Horváth Martin- Forradalom és hagyomány

Manapság két alap világnézet létezik, forradalmi és ellenforradalmi. Reakciós és modern. Valaki vagy a francia forradalom utáni „felvilágosodás” eszmei áramlatához tartozik, tudatosan vagy tudattalan, vagy megveti, és az ellenkezőjére fordul, a „mindent vissza” gondolatmenettel, az 1789-es esztendő előtti ideológiai, államszervezeti állapotokat kívánná újra. De végső soron valahogy nem látják, hogy a modern és teljes ellenforradalmi eszmeiség amolyan: egyik kutya másik eb.

A materializmus, liberalizmus, marxizmus, sovinizmus mind a felvilágosodás hozadékai és minden embert érintenek. Talán nem fogalmazzák meg, hogy liberálisok, vagy marxista elveket vallanak, de törvényszerűen mégis ez történik, ha valaki a jelenlegi rendszert elfogadja. Indirekt módon természetesen a felvilágosodás elindította az ő szellemi vívmányait ellenző ellenforradalmi nézeteket is. Ezek a kezdetektől megjelentek és az „eredeti rend” helyreállítását tűzték ki célul. Ezek napjainkban is fellelhetők és Magyarországon igencsak jelentős mértékben más vidékekhez képest. De a régi korok mintáit napjainkba átültető politika nagyon befolyásos, magas szinteken is megjelenik. A törésvonalak e két eszmei pólus tekintetében jó pár alapkérdésen nyugszanak. A felvilágosult, modern nézethez tartozik a köztársaság, demokrácia, egyenlőség elve, kozmopolitizmus, internacionalizmus. A reakciós, ellenforradalmi oldal ezzel szemben a monarchia, autoriter hatalom, hierarchia, feudalizmus, birodalmi gondolat elvét képviseli. 

De létezik embereknek csoportja, akik elítélik a mai modern világot, mégsem az az előtti, vagy azzal szembenálló rendszerek szoknyája alá rohannak vissza. Mert tudjuk, hogy a felvilágosodás igen is szükségszerű folyamat volt. A végkifejlete természetesen rosszabb lett, mint a kiinduló állapot. Mert azt ezt megelőző királyságok, feudális rendszerek, az egyház dogmatikája és világi hatalma óhatatlanul is a saját maga által képviselt értékeket pusztította. A birodalmak, monarchiák autoriter kormányzási módja a nemzetet, kultúrát, hagyományos értékeket kalitkába zárta, kiteljesedését, megélését és fejlődését ezzel meg is gátolta. Szükségszerűen ezek az értékek elsorvadnak így, kötelező dogmatikus mivoltuk miatt pedig csak ellenérzést szül a népben, amely a felvilágosodás utáni nemzetellenes, liberális, marxista eszméken meg is látszik. Az egyház hatalma pedig ugyanilyen módon maga a vallást, a hitet rombolja le.( Bővebben erről itt)

A világ letért eredeti útjáról az ókorban is már, de az azt követő időszakban végképp. Hiába is képviselte névlegesen a hagyományos értékeket. A felvilágosodás pedig teljes hátraarcot jelent ebben a folyamatban és a lehető legsötétebb koroknak nyitott utat a hagyományok totális felszámolásával. Így amíg a forradalmi és ellenforradalmi eszmék között válogatunk, folyamatos a tradicionális értékek ilyen, vagy olyan módon történő rombolása. Egy valódi felvilágosodásra van szükség, amely belátja az eredeti értékek fontosságát és ezek kiteljesedését és méltó képviselését tűzi ki, ehhez azonban belátja, hogy olyan módszerekre, eszközökre és új megközelítésekre van szükség, ami szembe megy az 1789 előtti állapotok alapjaival. Ez egy alternatív, egy valódi felvilágosodás. Tradíció és forradalom egyszerre. Aki tehát a hagyományos értékek képviseletét tűzi ki céljául, és véli, hogy a világnak azok mentén kell szerveződnie, de valami teljesen új, forradalmi módon kell megvalósítani ezt, hogy méltó szintre emelkedhessenek ezek az eszmék, az válogathat pár nézet közül.

Nemzeti anarchizmus: Olyan ideológia mely vallja, hogy a nemzet, rassz, kultúra, vallás igen is az emberi társadalom alapja és e mentén kell az emberi közösségeknek szerveződnie. Azonban az államiság- legyen az demokratikus, diktatórikus, monarchista stb.- szükségszerűen ezt megfojtja, ellehetetleníti. A nemzetiség, identitás egy szellemiség melyet nem lehet és nem is szabad mesterséges jogi hierarchia rendszerbe zárni. A nemzetiségi, etnikai, vallási és egyéb orientációk mentén, önkéntes alapon szerveződő közösségeit látja elégségesnek. Nagy hangsúlyt fektet a szeparációra, azaz az önkéntesen társult emberek közösségei a tőlük eltérő identitású, gondolkodású közösségektől különüljenek el. Természetesen mind etnikailag, mind kulturálisan és számos módon létezhet homogén és kevert közösségek is.

Új jobboldal( Nouvelle Droite): Egy francia gondolatiskola melynek alapelképzelése, hogy az európai civilizáció archetípusa a Római Birodalom. Annak értékeihez kell visszatérni, és a Róma bukása utáni eszméket megtagadni. Oswald Spengler gondolatmenetén haladva vallja, hogy „ a kereszténység a bolsevizmus nagyapja”, ebből kifolyólag is támogatja, hogy minden európai nép térjen vissza a saját, pogány vallásához. Legvitatottabb pontja is talán ez a keresztényellenesség, de pontosan emiatt tér el a többi konzervatív, jobboldali gondolattól.

„szocialista nacionalizmus”: Szándékosan nem nemzetiszocializmust írtam, bár kifejezésben és alapjaiban is hasonló. Azonban a német nemzetiszocializmus egyrészt durván hajazott államszervezetében az ellenforradalmi birodalmakra, másrészt a felvilágosodás utáni materialista és szociáldarwinista eszméket maximálisan magáévá tette. Természetesen a nemzetiszocializmusnak számos fajtája jött létre más népek körében is, mint pl.: a magyar hungarizmus. Ez a fajelmélet helyett azonban egy dogmatikus kereszténységet, egészen pontosan katolicizmust épített be elméletébe. Valamint a német fajtájánál is jobban képviselte az eredeti felvilágosodás előtti birodalmi gondolatot. Ennek ellenére a nacionalizmus és a szocializmus összefonódása nem kell, hogy materialista, embertelen totalitárius diktatúrát jelentsen. Mi több, e kettő nézet szimbiózisa az egyik legélhetőbb és leghelyesebb társadalom felfogásnak. 

Ezektől független persze számos meg nem nevezett gondolat, elképzelés létezhet. A szocialista nacionalizmus önmagában nem egy komplett ideológia, így annak talaján elindulva rengeteg nézethez juthatunk el. Nem is kell besorolni és skatulyáznia az embernek magát feltétlen. A cél, hogy a jelen világ antitradicionális forradalmát visszafordítsuk, de semmiképp sem térjünk vissza azt megelőző, hibás állapotokhoz, hanem a forradalmat fojtassuk. De ez már nem antitradicionális kell, hogy legyen, hanem pontosan a tradicionális értékek megvalósulásáért és kiteljesedéséért kell megtörténnie.

Horváth Martin