10 év NER és 5 értékes NER-ellenes dal

Az 5 szánalmas NER-ellenes dal bemutatása után, sokkal nehezebb dolgom akadt, mikor a kreatív, mondanivalóval rendelkező darabokat próbáltam összerakni. Nem azért, mert ne lenne 5 értékes szerzemény, hanem mert mindegyik két, maximum 3 előadóhoz kötődik. Igyekeztem több helyről meríteni, de így sem kerülhettük el, hogy egy előadótól ne legyen több is a listán. Sajnos a kreatív, értékes és mondandóval rendelkező tartalom nem olyan populáris, hogy sok zenélni tudó ember számára jelentsen utat. Több punk szerzemény is fontolóra volt véve, de nagy sajnálatomra nem igazán tudtam elég nívósnak értékelni őket. A Központi Hatalom bár aktívan NER-kritikus, mégis szövegvilága inkább egy trollkodás, mint komolyan vehető alkotás. Az olyan nagy öregek, mint a HétköznapiCsalódások ebben évtizedben szintén nem tudták megütni a lécet. Egy olyan együttes, mely a '90-es évek csalódottságát úgy foglalta refrénbe az Én városom c. műben, hogy " Mecsek alján az élet, ugyanolyan, mint máshol, kelet-európai vergődés lett a nyugat-európai lázból, Mecsek alján az élet ugyanolyan, mint bárhol, túl közel van a szakadékhoz a Mennyországtól távol", az az együttes, most egy " Geci Orbán, geci kormány, geci ország, geci világ" és " SorosSorosSorosSorosSoros" refrénnel tudott szolgálni a NER ellen. De új rendszer, új rendszerkritikus együttesek. Nézzük mire futotta.

1. Kozmosz: Az okosak földje

A Kozmosz első albuma már 2012-ben debütált, tehát igen korán belevetették magukat a NER-kritikus punkba. Nagyon nehéz volt tőlük kiemelni egy dalt, mely a listára kerülhet, hiszen az egész album egy NER-ellenes hadjárat, mi több, maga az egész együttes az. Mégis az Okosak földje volt az a szám mely nem véletlen lett a leghíresebb daluk talán. Egyértelműen a NER-ben érlelt nóta ez, melynek mondanivalója itt mindennél aktuálisabb, hiszen reflektál az Orbán-Gyurcsány ellentétre, ahogyan a szokásos külső ellenség propaganda hadjáratra is, mégis sokkal több ez a szám. Gyakorlatilag egy egész magyar történelmen átívelő önkritika ez a magyar társadalomnak, mely társadalom habitusának csak egy állomása és szükségszerű következménye a NER. A problémákat mélyebben keresi, mint abban, hogy " tolvaj Viktor, Mészáros lop, Stadion, Stadion!". De hiszen a problémák sokkal mélyebben is vannak, bennünk. Mindannyiunkban. A szám úgy energikus és ad reményt az értelmes mondanivalójú magyar punk zenének, hogy közben egyáltalán nem bunkó, tróger és frusztrált. Ha a magyar punk jövőjéről beszélünk, akkor az legyen ilyen, vagy minimum a Kozmosz nyomvonalán kell haladjon. Sajnos az együttes 2015-ben feloszlott, azonban ilyen olyan formációként a fő bandatagokkal tovább él. Ezek azonban, ahogyan  a másik kettő Kozmosz album sem, már nem ütik meg úgy a színvonalat. De egyáltalán nem rosszak. Viszont a 2012-es Okosak földje c. album teljes anyagát nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek.

2. Apa Zenél + WNTS: Magyar vagyok

Apa Zenél itt helyrehozta az előző listában szereplő szánalmas Baszódjál meg KDNP c. dalt. Persze az is elment volna egy trollságnak, a listába sokkal inkább azért került be, mert ilyen proli trollságra ugrottak sokan. De a lényeg, hogy a WNTS hangszerelésével egy most én meg nem mondom milyen stílusban, de kellemesen hallgathatóan reflektál a dalszöveg kreatívan az egész magyar jobboldal, mindenkori, de legfőképp mai mentalitására. Azt a számomra kedves stílust tette ráadásul magáévá, mikor valaki nem nyíltan kritizál, hanem az irónia és a szarkazmus eszközeivel teszi nevetségessé a rendszer uralkodó mentalitását. A torz 21. századi nacionalizmusunk így cinikus köntösben lesz kiparodizálva és mutatja be annak nevetséges, eltúlzott, visszás és kétszínű oldalait is, miközben a NER korszakának legautentikusabb politikusai, közéleti szereplői mind felvonultatnak valamilyen formában a dalban. Amúgy ismét nehéz volt választani, hiszen az Apa Zenél és a WNTS formációk külön is rengeteg antiNER számmal rendelkeznek, de úgy éreztem ez elég átfogó és univerzális. Leghíresebb mégis a WNTS-től a Köszmédia, melyet azért szintén érdemes meghallgatni, illetve a formációk többi számait is. 

3. Dé:Nash: V4 KRÚ

Dé:Nash relatív új a "szakmában", 2018 végén jelent meg a Turul c. számával, mely elsőre sokaknál problémát okozott, hogy komolyan gondolja vagy sem. Sokan szerintem úgy jártak, mint mikor a Belga Nemzeti Hip-Hop c. számát az akkori nemzeti radikális Pannon Rádió kezdte lejátszani mert nem érezte az iróniát benne. Nos, Dé:Nash szintén ezzel az iróniával kooperál és nagyon jól teszi. Egyértelmű, hogy ez az általam egyébként nem annyira kedvelt stílus, egyáltalán nem kompatibilis a konzervatív, nacionalista szellemiséggel. Két olyan szubkultúra mely összeegyeztethetetlen. Ettől olyan pikáns Dé:Nash és ebben van ereje is. Bármit is énekeljen el ebben a stílusban, ordít róla, hogy paródia. És annál nagyobb ereje és értéke nincs is egy rendszert kritizáló számnak, mint mikor nem kell nyíltan kimondani, hogy mi nem tetszik, nem is kell szarkasztikusan felnagyítani a dolgokat, egyszerűen elég ugyanazt elmondani, amit hivatalosan mond a hatalom és ha ez megfelelően van tálalva, pontosan elég, hogy érezzük mekkora baromság, amit képvisel a rendszer. Mesés kis világ, mikor kormánypropaganda szövegekkel lehet hülyét csinálni a kormányból és a koncerteken "hajrá Fidesz!"-t kiáltó tömeg valójában ezzel megalázza a pártot.

4. Dé:Nash és Krúbi: Keresztes hadjárat

Itt jött el az, amit a bevezetőben is írtam, hogy nem lehetett elkerülni, hogy egy előadótól ne legyen két szám. Ugyanakkor ez egy közös produkció Krúbival, aki ugyan nem utazik a dalaival igazán a  politikában, itt mégis megteszi ezt. A keresztes hadjáratra ugyanúgy illik, ami az előbb az összes Dé:Nash számról lett írva. Itt azonban nem csak groteszkül tálalja a kormánypropagandát, hanem azt mondja el, amit eközben valójában jelent az, vagy, amit valójában gondol magáról a NER, de minimum sugall és az egyszerű jobber fejében ez él. Nevezetesen, hogy itt most ez a rendszer valami heroikus, történelmi csoda, olyan nagy ország és kontinens védő uralkodók és hadvezérek szellemi örököse, akikek mindenki tisztel.  A keresztény kultúra, a fehér társadalom, a tradícióihoz ragaszkodó szuverén nemzetek utolsó védőbástyája, mely eksztatikus harcát vívja a minden értéket elpusztítani szándékozó világ ellen. Ezt a képet festi le a szám, és attól olyan erős, hogy közben végig magunk előtt látjuk a csepeli pacalzabálókat, pocakos szotyizó kormányfőt és a kokós Habony Árpit és érezzük, hogy a beállított képnél szánalmasabban távol már nem is lehetne a valóság. Ezeknek a groteszk daloknak pedig, ami még értéke, hogy az egészen valahol nevet. Senki nem dühös, senki nem bosszankodik. Valahol érezzük közben, hogy az élet súlypontjai valahol máshol vannak és még rengeteg perspektívája van a boldogságnak, mint, amit a politika adhat. Azon csak nevetni érdemes, az is már egy boldogság perspektíva. 

