420

 4.20. A marihuána fogyasztók/támogatók világában ma van a kannabisz napja. Ilyenkor sokszor feljönnek a szer legalizációját támogató gondolatok, kezdeményezések. Ebbe mélyebben én nem fogok bele menni, legyen annyi elég, hogy van tapasztalatom nekem is ezzel a dologgal (igen, nekem is ismer egy ismerősöm valakit, aki ismer valakit, aki tud...) viszont a tapasztalatom nem nevezhető valami pozitívnak. Ennek ellenére sokkal inkább a legalizálás pártján vagyok, ahogyan a legtöbb kérdésben. Hozzá tartozik az ember szabad döntési jogához, és kapcsolódik ahhoz, hogy nincs joga egy ugyanolyan gyarló emberek által irányított hatalomnak atyáskodni senki felett. Ennek ellenére mindig visszásak ezek a legalizációs törekvések, főleg azért, mert olyan emberek vesznek rajta részt és hangosak, akik olyan masszívan szerhasználók, hogy már egyértelműen a negatív hatásai tükröződnek róluk. Olyan ez, mintha alkoholtilalom idején, annak legalizálásáért csak a borvirágos orrú, májbeteg alkoholisták mennének ki. Úgy általánosságban is ez a baj bármilyen ügy melletti kiállással. Olyanok állnak ki ezek mellett, akik maguk is érintettek. LMBTQ emberek jogaiért LMBTQ emberek mennek utcára, a fű miatt füvesek, feminista ügyek miatt nők és a sort a végtelenségig folytathatnánk. Ettől az egész visszásnak hat, hiszen valójában itt nem egy liberális kiállás történik valakik mellett, hanem csak is saját magukért állnak ki csoportok. Nincs megértés, nincs tolerancia, nincs együttérzés másokkal. Minden ilyen csoport önző, egyéni érdekei és saját boldogulása miatt aggódó emberekből áll. Ez a baj a mai "liberálisok" zömével. Nem látom azokat, akik a " nem értek egyet veled, de életem adnám, hogy elmondhasd a véleményed" elvet követnék. Nincsenek droglegalizációs tömegben olyanok, akik nem élnek és nem is akarnak élni vele, csak hiszi, hogy mindenkinek joga van eldönteni mivel él. Egy melegfelvonulásnak a negyedét nem teszik ki az egyetértő heteroszexuálisok. Feminista demonstráción egykét soyboyon kívül nincsenek férfiak. Ettől pedig a társadalom zöme semmi nemeset nem érez az ilyen ügyek iránt, hiszen egy saját maga érdekéért vergődő tömeget lát. "Majd ha az én gyerekem is meleg lesz, kimegyek a Pridera" elv alapján működik ez a társadalom. Konkrét ügyektől elvonatkoztatva, Krisztus pont arra tanít minket, hogy ne saját magunkért, ne a saját érdekünkből cselekedjünk sohasem. Mindig mások érdekében, mások javára, mások lelki üdvéért. Ezt pedig az emberek mélyen legbelül érzik, hogy nemes. Olyanokért kiállni, olyanokért tenni, akikhez semmi közünk, nincs bennünk érdeklődésileg sem semmi közös, de ha a jó megköveteli, akkor áldozatot hozni értük. Jézus is így szól:

“Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Mt 5,38-48)