Fehér genocídium

Az európai, fehér ember korunkban a haláltusáját vívja. Ezt kijelenteni egyáltalán nem extrém. Jelenleg Európa az egyik legnagyobb kihívásával szembesül. Járt itt ugyan tatár, török és uralmuk nem volt örök...kisebb rímmel is élve, hogy valami vidámság is legyen. Mert más pozitívumot nem tudok e kapcsán mondani, hisz a mostani helyzet más. Hiába voltak már keleti, iszlám hódítók az öreg kontinensen, Európa pole-poziciója a mostani mérkőzésen igencsak hátrányos. Sőt, ilyen rossz még sosem volt. 

A francia forradalom után pestisként szabadult rá az európai kultúrára az a felvilágosultnak nevezett ideológiai svédasztal, ami halálos méregként kezdte szétrángni az európai nemzeteket testét. Mára egy materialista, liberális, haszonelvű, identitását vesztett tömeggé vált az európai társadalom túlnyomó többsége. Régi princípiumait megtagadta, és az egyénközpontú és önző haszonszerzés és a földi létben elért sikerek és élvezetek nihilista hajszolása lett a célja. Ebből adódóan a népek különböző nyelvein kívül szinte semmi nem különbözteti meg a nemzetek társadalmának képét. Mindenhol ugyanaz a feloldódott kultúrájú és identitású szürke embermassza lett. Ez önmagában elég ahhoz, hogy az európai fehér kultúrát haldoklónak minősítsük, de persze nem volna reménytelen annyira a helyzete. De miután Nyugat-Európa az elvtelen, evilági élvhajhászata közepette, anyagi jólétében úgy döntött, hogy a volt gyarmatbirodalmainak afrikai lakosságát alkalmazza az "alantas munkaerőként", drámaira fordult a helyzet. A kényelemért feladták egy több ezer éves kontinens jövőjét és verték az első szöget a koporsójába.

A bevándorlók népessége drasztikusan növekedett és növekszik. A színes bőrű lakosság szaporulata igen magas, 4-5 gyermekkel számolni átlagban egyáltalán nem valótlan. Ezzel szemben a német, francia, brit stb. nyugati népek családjai maximum 1, esetleg 2 gyermeket vállalnak jó esetben. Jelentős részük pedig egyáltalán nem. Már két generáció a '60-as évek bevándorlása óta felnőtt és exponenciálisan nő így az arányuk a lakosságban. Egy 2011-es adat szerint Párizs újszülöttjeinek 55%-a színes bőrű. Komplett negyedek vannak ott, ahol az életével fizethet az aki bemegy oda fehérként. Pusztán mert fehér. Angliában a helyzet talán még rosszabb és Németország és Olaszország, Spanyolország, a Skandináv országok sem büszkélkedhetnek másképp. A fekete rasszizmus pedig igenis létezik, mára lassan hivatalosan is elismert probléma lesz. A nemi erőszakok száma súlyosan megemelkedett ezen térségekben, ahogy az erőszakos atrocitásoké is. 2050-re pedig a francia, német, brit, olasz, svéd, norvég és spanyol embereket unokáink már négerként fogják ismerni. A demográfiai adatok szerint ennek elkerülésére kisebb csoda kellene.

Persze mit érdekel minket magyarokat itt Közép-Kelet Európa szívében a nyugati népek önmaguk hibájából elkövetett problémája? Nos, ha eddig nem is volt, most már a mi problémánkká is válik lassan. Magyarország a frontvonalba került bevándorlás ügyben. Százezrek tartózkodnak már nálunk, s bár végcéljuk nem Magyarország, mi tudjuk, hogy Nyugat-Európa már megtelt. Ravasz évszázados sírásóink a háttérben EU-k, emberjogi és nemzetközi szervezetek álcája mögé bújva szándékosan igyekeznek Európa eddig még csak-csak élő nemzeteit is térdre kényszeríteni a fekete jövő előtt. Nem véletlen született meg a cionista-liberális lobbimunkának köszönhetően a Dublini-egyezmény, mely kimondja, hogy azon országba kell visszaküldeni a bevándorlókat, amelyik Eu-s ország területére először beléptek. Az EU határországai pedig egytől-egyik olyan államok, amik eddig nem igazán részesültek az arab és afrikai honfoglalókkal. Köztük leginkább Magyarország. Márpedig a legutóbbi felmérések szerint 2100-ra, azaz az évszázad végére, kevesebb mint 4 millió magyar lesz, migrációval nem is számolva. Ha azonban azok a százezrek akik itt vannak itt is maradnak, mert Németországban és nyugatabbra már nem lesz hely, akkor még gyorsabb ütemben megy végbe az a  demográfiai katasztrófa ami Nyugat-Európát már érinti. 

