Csak a Senkiből lesz Valaki

 Egy műtét után, hetek óta járásképtelenül, kiszolgátatva, elgondolkodik az ember milyen gyenge, szánalmas teremtés is eredendően. Valójában elképesztő, hogy a kereszténység mennyire lenulláza az embert. Jó értelemben. Minden keleti vallás is imád az Ego halálról beszélni, ugyanez az ayahuasca trip ezo- drogosoknál is . Miközben a kereszténység azt mondja, hogy minden kegyelem. Ha néha sikerül a bűnt legyűrnöd, az is kegyelmi állapot, nem a te dicsőséged. Pál mondja, hogy még kérni sem tudunk!

"Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal." (Róm. 8:26)

Látszólag semmi komoly tudást nem igényel elmondani mit szeretnénk, mégis a Szellem végzi ezt helyettünk helyesen. Isten egyik aspektusa juttatja a vágyakat, érzéseket, gondolatokat a másikhoz a nevünkben. Ezt elfogadni az ego halál, nem az ayahuasca trip. Az embernek egyetlen döntési lehetősége van az egész életében, mégpedig, hogy elfogadja, hogy nem tud dönteni. És nem képes semmire. Egy senki, semmi hatalommal, akarattal, erővel. És minél inkább nem akar senki lenni, annál nagyobb senkivé taszítja magát Isten előtt. De ezt az egyetlen döntést az embernek újból és újból megkell hozni. Folyton döntenie kell hogy hagyja e magát sodródni, átmosatni Isten által vagy sem.

Aki nem ismeri Krisztust nem látja ebben a paradoxonban a gyönyört. Dönteni arról hogy ne dönts, vágyni arra hogy ne vágyj, céltalanságnak lenni a célnak. A kereszténység egy csodás paradoxon amit csak akkor ért az ember ha a paradox döntéseit meghozta. Krisztus attól isteni, hogy ember tudott lenni, a gyengeség az ereje, úgy győz, hogy veszít és az örök életet halállal hozza el. Lehet írni nagyokat, cikkeket, regényt, festeni, zenélni, alkotni, tervezni, tenni bármit, de semmi sem a mi művünk. A Sátán munkált rajtunk keresztül ezekben a tevékenységekben, vagy hagytuk, hogy Isten munkáljon rajtunk keresztül. A Sátán mondja már a Genezisben, hogy mi is lehetünk olyan akár az isten… Valaki! Minden olyan gondolat és érzés, ami azt súgja hogy mi valakik vagyunk, mi tettük, rajtunk múlott, az a Sátán munkája. Csak aki tudja hogy senki és semmi, azé Isten. Csak a semmi hozhatja el a Mindent. A legkevesebb által lesz a legtöbb

Az orosz kommunizmus fasiszta lélektana pár pontban

 - Bár a legtöbb ellenzéki orgánum úgy viselkedik, mintha most derült volna ki, hogy Oroszország visszaréved a Szovjetunió narratíváiba, érdemes megjegyezni, hogy Putyin már 2005-ben történelmi tragédiának nevezte a Szovjetunió összeomlását és már 2000(!)-ben visszavezették a szovjet himnusz dallamát, új szöveget pedig ugyanaz a Szergej Mihalkov írta, aki 1944-ben Sztálin felkérésére a szovjet himnuszt.

- A neomarxista Frankfurti iskola az 1930-as években megállapítja, hogy a Szovjetunió valójában nem kommunista, hanem egy vörös rongyokba bújtatott orosz imperializmus. Sztálin után a szovjet rendszer ( a vallásellenességét leszámítva, ami később szintén puhult) semmiben nem különbözött egy totalitárius berendezkedésű konzervatív birodalomtól. A szimbólumok és a jelszavak hivatkoztak csak a kommunizmusra ( ezek is jobbra tolódtak néha, mint Nagy Honvédő Háború vagy Magyarországon a Hazafias Népfront).

- A Frankfurti iskola volt, amely a "valódi kommunizmust" szorgalmazva megállapította, hogy Nyugaton a kultúrába oltva kell az elveiket egy pre-woke módon hirdetni.

- Ennek a Frankfurti iskolának volt magyar tanítványa az a Lukács György, akinek a '70-es években a Budapesti iskolában több, későbbi prominens ellenzéki, később SZDSZ-es politikus is tanítványa volt. Ez a "liberális" SZDSZ későbbi Nyugat imádó woke előtti woke politikáját is megmagyarázza.

- Francis Parkey Yockey az amerikai fasiszta az 1950-es években szintén megállapítja, hogy a Szovjetunió egy szólamokban kommunista, de valójában fasiszta impérium, mellyel az európai szélsőjobboldaliaknak össze kell fogni a valóban kommunista szellemiségtől fertőzött Nyugat ellen.

- Ha valaki szimpatizált a Kádár-rendszerrel, ma pedig konzervatív többhöz sorolja magát - bár ellentmondásoktól korántsem mentes-, nem egy paradoxon. Ha valaki megnézi a korabeli "szocialista etika" társadalmi ajánlásait és ideáit, a szexualitás kérdésében, a társadalmi szerepek, a család kérdésének tekintetében egy bigott konzervatív erkölcsöt fog találni. Még a szélsőjobboldali Jobbik is a Kádár-rendszer passzusaiból kölcsönözte annak idején a "cigánybűnözés" kifejezést.

- Noha ezáltal megérthető a jobboldaliak bizonyos szintű Oroszország szimpátiája, azt még koránt sem legitimálja. Attól, hogy 1956-ban gyakorlatát tekintve nem egy kommunista birodalommal csaptunk össze, hanem egy orosz imperialista elnyomóval, nem szépít a helyzeten. Az orosz imperializmus legalább olyan borzalmas, mint bármilyen más elnyomás. A török, Habsburg, német és amerikai imperializmus sem volt sohasem kommunista, de a magyar nemzet javát egyik sem szolgálta.

- Bár az ukrán kormány politikája teljesen jogosan háboríthat fel sok magyart, s még ha meg is értjük Oroszország indokait ebben a háborúban, ne feledjük, hogy amelyik ország azt mondja, hogy hiba volt kivonulni Magyarországról (is) 1990-ben, az bármikor juttatná Magyarországot is a mostani Ukrajna sorsára.

- A 2000-es évek végéig érteni véltem még a jobboldalon meglévő Oroszország imádatot, hiszen minden szovjet nosztalgiája ellenére is tett gesztusokat ( bocsánat kérés '56-ért, áldozatok koszorúzása) az orosz vezetés, hogy egy új Oroszországgal állunk szemben, a mostani totálisan re-szovjetizált szemléletben ez közel sem egyértelmű.

- Kínával kapcsolatban már a 2000-es évek végén is szkeptikus voltam, hiszen kommunista szellemiségét sokkalta jobban megőrizte, mint ahová a Szovjetunió valaha is eljutott. S bár szeretnek azzal érvelni, hogy Kína nem terjeszti az ideológiáját olyan agresszíven, mint a Nyugat, koránt sem biztos, hogy ez örökké így marad. Az 1980-as években előre megfontolt taktikai döntése volt a Kínai Kommunista Pártnak, hogy a kapitalizmussal győzik le a kapitalistákat. S ha ne adj Isten, úgy fordulnak vissza Mao kulturális forradalmához, ahogy az oroszok a szovjet narratívákhoz, akkor egy ilyen Kínának gazdaságilag kiszolgáltatott országként létezni, nem lesz egy leányálom