"Nüsszai Szent Gergely az alábbi kísérlettel illusztrálta a teremtés folyamatát: ha egy edénybe vizet, olajat, és higanyt keverünk, bizonyos idő eltelte után a három folyadék szétválik, és fajsúlya szerint három rétegbe rendeződik. Ez a változás is az „egymásra következés” (akoluthia) egyik példája: az első állapot után, amelyben a folyadékok össze voltak keveredve, szükségszerűen következik a második állapot, ameyben a folyadékok elkülönültek egymástól. Hasonló módon Isten az első nap összekeverve teremtette meg az elemeket, majd azok fokozatosan szétváltak egymástól, és egyre összetettebb struktúrákba szerveződtek. A világ állapotai szükségszerűen követték egymást: az állatok például csak az égitestek kialakulása után jöhettek létre, ezért mondja a Biblia, hogy Isten csak az ötödik napon teremtette őket. Mai példával élve Isten úgy dolgozott Gergely szerint, mint egy vegyész, aki a laboratóriumában összekever bizonyos anyagokat, majd hagyja őket reakcióba lépni egymással. A kísérlet eredménye a kezdő feltételektől függ: Isten a teremtés első napján határozta meg a világegyetem kezdőállapotát, és minden más szükségszerűen következett ebből. (...) Ezek után nem is olyan meglepő, hogy a modern természettudományokhoz közelebb áll Gergely ókeresztény teremtés-teológiája, mint az arisztotelészi természetfilozófia. Arisztotelész világegyeteme statikus, az ókeresztény teológusok viszont a bibliai teremtéstörténet alapján egy dinamikusan változó, keletkező és pusztuló világegyetemet gondoltak el." Forrás: https://qubit.hu/2023/07/18/hogyan-hatott-az-okereszteny-teologia-a-modern-tudomanyra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése