Sárkány Zsombor- Sokadik cikk a bevándorlásról

Nem hittem, hogy még lehet feljebb rakni a lécet, de nem régiben elfogadott Sargentini-jelentés nyomán kipattanó botránynak sikerült. Kormányunk már is csőre töltötte az újabb kék plakátos fárasztó kampányát. Orbán Viktor ismét kézen fog minket és saját pénzünkből, körte/alma példára lebutítva, ismét elmagyarázza nekünk a nagyvilágot. Már alig vártam! Azt hittem a Call of Duty széria kiadójánál, senki se tud egy rókáról több bőrt lehúzni, de olybá tűnik, hogy a Fidesz megdöntötte ezt a rekordot, és új értelmet adott az „Elcsépelt téma” fogalmának. Reméltem, hogy a választások után kissé lehalkítják a bevándorlási válság miatt üvöltő szirénákat, de még mindig tudnak tekerni a hangerőn. Így hát arra vállalkozok, hogy saját magam és remélhetőleg még pár tucat ember számára bezárjam ezt a mappát.

A bevándorlásról nagyon könnyű írni és hálás téma annak, aki le akarja hordani a politikai ellenfelét mindenféle mocsoknak, lehet hazaárulózni és nácizni is egyaránt. Annak sincs nehéz dolga, aki a népet akarja riogatni emberi tragédiák szemérmetlen felhasználásával, legyen az akár megerőszakolt lány, vagy a Földközi-tengerbe fulladt kisgyerek. Lehet durrogtatni magas röptű ideológiai frázisokat, fehér genocídiumról, és humanitárius kötelességről, hogy aztán azokat bunkósbotnak használjuk egy vitában. De mindezen aljasságok csak egyre távolabb visznek minket, egy őszinte vélemény kialakításától, a valódi megoldástól pedig még ennél is messzebb.

Kezdetnek induljunk ki talán abból, hogy miért gondolja azt az európai elit, hogy a bevándorlásra szükség van? Ennek okát sose tudjuk meg a kormányunktól, csak azt, hogy Brüsszel így gondolja. De, hogy miért az rejtély marad a plebsz előtt, még a végén valaki egyet értene a derék brüsszeli honatyákkal, olyat pedig nem játszunk igaz? Az ok viszont pofon egyszerű, Európa elveszítette a versenyképességét a világpiacon. A befektetők olyan munkaerőt keresnek, mint ami a fejlődő országokban van, röviden olcsót és sokat. Az európai melós igencsak el van kényeztetve, mindenféle munkavállalói jogokkal, minimálbérrel és hasonlókkal. Ezt az ezerfejű Cézár, vagyis a piac, nem akarja finanszírozni. A megoldás tehát a befektetők visszacsábítására az, hogyha az európai béreket lenyomjuk, a népesség felduzzasztjuk. Ennek az eszköze pedig szükségszerűen a bevándorlás kell legyen, és nem a népesség természetes szaporulatának elősegítése. Hiszen a születésszám növelése, drága, és lassú folyamat.

Európa a befektetők szemében, túlfejlett. Brüsszel igazi bűne pedig az, hogy ebben az újra-iparosításban -aminek első lépése a bevándorlás- szolgaian részt vesz. Brüsszel igazi célja az, hogy „fejlődő országot” csináljon Európából. A kontinensünk nem a saját útját járja, hanem a befektetőknek akar tetszeni. Európáról lekívánkozik az a kulturális, emberjogi, technológiai, és környezetvédelmi teljesítmény, amiket az elmúlt két évszázad során elértünk. Mindez azért, hogy be állhatunk sorba kéregetőnek, Délkelet-Ázsia mögé a nemzetközi nagytőke kapujában.

