A leomló World Trade Center és amerikai dícsőség

 25 évvel ezelőtt kisiskolásként felkellett állnunk a nap elején. Nem a mindennapi katonásra szabott oktatási rendszer haptákra vágott vigyázállása volt. Egy perces néma csenddel adóztunk a World Trade Center elleni támadások álodzatai előtt. Sem az előtt, sem azután nem történt ilyen néma tisztelgés, pedig terrortámadásból sajnos akadt még jópár szerte a világban. A '90-es években az USA hegemóniája vitathatatlan volt, egyetlen, erős, globális szuperhatalomként uralta a világot. Riválisa nem akadt, vagy gyengék és jelentéktelenek voltak. 2001. szeptember 11.-én ezellen az egypolusú, sokak által gőgösnek vélt globális uralom ellen tett jól látható lépéseket az iszlám világ.

A World Trade Center lángoló épületéből a biztos tűzhalál elől rengetegen ugrottak a mélybe, inkább ezt a halált választva. Ezeket a felvételeket a CNN és más adók hamar leállították, majd zárolták és soha többé nem adták le. Az Egyesült Államok kormánya ignorálta ezt, és a 911-es támadások múzeumában is egy elrejtett sarokban esik szó csak erről. Nem fért bele az USA erős, minden állampolgárát megvédő, értük kiálló és harcoló képével, amit a '90-es években megkreált és 911 után mindinkább igyekezett láttatni. Az ablakon magukat mélybe vető hétköznapi embereket viszont nyilván magukra hagyta az USA, legalábbis nem tudta őket sem megvédeni, sem megmenteni. Bár erőt sugárzóan látott neki "a világ ura" az iszlám terrorizmus felszámolásának, végül a maga dicsőségét faragta porrá. Afganisztánban 20 évig háborúzott az USA és kezdte meg a demokrácia exportját, hogy aztán megannyi megannyi amerikai katona élete árán, 20 év után ugyanazok a tálibok jöjjenek vissza a hatalomba, akik 2001-ben is voltak. Irak 2003-as megtámadásáról csakhamar kiderült, hogy hamis vádakra, a nemzetközi joggal ellentétesen történt. A 2000-es évek végére már a terror elleni háború a gőgös, hipokrata világcsendőr, az USA igaztalan hatalmának kiterjesztési kísérletének tűnt. Nem csak az iszlám világban, Nyugaton egyaránt, beleértve az USA állampolgárainak zömét is.

25 évvel később Gearge W. Bush, az akkori elnök és a terror elleni háború arca, legalább olyan ördögi figurává vált a társadalom szemében, mint a terrorakciót kivitelező Osama bi Laden. A republikánusok fellázadtak 2000-es évekbeli örökségük ellen és maguk harogják, hogy 911 egy önmerénylet volt a kormány részéről, hogy piszkos hatalmi céljait kiterjessze, Trump harsongja, hogy igaztalan vádakkal támadták meg Irakot, míg a Demokraták mindennél jobban gyűlölik az évtizedekkel korábbi amerikai kultúrát. 25 évvel ezelőtt még menő volt amerikára hasonlítani, azt lemásolni kulturálisan és társadalmilag egyaránt. Ma az amerikaiak inkább szégyellik magukat. Ma már semelyik osztályteremben nem állnának fel néma csendre az USA tragédiája előtt egy európai országban. Mert ez a világ, már nem az USA világa. Sajnos helyette viszont, leginkább senkié. Az USA nem csak az ablakon kiugró szerencsétlen sorsú embereket nem tudta megmenteni 2001-ben, de végül az egész amerikai társadalmat sem, sem a maga dicsőségét. 25 évvel 911 után még mindig az USA a legerősebb gazdasági, katonai és politikai hatalom, de a társadalom lelkében- amerikában és szerte a világban-, már rég inkább megvetés tárgya. 25 éve az World Trade Center két tornya omlott össze és lett porrá, mára azonban az egész Egyesült Államok nimbusza. Szellemi értelemben 911 kitervelői győztek.

Őszinte a Fidesz konzervatívizmusa (2001-es Hetek interjú)

Ez az interjú a Hetek hetilap 2001 májusi számában jelent meg Őszinte a Fidesz konzervatívizmusa címmel. Pikáns időutazás, amely részben cáfolja azt a nézetet, hogy Orbán és a Fidesz a 2002-es választási vereség, avagy még ezután következő években vett volna egy erős radikális jobb kanyart. Érdekes látni, hogy 21 évvel korábban milyen tűpontosan leírja azokat a  fő irányokat, amelyek ma a NER alapjai. Innen a cikk részlet következik. 

Interjú Hegedűs István európai uniós szakértővel, a Fidesz egykori vezetőségi tagjával és parlamenti képviselőjével, aki a kilencvenes évek elején a Liberális Internacionáléhoz való csatlakozás egyik előkészítője volt.

 

A konzervatív táboron belül melyik trendhez lehet hasonlítani a Fidesz-MPP-t?