5. Luke Benz: Abszurdisztán 

Nem győzöm hangoztatni mennyire nem szeretem a trappet vagy a newschool hip-hopot, de hát mit tegyen az ember ha ez a korszellem és ebben alkotnak most a tehetséges előadók is. Persze a műfaj kínál azért rengeteg lehetőséget, csak zeneileg nem tudom értékelni. Szerettem én régen az Akkezdet Phiait vagy Anonim MC-t is, de ha valaki tehetségesen tud szöveget alkotni, akkor a new version is megadja ezt a lehetőséget neki, én pedig hajlandó vagyok eltekinteni a zenei primitivizmusától a dalnak a költészet oltárán. Így van ez Luke Benz alkotásával is, aki olyan rímeket, szótagszámokat alkot meg és olyan ütemben csinálja mindezt, hogy ha nem kapcsolom be a feliratot a videón, akkor nem is fogom fel a fél tartalmát. ( Ezt a műveletet ajánlom is, amúgy mindenkinek). Ha valami ortó tucat trap lenne a szokásos szánalmas mondandójával, akkor is értékelném a tehetséget, de mivel egy a műfajban egyedülálló módon felépített rendszerkritikát rejt a szöveg, így még pozitívabb. 

10 év NER és 5 szánalmas NER-ellenes dal

Minden rendszernek megvan a maga ellenkultúrája. Ez az ellenkultúra a legtöbb esetben aztán a humor, vagy a zene eszközével tud a fennálló hatalom ellen a legnagyobb hatást gyakorolni. A Kádár-rendszer kritikája is leginkább olyan zenékben csapódott le, mint az akkori Beatrice, vagy Hobo. Aztán ott van a rendszerváltás utáni 20 év, melyben nehéz lenne megszámlálni is mennyi együttes szakosodott a fennálló rend és a társadalom kritikájára. Most pedig itt van nekünk a NER és 10 éves évfordulója alkalmából sajnos alig tudunk összeszedni olyan NER-kritikus muzsikákat, amit objektív és értelmes ember valamilyen módon ne hallgatna kínosan. Pedig adott bőven okot az Orbán-korszak arra, hogy világnézetileg, kulturálisan jól elkülöníthető ellenreakciója fejlődjön ki. De ahogyan a politikában, úgy a zenei térfélen is ez egy nagyon szűk, perifériára szorult rétegnek sikerült ( róluk itt van szó ). Most jöjjön a nagyközönség ingerküszöbét és sokszor az ellenzéki tüntetések hallgatóinak fülét megütő szégyenválogatás.

1. Nem tetszik a rendszer

Nem kellett sokáig várni a NER-nek, hogy tüntetések kezdődjenek ellene és csakhamar himnuszt is keresett magának a szerveződő hősies ellenállás már 2011-ben. A főhős ebben a szerepben Karsay Dorottya volt. Az akkor 26 éves Dorottya tökéletes archetípusa volt mindannak, amit a libsitinikről sztereotip módon gondolhat egy ember. Mögötte volt a CEU, Kaliforniai Egyetem, emberi jogok diploma és szociológia, Amnesty International munkatárs. Akkor persze ezek még nem voltak annyira az emberek fejébe vésve, mint ellenség, de annyira az sem vésődött bele az emberek fejébe, hogy mi is ez a NER. A dal ezért nem hozta el a világforradalmat. Egyrészt mert ha ma indulna is egy roppant lightos, sokszor keservesen odaerőszakolt rímekkel komponáló átlag "dobbantani akarok ebből az országból" Budapest belvárosi tinihiszti hangulata van az egésznek. Másrészt pedig akkor a legtöbb embernek ez még taszítóbb volt, mint maga Orbán az 1 éves országlása után. A kedvenc jelenetem mikor fapofával bemutat a kamerának hosszan, majd unottan néz ki a kávézó ablakán a diktatúrába fulladó pesti utcákra, jelezve ezzel végképp azt az attitűdöt, mely mentalitásra a nagykörúton kívül, mindenki kapát-kaszát ránt. 

2. DopeMan: BAZMEG! 

Ha maga az előadó és a cím nem lenne elég ahhoz, hogy tudjuk, hogy itt nem éppen Széchenyi István rendszert változtató reformjait önti ódába a szerző, akkor is a helytelenül leírt káromkodás nyomatékosítja ezt. Nem egészen egy évvel a Karsay Dorottya totális homályba veszése után jött Dopeman és úgy gondolta, hogy a Himnuszt egy picit megspékeli az aktuális társadalmi, politikai, rendszerkritikai észrevételeivel. A Himnusz stórfája és a négyszer is utána elmondott " bazmeg" aztán sokaknál kiverte a biztosítékot, főleg az akkor még karakterrel bíró Jobbik szavazóbázisában, akik mára átvándoroltak Orbán apu védőszárnyai alá. Dopeman 2 évvel később még a nemzeti szimbólum meggyalázásáért bíróságra is lett citálva a dal miatt. Nem kell talán mondanom, hogy miért nem mozgatta meg ez sem a társadalmat igazán, mindannak ellenére, hogy hírhedt lett a nóta. Még az sem segített pedig rajta, hogy Dopeman lett a 2012-ben a Milla (?) vagy valami mára hamvába halt formáció által rendezett alternatív köztársasági elnök választáson a győztes. Persze ne feledjük, hogy csak is azért lett ez a derék ember az alternatív köztársasági elnök, mert az online szavazás nyertesét, Bartos Cs. Istvánt már a szervezők is komolytalannak és vállalhatatlannak tartották. A helyzet persze nem lett jobb Dopeman papával sem. Végül ők sem döntötték meg a rendszert és a bazmegolós himnusz sem lett az ellenzék himnusza.

3. Puszi Együttes: Mit loptál ma Kolbász Viktor?

Leírni is kínos volt ezt a címet. Őszintén szólva nem is raktam volna be a válogatásba, ha ennyit tudok róla, olyan szánalmas hatása van, mind a címnek, mind magának a "számnak". Viszont mivel ellenzéki tüntetéseken egy időben rendszeresen előkerült, kénytelen voltam jelentőséget tulajdonítani ennek. A mindössze 1 perces dal ( hála Istennek tovább nem kínoz minket) 2014-ben látott napvilágot. Ezt már nem ismert közszereplő, vagy nagy szervezetek pénzelt hátszele dobta össze. Házi készítésű, igazi underground móka ez, ahonnan egyébként az értékes mondanivalóval bíró dalok szoktak jönni. De ez nem az a fajta. Gyakorlatilag egy prolihőzöngés. Ha lemennék Kiskunlacházára, beülnék a helyi presszóba olyan 50-es alkoholisták közé, és azt mondanám írjanak egy dalt, kb ugyanezt kapnánk. Hasonló kultúrközegben, mint az említett fiktív úriemberek, aztán nagyon hamar életre kelt a dal és az interneten imádták megosztani azok az emberek, akik miatt biztosan nem mennénk el egy tüntetésre. Ha véletlen odatévedek jóhiszeműen és felharsan ez a dal, melyet a közönség tud, akkor pedig sietve távozok. Egy szó, mint száz, ebből sem lett himnusza az ellenzéknek. De miután hisztis liberális lányok, bazmegoló gengszterek bevonzották a maguk közegét, a színtiszta boomer prolik is helyet kaptak a NER-ellenes zenei palettán. 

4. Apa Zenél: Baszódjál meg KDNP!

2015. Bele kellett törődni, hogy a NER első ciklusában nem döntöttek rendszert és jaj, súlyos következményei vannak ennek. Megérkezett a vasárnapi boltzár. Rég érte akkora csapás a magyar társadalmat, minthogy egy napon hétvégén ne tudjon vásárolni. Kevés olyan érvet hallottam a boltzár ellen, melyek nyomósak lettek volna. Én is töltöttem alkoholizálós éjszakákat akkoriban (is) úgy, hogy vasárnap hajnali 1-kor még a Tescoba mentünk munícióért, de hát letudtam volna erről mondani a társadalmi szolidaritás jegyében azért, hogy a boltosok, pénztárosok, árufeltöltők is lehessenek egy hétvégi napon tutira a családjukkal vagy ahol akarnak. Persze nem ezt hangsúlyozta a propaganda, hanem ocsmány farizeuskodó keresztény mázzal indokolták az Úr napját. Ami, olyan emberektől, mint, akikből a NER áll, rohadtul visszataszító. Ezért is született meg ez a remek nóta, ami nem kevés antiklerikális érzelemmel dolgozik. Ez pedig összehozta az előző számért rajongó prolikat és a legelsőért rajongó liberális ifjakat, meg mindenkit, aki nem akart lemondani a hajnali 1-es La Fiesta túráról. Mivel az egész dalt kizárólag olyan indokok, érzelmek és vágyak szülték, melyek Maslow-piramis legalján helyezkednek el, így szükségszerűen szánalmas. Persze szükségszerűen pont ezért is lett népszerű széles körben. Csak hát, valahogy az MTA tagok megint kimaradtak ebből az antiorbán himnuszból is és a "Baszódjál meg KDNP és külön Semjén Zsolt" nem terelte be az értelmiséget az ellenzéki táborba nagy arányban. 

5. G Ras - A lázadás éve

A "lázadás éve" kifejezés eredetileg magától Viktor fővezértől származik és így vizionálta év elején a nemzeti erők előretörését Európa szerte. Ahogyan aztán Viktor számításai sem jöttek be egy fikarcnyit sem a 2017-es nagy európai nacionalista lázadásról, úgy G Ras itthoni lázadása is pont ugyanannyi sikerrel járt. A dalban egyébként van értékelhető rész, például a zenei alap. Ami, külföldi kölcsön beat, szóval ez sem a lázadók érdeme. A problémája viszont ugyanaz majdnem, mint a Nem tetszik a rendszer c. klasszikusnak. Elhiszem, hogy azoknak a CEU-s kitűzőt magukra rakó, 20-on éves koruk elején járó, LMBTQ zászlóval a falukon élő embereknek, akik a 4-es 6-os vonalán kívülre csak az Aurórába merészkednek ki, azoknak bejött ez a szám, viszont ezen túl ismét problémás. Csak még pár frappánsnak szánt, de annál kevésbé kreatív rímmel lett megáldva, kicsit prosztóbban, mint a Nem tetszik a rendszer és sajnos G Ras stílusa és megjelenése pár ligetvédőn kívül senkiben nem tett vonzó benyomást még annyira se, mint talán anno Karsay. Miután a lázadás évében az égvilágon semmi nem történt, G Ras aztán megírta 2018-ben a Szabadság éve c. nótát, mely a szavazásra buzdított és a NER bukását vizionálta. Persze a harmadik kétharmad után annyira sem jött ez be, mint a lázadás éve. Nem is lett még akkora pályafutása sem a Szabadság évének, mint ennek. Azóta pedig, mintha az rendszernek nagyon keményen megmondós műfajról letettek volna.