Az igazi férfi

Hová lettek az igazi férfiak? Tehetik fel a kérdést páran joggal, ha végig szemlézünk hitvány korunk utcáin ez ügyben. A modern kor férfiideálja messzemenőkig nem egyezik a valódi, teremtett organikus férfival. Az abszolút férfiasság képviselete szunnyad valahol és tekintetünk nem leli manapság. A válások növekvő száma, családon belüli testi, lelki erőszakok, széthulló, rosszul működő kapcsolatok és párkeresési problémák sora jellemzi korunkat. Mindezek rákfenéje pedig nem más, mint a férfi önidentitásának válsága.

„Teremtette tehát az Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket”(Ter. 1:27)

Isten az embert mikor a saját képmására teremtette( természetesen szellemi-lelki tekintetben) akkor nem a férfira érti külön, de semmiképp a nőre, hanem a férfira és a nőre egyaránt. A két nem egyesülvén adja vissza Isten szellemének képét, mint ahogy egy kettétört tükör megragasztva képes egységes tükörképet visszaadni. Mégis a férfi identitás előbb volt és belőle jött lére a női. 

„Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten.”(1.Kor. 11:3) Mondja ezt Pál bölcsen. Ezt azonban egyáltalán nem valamiféle hímsoviniszta alapokon állítja, hanem egy hatalmas felelősségre hívja fel a figyelmet. A női identitás a férfi identitás része, ezen két identitás mely a szellemi embert adja, része a Fiúnak, vagyis Krisztusnak. Krisztust pedig magába foglalja az Atya. Akár csak egymást fedő halmazok. Mert mást is mond Pál: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek, amiképpen illik az Úrban.”(Kol. 3:18) Az „amiképpen illik az Úrban” egy nagyon beszédes és fontos kijelentés. Nem mindenféle férfinak kell a nőnek tiszteletet mutatnia, engedelmeskednie, hanem aki az Úr szerint él, az Úr akarata szerint férfi. Márpedig manapság ilyen férfiból sajnos kevés van. Így asszonyok ha keseregtek a nagy Ő és a tökéletes férfi iránt merengve, s közben bosszankodtok és elkeseredtek, hogy nem találjátok az nem véletlen. Érdekes, hogy már a pogány mitológiákban is a férfi erőt a Naphoz, míg a női erőt a Holdhoz hasonlították. Szoláris és Lunáris energiára. A Nap sugározza önmagából a fényt, ahogy Isten fényességét és melegségét kell sugároznia egy valódi férfinak. A Nap fénye pedig a Holdon tükröződik vissza, azt világítja meg éjszaka az égen, amiképp a férfi spirituális kisugárzása tükröződik vissza a nőn. Ezen feladatából a férfiak többsége pedig elégtelenre vizsgázott jelen korunkban. A valódi férfi minden esetben felfelé tekint, az ég felé(spirituális értelemben). Elsődlegesen tartja a kapcsolatot és közvetít Isten és e világ között. A férfi minden esetben harcol és küzd, elsősorban maga ellen, Isten értékeiért. A férfi Isten magasságos, tündöklő értékeinek megértője, tudója és képviselője, védelmezője. Ezért vívja harcát szüntelen, ez teszi a férfit férfivá. A valamiért való küzdelem, ami elsősorban Istent jelenti.  