Martin- Vigyázz chemtrail!

Sokáig érett bennem a téma, és sok vitát kellett végighallgatnom, avagy magamnak is részesének lennie ezekben az összeesküvés-elméletek legjavát illetően. Azok közül is a konteók(konspirációs-teória) legjét illetően, napjaink legdivatosabb konteóját a chemtrail-összeesküvést illetően.

A chemtrail teóriáról talán már mindenki hallott, aki használ internetet, de már volt hír tv-ben, rádióban, maga Sebestyén Balázs is emlegette már, mint elképzelhető dolgot. De lássuk mi az a chemtrail. A chemtrail elmélet arra épül, hogy egyes repülőgépek kondenzcsíkja nem is kondenzcsík, hanem szándékosan permetezett, légkörbe engedett vegyi anyag. Ezt onnan lehet felismerni, hogy a „rendes” kondenzcsíkkal ellentétben nem tűnik el hamar, hanem sokáig megmarad és szétterül az égbolton. Logikai következtetés a konteósoktól, hogy a háttérhatalom így mérgez minket, vagy módosítja az időjárást, vagy mindkettő egyszerre.

Ez az egész napjainkra olyannyira elterjedt, és ezzel együtt engem meg olyannyira nem érdekelt, hogy már zavarni kezdett és utána kellett járnom pro és kontra. Így megpróbáltam a lehető legobjektívebben hozzá állni a témához. A chemtrail elmélet, bár a ’90-es évek végének szülötte, első feljegyzések már az ’50-es évek elejéről származnak, mikor is az emberek először szembesültek a kondenzcsíkkal tömeges mértékben. Valljuk be, őket jobban megértjük, hisz ez újdonság volt. Annál érdekesebb, hogy a ’90-es évek végén miért kapott ennyire szárnyra, és tartja makacsul magát azóta, sőt örvend egyre nagyobb népszerűségnek. A chemtrail hívők jelentős része ezt arra vezeti vissza, hogy előtte nem voltak ilyen hosszan megmaradó, elterülő, sok kondenzcsíkok. Ergo az ezredforduló előtt kezdtek vegyi anyagokat permetezni utasszállítógépekről. Rendben legyen.

A hivatalos és tudományos magyarázat, hogy egy kondenzcsík azért marad néha sokáig , néha pedig nem mert ez összefüggésben van a légnyomással, a hőmérséklettel stb. Mindenki utána tud nézni a racionális levezetésnek. Teljesen korrekt. Na de miért nem volt régen ilyen, teszi fel a kérdést a chemtrail hívő. Nos, a válasz pedig úgy hangzik, hogy nem létezett ennyi repülőjárat és bár keletkeztek ilyenek, olyan csekély sűrűséggel közlekedtek, hogy ez nem volt ennyire feltűnő, mint napjainkban. Azóta pedig még az üzemanyagok összetétele is változott(nem, hivatalosan nem azért, hogy megmérgezzenek, hanem hatékonyság szempontjából), ami teljesen más kicsapódást jelent adott hőmérsékleten és légnyomás közepette a légkörben. Szerintem ezek korrekt magyarázatok, és nem mintha az USA állami szerveinek nagy híve lennék, de eltudom fogadni az érem egyik oldalának, egy teljesen racionális és logikus magyarázatnak. Természetesen a chemtrail hívőket ez nem rázza meg és ők rendíthetetlenek maradnak. Ők tudják, hogy ez hazugság. Mert a hatalom hazudik. Nagyjából a logika ennyi. Részben igaz is, de az érveket nehezen cáfolják. De igyekeznek.

Ott van például, hogy az USA magas beosztású emberei közül többen is felvetették, a levegőben való különböző anyagok permetezését a magas légkörben, hogy a globális felmelegedést lassítsák ezzel. A konteó királyok rögtön ugrottak is ezekre a hírekre és a chemtrail bizonyítékaként emlegették. Persze a globális felmelegedés gátolása csak fedő sztori, valójában mérgezni akarnak minket. A globális felmelegedés maga is csak egy hazugság egy másik népszerű teória szerint, de ezt talán máskor. Egyébként az időjárás módosítása hasonló módszerekkel nem titkolt, megtörtént dolog volt, már a vietnámi háború idején is. A repülőből kiáramló kondenzcsík pedig önmagában is (chemtrail nélkül) igen kártékony dolog, és ha nem is cél, de biztosan módosít a légkör minőségén, összetételén stb. A konteósok másik érvei a „szemtanúk”. Rengeteg cikk, videó kering a neten minden nyelven, amin állítólagos szakértők, pilóták számolnak be róla, hogy a chemtrail valóságos. Nekem az egyetlen problémám ezekkel, hogy „ismeretlen légitársaság egyik pilótája” a megnevezés adott esetben. Hiteles… A másik variáció az, hogy van név, vagy a videóban látható is az ember, sőt a rangja is be van mutatva, ki tudja milyen meteorológus, biológus stb. Csakhogy nekem az ég világon semmi nem tudja bizonyítani, hogy a videón/cikkben szereplő ember tényleg az. A Google találatok, amiket a nevére beütöttem, mind ugyanarra a hivatkozás nélküli videóra/cikkre mutattak, vagy oldalakra ahol idézték az adott cikket/videót, vagy megosztották. Így akár én is oda állhatnék, mint John Adams meteorológus, ugyan annyit érne. A chemtrail bizonyítékok pedig egytől egyig ilyenek.

Rájöttem, hogy a konteósok iszonyatosan szkeptikusak minden hivatalos dologgal. Ezzel nincs is semmi baj, sőt jó. De azzal, ami a hatalom ellen van érv, elmélet, ami a hatalmat gyilkosnak és gonosznak állítja be, ami ugye az ő világképüket erősítené(meg az enyémet is mert alapvetően így gondolom) azzal egyáltalán nem szkeptikusak. Sőt feltétlen elfogadják. El akarják(!) fogadni. Tudjuk józan paraszti ésszel is, hogy a világot egy aljas háttéralkuk szövik át, amiből nekünk semmi jó nem lesz. De ettől még nem lesz igaz minden elmélet, ami ugyanezt az alaptézist állítja. Nem lehet egyszerre igaz, hogy a Hold üreges és űrlények bázisa van benn( David Icke teória) és az, hogy a Föld lapos és valójában csak el akarják velünk hitetni, hogy nem, a Hold pedig amúgy egy korong( Lapos Föld társaság teória). Mindkettő azt veszi alapul, hogy a háttérhatalom átver minket és elakar hitetni olyan dolgokat, amik nem igazak. De a kettő nem lehet egyszerre igaz, hiába lehet közel igaz az alapgondolata egy háttérhatalom természetéről. Sőt ilyen elméleteket szerintem ez a háttérhatalom szándékosan kapna fel és népszerűsítene, mint a David Icke gyíkemberei, üreges Holdjai és a chemtrail is, hogy őrülteknek tüntesse fel azokat, akik összeesküvést sejtenek. Mert tényleg őrültek is akik ezekről vitatkoznak állandóan és mindet el is akarják hinni. Valójában végső soron, minden hit kérdése. Nem számítanak érvek pro és kontra, ha valaki azt akarja hinni, hogy mérgeznek minket a repülőkkel akkor azt fogja hinni, ezen a Jóisten se változtat. Mert valójában a világon minden azon múlik, miben hiszünk. Saját magunk arról sem tudunk meggyőződni, hogy létezik a galaxis, vagy más bolygók, ezeket is csak elhisszük hivatalos szerveknek. Valójában csak abban lehetünk biztosak, hogy mi, az ego, az "én" létezik. Minden más a világban lehet akár illúzió is, semmi sem bizonyítható és cáfolható, minden hit kérdése. Ezért tényként állítani egyik vagy másik oldalról bármit, ostobaság. Az konteósok pedig ezektől a magabiztos kijelentésektől tűnnek totálisan idiótának, és az állításaik éjsötét nagy baromságnak, még ha volt is benn esetleg egy cseppnyi igazság is. 

Gondolkodjunk el azon, hogy amíg azon vitatkozunk, hogy kondenzcsík van-e az égen vagy chemtrail, vagy, hogy üreges-e a Hold vagy nem, addig mi változik az életünkben és körülöttünk. A világ kis szeglete, ami ránk van bízva, mint a családunk a barátaink, ismerőseink, nem fejlődnek, nem segítünk rajtuk, se magunkon. Elveszünk eszeveszett és értelmetlen, céltalan teóriákban és vitákban amiknek semmi, de semmi haszna. Ha van chemtrail és mérgeznek minket így, akkor mi van? Mit tegyek? Ássam el magam a föld alá, ne engedjek levegőt venni kint a szabadban a gyerekemnek, és haljon meg, mint a fényevők meg az oltásellenesek gyerekei? Ha igaz minden elmélet is amit valaha leírtak a neten, akkor sem változik semmi. De tenni sem lehet ellene. Ha a világon megtudja az összes ember, hogy a repülőből méreg jön( ami eleve méreg, mert üzemanyag égési termék) mit tegyenek? Mit tudnak tenni? Mit várunk ettől?

Lehet ezekről vitatkozni, lehet elveszni a teóriákban, beleőrülni ha nem voltunk ugye eleve őrültek, hogy ebbe ástuk bele magunkat, lehet a társadalom szemében sült-bolondnak lenni és indirekt módon asszisztálni bármilyen nemű összeesküvés-elmélet lejáratásához. Jól jöttök a hatalomnak konteósok, tipikus hasznos idióták vagytok nekik, pont azok szekerét sikerül tolnotok, akik ellen vagytok elvileg. Veszélyesebbek vagytok, mint egy napi chemtrail anyag az égből. Én nyitott vagyok egyébként. Azt mondom, bármi megtörténhet. Bármi! Akár chemtrail valóság lehet, akár kiderülhet, hogy az eddigi életünk egy illúzió volt és a világ egy mátrix. A bármiben benne van ez is. Ezért nem is érdemes tényként kezelni az ilyen lehetőségeket. Ezért nem kezelem így a chemtrailt meg a többit sem. Néha ne frusztráltan, rettegve figyeljük az eget és görcsös lélekkel keressünk minden mögött manipulációt és hatalmi szándékot. Ez az őrület. Néha figyeljünk befelé, a szívünkbe és változtassunk magunkon és aztán a körülöttünk élők életén. Tettekkel, szavakkal, gyakorlatban. Ha úgy véljük hogy a háttérhatalom ellenünk van, mérgez, manipulál, ahol tud stb. ne érdekeljen milyen módon teszi ezt részletekbe menően, mert a szegények, az árvák, a hitehagyottak, háború elől szenvedőket, gyermekeiket sirató anyák könnyeit nem fogja letörölni ennek a tudata. A chemtrail és társai nem gyógyítják a beteg emberiség lelkét. Csak a tettek, és az igazi szellem, ami munkálhat bennünk. Ne üljünk fel a konteó királyok tévútjainak.

Horváth Martin

Szabó Kornél- A szerelem mint áldozat

A szerelem élővé teszi a hitet. A józan hit pedig tudatossá a szerelmet.

A szerelem a legegyszerűbben megtapasztalható misztikum egy ember életében. A szinte megfoghatatlan érzést legtöbben költői formában próbálják kifejezni, szemléletes képekben, még a leganyagiasabb emberekből is előhozza a metaforákat a lélek egyszerű szavakkal ki nem fejezhető mélységeit. A szerelem nem tehetséget jelent, vagy valamilyen képességet, hanem egy velünk létező alapvető vágyat, a törekvést a tökéletesség felé. Természetesen le lehet írni biológiailag a folyamatot, ahogy filozófiailag is vagy a pszichológia nyelvén, de a legjobb úgy ahogy az van. Empirikus, tapasztalati úton.

Jöhetnek a közhelyek. Mit érez aki szerelmes? Hogy bármit megtenne a másikért, hogy nincsen olyan el ne fogadna, vagy meg ne bocsájtana. Hogy a világának közepe, életének lényege, feladatainak és céljainak központja. Abszolút, megingathatatlanul reményteljes, és bizalmatlanságot nélkülöző. Annak ellenére, hogy valakitől függ mégis a teljes szabadságot éli át. Nincs olyan idő amit ne akarna tölteni a kiválasztottal, nem létezik olyan akadály amit ne akarna leküzdeni érte, s ha meggátolják végtelenül csalódott és demotiválódik. A saját létezése függvényévé válik a másikénak. Legalábbis az első szerelmek még ilyenek. Láthatjuk mennyi végletes idea szorult ebbe a pár sorba. Az eredeti szerelem nem más mint önmagunk tökéletes áldozata a másiknak. Kétség és szemöldökráncolás nélküli bizalom. Azzal a vággyal születik az ember, hogy ezt beteljesítse. A gyermekek szüleiknek és az őket körbevevő élő környezet számára akarnak tetszeni. Produkálják (Bemutatják) magukat. Lényegi momentum minden egyes alkalom amikor visszaigazolást kapnak erre.