 

A fideszesek a 90-es évek közepétől egyre jobban hangsúlyozzák a család jelentőségét, emellett gyakran keresztény-nemzeti ideológiai retorikát használnak, sőt, "rendről" beszélnek. Mindennek jelentős része egybevág a nemzetközi konzervatív erők nézeteivel és üzeneteivel, bár a nyugati konzervatív pártok többsége azért meglehetősen liberális. A liberális "minimumhoz" tartva magukat, a "rend" követelményét például nem nagyon emlegetik modern felvilágosult konzervatív körökben, mivel tekintélyelvűség csendül ki a szóból. Természetesen a "law and order", azaz a "törvény és rend" jelszava, vagy a becsület, a tisztesség használatos kifejezések a modern politikában. De a "rend" szó erős hangsúlyozása ókonzervatív kifejezésnek számít.

A legfontosabb kérdés a konzervatív táboron belül a radikális jobboldalhoz, a szélsőjobbhoz való viszony. Nagy zavar van ezen a ponton a világban, nehéz megmondani, hol húzódik a határ a szalonképesség szempontjából. Az európai konzervatívok többsége ugyanakkor elég egyértelműen elhatárolódik a radikális szélsőséges jobboldali erőktől. Ez többé-kevésbé igaz a francia Chiractól a spanyol Aznarig. Nem igaz már az osztrák Schüssel és, úgy tűnik, az olasz Berlusconi esetében.

 

Ennek mi a jelentősége, egyébként fontos lehet-e ez a közeljövőben?

 

Azt hiszem arról van szó, hogy Orbán számára a konzervatív tábornak - ideértve a cseh Vaclav Klaus-t is, akivel szintén jó viszonyt alakított ki - éppen ez a szárnya vonzó, amely pragmatikus alapon ki tud egyezni a radikális jobboldallal, bázisát ki akarja terjeszteni a radikális választókra is, mert nem lát olyan típusú kuturális-ideológiai szakadékot, hogy ezt ne tenné meg. Gyanítom, hogy Orbán számára Berlusconi és Schüssel jó partner lehet annak az elképzelésnek a megvalósításához, hogy ez a konzervatív oldal a mai Európában erős szociáldemokratákkal szemben harciasabb jobboldali álláspontot fogalmazzon meg. Olyan alternatívát, amely visszatér a konzervatívok kevésbé liberális hagyományaihoz.

Ezeket az új jobboldali politikusokat ideológiai rokonszenv is összeköti egymással - a pragmatikus politizálási stílusukon kívül. A baloldallal és a liberális médiával szembeni ideológiai ellenérzéseik is erősebbek lehetnek a centrumba húzódó más jobboldali politikusoknál.

 

Egyre többet lehet olvasni, hogy vannak, akik Európában konzervatív hullámot várnak.

 

Nem tudjuk, milyen irányban változik a következő egy-két évtizedben a világ. Nagy kérdés, hogy lesz-e konzervatív ellen-offenzíva Európa-szerte a mostani centrista, majdhogynem liberális poltikát folytató szociáldemokráciával szemben. Egy erős radikális konzervatív alternatíva - Bush Amerikájától Magyarországig - sok mindent megváltoztathat. Egyáltalán nem mindegy, hogy mennyire erősödik meg Nyugat-Európában ez az új jobboldali gondolkodásmód, illetve hogy Orbán Viktor nemzeti érdekeket hangoztató, gyakran az Európai Uniót nyűgnek, "muszáj-feladatnak" tekintő mentalitása találkozik-e hasonló felfogással nyugati politikusok körében.

 

Egyébként, tudomásom szerint, komoly esély van erre.

 

Orbán Viktor számára kedvezőbb helyzetet teremtene, ha ez a európai integrációt, mindenekelőtt a politikai unió létrejöttét lassító, a tagállamok nemzeti szempontjait hangsúlyozó, euroszkeptikus csoport erősődne meg. Különben folytatódna az európai egységesülés 80-as évek közepe óta felgyorsult folyamata, nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Márpedig Orbán politikai attitűdjeinek jobban felelne meg az, ha a kormányok döntési kompetenciái erősödnének az európai közös intézményekkel szemben.

 

Ön a Fidesz azon szakpolitikusai közé tartozott, akik szervezték a párt Liberális Unióba való belépését. Mi volt akkor a motiváció?

 

Már 1989-ben világossá vált, hogy a Fidesz magát liberális politikai erőnek tekinti. Ahogy jobban megismertük a külföldi politikusokat és pártokat, eléggé magától értetődő volt, hogy a nemzetközi politikai életben is a centrumban van a helye, nem a baloldalon vagy a konzervatívok között.

 

A napokban döntött a Fidesz-MPP kongreszusa, hogy átlépjenek a konzervatív szervezetbe. Ez hidegfejű számítás, vagy őszinte döntés?

 

Vannak, akik azt mondják, hogy ez a döntés csak politikai számítás, trükk. Szerintem ez nem ilyen egyszerű. Orbán Viktor és a Fidesz-MPP vezetői ma már egyértelműen konzervatív, sőt, néhány kérdésben radikális konzervatív beállítottságúak. Identitásuk erősen antiliberális. Főleg a 92-94 közötti időszak párton belüli konfliktusai, a nagy népszerűség utáni választási vereség, a csalódás és a sértettség, a magyar értelmiség nagy részével való összeveszés nyomán lettek egyre konzervatívabbak, nem csupán taktikai megfontolásból, hanem "belül" is.

Forrás és az teljes anyag: https://europatarsasag.hu/hu/open-space/oszinte-fidesz-konzervativizmusa