Két szempont az Irán-Izrael konfliktushoz
1. Irán a nyugati médiában az 1979-es iszlám forradalom óta úgy van beállítva, mintha maga lenne a patás ördög, ahol velejéig romlott, gonosz emberek zsarnokoskodnak őrült törvényekkel. Ezzel szemben Irán nem csak perzsa-indoárja etnikai és kulturális hátterével lóg ki az arab országok tengeréből, hanem síta iszlám kulturájával is, mely jelentősen megkülönbözteti a szunnita muszlim országoktól. Mindez azért fontos, mert ezen tényezők együttesen játszottak szerepet abban, hogy Irán az egyik lehető legkulturáltabb ország a régióban. Míg Szaúd-Arábiában és az Egyesült Emírségekben és a többi öböl-menti USA-csatlós országban abszolút monarchiák vannak, családtagoknak kiszervezett minisztériumokkal, betiltott pártokkal és választások nélkül. Sőt legutóbbi időkig a nőknek még állampolgárság sem jutott. Azzal szemben Irán - noha kétségtelenül a vallási fanatizmus egy vállfaját képviseli-, korlátozott, szabályzott keretek között, de többpártrendszerrel rendelkezik, léteznek ellenzéki pártok és nem feltétlen az ajatollah (legfelsőbb vezető) által pártolt elnökjelölt nyer a választásokon. Amely választásokon nőknek ugyanúgy szavazati joga van. Mindezt a Koránból levezetve, a síta iszlám sajátos perzsa értelmezéseként. Ha a Nyugatnak valóban fontosak lennének a liberális értékek, szabadságjokon, akkor egy ilyen önerejéből kinőtt muszlim modellt támogatna, segítene és terelgetné emberséges irányba, a szunnita arab országok kőkorszaki primitiv vallás és társdadalomfelfogásához képest ahonnan önmagától elmozdult. De a szép szavak mögött a geopolitka nyers, minden nemes ideát földbegyalázó realitása áll.
2. Keresztény szempontból természetesen az iráni rezsim működése is vállalhatatlan minden szempontból. Azonban iszonyatosan hatalmas szerepet játszik Izrael feltétlen támogatásában a Nyugat számára, elsősorban a nyugati jobboldal számára a 19. században létrejött teológiai irányzat, a diszpenzácionalizmus. Ez az amerikai protestantizmusból kinőtt értelmezés többek között azt vallja, hogy Isten kettős üdvösségi tervvel rendelkezik, s a zsidó népre külön megváltási terv vonatkozik, s rájuk nem érvényesek az Újszövetségben foglaltak. Ez az irányzat felrúgta az ókereszténység óta meglévő szellemi alapot, mely a keresztények közösségét és az egyházat az ószövetségi zsidó nép és Izrael szellemi örökösének tekintette. Vagyis a Jézus utáni keresztény közösség, a Jézus előtti kiválasztott nép analógiája, ezen hívők közössége, az egyház pedig Izrael szimbolikájának folytatása. Hiszen Jézus maga is "mennyei Jeruzsálemről" beszél és többször is használja ugyanazokat a helyszíneket szimbolikusan a keresztény végső üdvösség szempontjából, amik az Ószövetségben konkrét, történelmi zsidó helyszínek voltak. A zsidók külön irányú üdvössége nem csak teljes Zsidókhoz írt levél tartalmával összeegyeztethetetlen, amely az Újszövetségben a zsidó teológia szempontjából magyarázza el miért veszíti érvényét a korábbi judaista hozzáállás, s tölti be helyesen a korábbi jövendöléseket Jézus, de olyan cselekedetekre is rávehet keresztényeket, amikkel lehetetlen lenne azonsulni helyes krisztusi lelkülettel. Mint olyan modern államok, mint a jelenlegi Izrael teljeskörű támogatása, aminek működését, tetteit ugyanúgy nem lehet összeegyeztetni a keresztény értékekkel, ahogy Irán rendszerét sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése