Egy protestáns oldalon elképesztő arányban vezetnek a Nem-ek arra a kérdésre, hogy összeegyeztethető-e a biblikussággal az evolúció. Mivel ez a kérdés semmiben sem befolyásolja azt, hogy az ember krisztusi életet tud e élni, így bosszantó, hogy a kreacionisták új frontot nyitottak, ami megosztja a társadalmat és a keresztényeket. De gondoljuk végig úgy, mint nem 2 bites, primitív lények. Ahogy több ókeresztény gondolkodó is tette mielőtt lecibálták a világ beszűkült logikai korlátai közé a kereszténységet. Nem lehetséges, hogy Isten az édeni állapotot egy másik síkon teremtette, nem pedig szó szerint itt kell keresni? A kiűzetés nem lehet egy létállapotbeli romlás, melyben az ember levettetik az édeni síkról az anyagi világ körülményei közé? Azon körülmények közé, melyet az evolúció alakított ki. Tudjuk, hogy az ember romlott ahogyan a világ is. Isten nem ezt a világot teremtette, ez egy leromlott torz mása csupán annak. Ha ezt figyelembe vesszük biztosan hadakoznunk kell az ellen, hogy a romlott anyagi ember teste, a romlott anyagi világban ilyen romlott, kegyetlen és önző mechanizmus szerint jön létre, mint az evolúció? Tehát ennek fényében, itt újra feltéve a kérdést: összeegyeztethető a biblikussággal az evolúció?
Ha a Teremtés könyvét olvassuk, igen, hisz van ott egy olyan íze a Világ létrehozatalának, hogy belefér a több "napos", azaz lépcsős evolúció. Van igehely, ahol talán azt mondja, Istennél egy nap megfelel ezer emberi évnek. A Biblia egy emberi költemény, a hit szerint Isten szava. Viszont létrejötte igen véres és ármányos összeesküvések és politikai, hatalmi harcok eredménye.
VálaszTörlésÉn átléptem ezen is, mondván: Isten szava ezen is átszűrődik, hisz annak aki keresi Őt, minden a hasznára válik.
Egyszer a nyugati Kárpátokban utaztam egy vallásos hatalmassággal és az autóban arról áradozott, hogy Isten milyen csodálatosan alkotta meg ezt a Világot öt milliárd év alatt. Áhítatos áradozásunkat azzal tetéztem, hogy megadom az Istennek azt a jogot, hogy ha Akarja, hat nap alatt teremtse meg. Erre leordította a fejemet, elkezdett történelmet tanítani, előkerültek a mindenkik, főleg a zsidók, aztán olyan 200 kilométer után kiszálltam a kisbuszból és vonattal mentem haza. A busz utasai nyálasan egyet értettek a páterrel, én meg csalódva az ember istenében, lassan ateistává vedlettem.
Ma ott tartok, hogy az ember fújja fel magának az istenét, és az egész Világot.
Teljesen mindegy, hogyan jött létre, mert az tény, hogy kipusztításához veszettül értünk és imára kulcsolt kezekkel tesszük ezt...