Cserébe, most formálódó európai ellenzék háza táján sem túl fényes a helyzet. A hazai viszonyokból kiindulva nem hiszem, hogy a „populitsa” oldalnak lenne bármilyen B. terve, a világgazdaság mókuskerekéből való kiugrásra. Továbbra is a befektetőkre támaszkodik, és várja a sült galambot. Elhangzik ugyan a népesség természetes úton való felszaporítása, a családok támogatása. De, mint az előbb már elhangzott, ez szúnyogriasztóként hat a tőkére. Úgy tűnik kormányunknak nincs igazi terve csupán a hatalomban akar maradni, az emberek jogos aggályait és felháborodását meglovagolva. Ha az ország nem akar részt venni a nagy gazdasági versenyben, hiszen nincs szükségünk bevándorlókra, hol vannak az alternatív erőforrásokra épülő ellátó rendszerek, miért sanyargatják tovább a K.K.V. szektort, miért az ötezredik autóipari cég települ ide, az emberek igényeinek kiszolgálása és a magyar ipar létrehozása helyett? Mert, ha a bevándorlókra nincs szűkség, ezekre minden bizonnyal szűkség lesz, különben felmosnak velünk.

Jelen pillanatban mindkét oldalnak végtelenül suttyó a hozzáállása. Az elitista oldal, elfogadhatatlan módon munkaerőt importál, hogy kielégítse a befektetőket, a populista oldal pedig ezt büszkén megtagadja és azt hiszi ezzel készen is van a házi feladat. Mint mindig most is a harmadik tengely irányába kéne elmozdulni. Nem kell más szabályai szerint játszanunk. Nem vagyunk lekötelezve senkinek, és nem akarja senki kiirtani az europid rasszt. Nem szabad bedőlni az alsóbb szinteken operáló pártkatonák és ideológusok ugatásának, itt csupán üzletről és érdekekről van szó. Ezt figyelembe véve máris tisztábban látunk és meg tudjuk mondani, hogy pontosan mely játszmában nem kívánunk részt venni, és helyette milyen más játék akad? Az új játék neve, a sablon mentes önálló gondolkodás, az önvédelem, az öngondoskodás, és az értékmegőrzés.

                                                                                                                                    Sárkány Zsombor

Vélemény az illegális bevándorlásról

Az elmúlt hetekben sok vitának lehettem részese és rengeteg véleményt ismertem meg a kérdésbe mindkét oldalról így hát elérkezettnek látom az időt arra, hogy magam is megszólaljak az ügyben. Ha visszaemlékszem a beszélgetéseimre a téma általában olyan dolgok körül forgott miszerint: Ki okozta a problémát, kik az igaz vesztesei vagy nyertesei az ügynek, milyen hatalmi érdek áll az ügy mögött.. sokszor előszokott az is fordulni, hogy beszélgetőtársaim Isten vagy legalábbis a világ valamennyi vezetőjének szerepébe képzelik magukat és gondolatban egy csapásra meg is oldják a problémát elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen módon...Illetve gyakori momentum a különböző híreken és videókon való felháborodás. Senkit nem megsértve hanem inkább jelzés ként állítom, hogy ezeket a témákat boncolgatni felesleges és energiapazarló.

 Kész helyzet elé vagyunk állítva és ennek megfelelően azt kell inkább vizsgálgatni, hogy mi magunk ebben a helyzetben mihez fogunk kezdeni vagy ha már ebből a válságból kilábaltunk érdemes lenne szemügyre venni hogy mi mint magánemberek mit tehetünk azért, hogy ne ismétlődhessen meg hasonló, kezdve a felelős környezettudatos életmódtól a korrupt és tisztázatlan hátterű politikusok mögüli kihátrálásig. De ne szaladjunk ennyire előre! Mit is tehetünk ebben a helyzetben amivel megteremthetjük a biztonságunkat, elősegíthetjük fennmaradásunkat és a problémát is kezelhetjük? 

Liberális füleknek talán nem tetsző módon elsősorban a terrorfenyegetettséget kell észlenünk. Tudnivaló ugyanis hogy ellátórendszereink közműveink és amúgy életvitelünk igen igen sebezhető akár egyetlen okosan kitervelt merénylet is előidézheti azt a szituációt, hogy bizonyos rövidebb-hosszabb időre áram víz vagy élelmiszer nélkül maradunk. Hozzáteszem: én magam nem számítok összeomlásra, legfeljebb fennakadásokra. Mégis gondoskodjunk tehát mind arról, hogy megfelelő készletekkel és alternatív energiaforrásokkal rendelkezünk. Ennek részletezésébe nem megyek bele. Mindenki egy kis energiaráfordítással megvizsgálhatja hogy mi az amit ennek a célnak az érdekében tehet a saját feltételei mellett. Ezzel természetesen nem pánikot szeretnék kelteni, gondoljunk csak bele az, hogy ilyesmivel számolnak az emberek természetes. Nagyapáink idején még mindenhol minden háztartásban létezett és akinek nem ismerős annak most örömmel vezetem be a "Spájz" avagy "Éléskamra" fogalmát. De ha az oroszok vagy aktuálisabban a bevándorlók "Már a spájzban vannak" az se árt ha a házunkon lakóhelyünkön kívül is van élelmiszer-tartalék. Tegyük félre a prűd kispolgári "Atya Isten ilyenről ne is beszéljünk" hozzáállást és továbbra is nyugodtan és nem pánikolva tegyünk meg ennyit magunkért első lépésben.

Ha a közvetlen veszélyen túl vagyunk vagy sikerül elkerülni remélhetőleg a következő kihívás alól már nem lesz felmentés. Szembe kell néznünk a burjánzó idegen kultúra és vallás térhódításával. Direkt nem bőrszint vagy fajt említek, mivel az efféle hozzáállást tudománytalanak és megalapozatlanak tartom. Jobboldali orgánumok kultúrák párviadaláról szóló gondolatai viszont fedik a valóságot. Ennek megfelelően nekünk is ugyanazt kell tennünk mit a jövevényeknek ha továbbra is nyomot kívánunk hagyni a világba mint európai keresztény értékrendű vagy épp vallásos keresztény közösség illetve, mint egyes nemzetek tagjai. Ápoljuk jobban tehát vallásunkat és kultúránkat, ássuk bele mi is magunkat az efféle dolgokba és szilárdítsuk meg identitásunkat mi is. Egy ilyen versenyszituáció akár még teljesen pozitívan is elsülhet. Az semmiképp nem megoldás, hogy a másik felé kultúragyakorlásán felháborodunk. Biztos vagyok benne hogy akik ilyen hobbikat űznek leginkább saját magukat szégyenlik amiért ők maguk elveszítették kapcsolatukat a gyökereikkel Istenükkel. Nem kell szégyenkezni hanem meg kell tehát keresni ami elveszett. Akár még lehetőséget is találhatunk ebben a szituációban a tanulásra illetve magunk és a már újfent kiépülő kultúránk gazdagítására. 

 A munkaerő piacon is szembetalálkozhatunk a jövevényekkel. Itt is a saját portánk söprése a lényeg mivel már eleve nem lenne szabad egy olyan rendszertől munkát és az élet feltételeit elvárni ami kizsákmányol minket és akár a nyakunkba ültetné az egyébként részben tanult vagy valamihez értő bevándorlókat. Ha nem látjuk hogy a hóhérunk etet minket évtizedek óta valóban a bevándorlók tűnhetnek hibásnak és rossz szándékúnak. Netán még szorgalmasabbak is nálunk? Nosza! A mi népeink építették fel mindazt amit ma a világ civilizációnak gondol vagy elérni igyekszik. Úgy tűnik tehát hogy újabb iparos munka vár kezeinkre. Így megelőzhetjük az is hogy bárki bármit is megegyen előlünk. Szorgalom ,türelem, nyugodt magunkhoz méltó viselkedés kell hogy jellemeze az elkövetkező időket tehát. Magam az felsoroltakhoz fogom tartani és biztatlak titeket, hogy legyünk egymás segítségére ebben. Ez még nem akkora probléma amit együtt vagy akár a magánélet szintjén ne tudnánk áthidalni!

Sárkány Zsombor

Fehér genocídium

Az európai, fehér ember korunkban a haláltusáját vívja. Ezt kijelenteni egyáltalán nem extrém. Jelenleg Európa az egyik legnagyobb kihívásával szembesül. Járt itt ugyan tatár, török és uralmuk nem volt örök...kisebb rímmel is élve, hogy valami vidámság is legyen. Mert más pozitívumot nem tudok e kapcsán mondani, hisz a mostani helyzet más. Hiába voltak már keleti, iszlám hódítók az öreg kontinensen, Európa pole-poziciója a mostani mérkőzésen igencsak hátrányos. Sőt, ilyen rossz még sosem volt. 

A francia forradalom után pestisként szabadult rá az európai kultúrára az a felvilágosultnak nevezett ideológiai svédasztal, ami halálos méregként kezdte szétrángni az európai nemzeteket testét. Mára egy materialista, liberális, haszonelvű, identitását vesztett tömeggé vált az európai társadalom túlnyomó többsége. Régi princípiumait megtagadta, és az egyénközpontú és önző haszonszerzés és a földi létben elért sikerek és élvezetek nihilista hajszolása lett a célja. Ebből adódóan a népek különböző nyelvein kívül szinte semmi nem különbözteti meg a nemzetek társadalmának képét. Mindenhol ugyanaz a feloldódott kultúrájú és identitású szürke embermassza lett. Ez önmagában elég ahhoz, hogy az európai fehér kultúrát haldoklónak minősítsük, de persze nem volna reménytelen annyira a helyzete. De miután Nyugat-Európa az elvtelen, evilági élvhajhászata közepette, anyagi jólétében úgy döntött, hogy a volt gyarmatbirodalmainak afrikai lakosságát alkalmazza az "alantas munkaerőként", drámaira fordult a helyzet. A kényelemért feladták egy több ezer éves kontinens jövőjét és verték az első szöget a koporsójába.

A bevándorlók népessége drasztikusan növekedett és növekszik. A színes bőrű lakosság szaporulata igen magas, 4-5 gyermekkel számolni átlagban egyáltalán nem valótlan. Ezzel szemben a német, francia, brit stb. nyugati népek családjai maximum 1, esetleg 2 gyermeket vállalnak jó esetben. Jelentős részük pedig egyáltalán nem. Már két generáció a '60-as évek bevándorlása óta felnőtt és exponenciálisan nő így az arányuk a lakosságban. Egy 2011-es adat szerint Párizs újszülöttjeinek 55%-a színes bőrű. Komplett negyedek vannak ott, ahol az életével fizethet az aki bemegy oda fehérként. Pusztán mert fehér. Angliában a helyzet talán még rosszabb és Németország és Olaszország, Spanyolország, a Skandináv országok sem büszkélkedhetnek másképp. A fekete rasszizmus pedig igenis létezik, mára lassan hivatalosan is elismert probléma lesz. A nemi erőszakok száma súlyosan megemelkedett ezen térségekben, ahogy az erőszakos atrocitásoké is. 2050-re pedig a francia, német, brit, olasz, svéd, norvég és spanyol embereket unokáink már négerként fogják ismerni. A demográfiai adatok szerint ennek elkerülésére kisebb csoda kellene.

Persze mit érdekel minket magyarokat itt Közép-Kelet Európa szívében a nyugati népek önmaguk hibájából elkövetett problémája? Nos, ha eddig nem is volt, most már a mi problémánkká is válik lassan. Magyarország a frontvonalba került bevándorlás ügyben. Százezrek tartózkodnak már nálunk, s bár végcéljuk nem Magyarország, mi tudjuk, hogy Nyugat-Európa már megtelt. Ravasz évszázados sírásóink a háttérben EU-k, emberjogi és nemzetközi szervezetek álcája mögé bújva szándékosan igyekeznek Európa eddig még csak-csak élő nemzeteit is térdre kényszeríteni a fekete jövő előtt. Nem véletlen született meg a cionista-liberális lobbimunkának köszönhetően a Dublini-egyezmény, mely kimondja, hogy azon országba kell visszaküldeni a bevándorlókat, amelyik Eu-s ország területére először beléptek. Az EU határországai pedig egytől-egyik olyan államok, amik eddig nem igazán részesültek az arab és afrikai honfoglalókkal. Köztük leginkább Magyarország. Márpedig a legutóbbi felmérések szerint 2100-ra, azaz az évszázad végére, kevesebb mint 4 millió magyar lesz, migrációval nem is számolva. Ha azonban azok a százezrek akik itt vannak itt is maradnak, mert Németországban és nyugatabbra már nem lesz hely, akkor még gyorsabb ütemben megy végbe az a  demográfiai katasztrófa ami Nyugat-Európát már érinti. 

Jelenleg is ezrével jönnek át a határon, életerős, fiatalkorú férfiemberek. Nem családostól, nem szakadtan és éhesen, nehéz körülmények között, immáron sokan nem is háborús országból. Okostelefonokkal, jó öltözékkel, erejük teljében, vidáman, jogaikkal tisztában, ebből adódóan agresszíven. Tudják, hogy meddig mehetnek el, és sajnos elég sokáig. Persze gyerekesek százai is érkeznek, akiket a liberális sajtónak azonnal le kell fotózni és a legaranyosabb szír kislány képével hessegetni el az aggályainkat. Csak a több száz gyermek olyan térségből érkezik, ahol a terrorszervezetek gyermekkatonaként képzik ki a fiatalkorúakat és nyílt és már hivatalosan is elismert tény, hogy Európa megszállása is a céljuk. Nem tény, de reális, hogy a legártatlanabb arab kisgyermek is, a legjobb precizitással vághatja el az ember torkát. Legalábbis van köztük szép számmal ilyen, efelől kétség ne legyen. A jog és a bürokrácia pedig olyan csapdát állított Európában, ami végett nem képes ha akarna se erélyesen védekezni ez ellen a csendes népirtás ellen. Mintha nem a jog szolgálná az embereket, hanem az embereket áldoznák fel a jog oltárán, mintha az valami időtlen, változtathatatlan igazság lenne. Persze a háttérben akik ezt meghozták, ez is volt a céljuk. Feláldozni az embereket, a fehér embereket, az európai kultúrát teljesen. Ez a terv lassan két évszázada és lépcsőről-lépcsőre meg is valósul úgy tűnik. 

De megnyugtatgatunk-e ha a kerítésünk miatt(aminek a kivitelezése és hatékonysága eléggé megkérdőjelezhető) más országok felé kerülnek a bevándorlók. Ideig óráig talán...ha Horvátország és Románia lesz a kerülő, akkor legalább már többnyire oda küldik vissza őket a Dublini-rendelet értelmében. De még ha egyetlen egy bevándorló sem jönne át többet, és egyetlen sem maradna itt a százezerből aki már magyar honba van, akkor is egy évtized múlva már fekete-afrikai kultúrkörre emlékeztető országok vennének körbe minket. Onnantól pedig már nem lesz elég egy kerítés, se fal az egész országhatáron sem. Ha káosz lesz nyugaton a bevándorló, agresszív embertömeg miatt, már pedig így reális esélye van, akkor fog csak a háttérerők mosolya kiszélesedni, hisz végre bedobhatják a rég várt trükköt, és megváltót és erős kezű rendcsinálót játszva, totalitárius rendszereket kínálhatnak fel a nép számára. Erre jelek már most is vannak. Ahogy onnan nem sok kell egy Európai Egyesült Államok létrehozására, mely központi irányítással tesz rendet. Ezzel együtt a szabadságunk és tradícióink, kultúránk, identitásunk végleg kivéreztetve a színes, multikulturális embermasszában. 