Hajlamosak vagyunk félreértelmezni az áldozatot, mint szót. Alapjában véve a jelentése, hogy valamit átadunk valami másért cserébe. A szerelem keretében ez azt jelenti, hogy feladjuk, feláldozzuk a saját érdekeinket a másik félért. Tökéletessé akarunk válni számára, hogy örömét lelje bennünk. 

Ismerős lehet az önpusztító szerelem, vagy a zsarnoki, irigy szerelem. Akkor jön össze ezek valamelyike amikor a szerelem legalább az egyik fél részéről érdek-orientált, tehát nem is tiszta szerelem. Ez a  fajta hozzáállás lehet tudatos vagy egyszerűen háttérben lévő előre kódolt séma, mindenesetre megragadja a tiszta koncepciót és kihasználja annak minden előnyét. Önpusztítóvá akkor válik a szerelmes fél amikor nem szembesül azzal, hogy a másik érdekei azt kívánják meg, hogy ő kevesebbé váljon.

A zsarnoki szerelem pedig amikor kisajátítja a másik felet. Habár megtesz érte mindent, de csak ő tehet meg érte mindent, és csak neki lehet tulajdonítani minden jót. Kisajátít valamit amit tőle függetlenül, önállóan is(!) létezik. Fent említettem, hogy saját létezése is függvényévé válik a másikénak. Elfeledkezni egy emberi kapcsolatban arról, hogy külön-külön is létezünk hatalmas bizalom és nehezen megtartható. Éppen ezért amikor látjuk azt hogy a 10 éveshez még inkább közeli korosztály komoly szerelmi ügyeket intéz, nem véletlenül szökik az egekbe a szemöldökünk. Megható tud lenni egy-egy ilyen szerelem, mert valóban tiszta lehet, de nem ez a jellemző. Annyi hatásnak vannak kitéve amiktől változnak, hogy borzasztó alacsonyra esik a valószínűsége annak hogy megmarad. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szabad engedni, de azt, hogy fokozott figyelemre  és szükség esetén beavatkozásra erőt kell fordítani szülői/felnőtt részről.

Érdemes átgondolni, hogy miért is kell a szerelem. Miért indokolt, hogy legyen? Az emberi faj alighanem fennmaradt volna enélkül is. Hiszen ez nem pusztán testi vágy. Pusztán egy kezdeti szakaszért volna, ami meghatározza egy pár együttélését? Valami amit ennyire nem értünk meg, hanem csak érzünk, az nem lehet ennyire egyszerű. Ez ledegradálja a lényeget. Megmagyarázhatunk egy patella-reflexet, a pupilla szűkülését/tágulását, fény hatására, az izzadást, még a sírást is. De ezek mind részletek, apró dolgok. Viszont a szerelem olyan ami teljes embert kíván. Teljes áldozatot. Minden részt megmozgat és irányít, harmonikusan és lendülettel. Miután átéljük, csalódunk vagy sem, a szerelem józanodik és visszaesik emberi, tökéletlen formájába. Lesz belőle egy felnőtt jól átgondolt, határokat húzott érzelmi háló.

Csodálatos, hogy mindenki számára elérhető és ugyanolyan erősségűre duzzadó erővé válhat mindenkiben. Tapasztalati síkon összekapcsol minket. De, hogy miért is van? Erősen hiszem, hogy van Valaki aki tökéletesen kiérdemli és elfogadja a tökéletes áldozatot. Hogy mindennek a megtapasztalása feladat, egy prológus az érdemi részhez. Végül ezért érzi mindenki, hogy amikor szerelmes, akkor van értelme az életének. Mert áldozatként szerepelhet, adhatja magát oda. Van úgy, hogy nem fáradsz el benne. És, hogy miért is lenne hitele a hitnek? Egész egyszerűen, mert a hitetlenségnek nincsen ereje. Ha nincs hit, akkor kétség van, állandó spekuláció, erőlködés. Ha nincs hit, akkor reménytelenség van, álságosodás, kiüresedés és érzéketlenség. Ha nincs hit akkor elmúlás van és végzet.

Ha nincs hit akkor élet van és halál. Ha van hit akkor halál van és élet.

Erős lehet a test amely megragadja a valóságot,

Vagy a lélek amely érezteti a világosságot,

de mily erő az, amely megváltoztatja a halandóságot?

Szabó Kornél