Izrael helyreállítása

A populista jobboldaliság első megjelenése igazán az olasz fasizmus volt. Ennek egyáltalán nem volt része az antiszemitizmus. Az csak a német nemzetiszocializmus találmánya volt és csak később fertőzte meg vele a fasizmust, és megannyi hasonló irányzatot Európában. Amikor a 21. században a jobboldali populizmus feltámadt hamvaiból, akkor olyannyira leakarta rázni magáról a 20. században rákent antiszemita bélyeget, hogy nemcsak semlegesen állt a kérdéshez, mint száz évvel ezelőtt, de rögvest kompenzálva a múltat, filoszemitává, cionistává, Izrael lobbistájává vált. Miközben a progresszív baloldal képében, az eredeti marxista jegyek szintén újjá születtek, az mindenben az imperialista kizsákmányolást, s ennek elnyomottjait kereste, kiket támogathat. Így találta meg magának egyrészt saját háza táján a nyugati világban a muszlim kisebbséget és a bevándorlókat, mint védendő társadalmi szegmens a konzervatív, elnyomó hazájukkal szemben, valamint ehhez hasonlatosan a palesztinokat, akik a nyugati imperialisták által támogatott állam, Izrael ellen védik szabadságukat. Így lett, hogy a jobboldaliak Izraelt támogatják hajthatatlanul a konfliktusban, a baloldaliak pedig markánsan Izrael-ellenesek. A hagyományos szélsőjobbosok meg csak pislognak.

Az egészben azonban mégsem ez az elkeserítő. Ez maximum érdekes, hogyan áll fejtetőre a világ egy kérdésben alig száz év alatt. Az igazán pikáns, hogy a keresztények egy nagyon jelentős hányada - ahogyan azt szokta-, a jobboldalhoz tapadva szintén Izrael nagy rajongójává vállt. Ennek oka, hogy a Bibliában több helyen is feljön Izrael majdani isteni helyreállításának jövendölése, ami Jézus visszatérése előtti közvetlen felvonás. Ezért hát, mint a hitgyülisek izraeli zászlóval rohangálnak, vagy csak tesznek ki posztokat a palesztin-izraeli konfliktusról, mint oly sok ismerősöm valami olyan szöveggel, hogy " Mikor állítod már helyre Izraelt Uram?". Az ilyen naiv hozzáállás még az ószövetségi időben elnézendő volt, azonban Jézus hegyi beszéde után súlyos probléma ha valakinek nem világos, hogy Isten nem egy bürokratikus intézményhalmazon keresztül fog hatni a világban, pláne nem olyanon mely naponta rakéták tucatjaival öli embertársait. Aligha szeretnék azzal a Jézussal találkozni, aki Benjamin Netanjahu és rakétavetőt vállán cipelő katona mögött érkezik. Izrael már az Ószövetségben is szimbólum volt, mely az Istennel való szoros közösség színterét jelenti. Hasonlóan a Kánaán jelzőhöz, mely konkrét hely volt, mégis mára "eljött a kánaán" mondatot átvitten értjük. Ahogyan Jézus is megígérte, hogy lerombolja a templomot, majd harmadnapra felállítja, s ezt a farizeusok korlátoltan szó szerint értették. Még a kereszt lábánál is a haldokló Jézusra olvasták, hogy " azt mondtad lerombolod a templomot, harmadnapra pedig felépíted, mégsem vagy képes a keresztről sem leszállni". Jézus azonban szimbólumokban beszélt és a Szentlélek templomára, az emberre gondolt, s újjáépítés gyanánt a megváltásra és a harmadnapra történő feltámadására. Izrael helyreállítása is így, az emberekben, vagy sokkal inkább az emberek közötti kapcsolatrendszerben fog megtörténni. Mikor majd ember az embertársát nem öli sem rakétavetővel, sem puszta irigység, gyűlölet, megvetés nem uralkodik közöttünk, mert Isten szellemiségének igazságát végre átéljük és megéljük. De ettől rohadt messze vagyunk, amíg korlátolt farizeusokként bizakodnak egyesek tömeggyilkos államok politikájában, úgy, mint Krisztus műve. Csak már nem leköpik és gyalázzák őt, mint annak idején szellemi elődeik a keresztnél, hanem pont, hogy azt hiszik és hangoztatják, hogy az ő nevében beszélnek.

A Biblia veganizmusa

 Nagy-Britanniában elfogadtak egy törvényt miszerint minden gerinces élőlényt érző lénynek tekintenek. Ez a megállapítás talán a legtöbb ember számára nem volt újdonság. Érdekes, hogy hasonló dolgok ellen, és kiváltképp a veganizmust nézve a konzervatívok, jobboldaliak milyen elutasítóak és gúny tárgyává teszik. Holott a 20. században még a szélsőjobboldal volt, mely a természetvédelem, vagy az állatok jogainak témáját felvetette, és maga Hitler is törekedett a minél minimálisabb hús tartalmú étkezésre. Ha a Bibliát nézzük, akkor a Teremtés könyvében már találkozhatunk a következőkkel:

"Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt." (1.Móz 1: 29-30)

Itt úgy tűnik, hogy minden élőlény számára kizárólag növényi eredetű táplálékról beszél a Szentírás. Ami abban az esetben érthető, hogy ha nem fundamentalistán értelmezzük a szöveget, hanem allegorikusan, avagy - sok ókeresztény gondolkodóhoz hasonlóan-, úgy, hogy az Éden nem ezen a világban létezett, hanem egy másik, idealisztikusabb szellemi síkon. Az, hogy egy értelmes, lélekkel bíró élőlény megöljön saját életben maradása végett egy másikat, kizárólag a bűneset után, a létállapot leromlásával, a jelenlegi torz fizikai világ megjelenésével jelent meg. Ám az ember számára még mindig csak Noé története után történik az az engedmény, hogy szintén ezzel éljen. "Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt." (1Móz 9: 3) Egyértelmű tehát, hogy az ideális teremtett állapotban nincsen olyan, hogy élelemszerzésből más értelmes lényt öl valaki, ahogyan az eljövendő világban sem lesz, egyetemben az etnikai, nemzetiségi és nemi különbségek megszűnésével. A baloldal a marxizmus képében már itt, ebben a világban megkívánta valósítani az etnikai-nemzetiségi különbségeket. A genderizmus szintén már itt, ebben a világban akarja megvalósítani a nemi határok elmosását. Természetesen megjelenik az az irányzat is széles körben, mely a vegán életmóddal, és az állatvédelemmel kíván torz formában a földön egy mennyei állapotot produkálni. Csak érdekességképpen, Indiában a dzsainizmus már több ezer éve vallja, hogy semmiféle élőlény halála nem megengedett. Teszik ezt úgy, hogy sem húst nem esznek, de még csak olyan növényt sem, melynek bizonyos részét elfogyasztva meghalna, például a répa gyökere. Arcuk elé hálót raknak, nehogy beszívjanak valamilyen apró rovart, lábuk előtt pedig sepregetnek, nehogy rálépjenek valamilyen bogárra. Nyilvánvalóan ez az élettel már-már összeegyeztethetetlen, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a tudomány jelen állása szerint apróbb élő szerveződéseket, melyeket a dzsainisták még nem ismerhettek, amúgy is a puszta létünkkel megölünk akár nap, mint nap. Mindent összevetve, minden ilyen utópiában, idealisztikus törekvésben mély igazság van, melyre törekedni kell. Törekedni kell a nemzetiségi és etnikai alapú klikkesedés megszüntetésére és csak is az egyéni lélek megítélésre, minden adott biológiai hozadéktól függetlenül. De erőszakosan ezt megvalósítani lehetetlen és szörnyű végkifejlethez vezet. Törekedni kell a szexualitáson és nemi adottságokon való felülemelkedésre, de ezt kizárólag lelki épüléssel és fejlődéssel egyénileg lehet. Ez hatalmilag kierőszakolva lehetetlen és szörnyű végkifejlethez vezet. Így az állatok és minden élőlény tisztelete, védelme is helyes, fontos és minél inkább elsajátítandó feladat, de nem téveszthetjük szem elől az ember prioritásait sem, sem evilág korlátait. Mert sokan vannak, akik már több sajnálatot éreznek egy kóbor kutya iránt, mint egy szerencsétlen sorsú ember iránt. Ha nem épp megvetéssel néz egy hajléktalanra. Ahogyan állatvédő oldalak kommentszekciójában is olykor féktelen gyűlölet, sátáni harag tocsog bizonyos emberek iránt, akiknek a legkegyetlenebb kínhalált szánják. Mert ahogyan egyszer Hitler állatszeretetének kritikájaként megfogalmazták: " Aki az állatokkal emberként bánik, végül könnyen bánik állatként az emberekkel".

Bobby Sands 40

 40 évvel ezelőtt halt meg Bobby Sands az északírek mártírja. Az írek szentet faragtak belőle, a briteknek pedig úgy maradt meg, ahogy "az ördögnek a tömjén", ahogyan a szólás tartja. Előbbi mindenféleképpen túlzás. Az IRA tagja volt már fiatalon, akik a britek ellen teljesen érthetően és jogosan léptek fel, a saját függetlenségük érdekében. A módszereik már sokkal inkább megkérdőjelezhetőek. Annyira bizonyosan, hogy a "szent" jelző szóba se kerüljön. Bobby Sands is egy volt csak az IRA-s lázadók közül, egészen addig míg a Thatcher-kormány börtönbe nem záratta többedmagával. Margaret Thatcher - a modern jobboldal és a neoliberalizmus mélyen tisztelt hőse -, nem volt hajlandó politikai fogolyként számon tartani őket, hanem egyszerű bűnözőként tekintett rájuk, s eszerint is részesültek bánásmódban. Bobby Sands és társai ekkor kezdtek éhségsztrájkba, hogy elérjék a politikai fogoly státuszt. A helyzet egyre válságosabb lett, ahogyan múltak a hetek. Az Emberi Jogok Európai Bizottsága, vagy II. János Pál pápa közreműködése is kevésnek bizonyult, Thatcher nem volt hajlandó engedni. Rengeteg ország, társadalmi csoport, politikai és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül tiltakozott ridegsége ellen. Mindhiába. Bobby Sands életének 27. évében, 66 nap éhségsztrájk után, 1981. május. 5.-én meghalt. Nem sokkal később a további 9 társa is ugyanígy életét vesztette a börtönben.

Halálhírére világszerte tüntetések kezdődtek a brit követségek előtt, Párizson, Milánón, New Yorkon, Genfen át Indiáig. Több társaság bojkottot is hirdetett a brit érdekeltségű cégek ellen. Az IRA bosszút esküdött és újult erővel kezdődtek meg a csapásai a brit kormány ellen, amelybe 1984-ben maga Margaret Thatcher is kis híján belehalt. Bobby Sandről a világ több pontján emléket állítottak. Észak-Írországban a mai napig a mindennapi élet része, ahogy a házak oldalára festve figyeli az utcákat. Ausztráliától Kubáig emlékművet állítottak neki. Iránban pedig a brit nagykövetséghez vezető utcát nevezték el róla, mely ellen a britek hiába tiltakoztak. Megítélése (érthető okokból) máig vitatott. Az írek szentje áll szemben a nyugati világ, neoliberális szentjével. Miközben e szóhoz mi sem lehetne távolabb, mint ez a két ikon.

