Isten energiája

Általában a spiritizmus, a New Age szeret beszélni energiákról, rezgésekről, mindent átfogó erőről. Emiatt (főleg keresztény berkekben) elszoktunk, vagy inkább ódzkodunk ennek használatától. Viszont ha elvonatkoztatunk a posztmodern újvallások eszmei hátterétől ezekkel kapcsolatban, akkor nem is olyan ördögtől való ezekkel a fogalmakkal dolgozni. 

Minden energia. Adott energia létezik a világban. Amit a nagy Egyből, az Istentől kaptunk. Maga a világ is Istenből származik. Minden az ő része, s minden csak kölcsönkapta saját létezésre, használatra azt. Ez az egy véges és adott energia manifesztálódik mindenben az univerzumban, különböző formákban. Kémiai elemekként a talajban, a levegőben, aztán ezeket tápanyagként a fa önmaga részévé teszi, de tovább is adja a gyümölcsének, amit megeszik egy másik élőlény. Mi is úgy hívjuk a táplálékot, hogy energiát szerzünk belőle. Aztán ezt a gyümölcsből szerzett energiát mi is leadjuk valahol a nap folyamán. Ezzel biztosítjuk testünk sejtjeinek működését. Azt a testet, ami részecskék kölcsönhatásának halmaza. Érdekesség, hogy a részecskéink sohasem érnek össze, mindig van egy minimális távolság, két atom közötti töltés, ami elválasztja őket. Ha valakivel kezet fogunk, vagy megölelünk valakit, valójában sosem érünk össze mert egy minimális energia mindig szétválaszt bennünket. Gyakorlatileg ez minden tárgyra és létezőre igaz.

Az anya is úgy ad életet gyermekének, hogy saját testéből ad, abból táplálja az új életet. Egy adott energiát tárolunk magunkban, amit továbbadunk, s néha bennünk, másokban, vizekben, tárgyakban van jelen. De nem csak ilyen materiális módon tudunk kapni és adni ebből a nagy egészből. Az olyan jelenségek, mint a szeretet, pontosan ugyanígy működik. Isten lényegi esszenciája és alkotóeleme az, amit mi csak úgy tudunk megfogalmazni, hogy szeretet. Ezt is kölcsönkapjuk a nagy egész Istenből, ha nyitottak vagyunk rá. Milyen szépen fogalmazza meg a nyelvünk, hogy "nyisd ki a szíved". Nem véletlen beszél a szívről, amelyben a vérünk összpontosul. Az a vér, amelyről az Ószövetség is már úgy tartotta, hogy abban van jelen a lélek. (3.Móz 17:11). (Ebből is származik a Bibliában a vérevés tilalma.) A szívünket azért kell kinyitni az Isten szeretetére, mert mi magunk is úgy választódunk el az Istentől, mint a részecskék egymástól. Ezt a fúziót azonban nem szabad meggátolni. Ez az elválasztó vonal ez esetben, az Ego. Ahhoz, hogy Isten valódi szeretet esszenciáját magunkba fogadjuk és tovább is adjuk másoknak, ezt az Ego-t kell lebontanunk. Akkor tud a szeretet is úgy áramolni, mint a fentebb sorolt materiális energiák. Mert mi is a szeretet? A szerelem nem szeretet, a gyermekünk iránt érzett ösztönös gondoskodó érzület, még nem feltétlen szeretet. 

"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek" (Máté 5:44)

Ezt mondja Jézus. Ez a szeretet igazi megtestesülése, ez a szívünket körülvevő Ego burok felszakítása, ha azt vagyunk képesek szeretni, aki valójában rossz. Mert Jézus maga is pontosan ezt tette. Ahogyan Pál apostol is mondja: 

"Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk." (Róm 5:6-8)

Akiben büszkeség van, nincs Isten. Minél kevesebb vagyok, annál több bennem az Isten.  Erre is írja Eckhart mester, hogy azért " boldogok a lelki szegények, mert övék lesz a Mennyek Országa", mert akiben kevés a saját maga individuuma(lelke), annak helyét, maga az Isten lelke pótolja ki. Minél többet ad magából az ember, neki minél kevesebb van, annál több a lelki energia. Nem is energiának hívjuk ezen a szinten ezt, hanem úgy, hogy: erő. Minél gyengébb valaki, annál több az erő. Aki kevés, az valójában sok. Minél kevesebb az Én, annál több bennem az Isten. Minél inkább nem Én vagyok, annál inkább leszek Önmagam.