Ezen belül a férfinak két külön választható típusa létezik: a „pap” és a „katona”. A „pap” beállítottságú férfi elsősorban magába mélyed, harcát belül vívja. Ő a bölcs, aki Istent keresi szüntelen és bölcsességeknek nagy tudója. A „katona” alkat, aki pedig harcát kifelé vívja, képviselt értékeit a külvilág felé akarja érvényre juttatni. Egyik sem kevésbé férfi a másiknál. Az aszkéta, magába forduló bölcs, a filozófus éppúgy a legmagasabb szintű férfiasságot testesíti meg, ahogyan azt a kemény harcos is teszi. A harcos nem létezhet egy bölcs pap nélkül, aki megmutatja neki mi az érték, mi a helyes, amiért érdemes küzdeni és védelmezni. A pap léte pedig értelmetlen, ha tudását nem tudja átadni másoknak. A férfiasság hatalom és dominancia a legnemesebb értelemben tehát. A spiritualitástól, Istentől elszakított férfi azonban ezt a benne tomboló dominanciát és hatalmi igényt másképp próbálja kamatoztatni és megélni. Sötét és végzetes zsákutcákba torkollik ezen próbálkozása. A materialista világban a pénz hajszolása, mely hatalmat és dicsőséget sejtet, erőszakos cselekedetek, a szexus legmélyebb szintjeibe való élvhajhászat. Napjaink férfija elszakítva Istentől nem találja küzdelme és harca célját. Ezért a törtető kapitalista, aki anyagi keretek között gondolkodva mást nem lát, mint, hogy célja a minél jobb anyagi lét elérése legyen. Tegye ezt mindenen és mindenkin való átgázolással. Erejét és dominanciáját pedig a sportban éli ki jobb esetben, rosszabb esetben kocsmai kötözködések, verekedések, foci drukkerkedős  erőszakba torkolló formájában testesül ki ösztönös agressziójuk. Minél több szexuális partner szerzése, ad dicsőséget és tekintélyt a lelkükben. Hamisan.  A férfi nem képes célok nélkül élni. Nem képes cél nélkül élni amiért küzdenie kell, amit és amiért valamit és valakiket(elsősorban a nőt és a családját) védelmeznie kell. Ha pedig nem adjuk meg a férfinak azt, ami földi léte és küzdelme célja és értelme, azaz Istent, akkor bűnös, tévutakba pusztít ezen igénye. A harcos alkat erőszakossá válik. Holott a férfi nem erőszakos, hanem erős. Ez gyakran egyáltalán nem jelent fizikai fölényeskedést. Agresszívé, hatalommániássá válik mindenki kárára végső soron. A pap alkat befelé fordulva nem Istent keresi, így önmagát sem képes aposztrofálni. Elveszik, gyenge lesz és magába forduló. Depresszív, alkoholhoz, vagy más tudatmódosítókhoz nyúl és nőies lelki alkatot vesz fel. Védelmezőt és iránymutatást keresvén, ahogyan egy nőnek jelenti a férfi ezt. Azonban sok esetben napjaink férfiúi ugyanolyan hévvel keresik a megváltást és az iránymutatást és célt egy nőben, ahogy fordított esetben. Nyomorúságuktól, tévelygéseiktől, félelmeiktől azonban fel kell ismerniük, egyedül Krisztus adhat nekik feloldozást. A férfi védelmező és bástya a nő számára. A biztos pont, az iránytű ebben megkavarodott világban. A férfi pedig vezeti az asszonyt ezen a rögös úton, mert az ő iránytűje maga az Úr. Ahová mind tartunk. A valódi férfinak masszív elvei és hite van. Ez hatja át az életét. Sziklaszilárd, hideg nyugalommal vívja harcát a világ ellenében az elveiért. Az abszolút férfi pedig inkább vállalja nemes, férfiúi daccal a szenvedést vagy a halált, mintsem feladjon azokból. Az abszolút férfi magának a Gondviselőnek a követe, aki legbiztosabb pontként mutatja az utat az asszonynak, gyermekeknek, elesetteknek és szegényeknek. Élete egy folyamatos küzdelem magában és a világban egyaránt. Egy hatalmas önismeret és szellemi-lelki fejlődés és nemesedés. Ezen az úton pedig mindünknek van még hova fejlődni.  Harcát a férfi belül vagy kívül vívja inkább, lényegtelen. Aki csak testileg férfi, onnan ismerszik meg, hogy nincsenek céljai, hite és elvei, amiért akár az életét is adná. Enélkül valójában nem férfi a férfi. Horváth Martin