420

 4.20. A marihuána fogyasztók/támogatók világában ma van a kannabisz napja. Ilyenkor sokszor feljönnek a szer legalizációját támogató gondolatok, kezdeményezések. Ebbe mélyebben én nem fogok bele menni, legyen annyi elég, hogy van tapasztalatom nekem is ezzel a dologgal (igen, nekem is ismer egy ismerősöm valakit, aki ismer valakit, aki tud...) viszont a tapasztalatom nem nevezhető valami pozitívnak. Ennek ellenére sokkal inkább a legalizálás pártján vagyok, ahogyan a legtöbb kérdésben. Hozzá tartozik az ember szabad döntési jogához, és kapcsolódik ahhoz, hogy nincs joga egy ugyanolyan gyarló emberek által irányított hatalomnak atyáskodni senki felett. Ennek ellenére mindig visszásak ezek a legalizációs törekvések, főleg azért, mert olyan emberek vesznek rajta részt és hangosak, akik olyan masszívan szerhasználók, hogy már egyértelműen a negatív hatásai tükröződnek róluk. Olyan ez, mintha alkoholtilalom idején, annak legalizálásáért csak a borvirágos orrú, májbeteg alkoholisták mennének ki. Úgy általánosságban is ez a baj bármilyen ügy melletti kiállással. Olyanok állnak ki ezek mellett, akik maguk is érintettek. LMBTQ emberek jogaiért LMBTQ emberek mennek utcára, a fű miatt füvesek, feminista ügyek miatt nők és a sort a végtelenségig folytathatnánk. Ettől az egész visszásnak hat, hiszen valójában itt nem egy liberális kiállás történik valakik mellett, hanem csak is saját magukért állnak ki csoportok. Nincs megértés, nincs tolerancia, nincs együttérzés másokkal. Minden ilyen csoport önző, egyéni érdekei és saját boldogulása miatt aggódó emberekből áll. Ez a baj a mai "liberálisok" zömével. Nem látom azokat, akik a " nem értek egyet veled, de életem adnám, hogy elmondhasd a véleményed" elvet követnék. Nincsenek droglegalizációs tömegben olyanok, akik nem élnek és nem is akarnak élni vele, csak hiszi, hogy mindenkinek joga van eldönteni mivel él. Egy melegfelvonulásnak a negyedét nem teszik ki az egyetértő heteroszexuálisok. Feminista demonstráción egykét soyboyon kívül nincsenek férfiak. Ettől pedig a társadalom zöme semmi nemeset nem érez az ilyen ügyek iránt, hiszen egy saját maga érdekéért vergődő tömeget lát. "Majd ha az én gyerekem is meleg lesz, kimegyek a Pridera" elv alapján működik ez a társadalom. Konkrét ügyektől elvonatkoztatva, Krisztus pont arra tanít minket, hogy ne saját magunkért, ne a saját érdekünkből cselekedjünk sohasem. Mindig mások érdekében, mások javára, mások lelki üdvéért. Ezt pedig az emberek mélyen legbelül érzik, hogy nemes. Olyanokért kiállni, olyanokért tenni, akikhez semmi közünk, nincs bennünk érdeklődésileg sem semmi közös, de ha a jó megköveteli, akkor áldozatot hozni értük. Jézus is így szól:

“Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Mt 5,38-48)

Az élet szép

Április 16. a magyarországi holokauszt emléknapja ugyan, de ennek ellenére a témában az egyik híres, de mégis sokak által nem annyira ismert olasz film, sajátosan, keserédesen, végtelenül emberien mutatja be a holokausztot, elsősorban egy kisgyerek szemével.

(A link amolyan "illusztráció" csak, mindenkinek ajánlom inkább letölteni rendes minőségben valahonnan.)

https://videa.hu/videok/film-animacio/az-elet-szep.mp4-saB9Lk4c8yZfBipQ?start=687.192481

A család az család? Mit szól ehhez Krisztus?

 A család az család, szól mostanság a szlogen és ismert és kevésbé ismert emberek is lobogójukra tűzik, jelezve, hogy nem csak a konzervatív férfi-nő családmodell az, amit elismernek. Valahol persze ez az egész ismét az LMBTQ-lobbinak egy újabb projektje, amire alapesetben nem fecsérelnék időt, de mivel az ellendrukkerek már megint Krisztus nevében szórják a pogány világképük átkait, érdemelne egy kis tisztázás, hogy ha a jobboldaliság eszmei mocskát levakarjuk erről a témáról, akkor valójában mit is mond Krisztus a családról. Nos, Jézus egyértelműen kifejti, hogy Isten országában az emberek nem házasodnak, hanem úgy élnek, mint az angyalok (Mt. 22:30). Pál apostol később úgy szól, hogy Krisztusban nincsen sem férfi, sem nő (Gal. 3:28). Még sorolhatnánk, de nem hagy kétséget több helyen sem a Szentírás, hogy a párkapcsolat, a nemiség olyasvalami, ami ideiglenes ebben a leromlott létállapotban és a tökéletes mennyei világban már nyoma sincs. Mit is tehetne hát ezt az igazságot felismerő ember, ha nem azt, hogy az általa felismert lehető legigazabb módon próbál élni, vagyis a szükségszerűen a világ torz mivoltához tartozó, leromlott evolúciós, biológiai ösztönei által diktált genetikai továbbörökítésen alapuló tevékenységgel nem él.

"Erre így szóltak hozzá tanítványai: Ha ilyen a férj helyzete a feleséggel, akkor nem érdemes megházasodni. Ő azonban így válaszolt nekik: Nem mindenki fogadja be ezt a beszédet, csak azok, akiknek megadatott." (Mt 19:10-11)

Ebben a passzusban Jézus sem hagy kétséget efelől, ahogyan életében is ugyanezt a példát mutatja. Ahogyan az apostolok zöme is, élükön Pállal, aki az 1. Kor 7. fejezetében gyakorlatilag ezt taglalja végig. Egyértelmű tehát, hogy az üdvösség állapota, melyhez közelítünk már jellemünkben földi életünkben: nemtelen, vagy sokkal inkább nemek feletti. Ebből az igazságból éreznek meg valamit a genderisták is, azonban Isten esszenciája nélkül valami végtelenül torz, kártékony tévút lesz belőle, amit itt ebben a világban akarnak megvalósítani. Pedig ebben a világban a biológia törvényeivel nehéz hadakozni, pláne győzni, főleg ha még Krisztus sem ennek a világnak a megváltoztatására vállalkozott (hanem abban élő lelkekére) holott nála az isteni igazság volt. Mennyire esélytelenek azok, akiknél az igazság sincs, csak torz tévképzetek. Mindazonáltal kétségtelen, hogy a legkrisztusibb magatartás forma, ha az ember tartózkodik minden nemiség által meghatározott emberi kapcsolattól, illetőleg mindennel, ami azzal jár és annak következménye. A szexualitás mindenféleképpen a genetikai állomány továbbörökítésének a kifejeződése lesz. Akkor is ha konkrétan ezt a továbbörökítést nem tesszük meg, és akkor is, ha keresztények milliói akarják elhitetni magukkal, hogy valami sokkal nemesebb áll e mögött. Végső soron eljuthatunk odáig, hogy ha mégis valóban megtörténik ez a genetikai továbbörökítés, gyermekek születnek, akkor az ebből a legmagasztosabb mennyei szemléletből nézve egyfajta hitetlenség is. Elvégre mindenki, aki genetikai állományát továbbörökíteni kívánja, az egy kicsit ebben a materiális síkon halhatatlan lesz, hiszen ő maga tovább él gyermekeiben és azok utódaiban. Na de mégis miért is akarna tovább élni ezen a materiális síkon, ha ott van neki a mennyei örökkévalóság, ahol "úgy élhet, mint az angyalok". Talán pontosan azért, mert nem tetszik neki valójában az a lét, vagy más szóval, sokkal inkább tetszik neki a romlott világ természetéből adódó szükségszerű, ideiglenes állapot, a szexualitás.

"Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek." (Jak. 4:4)

Így szól Jakab apostol, éppen a paráznasághoz hozzáfűzve ezt. Vagyis aki jobban vonzódik evolúciós ösztönökhöz, mint sem Jézushoz, az nem éppen a "két úrnak nem lehet szolgálni" dilemmájába esik? Ha Krisztus ellenségeskedést szül evilág és az Isten lelkülete között, akkor nem gyanús olyan életcél, életmód, mely pontosan megegyezik azzal, amit a nem hívők is élnek és ugyanúgy erénynek tekintenek? A család és a szaporodás minden nép és kultúra körében kiemelt értéknek számított. Ahogyan ez a legnagyobb érték bármely életforma körében a farkasoktól kezdve, az ürgéken át szinte a legegyszerűbb lényekig. Ezt hívják evolúciós ösztönnek, de nem Krisztus szellemiségének. Keresztény emberek helyében elgondolkodnék ezen gondolatmeneten, kiváltképp ha valaki az apokalipszist relatív közelre váró fajtába tartozik. Jézus Krisztus szellemisége éppen a vér és minden egyéb szociális és kulturális berögződésünk ellen jött el. Ezeknek a megkötéseiből, börtönéből kiszakítani. Persze sokan vannak, akik ezeket még csak nem is érzik börtönnek, sőt erényt faragnak a vérségi kötelékből, legyen az családi, vagy nagyobb méretben etnikai. 

De nézzük tovább Jézus miképpen viszonyul a család és a rokonság, ergo a vérségi kötelék, genetikai és kulturális továbbörökítési láncolathoz. Kezdhetnénk ott, hogy Jézus maga sem szokványos apa és anya viszonylatban jött a világra, de ezt az ízléstelenséget inkább meghagyom a világtalan progresszív keresztényeknek. Jézus klasszikus, konzervatív családmodellben nőtt fel. Mindennek ellenére azt kell látnunk, hogy nem szól valami elismerően erről, sőt mi több, Jézus rokonsága sem őróla. Olyannyira nem értették meg, hogy mikor tudomást szereztek Jézus egyik tanítói eseményéről így reagáltak: 

"Amikor ezt meghallották a rokonai, odamentek, hogy megfogják őt, mivel azt mondták: megzavarodott." (Mk. 3:21)

Jézus pedig ezután az akciójuk után szól legvelősebben arról, hogy mit gondol a vérségi, családi kötelékről:

"Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Sok ember ült körülötte, és azok szóltak neki: Íme, anyád és a testvéreid odakint keresnek téged! De ő így válaszolt nekik: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? És végignézve a körülötte ülőkön, így szólt: Íme, az én anyám és az én testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám." (Mk. 3:31-35)

Itt egyértelműen kitűnik, hogy Jézus magasról fittyet hány a vérségi viszonyra. A család fogalmát teljességgel lelki síkra helyezi, a biológiai viszonylattal nem foglalkozik. A krisztusi emberhez legközelebb állók, a szintén Krisztus útját követni igyekvő emberek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy semmit sem jelent többé a saját anyánk, apánk, testvéreink stb. Jézus pontosan azt is mutatja be életében példaként, hogy milyen szeretetteljes, meghitt és szoros viszony a helyénvaló pontosan az ilyen emberekkel, hiszen a legszűkebb környezetünkért is felelősséggel tartozunk. Mindazonáltal figyelmeztet minket, hogy ha valaki komolyan veszi a Krisztus útját a saját életében és igyekszik aszerint formálni magát, akkor ezekkel a családi, tradicionális kötelékekkel komoly konfrontációra számíthat:

"Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy családban, meghasonlik három a kettővel, és kettő a hárommal. Meghasonlik az apa a fiával, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és a meny az anyósával." (Lk. 12:52-53)

Krisztus egyáltalán nem családbarát abban az értelemben, hogy pusztán a család, mint társadalmi alapegység és szociális közeg nem erény és nem érték számára. Szükségszerű következmény a világban, de nem cél. Új családfogalmat ad, mely már a mennyei szféra lelkületét fejezi ki. Nem véletlen, hogy a valódi, mély, igaz és megértő barátokra helyezi a hangsúlyt életében is, és szól így: 

"Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért." (Jn 15:13)

A legnagyobb szeretet nem az, ha életed adod a szerelmedért. Erről szól minden csöpögős klisés film és nyálas lányregény. Nem az, ha életed adod a családodért, utódaidért. Hiszen ezt teszi minden pogány és ezt teszi minden egyes élőlény a vadonban is. Ezek alap dolgok, de nem a legmagasztosabbak. A barát ( nem sokak által elcsépelt értelmében, ami inkább a haver, span és ivócimbora) valóban pusztán a lélek és lélek közötti kapcsolat és megértés. Nincsen semmiféle materiális kötelék, sem evolúciós önös szándékú ösztön, mint a saját DNS-em továbbadása, hanem pusztán a lélek és személyiség szabad választása. Nincs hátsó szándék, melyben előbbre helyezem, ahogyan sokan a vérségi kötelékben velük élőket, és többet elnézek neki. Nincsen olyan, hogy külsőleg nem vonzódom hozzá, akkor már nem is akarok vele annyi időt tölteni, ahogyan minden párkapcsolatnál megtörténik ez nemi identitástól függetlenül. A legtisztább forma ez, s Jézus is ilyen viszonyban élt az ő tanítványaival. 

A család, mint hatalmas eszmény, erény és nívó az archaikus kor ősemberi korszakából maradt. A természet és a világ rendjéhez igazodó jobboldali mentalitás pedig ápolja a mai napig ebben az állapotban, holott 2000 éve már valami sokkal nemesebb eszményt mutattak be nekünk. S teszik mindezt úgy, hogy ennek a nemes eszménynek a hírnökét használják fel a világi rend igazolására. A család eszménye a maffiózók eszménye, hataloméhes és becsvágyó uralkodók életfelfogásának centruma, az egyszerű, nyomortelepeken minden távlati tervezettséget mellőző emberek bálványa. Ami ilyeneknek "szent", az semmiképp nem lehet Isten előtt az. A sötétséggel nincs közös metszet. Így hát azt kell mondanunk, hogy a helyes krisztusi magatartás, ha a legkevésbé sem háborgunk eltérő családfogalmakon és modelleken. Nem azért mert mindegyik helyes, hanem mert mindegyik a bűnös világ szükségszerű velejárója csak. Ha a legmagasztosabb, mennyei szempontot vesszük, ahol a szexualitás önmagában egy bűnös és elkerülhetetlen tény a világban, akkor azt kell látnunk, hogy nincs különbség a hagyományos családmodell és az LMBTQ-családok között. Az egyik  tagjainak a bűne az, hogy heteroszexuális, a másiknak a bűne pedig az, hogy homo-bi-transz stb. A Krisztus által legnemesebbnek tartott és kénytelenül bekövetkező állapothoz képest, egyenlő távolságra van mindegyik. Csak talán mondjuk úgy, másik irányba. A rendes család ismérve nem annak tagjai közötti nemi identitásban keresendőek, hanem a lelkületben, az egymáshoz való viszonyukban. Ezt hívjuk mára elcsépelten úgy, hogy szeretet. Ám itt egy tudatos, krisztusi szeretet szükséges. Emberek tömegei nőttek fel rettenetes körülmények között heteroszexuálisok kapcsolatából és ilyen családban. Emberek tömegei nőttek fel rettenetes körülmények között más nemi identitásúak által létrehozott családban. Ahogyan ennek az ellenkezője is ugyanilyen tömegekre igaz, mindkettő esetben. A vita értelmetlen és hiábavaló. Nem ezen múlik egy gyermek sorsa. Sokkal inkább, hogy eljut-e hozzá Krisztus szeretetteljes, végtelenül jó és kegyelmes lelkülete, (akár kimondva, akár kimondatlanul, hogy a család tagjai akár azt sem tudják, hogy ezt jelenti Krisztus) amely lelkület már mentett meg és emelt fel emberi sorsokat hagyományos családból, csonka családból, meleg párok közül, alkoholista terrorból, árvaházból és a híd alól is. Mert csak ez a szellemiség számít, minden más üres duma, ócska fecsegés. 

Horváth Martin

A NER előtti közélet 1. Média

 

Mivel a tavalyi évet egy NER előtti listával indítottuk, így idén sem lesz ez másképpen. Mivel az emberek memóriája igencsak rövidtávú tud lenni, illetve rengeteg zoomer cseperedett már fel, akiknek a magyar közéletet és politikát maga Orbán Viktor és rendszere jelenti, így ideje megnézni milyen is volt a világ előtte. Igencsak sokat kritizálják a NER felállása óta a médiaviszonyokat, amelyek tagadhatatlanul nagyrészt átalakultak. Így első körben nézzük is, milyen volt a 2010 előtti média és annak hatása a társadalomra. Nem a tulajdonviszonyok érdekelnek, nekem édesmindegy, hogy Mészáros, vagy Soros tartaná a kezében az egészet is. A lényeg, hogy milyen hatást gyakorolt tömegek mindennapjaira, közgondolkodására, lelkületére. 

1. Mónika show és Balázs show

Muszáj volt Mónikával indítani, hiszen olyannyira meghatározta a 2000-es évek mindennapjait, hogy a mai napig is keringenek a neten részletei, sőt, beépültek a társadalom nyelvi eszköztárába kifejezések az adásokból. A mémek és coubok formájában fennmaradt részletek, azonban soha nem fogják átadni azt az érzést, milyen haza érni iskolából, munkából délután, és meghallani a Mónika show intróját ( ami eredetileg a Venus-Élem az életem c. dalának instrumentális részlete. Maga a dal egyébként legalább annyira prosztó és proli, mint maga a műsor volt). Egyébiránt megmerem kockáztatni, hogy a magyar televíziózás történetének legkártékonyabb hatású darabjával állunk szemben. A műsor alapötlete eleve az, hogy behívnak a stúdióba szerencsétlen sorsú embereket, akik nyilvánvalóan körülményeik, szocializációjuk és rengeteg tényező végett rettentő alávaló minőségű életet folytatnak. A lényeg, hogy ő magukat, a problémáikat, hőzöngéseiket, vitáikat, verekedéseiket nézze az átlagember. Az átlagember, akiről tudni kell, hogy szintén nem valami nívós életet él szintén, de legalább a legalját, minden délután, munkából hazaérve látva azt érezheti, hogy ő valaki. Valaki fölött áll. Kollektívan nyugtatott meg milliókat a Mónika show által nap, mint nap bemutatott színvonal arról, hogy a helyzete úgy jó ahogy van. Az átlagembernek változni szellemileg, lelkileg, életvitelében nem kell. Közösen nevetni szerencsétleneken, akik nálunk is alávalóbbak, annál inkább. Oroszlánrésze van ennek a műsornak ( és a Balázs shownak), hogy a magyar társadalom zöme abba a posványba kényelmesen elringatta magát, amiben volt. Ráadásul nem csak elringatta, hanem még lejjebb is csúszott. Azokhoz, aljasodott, akiken nevet. Addig mondogatták rengetegen mémből a Mónika és Balázs show szállóigévé lett magyartalan buta mondatait, míg szépen, lassan, tudattalanul beépült a köznyelvbe. A züllés spiráljának ékes példája ez a két műsor. A NER előtti Magyarország leghatékonyabban kártékony elemei, amik még a NER után is éreztetni fogják a hatásukat emberek sokaságán. 

2. Big Brother és Való Világ 

Ugyan a Való Világnak még most is vannak szériái, de közel sem olyan társadalmi hatást váltanak ki, mint 2002-ben a Big Brother, majd nem sokkal utána az első Való Világ. Magyarország első országos valóságshowit tényleg túlzás nélkül egy ország nézte. Rémisztő visszagondolva, hogy milyen katartikus lázban úszott esténként a társadalom. Az egymáshoz fűzött viszonyunkat még nem a pártpolitikai törzsiség szabta meg igazán, hanem, hogy BB-t nézel, vagy VV-t. Aztán Pongo-s vagy, vagy Renátós, vagy Évis. Avagy Majkás vagy Okis. Bár lényegét tekintve ugyanaz a fertelmes törzsiség. Abban szánalmasabb, hogy még a világról alkotott képünket, országról gondolt jövőképünket sem tudjuk hozzá társítani. Csak esténként képernyőn látott random idegenek bálványozásában merült ki. A lényege ugyanaz volt, mint egyébként a Mónika shownak és társainak. Nézz idegen embereket, szánalmasabb gondokkal és a magad fejlődésével ne foglalkozz cserébe. Azt persze meg kell jegyezni, hogy minden ezek után következő Való Világ mélységes sötét zuhanás volt ezekhez képest. Rideg egymás mellé rakni 2002 és 2020 valóságshow-ját. Ne feledjük, ezt az igénybeli zuhanást a Mónika showban ordibáló prolikon való szórakozás termelte ki lassan. Persze nem kell ezeket sem mentegetnünk, ez is a pokol aljassága volt nívóban. Csak, mint tudjuk, a "pokolban a zuhanás örök" Ezek is sötét, aljas lelkületű műsorok voltak, sőt ez az első kettő, fényévekkel nagyobb behatást gyakorolt a magyar társadalomra. 

3. Heti Hetes

Nincs még egy műsor, amivel leírható lenne az egész NER előtti közállapot, mint a Heti Hetes. Minden, ami ellen az Orbán-rendszer és általánosságban a magyar jobboldal kikel, ellenez és, mikor arra a szent küldetésre gondol, hogy "ezek nem jöhetnek vissza többé", akkor valami olyasmi hangulatra gondol, mint ez a műsor. A belpesti balliberális értelmiség illusztrációja volt ez a szélsőjobboldali körökben a menóra hét ágának is gúnyolt közszereplő. Abban pár évben, mikor még az első-Orbán-kormány alatt futott kíméletlenül kritizálták (egyébként joggal), az akkori hatalmat. Majd a műsor fennállásának további éveiben a szocialista-liberális kormányok alatt, már kevésbé, vagy egyáltalán nem mutatta ennek nyomát. Sokszor inkább a baloldal szószólóinak szerepét játszották el. Természetesen voltak viták a résztvevők között, olyan mértékben, ami manapság egy fideszes sajtóban elképzelhetetlen. Az is tény, hogy egy kereskedelmi televízión futott és nem volt célja a politikai pluralizmus a műsornak. Önmagát teljesen objektívnak és függetlennek tartotta világnézetileg, de hangsúlyosan írja le, milyen balliberális zsongás volt a valamire való magyar közéletben és közösségi szereplők körében, akik magukat függetlennek tartották. Volt valami mérhetetlen arrogancia, ami az egészet körbelengte és nem csoda, ha "kinyílt a bicska" a vidéki, konzervatív érzelmű emberek zsebében. A műsor tematikája egyébként jó volt, azóta is azt próbálja utánozni minden Szabadfogás, Kötöttfogás és Öt. Azonban világnézetileg sokkal sokszínűbb társaságokkal, holott szinte mind NER-ellenes. Ez pedig pozitív, reménykeltő a NER utáni jövőre nézve. 

4. Legyen ön is Milliomos!

Egy műsor, ami azért valljuk be, kicsit hiányzik. Nem csak azért mert, akkor még abba a kényelmes illúzióba ringathattuk magunkat, hogy Vágó István egy kultúrember, aki soha nem állna például egy DK nevű baloldali szűk látókörű szekta élvonalába, hanem mert üde színfolt volt, a mai vetélkedők színvonalához képest. Hiába rombolta az RTL azzal a pár talkshow-val a tömegek szellemi nívóját, ezzel talán, valamennyit ellensúlyozott. A későbbi vetélkedőket elnézve, grandiózusan magasabb színvonalon állt. Nem kellett semmin ugrálni, habos süteményt az arcba nyomni és hasonlók, hogy vetélkedőnek minősüljön valami, ahogyan napjainkra ide süllyedt. Egyszerű kérdések és válaszlehetőségek. Pusztán attól, hogy az emberek nézték otthonaikban ülve, akkor is ragadt rájuk valami információ. Esetleg maguk is törték a fejüket jó páron. Ami, tagadhatatlanul jobb program, mint gumiruhába öltöztetett celebek szánalmas vergődését nézni, vagy az "tudás központú" kvízműsor mai verzióját az Észbontót, ahol szándékosan sötét embereket, hívnak be, hogy kiröhögd, mennyire alap kérdéseket sem tudnak. Hasonló tematikában a rivális csatornán is futott Multimilliomos és társai. Egy olyan tendenciát indított be, ami pozitív volt. Ez a műsorfajta határozottan szomorú, hogy eltűnt. 

5. Esti Showder Fábry Sándorral

Az egyszemélyes Showder Klub, még a Showder Klub előtti időkből, mikor gyerekek tömegei várták otthon, hogy a számukra érthetetlen politikai poénok után még megnézhessék a dizájncentert lefekvés előtt. Az RTL mivel rideg piaci alapokon működött - és ez most pozitívumára van értve-, képes volt egyszerre népszerűvé tenni, az egyértelműen balliberális Heti Hetes bagázst és a nem titkoltan jobber Fábry műsorát. Fábry legalább annyira nem rejtette véka alá merre húz a szíve világnézetileg, mint a Heti Hetes, csak éppen az ellenkező oldal irányába. S, ahogyan az előbbi műsornak, úgy Fábrynak is megvoltak a maga ízléstelen pillanatai, mikor ordított róla, hogy a Fidesznek drukkol. Az egész NER előtti közélet pozitívumának legyen mindemellett mondva, hogy egyszerre tudott Fábry és a Heti Hetes is sikeres lenni. És, sokak számára mindkettő követendő műsor volt, még ha egyiken, vagy másikon néha húzta is a száját. De hát ilyen a világ, ki erre, ki arra húz inkább. Ellenben ma végletesen széthúzott a társadalom és humoristából is Bödőcsön kell nevetni, ha ellenzéki vagy, ha pedig kormánypárti, akkor nem szabad nevetni sem. Maximum gúnyosan Bayer Zsolt alázó, vállalhatatlan kijelentésein. 

6. Irigy Hónaljmirigy Show

Szívem szerint egy fájdalmas sóhajjal kezdeném, bármit is akarok írni erről. Utólag belegondolva szinte hihetetlen, hogy mekkora hatást gyakoroltak az emberek mindennapjaira ezek. Gyakorlatilag pedig semmi más nem történt, mint az aktuális populáris rádiós dalokat vették és ráírtak valami paródia szöveget. Zömét egy komplett stáb írta, ők csak elripacskodták a műsorukba pár hetente. Gyerekként ezeken az éppen aktuális témakörű adásokon jót lehetett vigadni. Meg akkor nagyon viccesek voltak a dalbetétek is. Csak ahogy cseperedik az ember és visszanézi/hallgatja ezeket, hát lefagy a vigyor az arcáról. Akkoriban a secunderszégyen fogalma nem dívott, de pontosan ez illik arra a tényleges szó szerinti infantilis ripacskodásra, ami ezekben zajlott. Riasztó belegondolni, hogy a felnőttek emlékeim szerint legalább ugyanolyan jól mulattak ezeken. Iskolákban és munkahelyeken első téma volt másnap, hogy mi volt a tegnapi "mirigyben". Rettenetesen alávaló humornak szánt valamit testesített meg és terjesztett olyan sikeresen, ami generációkat rontott meg azzal, hogy a humor és a paródia kifejezések, számára egyet jelentenek a középsulis nagyszünetben összedobott, rögtönzött vicceskedések színvonalával. 

7. Banánhéj, avagy túlélni Bagi-Nacsát

Ha már humor, meg kell említeni még a Bagi-Nacsa duót is. Műsorukban egyesítették a Fábry Show, az Irigy hónaljmirigy és értelmesebb paródiák és talkshow-k elemeit. Mindegyiket szerény emlékeim szerint, valamivel nívósabban. Fő attrakciójuk mégis minden esetben a híres közéleti szereplők utánzása volt. Mondani sem kell, hogy manapság a TV2 ilyesmit nem engedne a képernyőre. Egyrészt mert fideszest parodizálni bűn, ellenzékit meg azért, mert még ismertté teszik ezáltal is. Ekkoriban azonban oldalaktól függetlenül, politikusok, színészek, énekesek, bemondók, mindenki sorra kerülhetett egytől egyig, akit kilehetett parodizálni. Akkoriban még (az alább látható videón is) az aktuális miniszterelnök Medgyessy Péter is elment egy adásra. Orbán Viktor hogy elmenne e hasonlóra, az költői kérdés. Persze miután elfogytak a közszereplők, így a parodizálni valók is és még pár műsoros próbálkozás után eltűnt a páros a nagy reflektorfényből. Azóta pedig Fábryval karöltve lettek a NER csatlósai, így bebiztosított humoros műsoruk van állami adókon, amit alig néz valaki. Így van pár műsor amiben szerepelnek, de sem politikai objektivitással, sem humorral, sem nézettséggel nem vádolhatók. 

8. Frei Dosszié

A humortól elkanyarodunk, mert a Frei Dossziénál nyomasztóbb egy gyerek számára, talán csak az Akták c. műsor főcíme volt ijesztőbb. Az viszont nem volt akkora hatással a társadalomra, hogy itt megemlítsük, így maradt Frei és az ő hihetetlen történetei. Olyannyira hihetetlen, hogy ki is derült, valóban kamu interjút forgatott egyszeriben legalábbis biztosan. Nevezetesen éppen az akkor első kormányával regnáló Orbán Viktor miniszterelnökre kérdezett rá egy "bérgyilkosnál", hogy mennyiért és hogyan ölné meg. A tény önmagában botrányt keltett. Aztán végül kiderült, hogy a bérgyilkos nem is bérgyilkos, hanem egy fizetett statiszta volt. Frei hitelén ez sokat koptatott, de a műsora nem állt le és inkább távolabbi országokat utazott körbe, hogy ott folytassa az oknyomozást. Ugye messziről jött ember azt mond, amit akar szokták mondani. Lehet itt is ez volt a megfontolás. Mindenesetre valamiért a fél országot továbbra is feszülten érdekelték azok, a minden esetben grandiózusnak beállított történetek, amiket Frei tolmácsolt. És valahogy a történetben mindig volt egy magyar, aki éppen arab felhőkarcolókat épített, buddhista kolostorban meditált, vagy Che Guevara rokona volt szegről végről Kubában. Minden hülyeségével együtt, inkább ez is negatív, hogy a műfaj kikopott. Oknyomozó újságírás, még ha nem is feltétlen a hazai ügyeket feszegeti, úgy igazán a nyilvánosság előtt nincs. A Direct36-ot is csak nagyon elvetemült ellenzékiek ismerik. Meg persze ismét ott van, hogy ha a távoli történeteknek is csak a fele igaz volt, már értelmesebb és ismeretekben gazdagítóbb műsor volt, mint bármi napjainkban. 

9. Napló

Hasonló a helyzet a Napló esetében is. Ez már zömében magyar közéleti eseményekkel és témákkal, személyekkel foglalkozott. Nem ásott a dolgoknak igazán mélyére, a célja mindössze egy 10 percben összefoglalható, tömör, velős bemutatása volt egy témának, eseménynek. Aki kicsit is olvasottabb volt, annak sok újdonságot nem jelentett a műsor, mégis azoknak a tömegeknek, akik a munka után csak a verekedős showműsorokra számíthattak,  az esti hírek után egy remek gyorstalpaló volt, hogy legalább tisztában legyen az őket körülvevő országgal és világgal. Olyan tekintetben hiánypótló volt, hogy még a Magyar Gárda és egy cigány vajda között is összehozott egy találkozót. Az, hogy világnézetileg két ellentétes oldalon álló, konfliktusoktól terhelt viszonyú felet egy kereskedelmi televízió leültessen beszélgetni, pedig mostanság lehetetlen. Pláne, ha a TV2-ről van szó. 

10. Napkelte

Némiképpen kakukktojás, mert töredéke nézte csak a lakosságnak ezt a műsort, mint az előzőek bármelyikét. Ellenben a nyugdíjas korosztályban hasított. Márpedig a választásokon már akkor is ez a réteg volt a mérleg nyelve. Másrészt tűpontosan írja le, mi volt a probléma a NER előtti kulturális és médiaközeggel. Tökéletesen festette le a rendszerváltás után és 2010 előtt, milyen volt a magyar közmédia, államapparátus helyzete. Tömören: egy rakat exkommunista funkcionárius és szimpatizáns,  a '80-as évek retorikájába és szellemiségébe beragadva arrogánsan néz le és burkoltan gúnyolódik mindenen, ami az ő világnézetükbe nem fér bele. Ékesen mutatja, hogy a köztévé, már akkor sem volt független, objektív és a közé volt a legkevésbé. Exkomcsi és balliberális (itt komoly átfedés van) emberek hesszelő platformja volt, ahol az ember, a díszletekkel, az arcokkal, a fogalmazásokkal, a tartalommal együtt, abszolút úgy érezhette, mintha nem is lett volna rendszerváltás. Nem kis alapot adva annak a jobboldali nézetnek, hogy gyakorlatilag nem is történt rendszerváltás és a kulcspozícióban ugyanazok maradtak és a háttérből óriási befolyásuk van, valamint, hogy a liberálisok ezekkel összefonódott, szellemi örökösök. Ezek pedig sajnálatos módon nem voltak légből kapott gondolatok, kicsit sem. Drasztikusan fogalmazva, a Napkelte ágyazott meg a NER kulturális bosszújának és adott alapot annak, hogy a közmédiát úgy darálják be ahogy, és irtsák ki az írmagját is nem csak a rég befészkelt baloldaliaknak onnan, hanem még a kicsit is objektív embereknek is.

10+1. Győzike Show

Nem tudtam megállni, hogy ne biggyesszem ide még utoljára Győzikét. Ugyan semmi újat nem tudok róla elmondani, mint, amit fentebb már ne fejtettünk volna meg más műsorok esetében, de mégis olyan hatással volt a 2000-es évek közepén a magyar nézőközönségre, amitől olyan pozícióra tett szert, hogy innen hiba lenne lehagyni. Ugyanaz volt a logika, mint a Mónika vagy a Balázs Show esetében. Úgy néz ki, aminek a neve Show-al kezdődött akkoriban, az rossz ómen volt. A különbség, hogy itt mindig ugyanazt a pár embert kellett nézni olyan alantas szituációkban, melynél jobbnak, különbnek érezhette magát az átlagember. Itt bónuszként az a morális mocsok is közrejátszott, hogy tudatosan árusította ki valaki, aljas szégyenkezni valónak a családját egy ország elé. Nem mellesleg oroszlánrészt játszott közre a cigányságról kialakuló összes negatív sztereotípia megerősödéséhez, ami az évtized végére tragikus mértéket öltött. Hatása szintén abban a szomorú társadalom romboló jelenségbe érhető tetten, hogy Győzike mind magyartalan, mind sok esetben cigánytalan kifejezései váltak a magyar közbeszéd szerves részévé. Generációk nőttek fel már úgy, hogy a "dikk" és "dicsak" és "ezt kell csinálni-e" és társai már alapvető szókészletük részei. A 2000-es évek szórakoztató műsorai kismértékben olyan hatást gyakoroltak a magyar nyelvre, mint annak idején Kazinczy. Ebben pedig, van valami rohadt szomorú.