Nem régiben tudtam meg egy új
információt a jobb- és baloldal
különbözőségét illetően. Hiába foglalkozom ezzel már hosszú évek óta, mindig
van új a nap alatt. Nevezetesen most az, hogy nincs is semmi új a nap alatt. Tehát,
a jobboldaliság és a baloldaliság filozófiai különbözőségeihez hozzátartozik,
hogy teljesen más a történelemszemléletük. A baloldal történelemszemlélete lineáris,
míg a jobboldalé ciklikus. Magyarán tehát
a baloldal úgy véli, hogy a történelem halad folyamatosan egy irányba,
egyfajta ideológiai evolúció részeként. Természetesen ennek a fejlődési
folyamatnak a végén az ő baloldali utópiáik állnak. A jobboldal ezzel
ellentétben úgy gondolja, hogy a történelem egy hullámzó valami, amiben az ő
általa képviselt értékek hol magasan szárnyalva érvényesülnek, hol
hullámvölgyben nyögik a baloldaliság uralmát. Én magam sokáig a baloldallal
értettem egyet (tudtomon kívül) ebben a történelemszemléleti kérdésben.
Leszámítva, hogy ezt a lineáris folyamatot nem valamiféle fejlődésnek, hanem
romlásnak éltem meg. Aztán ahogy lenni szokott, a kép most is árnyaltabb. Mert
ha az ember figyelmes rájön, hogy nem igazán van ideológiailag sem sok új a nap
alatt és bizony van, ami ciklikusan néha vissza-vissza tér. Nézzünk is párat.
"ezek az
asszonyok ezeknek a férfiaknak valamennyien közös asszonyai, külön-külön
azonban egyik sem élhet együtt egyikkel sem, s aztán a gyermekek is közösek,
tehát sem a szülő nem ismerheti gyermekét, sem a gyermek a szülőjét... a
legkiválóbb férfiaknak és nőknek minél gyakrabban kell közösülniök, a
legsilányabbaknak pedig éppen ellenkezőleg, s az előbbiek gyermekeit föl kell
nevelni, az utóbbiakét azonban nem, ha azt akarjuk, hogy a nyáj a
legegészségesebb legyen...a házasságkötések számát pedig a vezetőkre bízzuk
majd, hogy ők-figyelembe véve a háborúkat, betegségeket s egyéb ilyen
körülményeket- a férfilakosság számát lehetőleg ugyanazon szinten tartsák"
Bár tartalmában bármelyik
nemzetiszocialista programba beleillene, mégsem a Mein Kampf-ban, vagy Goebbels
valamelyik beszédéből, és nem is Alfred Rosenberg egyik irományából van az
idézet. Az idézetet Hans Joachim Störig jegyzi a Filozófiai világtörténete c. művében
a híres görög filozófustól, Platóntól. Platónra bár boldog, boldogtalan
hivatkozik, azt azért tudni illik, hogy erősen tekintélyelvű, antidemokratikus
állam ideája volt. Azt azonban magam sem gondoltam, hogy a szociáldarwinizmusra
ilyen módon ráérzett az öreg gondolkodó, több ezer évvel egyáltalán a
darwinizmus előtt. Rendben, már Spártában is híres volt a biológiai erőnlét
alapján való szelekció, de azért ilyen intézményesített formában csak a náci
Németország Lebensborn programjában köszönt vissza ez a gondolat. De a magyar
hungarizmus is idealisztikus jövőképében a hungarista állam beleszólt volna
kinek, hány gyermeke lehetett volna, ha lehetett volna egyáltalán.
Természetesen szintén a fajiság minőségét szem előtt tartva.
Nézzük tovább, mit idéz még szintén
H.J. Störig a már említett művében:
" ...Álnok papok parancsokat agyaltak ki, s azt mondják
önnön hasznukat keresve: Add oda, amid van, vezekelj és imádkozz, hagyd a földi
javakat veszni!...Nincs túlvilág, ó Ráma, hiába remény és hit, élvezd az életet
ideát, vesd meg a nyomorult csalást"
" Szürcsölj zsírt, s ha eladósodsz, vígan
töltsd e rövid létet, amíg élned adatik, végül úgyis meg kell halnod
visszatérés nem lehet"
Ezt a fenti ízig-vérig ateista
kijelentést, akár korunk bármelyik nagy racionalista gondolkodású emberétől
hallhatnánk. Amennyiben nem gondoljuk, hogy egy kocka vajhoz intézi beszédét,
viszont rájöhetünk, hogy az „ó Ráma” megszólítás bizony jóval a Krisztus előtti
Indiában hangozhatott el. Bár ennek szellemiségével, Stewen Hawkingtól kezdve,
a legtöbb marxista és lázadó, liberális rock együttes is együtt érezhet, a
sorok szerzője Brihaszpati az ókori Indiában a csárvákák nevű
ateista-materialista irányzatának híres képviselője. Igen, volt ilyen.
India nem csak sok karú istenségek és reinkarnáció hívők tömege volt már az
ókorban sem. Keresztényként Brihaszpatival egyet kell értenem abban, hogy „
végül úgy is meg kell halnod visszatérés nem lehetséges”. Legalábbis a hindu
reinkarnáció értelmében szerintem sem lehetséges. A mondat előző fele viszont
igazi „punk’s not dead” stílusú nihilista, hedonista, „carpe diem” életérzés,
amivel már nem tudok azonosulni. De a ’60-as évektől kezdve a nyugati
kultúrában ugye mondanom sem kell hányan viszont igen is tudnak.
Ha már szóba jött (már megint) az én kereszténységem. Vegyünk
az Újszövetség korából, és az óegyház korszakából egy filozófiai irányzatot,
amely a legtöbb gondot okozta a korai kereszténységnek. Ez pedig a gnoszticizmus.
A gnoszticizmus nagyon dióhéjban arra a dualisztikus gondolatra épült, hogy a
test/anyag és a lélek/szellem teljesen ellentétben áll egymással. A test, az
anyag menthetetlenül rossz és a lélek jó. Mi pedig az alapvetően rossz, anyagi
világ börtönében élünk. D önmagunk belső lényéből jövő titkos tudással rá kell
ébrednünk arra, hogy kik és mik vagyunk valójában, belül, lélekben. Tehát a gnoszticizmus
a belső lelki valóságot élesen megkülönböztette a világ tényleges anyagi, testi
valóságától, mely utóbbit teljességgel, mindenestől megvetette. Ennek fényében
érdekes gondolat, melyet korunk egyik híres teológusa N.T. Wright jegyez a mai,
nemi identitásokkal kapcsolatos zavarok és a transzgender-ideológia kapcsán:
„A megzavarodottság
a nemi identitással kapcsolatban modern, és most már internet által táplált,
formája az ősi gnosztikus filozófiának. A gnosztikus, az aki "tud",
felfedezte a titkát annak "hogy ki vagyok én valójában", a megzavaró
külső megjelenés mögött. Ez magába foglalja a jóság, vagy még a végső valóság
tagadását, a természeti világban.”
Ez pedig csak egy aprócska válogatás volt azokból a
filozófiai irányzatokból, amelyek mind több ezer éve, mind napjainkban jelen
vannak. A kereszténység tekintetében pedig a legtöbb nem új keletű, már
valahol, valamilyen formában találkozott vele. Úgy hiszem, még mindig
egyetértek a baloldal történelemszemléletével, hogy haladunk az ő utópiáik felé
(sajnos). Azonban a jobboldalnak igaza van abban, hogy ciklikusan fel-fel
törnek korszakok, melyek jobb-vagy baloldali szellemiséggel bírnak. Azt hiszem
az igazság most is a kettő között van. Ciklikusan törnek föl baloldali szellemi
irányzatok, csak az idő előre haladtával egyre sűrűbben és egyre többféle
irányzat.
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése