Szabó Kornél - Elfáradt szellemek

Szemben ültek egymással. Hatalmas ablak tárult ki a városra, ahol látszottak az ebédelni siető emberek. Sokféle vendéglő közül választhattak, szinte minden nemzet képviseltette magát itt. Egy volt ezek közül az is amelyikben ültek. Három személyes volt a teraszos szoba, amit kiválasztottak, csak ez az egy volt szabad, ahol lehetett dohányozni is. Elégedetten pöfögtették szivarkáikat, és kortyolgatták az olcsó bort mellé.

- Tudod haver, ha valamikor öngyilkos leszek, akkor biztos, hogy innen ugrok ki.

A haver, jobb szemöldökét durván felvonva, és szája sarkával fintorogva jelezte, hogy nem érzi ideillőnek a mondatot. Aztán kisimult az arca, a füstöt az orrán kifújva hátra hajtotta fejét a párnaként oda készített kabátjára.

Mindig belement a játékba.

- Miért pont innen? – kérdezte gúnyos kíváncsisággal.

- Mert itt mindig jól érzem magam. Nem kéne azon rágódnom, hogy csak azért nem csinálom, mert gyáva vagyok. – közben mosolygott és elnyomta a csikket.

- Mivan? Gyáva vagy te mindenhogy! Aki öl az gyáva, megmondta Géza nagybátyám is. Egy hülye beszari, aki másokra tuszkolja a marhaságait!

- De hát, ha boldog vagyok amikor megölöm magam akkor nem lehetek gyáva. Az bátorság! – szorította meg kezével az úgy asztal szélét, hogy kifehéredtek az ujjai.

- Aha, naná! – röhögött fel. Sekélyes egy idióta vagy te barátom. Ha boldog lennél akkor miért akarnál egyáltalán meghalni? Hm? Megmondom. Lószarért nem akarnál meghalni! Hányszor kell még elugatnom? Már lassan hívhatnál Bodrinak is.

- Fülesnek hívnálak.

- Befogod a pofádat! – kiabálta, de a végén már nevettek.

Egy kis ideig csendben ültek a felszolgáló pedig közben kihozta az ételt. Rizs volt és csirkemell. Elosztották az adagot egymás között és nekiláttak enni.

- Tudod – közben leöblített egy falat csirkét borral – azért mondom ennyiszer, mert tényleg nem értem. Mi zárja ki azt, hogy boldogan ugorjak le innen?

- Nah. A francért nem tudod otthagyni azt a redvás gyárat. Teljesen megzakkansz tőle.

- Ez van. Szóval?

- Mit szóval? Hagyd ott, legyél boldog, aztán újra tárgyaljuk. – tüntetőleg meglengette az életlen kést a kezében.

- Pff. Nem lehet veled filozofálni se. –kitekintett az ablakon miközben pár szem rizs kiesett a motyogó szájából.

- Itt döglődsz, miközben eszünk, és válaszoljak a – vett egy nagy levegőt.

Na jó. Azért nem, mert a boldogság fogalma nem lehet idegen az élettől. Boldogságot csak akkor érzünk, ha élünk. És nem tudsz boldog lenni úgy, hogy öngyilkosságra készülsz, mert valójában már azelőtt halott vagy, hogy megtennéd. Az nem élet, ami csak a halálra figyel.

- Akkor miért van az, hogy boldog vagyok amikor arra gondolok, hogy kiugrok?

- Mert egy retardált állat vagy! Logikai alapon kérdezel és az érzéseiddel cáfolsz meg. Ha tényleg kutya lennék, akkor most rászarnék a lábadra!

- Na de Füles!

- Kuss, most már nem vicces.

Többféle szempontból érdemes megközelíteni az élet - halál témáját, és mindig csak egyből érdemes vizsgálni. Ez még csak egy bevezető szintjét sem éri el, inkább csak kedvcsinálónak szánom.

Amikor spiritualitásról beszélünk akkor a fenti témát jelöljük meg vele, hiszen ami a spiritus, pneuma, vagy szellem, az eleve ember örökkévalónak hitt része, ami nincs kitéve az anyagi romlásnak.

Ha keressük, akár közhelyesen életünk értelmét, akár küldetésünket, feladatunkat, igánkat, keresztünket, helyünket, lelkünket stb. akkor menthetetlenül találkozunk a sors, végzet, törvény, misztikum, elrendelés, szabadság, igazság, talány, élet, halál szavakkal is. Ezeken kívül még sok más hasonló kaliberű elvont fogalommal is. A fogyasztás orientált ember számára ez a „bullshit” kategória nyilvánosan. De nem nyilvánosan előveszik a tabu szelencét és nagyot szippantanak belőle alkalomadtán. Azért fontos a fogyasztás orientált, mert a spiritualitást nem lehet megvenni anyagi áron és fogyasztani sem. Idegen a természetétől, hogy ne közvetlen kapcsolatokon keresztül adódjon át érdekeltség mentesen. Nem lehet megtanulni, mint a történelmet, vagy átadni, mint a vaníliás fagyit. Ami ilyen az fertőzött és hiába vannak jó elemei, az egész megromlik. Abban lehet kapni segítséget, hogy tapasztald, és el tudd helyezni a tapasztalatokat a világképedben, vagy hogy ne helyezd a világképedben.

Fontos, hogy az egyéb szükséget nem szenvedő ember életének értelme, szükségszerűen elvont. Hogy hogyan éri el ezt a szükségmentes állapotot, az külön jó téma, lehet úgy, hogy ezeket kielégíti egy időre, folyamatosan megújítva és úgy, hogy részben vagy egészen lemond róluk egy időre, vagy örökre. Szerencsés esetben mindkét módszer jól felhasznált és a józan ész szerint van használva a különböző szükségletekre.

Maslow piramis a szükségletekről

Innentől nyílik lehetőség az absztraktra/ elvontra/ szellemire. Úgy hiszem, hogy az ember test és szellem egysége, ennek a két természetnek, fizikai és spirituális valóságnak együtt létezése, így lélek. Ebből indulok ki amikor azt mondom, hogy a test tapasztalatai és vele való foglalkozás nélkül nem érjük el, vagy torzan érzékeljük a fent említett dőlt betűs fogalmakat. Gyorsan megválaszolva a történetben felmerült kérdést: aki fatális sérülést okoz a halál okozásának szándékával a testén, vagy azt tervezi, annak nincsen tiszta kapcsolata a szellemi valósággal, az elvont fogalmak környezetével, és így a boldogságról alkotott képe is groteszk, kitekert.

Ugyanakkor nagyon érdekes a halálközeli élmények világa ebből a szempontból, hiszen úgy tűnik, hogy azok akik túlélik, de majdnem meghalnak, nagyon erős és tiszta élményt élnek át. Szavakba önteni ugyan nem igazán tudják, de körül tudják határolni, hogy mi az és mi nem. Talán fals élményeik vannak? Inkább arról lehet szó, hogy a test állapota beérkezik egy stabil nyugalomba ahogy elkezd leállni a szervezet. Ez pedig az egyirányúsággal (hogy a halál, mint végső állomás feldereng) együtt előidézi az elvont megtapasztalását egy nagyon letisztult formában. Természetesen meg van háborodva aki ezzel próbálkozik, de egy nagyon általános következtetést le lehet vonni a tapasztaltakból a spiritualitás gyakorlására vonatkozóan. A test nyugalma és a céltudatos figyelem az amit mi tudunk tenni azért, hogy nyitva álljon a lehetőség erre a keresés-találásra. Ez a nyugalom lehet aktív nyugalom is, olyan, amiben dolgozunk, szolgálunk, és a figyelem is kiterjedhet apróbb dolgokra, pusztán a fő sodrást kell meghatározni, az pedig húzza magával a mellékágakat. Egészen magával ragadó a szellemi élet, olyannyira, hogy képesek szembe kerülni a testi és szellemi vágyak. Mert mind a két természetünkkel együtt élnek a vágyaink is, amik sokszor mértéktelenek. 

Szeretném ezt, de azt nem tudom elhagyni és egyszerre sem lehet. Az előrehaladással pedig megjelennek a lemondások vagy a feladás. Ha úton haladunk és egyféle irányba haladunk életünk folyamán, akkor a mérlegelés természetes folyamat, hogy a test és szellem mely vágyainak teszünk eleget és milyen mértékben, milyen minőségben. Az ettől beálló egyensúly pedig az, amit boldogságnak nevezünk A boldogság pedig az a kincs, ami a szívben jelzi Isten országának elközelgését. Sok hegynyi és völgynyi akadály van az úton, így, ha tévedésbe estünk és eltévedtünk, legyen bizalmunk a Teremtetlen Szellemben, Istenben, hogy aki felé halad, azt megsegíti, mert aki ad, az el is tud venni, és még sokkal többet is tud tenni ezeknél.

Szabó Kornél