Jelenleg is ezrével jönnek át a határon, életerős, fiatalkorú férfiemberek. Nem családostól, nem szakadtan és éhesen, nehéz körülmények között, immáron sokan nem is háborús országból. Okostelefonokkal, jó öltözékkel, erejük teljében, vidáman, jogaikkal tisztában, ebből adódóan agresszíven. Tudják, hogy meddig mehetnek el, és sajnos elég sokáig. Persze gyerekesek százai is érkeznek, akiket a liberális sajtónak azonnal le kell fotózni és a legaranyosabb szír kislány képével hessegetni el az aggályainkat. Csak a több száz gyermek olyan térségből érkezik, ahol a terrorszervezetek gyermekkatonaként képzik ki a fiatalkorúakat és nyílt és már hivatalosan is elismert tény, hogy Európa megszállása is a céljuk. Nem tény, de reális, hogy a legártatlanabb arab kisgyermek is, a legjobb precizitással vághatja el az ember torkát. Legalábbis van köztük szép számmal ilyen, efelől kétség ne legyen. A jog és a bürokrácia pedig olyan csapdát állított Európában, ami végett nem képes ha akarna se erélyesen védekezni ez ellen a csendes népirtás ellen. Mintha nem a jog szolgálná az embereket, hanem az embereket áldoznák fel a jog oltárán, mintha az valami időtlen, változtathatatlan igazság lenne. Persze a háttérben akik ezt meghozták, ez is volt a céljuk. Feláldozni az embereket, a fehér embereket, az európai kultúrát teljesen. Ez a terv lassan két évszázada és lépcsőről-lépcsőre meg is valósul úgy tűnik. 

De megnyugtatgatunk-e ha a kerítésünk miatt(aminek a kivitelezése és hatékonysága eléggé megkérdőjelezhető) más országok felé kerülnek a bevándorlók. Ideig óráig talán...ha Horvátország és Románia lesz a kerülő, akkor legalább már többnyire oda küldik vissza őket a Dublini-rendelet értelmében. De még ha egyetlen egy bevándorló sem jönne át többet, és egyetlen sem maradna itt a százezerből aki már magyar honba van, akkor is egy évtized múlva már fekete-afrikai kultúrkörre emlékeztető országok vennének körbe minket. Onnantól pedig már nem lesz elég egy kerítés, se fal az egész országhatáron sem. Ha káosz lesz nyugaton a bevándorló, agresszív embertömeg miatt, már pedig így reális esélye van, akkor fog csak a háttérerők mosolya kiszélesedni, hisz végre bedobhatják a rég várt trükköt, és megváltót és erős kezű rendcsinálót játszva, totalitárius rendszereket kínálhatnak fel a nép számára. Erre jelek már most is vannak. Ahogy onnan nem sok kell egy Európai Egyesült Államok létrehozására, mely központi irányítással tesz rendet. Ezzel együtt a szabadságunk és tradícióink, kultúránk, identitásunk végleg kivéreztetve a színes, multikulturális embermasszában. 

A kormány, az Európai Unió, a jog, a hatalom semmilyen formája nem fog enyhíteni a problémán. Ne kergessünk illúziókat hanem készüljünk fel arra a helyzetre ami közeleg. Igen is vállaljunk gyermekeket, minél többet, minimum hármat ideális esetben, lehetőségeink szerint. De ne kifogásokat keressünk, vagy modern, kényelmi adottságainkat féltsük. Őrizzük a kultúránkat, igyekezzünk minél függetlenebbek lenni, önvédelmet tanulni. Talán ez nem is akkora baj és van benne pozitívum. A jövő generációinak olyanná kell válniuk, amilyen eredendő erényeket már rég elfeledtünk. A férfiaknak újra férfivá kell válniuk akik védelmezik családjukat, hazájukat, kultúrájukat. A nőknek újra anyává kell válniuk elsődlegesen, akik népük fennmaradásáért, új nemzedékeket nevelnek igaz szellemiségben. Az erősödő és látható külső ellenség, idegen kulturális nyomás végett pedig mind inkább újra,- ha dacból is- de identitásunk megélése és megőrzése felé fordulunk. Talán ez a mélység kell, hogy újra megtalálja magát az európai ember, ő pedig csodákra képes mint tudjuk. De ha sorsunk meg is pecsételtetett, kihalásunk csak elhúzható de el nem kerülhető is, legalább büszkén, állva hal meg az utolsó európai ember majd. Igazán európaihoz, mi több talán, magyarhoz illően. Mindenki készüljön és acélosítsa meg a szívét, mert sötét jövő közeleg, mondhatni fekete. 

Horváth Martin