A hagyományos közösségek megszűnése a 20.-21. században jórészt a
minket körülvevő ellátó rendszerek beláthatatlan méretűvé növekedéséből, magyarul
a globalizációból fakadtak. A legkisebb társadalmi egységtől, a családtól
egészen a kistérségekig terjedően a közösségek elveszették a képességüket arra,
hogy saját sorsukat kézben tartsák, így értelmetlenné váltak. Az embereket nem
tereli össze semmilyen életbevágó szükség semmilyen közös érdek, ebből
következően a magasabb rendű fogalmak is erőteljesen foszlanak. Ebben az
esetben is kiterjed a skála a családtól egészen a nemzeti összetartozásig. Ez
végső soron megfosztja az individuumokká atomizált társadalmat a közös cselekvés
képességétől.
Nagy-nagy kár, hogy ez így van, hiszen „vihar” van a nyakunkon!
Pókhálóként a Földön szétterjedő, egészségtelenül nagyra nőtt ellátó rendszerek
a környezetrombolás éllovasai. Példának okáért a logisztika, vagyis a
szállítmányozás önmagában az egyik legnagyobb mértékben járul hozzá az
éghajlatvoltozásház és a légszennyezéshez, és az ily módon hozzánk kerülő
termékek nagy része környezetszennyező technológiával készül, tovább növelve a
káros hatásokat és a kiszolgáltatottságot. Evidens tehát, hogy az ellátó
rendszerek méretének csökkentésére van szűkség.
Roppant érdekes vitaindító kérdés; Ebben a munkában mi az első
lépésünk? Vajon a probléma belátását követően a szellemi érés nyomán kialakult
új közösségek teremtik meg a megoldást, vagy a közös érdek újbóli megjelenése
kovácsolja össze az embereket és ezt követi a szellemi beérés? Kell e, a
legmélyebb szellemi elköteleződés ahhoz, hogy valami elinduljon vagy a közös
munka és összefogás élménye hajtja a szellemi forradalmat? Talán mindkét
megközelítés lehetséges egyszerre is, és nem szabad semmiről se lemondani és
semmit se elvetni ha a közösségeink újjá építéséről van szó. Végtére is
személytől függő, hogy az elméleti alapok után látjuk be a gyakorlati dolgok
rendjét, vagy konkrét példákon keresztül látjuk be az elméleti összefüggéseket.
A lényeg a közösség.
A közösség újabb felületén kapcsolódik a zöld gondolat és a jobboldal.
Ami az egyiknek a fő célja az a másiknak az alapja. Közösségek nélkül nincs se
összefogás a környezetért (általánosságban semmiért), viszont a közösségek a
nemzet gerince. Egy erős nemzetnek arra van szűksége, hogy a közösségei
függetlenek legyenek zöld energiaforrások és helyi ellátó rendszerek
segítségével. Ennek a megvalósításához pedig bizony lemondásra, empátiára,
egymás segítésére, önmegtartóztató tudatos viselkedésre és rengeteg alázatra
van szükség.
Az így vetített jövőkép nem más, mint a független, helyi (falutól
megye méretig terjedő) közösségek konföderációjából álló nemzet. A közösségekben
kiváltja a monokultúrás mezőgazdasági művelést a kertgazdálkodás, amit a
helyiek művelnek a helyieknek. Az egyetlen ipari ágazatra ráépült nagyüzemeket
sok kis vállalkozás helyettesíti, amelyek kihasználva az automatizálás és az
internetes kapcsolat lehetőségeit minden szükséges eszközt terméket és
berendezést előállítanak. Az energia szektor pedig át fog alakulni
profitorientált vállalkozás helyett egy valóban közösségi tulajdonú és zöld
hálózattá.
Az egyén ismét megtapasztalhatja milyen érzés valahova tartozni,
legyünk akármilyen színes és sokféle virágok táptalajra mindig szűkségünk lesz,
és egymásra is. Vége szakad az elszigeteltségnek, nem kell, hogy akárki is
egyedül érezze magát több ezer embertársa között. Akár a közös érdek
kristálytisztán kirajzolódó vonalai mentén, akár a rádöbbenés útján, de
megtanulunk ismét bízni egymásban és nem fogjuk irigyelni és megvetni egymást.
Sárkány Zsombor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése