2017. november 19., vasárnap

Sárkány Zsombor- A nemzeti gondolat és az önellátás

A hagyományos közösségek megszűnése a 20.-21. században jórészt a minket körülvevő ellátó rendszerek beláthatatlan méretűvé növekedéséből, magyarul a globalizációból fakadtak. A legkisebb társadalmi egységtől, a családtól egészen a kistérségekig terjedően a közösségek elveszették a képességüket arra, hogy saját sorsukat kézben tartsák, így értelmetlenné váltak. Az embereket nem tereli össze semmilyen életbevágó szükség semmilyen közös érdek, ebből következően a magasabb rendű fogalmak is erőteljesen foszlanak. Ebben az esetben is kiterjed a skála a családtól egészen a nemzeti összetartozásig. Ez végső soron megfosztja az individuumokká atomizált társadalmat a közös cselekvés képességétől.
Nagy-nagy kár, hogy ez így van, hiszen „vihar” van a nyakunkon! Pókhálóként a Földön szétterjedő, egészségtelenül nagyra nőtt ellátó rendszerek a környezetrombolás éllovasai. Példának okáért a logisztika, vagyis a szállítmányozás önmagában az egyik legnagyobb mértékben járul hozzá az éghajlatvoltozásház és a légszennyezéshez, és az ily módon hozzánk kerülő termékek nagy része környezetszennyező technológiával készül, tovább növelve a káros hatásokat és a kiszolgáltatottságot. Evidens tehát, hogy az ellátó rendszerek méretének csökkentésére van szűkség.
Roppant érdekes vitaindító kérdés; Ebben a munkában mi az első lépésünk? Vajon a probléma belátását követően a szellemi érés nyomán kialakult új közösségek teremtik meg a megoldást, vagy a közös érdek újbóli megjelenése kovácsolja össze az embereket és ezt követi a szellemi beérés? Kell e, a legmélyebb szellemi elköteleződés ahhoz, hogy valami elinduljon vagy a közös munka és összefogás élménye hajtja a szellemi forradalmat? Talán mindkét megközelítés lehetséges egyszerre is, és nem szabad semmiről se lemondani és semmit se elvetni ha a közösségeink újjá építéséről van szó. Végtére is személytől függő, hogy az elméleti alapok után látjuk be a gyakorlati dolgok rendjét, vagy konkrét példákon keresztül látjuk be az elméleti összefüggéseket. A lényeg a közösség.
A közösség újabb felületén kapcsolódik a zöld gondolat és a jobboldal. Ami az egyiknek a fő célja az a másiknak az alapja. Közösségek nélkül nincs se összefogás a környezetért (általánosságban semmiért), viszont a közösségek a nemzet gerince. Egy erős nemzetnek arra van szűksége, hogy a közösségei függetlenek legyenek zöld energiaforrások és helyi ellátó rendszerek segítségével. Ennek a megvalósításához pedig bizony lemondásra, empátiára, egymás segítésére, önmegtartóztató tudatos viselkedésre és rengeteg alázatra van szükség.
Az így vetített jövőkép nem más, mint a független, helyi (falutól megye méretig terjedő) közösségek konföderációjából álló nemzet. A közösségekben kiváltja a monokultúrás mezőgazdasági művelést a kertgazdálkodás, amit a helyiek művelnek a helyieknek. Az egyetlen ipari ágazatra ráépült nagyüzemeket sok kis vállalkozás helyettesíti, amelyek kihasználva az automatizálás és az internetes kapcsolat lehetőségeit minden szükséges eszközt terméket és berendezést előállítanak. Az energia szektor pedig át fog alakulni profitorientált vállalkozás helyett egy valóban közösségi tulajdonú és zöld hálózattá.
Az egyén ismét megtapasztalhatja milyen érzés valahova tartozni, legyünk akármilyen színes és sokféle virágok táptalajra mindig szűkségünk lesz, és egymásra is. Vége szakad az elszigeteltségnek, nem kell, hogy akárki is egyedül érezze magát több ezer embertársa között. Akár a közös érdek kristálytisztán kirajzolódó vonalai mentén, akár a rádöbbenés útján, de megtanulunk ismét bízni egymásban és nem fogjuk irigyelni és megvetni egymást.


Sárkány Zsombor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése