Szabó Kornél- Mindendenki mindenkiért

„Az emberi lények csak úgy élhetnek értékes és harmonikus életet, ha képesek - az emberi természet korlátain belül - megszabadulni attól, hogy folyton az anyagi természetű vágyaik kielégítésére törekedjenek. Az igazi cél a társadalom szellemi értékeinek gyarapítása.”
Albert Einstein

A nyúl elfut, a vaddisznó támad, a kaméleon megtéveszt, a vakond elbújik és így tovább. Életünk és az életek védelméért mindent feláldozunk. Adott közösségben csak akkor beszélhetünk igazi önvédelemről, ha a magunké elé helyezzük mások védelmét. Igazán sikeres együttélés csak akkor valósulhat meg, ha visszatérünk eleink felfogásához és ismét felfedezzük mindannyian, hogy egyek vagyunk szellemileg és saját életünket is úgy tudjuk védeni, ha másokat is óvunk.

 Az ember egyedüli valós ellensége önmaga, a lélek EGO-ja mely éket ver szellemünk és tudatunk közé. Az önvédelem tehát ebből a szemszögből nem más, mint egy gyógyulási folyamat, mellyel visszatérünk egészséges korlátaink közé, s nem kívánunk mindannyian felsőbbrendűek lenni a többieknél.

Puszta anyagi szemlélettel az önvédelem jelenti a megelőzést és megtartást, a kezelést és helyreállítást.
Mikor kiborulunk a közösség kötőerejéből, azt jelenti, hogy elbuktunk a megelőzéssel, mely szellemileg nem más, mint egy helyes irányú felvilágosítás, visszaterelés, fizikailag pedig a helyiek által kialakított spontán rend mely alatt az egyénekre vonatkozó általános erkölcs és tisztesség értendő.

A legcélszerűbb megelőzési forma, ha egyszerre kezdődik el mindenhol a gondolkodás helyes mederbe térítése, így kizárva a későbbi nagyobb elnyomni próbáló megmozdulásokat.
A megtartás egész egyszerűen a következő generációk tradicionális szellemiségben való felnövekedését jelenti.

Szükséges, hogy mind testileg és szellemileg fejlesszük magunkat a cél védelméért.
Egyedül megdönthetetlen akarattal, megtörhetetlen testtel és egy közös céllal kezdhetünk bele a társadalom regenerációjába.
Az a nyomasztó valóság, hogy a legkevésbé sem haladunk arra amerre a logikánk vagy valódi érzelmeink vezérelnének. Egyszerűen a vesztünkbe rohanunk – a hangzatos közhellyel élve. A társadalmunk porig ég a szemünk láttára, ha nem kezdünk el egyénenként megváltozni és helyes mentalitással tekinteni az elkövetkezendőkre. Az aktuális történések remek alkalmat kínálnak rá, hogy mindenki megmutassa, legalább önmaga számára, a legjobb emberségét. Önmagunk számára kell a legjobbá válnunk és ezzel párhuzamosan érezhetővé válik a kollektív erkölcsi fejlődés is. Merjünk változtatni önmagunkon. Ha reális akarnék, lenni azt mondanám, hogy erre nincsen esély. De már rég nem állunk a realitások talaján. Azok az események, amelyek sodrában idejutott szellemiségünk, nagyon távol vannak a két lábbal a talajon álló természetes egyének gondolatvilágától. Aki itt pusztán a józan eszével próbálja átlátni a helyzetet csupán egy nagy kerítést fog találni szögesdróttal a tetején. Tudatosítanunk kell magunkban az érzéseinket és ítélkeznünk magunk felett, hogy helyes döntéseket hozhassunk.
Ha pedig mások sorsáról kell döntenünk, hagyatkozzunk imáinkra. Nem más emberek szavait kell gondolkodás nélkül elfogadnunk, hanem Őt, aki szól hozzád ha meghallgatod.
Ahhoz, hogy visszatérjünk a saját természetes életfolyamunkhoz, a folyónak ki kell öntenie, partra kell dobnia terhét, majd el kell apadnia és ismét elindulnia, hogy új élet fakadhasson benne.

„Mélységesen hiszek abban, hogy a szellem bölcsebb az értelemnél. A tudatunk tévedhet. De ami összeköti éltünket a Nagy Egésszel, az tévedhetetlen.”

                                              

                                                                                                                                         Szabó Kornél

Az igazi férfi

Hová lettek az igazi férfiak? Tehetik fel a kérdést páran joggal, ha végig szemlézünk hitvány korunk utcáin ez ügyben. A modern kor férfiideálja messzemenőkig nem egyezik a valódi, teremtett organikus férfival. Az abszolút férfiasság képviselete szunnyad valahol és tekintetünk nem leli manapság. A válások növekvő száma, családon belüli testi, lelki erőszakok, széthulló, rosszul működő kapcsolatok és párkeresési problémák sora jellemzi korunkat. Mindezek rákfenéje pedig nem más, mint a férfi önidentitásának válsága.

„Teremtette tehát az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”(Ter. 1:27)

Isten az embert mikor a saját képmására teremtette( természetesen szellemi-lelki tekintetben) akkor nem a férfira érti külön, de semmiképp a nőre, hanem a férfira és a nőre egyaránt. A két nem egyesülvén adja vissza Isten szellemének képét, mint ahogy egy kettétört tükör megragasztva képes egységes tükörképet visszaadni. Mégis a férfi identitás előbb volt és belőle jött lére a női. 

„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.”(1.Kor. 11:3) Mondja ezt Pál bölcsen. Ezt azonban egyáltalán nem valamiféle hímsoviniszta alapokon állítja, hanem egy hatalmas felelősségre hívja fel a figyelmet. A női identitás a férfi identitás része, ezen két identitás mely a szellemi embert adja, része a Fiúnak, vagyis Krisztusnak. Krisztust pedig magába foglalja az Atya. Akár csak egymást fedő halmazok. Mert mást is mond Pál: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, amiképpen illik az Úrban.”(Kol. 3:18) Az „amiképpen illik az Úrban” egy nagyon beszédes és fontos kijelentés. Nem mindenféle férfinak kell a nőnek tiszteletet mutatnia, engedelmeskednie, hanem aki az Úr szerint él, az Úr akarata szerint férfi. Márpedig manapság ilyen férfiból sajnos kevés van. Így asszonyok ha keseregtek a nagy Ő és a tökéletes férfi iránt merengve, s közben bosszankodtok és elkeseredtek, hogy nem találjátok az nem véletlen. Érdekes, hogy már a pogány mitológiákban is a férfi erőt a Naphoz, míg a női erőt a Holdhoz hasonlították. Szoláris és Lunáris energiára. A Nap sugározza önmagából a fényt, ahogy Isten fényességét és melegségét kell sugároznia egy valódi férfinak. A Nap fénye pedig a Holdon tükröződik vissza, azt világítja meg éjszaka az égen, amiképp a férfi spirituális kisugárzása tükröződik vissza a nőn. Ezen feladatából a férfiak többsége pedig elégtelenre vizsgázott jelen korunkban. A valódi férfi minden esetben felfelé tekint, az ég felé(spirituális értelemben). Elsődlegesen tartja a kapcsolatot és közvetít Isten és e világ között. A férfi minden esetben harcol és küzd, elsősorban maga ellen, Isten értékeiért. A férfi Isten magasságos, tündöklő értékeinek megértője, tudója és képviselője, védelmezője. Ezért vívja harcát szüntelen, ez teszi a férfit férfivá. A valamiért való küzdelem, ami elsősorban Istent jelenti.  Ezen belül a férfinak két külön választható típusa létezik: a „pap” és a „katona”. A „pap” beállítottságú férfi elsősorban magába mélyed, harcát belül vívja. Ő a bölcs, aki Istent keresi szüntelen és bölcsességeknek nagy tudója. A „katona” alkat, aki pedig harcát kifelé vívja, képviselt értékeit a külvilág felé akarja érvényre juttatni. Egyik sem kevésbé férfi a másiknál. Az aszkéta, magába forduló bölcs, a filozófus éppúgy a legmagasabb szintű férfiasságot testesíti meg, ahogyan azt a kemény harcos is teszi. A harcos nem létezhet egy bölcs pap nélkül, aki megmutatja neki mi az érték, mi a helyes, amiért érdemes küzdeni és védelmezni. A pap léte pedig értelmetlen, ha tudását nem tudja átadni másoknak. A férfiasság hatalom és dominancia a legnemesebb értelemben tehát. A spiritualitástól, Istentől elszakított férfi azonban ezt a benne tomboló dominanciát és hatalmi igényt másképp próbálja kamatoztatni és megélni. Sötét és végzetes zsákutcákba torkollik ezen próbálkozása. A materialista világban a pénz hajszolása, mely hatalmat és dicsőséget sejtet, erőszakos cselekedetek, a szexus legmélyebb szintjeibe való élvhajhászat. Napjaink férfija elszakítva Istentől nem találja küzdelme és harca célját. Ezért a törtető kapitalista, aki anyagi keretek között gondolkodva mást nem lát, mint, hogy célja a minél jobb anyagi lét elérése legyen. Tegye ezt mindenen és mindenkin való átgázolással. Erejét és dominanciáját pedig a sportban éli ki jobb esetben, rosszabb esetben kocsmai kötözködések, verekedések, foci drukkerkedős  erőszakba torkolló formájában testesül ki ösztönös agressziójuk. Minél több szexuális partner szerzése, ad dicsőséget és tekintélyt a lelkükben. Hamisan.  A férfi nem képes célok nélkül élni. Nem képes cél nélkül élni amiért küzdenie kell, amit és amiért valamit és valakiket(elsősorban a nőt és a családját) védelmeznie kell. Ha pedig nem adjuk meg a férfinak azt, ami földi léte és küzdelme célja és értelme, azaz Istent, akkor bűnös, tévutakba pusztít ezen igénye. A harcos alkat erőszakossá válik. Holott a férfi nem erőszakos, hanem erős. Ez gyakran egyáltalán nem jelent fizikai fölényeskedést. Agresszívé, hatalommániássá válik mindenki kárára végső soron. A pap alkat befelé fordulva nem Istent keresi, így önmagát sem képes aposztrofálni. Elveszik, gyenge lesz és magába forduló. Depresszív, alkoholhoz, vagy más tudatmódosítókhoz nyúl és nőies lelki alkatot vesz fel. Védelmezőt és iránymutatást keresvén, ahogyan egy nőnek jelenti a férfi ezt. Azonban sok esetben napjaink férfiúi ugyanolyan hévvel keresik a megváltást és az iránymutatást és célt egy nőben, ahogy fordított esetben. Nyomorúságuktól, tévelygéseiktől, félelmeiktől azonban fel kell ismerniük, egyedül Krisztus adhat nekik feloldozást. A férfi védelmező és bástya a nő számára. A biztos pont, az iránytű ebben megkavarodott világban. A férfi pedig vezeti az asszonyt ezen a rögös úton, mert az ő iránytűje maga az Úr. Ahová mind tartunk. A valódi férfinak masszív elvei és hite van. Ez hatja át az életét. Sziklaszilárd, hideg nyugalommal vívja harcát a világ ellenében az elveiért. Az abszolút férfi pedig inkább vállalja nemes, férfiúi daccal a szenvedést vagy a halált, mintsem feladjon azokból. Az abszolút férfi magának a Gondviselőnek a követe, aki legbiztosabb pontként mutatja az utat az asszonynak, gyermekeknek, elesetteknek és szegényeknek. Élete egy folyamatos küzdelem magában és a világban egyaránt. Egy hatalmas önismeret és szellemi-lelki fejlődés és nemesedés. Ezen az úton pedig mindünknek van még hova fejlődni.  Harcát a férfi belül vagy kívül vívja inkább, lényegtelen. Aki csak testileg férfi, onnan ismerszik meg, hogy nincsenek céljai, hite és elvei, amiért akár az életét is adná. Enélkül valójában nem férfi a férfi. Horváth Martin

A liberálisokról

Liberális… sokat halljuk ezt a szót, de nézzünk utána mit is jelent, mert nagyon sok ember úgy használja ezt a fogalmat, hogy nem is tudja annak valódi jelentését. 

A liberalizmus, vagy szabadelvűség az a politikai felfogás, mely a polgári szabadságjogokat(a szólás,a sajtó, a gyülekezés, az ellenállás szabadsága) alapvető értékeknek tartja. A liberálisok pedig ennek az eszmerendszer képviselői lennének. Manapság már ezt az eszmerendszert összekötötték a baloldallal. Így született meg a balliberális fogalom. Ezen 2 fogalom párosítása elég nagy ellentmondás. Jómagam teljesen értetlenül állok amiatt, hogy napjainkra mennyire sikerült ezt az eszmerendszert ennyire elferdíteni valós jelentésétől és olyan politikai ideológiával összekötni, amely teljesen az ellenkezőjét képviseli ezeknek az eszméknek. A baloldalnak sikerült ezt az ideát totálisan eltorzítania, hogy ezt felhasználva, kiszolgálja saját érdekeiket. 

Na de lássuk csak mi is a baloldal politikája. Vajon tényleg tiszteletben tartja a polgári szabadság jogokat? A szólás szabadságát minden nap megsértik a médiában. Facebook-on balliberális értékeket képviselő emberek jelentenek fel alternatív portálokat, személyeket, akiket a Facebook cenzúráz, vagy letörli őket a közösségi portáról. Példa erre a Világhelyzete, Ultras Liberi, jó időre tiltották az Amit nem látsz a Tv-ben oldalt és a kuruc.infót is ki akarták vonni a forgalomból, bár az eddig nem jött nekik össze. Az indok, a gyűlöletkeltés volt. Ezzel csak az a gond, hogy minden véleményt gyűlöletkeltésnek bélyegeznek, amik nincsenek összhangban az övéikkel. Az Ultras Liberi ugyan átesett a gyűlöletkeltés túloldalára, de akik maguk is gyűlölködnek, hogyan is cenzúrázhatnák azokat, akik ugyanazt teszik,hiszen akkor maguk sem különbek,így nincsen joguk másokat felelősségre vonni. Más alternatív oldalakat is cenzúráztatnak számos esetben,akik nem képviselik a baloldali politikai nézeteket. Jómagam is próbáltam vitába bocsátkozni egy balliberális értékeket képviselő oldalon. Tiltást kaptam, mert más véleményen voltam. Ezt a történetet facebook-on meg is írtam, bizonyítékokkal alátámasztva. Volt olyan eset is, mikor A Szaniszló csoportját tiltották, a meleg propaganda kapcsán, mikor is a nemzeti érzésű emberek, nem szivárványszínűre, hanem trikolór és Árpád-sávos színűre festették a profil képüket. A liberalizmus valódi jelentése értelmében ehhez joguk lett volna, ahogyan a meleg propagandát hirdető egyéneknek is megvolt, de ezt a jogot, egy csapásra elvették tőlük. A sajtószabadság megsértése ebből következik. Ha tőlük telne, csak a saját propagandáikat látnák szívesen a médiában, mindent mást elhallgatnának, mint azt a kommunizmusban tették. A gyülekezés szabadságát is sértik, mivel számtalan esetben próbáltak békés nemzeti gyülekezéseket megakadályozni, provokálni. Ha bárki beírja google-be, vagy youtube-ra találni is fog erre példákat. Az ellenállás szabadsága. Számtalan oldal létezik már a közösségi oldalon, akik nem értenek egyet a mértéktelen, ellenőrizetlen bevándorlás párti politikával és ellenállásokat szerveznek ez ügyben. Ezen oldalakat is bőszen támadják a liberálisok, mert képesek szembefordulni önmagukkal és megsérteni azt, amit elvileg képviselnek. Szerintük nincs joga az embernek az ellenállásra. Egyetérteni lehet, ha ellenállsz, akkor náci vagy, rasszista, antiszemita. Ezenkívül még mit képviselnek a balliberálisok? Szeretetet és egyenlőséget. Szeretni kell a bevándorlókat és mindenkit egyenlőnek tartanak. Kivétel persze, azokat, akik más állásponton vannak. Habár magukat úgy tartják, gyűlölködés ellenesek, ugyanúgy maguk is gyűlölködnek és képesek ezt nem észre venni. Kiváló példa a László Petrás ügy. Olvasható a Válasz.hu-n Petra levele, amelyben kéri azokat az embereket, akik minden nap zaklatják, és halálos fenyegetésekkel bombázzák, hogy csak egy napra hagyják őt békén, mivel a nagymamája állapota drasztikusan romlott a média ügy kapcsán és a szervezete feladta. Ha ők maguk a gyűlölködés ellenzéséről beszélnek, akkor miért gyűlölnek maguk is? Hiszen szeretik ők a bevándorlókat és mindenkit, akik más nemzetiségűek, vagy nem heteroszexuálisak, de gyűlölnek mindenkit, akiben van nemzeti érzelem, akik felhívják a veszélyre és az óvatosságra a figyelmet, vagy aki heteroszexuális és azt tartja helyesnek.

 Tagadják, hogy ez így van, de ez szemmel látható, tapasztalható. Számukra a személyi és szabadság jogok megsértésében a határ a csillagos ég. Képesek olyan messzire elmenni, hogy összegyűjtik azon személyeknek a profilját, akik más véleményen vannak és kiteszik őket egy nyilvános falra, egy blogon, ahol a terroristák könnyen válogathatnak maguknak célpontot. Láthattuk azt a köztünk élnek és a pamelageller.com-on a Huffington Post globális hírügynökség által. Azt hiszem erre szokás azt mondani azt, hogy bort iszik, vizet prédikál. A baloldal tehát gyűlöletkeltésre és uszításra használja fel ezt az ideát. Itt kell feltenni a kérdést. Ők akkor valóban liberálisok? Mivel mindegyik értéket megsértik, ezért az állapítható meg, hogy ezeknek az embereknek bizony semmi közük sincsen a liberális eszme rendszerhez. Akkor kik ők, mit képviselnek? Emberek, akik nincsenek tisztában a fogalom valódi jelentésével. Baloldali értékeket képviselő személyek, akik a liberalizmus zászlaját lebegtetve, a rejtett diktatúra eszményét képviselik, amely azt jelenti, hogy léteznek a népakarat érvényesítéséből formálisan nem, de gyakorlatilag kizárt személyek vagy csoportok, illetve nézetek, vélemények. A cenzúra, a szabadságjogok megsértése a diktatúra eszköze, baloldali értékrendek. Tehát a balliberálisok valójában csak baloldaliak, semmi közük sincsen a liberalizmushoz.

Hegyi István