A kormány, az Európai Unió, a jog, a hatalom semmilyen formája nem fog enyhíteni a problémán. Ne kergessünk illúziókat hanem készüljünk fel arra a helyzetre ami közeleg. Igen is vállaljunk gyermekeket, minél többet, minimum hármat ideális esetben, lehetőségeink szerint. De ne kifogásokat keressünk, vagy modern, kényelmi adottságainkat féltsük. Őrizzük a kultúránkat, igyekezzünk minél függetlenebbek lenni, önvédelmet tanulni. Talán ez nem is akkora baj és van benne pozitívum. A jövő generációinak olyanná kell válniuk, amilyen eredendő erényeket már rég elfeledtünk. A férfiaknak újra férfivá kell válniuk akik védelmezik családjukat, hazájukat, kultúrájukat. A nőknek újra anyává kell válniuk elsődlegesen, akik népük fennmaradásáért, új nemzedékeket nevelnek igaz szellemiségben. Az erősödő és látható külső ellenség, idegen kulturális nyomás végett pedig mind inkább újra,- ha dacból is- de identitásunk megélése és megőrzése felé fordulunk. Talán ez a mélység kell, hogy újra megtalálja magát az európai ember, ő pedig csodákra képes mint tudjuk. De ha sorsunk meg is pecsételtetett, kihalásunk csak elhúzható de el nem kerülhető is, legalább büszkén, állva hal meg az utolsó európai ember majd. Igazán európaihoz, mi több talán, magyarhoz illően. Mindenki készüljön és acélosítsa meg a szívét, mert sötét jövő közeleg, mondhatni fekete. 

Horváth Martin

A bevándorlás valódi tétje

Hatalmas liberális ajvékolás vette kezdetét a bevándorlás témában az utóbbi időben. Ahogyan egyre hatalmasabb a bevándorlás is. De a már megszokott balos-liberális "emberi méltóságra" való hivatkozás mennyire állja meg a helyét a témában?

Először is tisztázzuk, hogy mire fel ez az emberáradat Európába? A migránsok java a Közel-keletről özönlik hozzánk, nem más elől, mint az Iszlám Állam aktuális tombolása és az évtizedes háborúk elől. Az afrikai országokból érkezők pedig az utóbbi pár év "arab tavaszának" véres káosza elől jön. A nyugati civilizáció sírásó, modern értelmisége pedig emberi méltóságukra hivatkozva, törtet azért, hogy befogadja Európa ezt a milliós áradatot. Azonban meg ne feledkezzünk arról, hogy a nyugati balliberálisaink voltak azok akik támogatták az USA-t abban, hogy a Közel-kelet háborús színpad legyen már bő egy évtizeddel ezelőtt. Támogatták az arab forradalmakat, Kadhafi rendszerének megdöntését és a többi tradicionálisabb rendszerét a térségben, melynek hatására háborúk, vér és halál lett a jussa a régiónak. Ez elől menekülnek most onnan az emberek. Nem beszélve arról, hogy az USA anyagi segítsége közvetett módon eredményezte az Iszlám Állam létrejöttét. A lényeg, ha a liberális nyugati érdekkörök nem támogatták volna az Egyesült Államokat, valamint a tradicionális társadalmak felszámolását Afrikában és a Közel-keleten, ma nem lenne migráció. Legalábbis ilyen mérvű semmiképp. Most pedig, hogy a modern eszmék, a demokrácia és a liberalizmus nevében tönkretették ezen térségek lakónak életét, az Európai kultúrkört igyekeznek tönkretenni a miénkkel szöges ellentétben álló kultúrkörből ideözönlő menekültáradat befogadásával.

Tiltakoznak mindenféle kerítés és visszafordítás ellen. Egyik érv amit hallottam magyar részről, hogy "Mi lett volna, ha Ausztria is kerítést emelt volna a magyar menekültek előtt 1956-ban?". Az összehasonlítás azonban értelmetlen. 1956-ban Ausztria egy rokon kultúra, sőt évszázados együttélésünk eredményeként testvérkultúrát segített meg. A Bécsbe befutó magyar disszidálók nem egy totálisan idegen kultúrával és identitással érkeztek oda, hanem teljesen ugyanolyan európai kultúralapokon álltak, mint az osztrákok. Már pedig a menekültekkel napjainkban a legnagyobb probléma ez. Ahonnan ők érkeznek teljesen más világ, a miénkről fogalmuk sincs. Bár el kell ismerni, sajnálatos a sorsuk, de ettől még látnunk kell, hogy képtelenek beilleszkedni Európába. Nem az a kérdés, hogy elveszik-e a munkát, vagy fognak-e dolgozni nem pedig lopni mifelénk. A kérdés az, hogy képes-e két homlokegyenest ellentétes identitás és kultúra békésen meglenni egy eleve ezernyi gonddal terhelt Európában. A kérdés persze költői, egyértelműen nem. Persze a liberálisok fejében ez az ellentét nem létezik, hisz nekik nincs identitásuk sem. Globalisták, kozmopoliták akik számára abszolút értékek, igazságok nem léteznek. Itt lassan talán már rájövünk, az ellenségeink nem is a bevándorlók, hanem a vadkapitalizmus, liberális oligarchiája.

Ami azt illeti, a bevándorlók és mi, európaiak ellensége egy és ugyanaz. Míg az arabok, afrikaiak nemzeteit katonailag, háborúkkal, háttérből támogatott véres forradalmakkal tették tönkre, addig a mi, fehér, európai kultúránkat gazdasági kizsákmányolással és alapvető emberi értékrendeket romboló ideológiákkal, eszmeiségekkel terítették le. Az utóbbi harcmodor sajnos sikeresebbnek bizonyult és Európa bevándorlók nélkül is a halálán van. Európa szellemi immunrendszere legyengült és erre egy másik megkeseredett civilizációt zúdít. Csak a civilizáció ami jön, özönlik milliós számmal itt déli végeinken, bizony lelkében keményen él az az idegen kultúra. Európa pedig majdnem védtelen, liberális, hagyományokat vesztett, gyökereitől elszakított félholt állapotában képtelen lesz életben maradni ezzel szemben. Persze végül az idemenekült fekete és iszlám kultúra is feloldódik majd civilizációk összecsapásában, ebben a minden tradíciótól elszakadt mételyben.

Fel kell ismernünk, hogy a valódi ellenségeink közösek. Nem népek, nem rasszok és nem vallások mögött találjuk meg őket. Hanem a vasalt ingek, nyakkendők, emberjogi szép szavak és modern eszmék mögött. A globalista neoliberálisok minden nép és kultúra rákfenéje. Valójában pont ők a legnagyobb fajgyűlölők, mert nem csak egy-két rasszot vagy népet, hanem a világ összes népét és rasszát gyűlölik és nem kevesebbet tesznek- sajnos eddig sikerrel- mint, hogy mindet ki is irtsák. Csak ravaszan, egymásnak ugrasztva őket. Ez zajlik most.

Isten nem véletlen teremtett ennyi népet, ennyiféle embert, nemzetet és identitást. Minden népnek és kultúrának megvan a maga útja és feladata. Mindet kötelességünk is elismerni, tisztelni, csak úgy mint a sajátunkat. De semmiképp nem egyiket a másik fölé, vagy alá rendelni. Napjaink mesterségesen generált népvándorlásai és ebből adódó gyűlölet pedig nem kevesebbet veszélyeztet, mint az eredeti teremtett rendet. Így emberi méltóságukat akkor tartjuk leginkább szem előtt, ha mihamarabb visszairányítjuk ezeket az embereket oda, ahová nem véletlen születtek, hogy betölthessék itt a földön azt amire hivatottak.

Horváth Martin