Horváth Martin- A szerelem hamis bálványa

Mondjon valaki kapásból egy filmet, amiben nincsen szerelmi szál? Ugye nem is olyan egyszerű… nem sok akad. Manapság elárasztanak minket a romantikus filmek, zenei slágerek, bulvár hírek stb.  Az ember életében a történelem folyamán mindig is kiemelt szerepet kapott a párkapcsolat és az ezzel kapcsolatos érzések, azonban ilyen piedesztálra csak napjaikban lett emelve.

Mi is a szerelem? Kevesen tudnák definiálni, de már az ókori görög filozófiában is, -ami keresztény teológiai berkekben sem épp megvetett gondolat-, a szerelem és a szexus a szellemi világban, a fizikai világ előtti, szellemi létezésben betöltött egység élményt hívatott visszatükrözni. A pre-egzisztenciában, azaz a világ teremtése előtti szellemi síkon az ember nemek feletti létező volt, ami később vált ketté, férfi és női identitásra. A szerelem és a szexualitás pedig kóstoló itt lent a földön abból az élményből, amikor a férfi és a női aspektus eggyé formálódik és átéli halvány szegletét a metafizikai világban lévő egység élménynek.

Azt nem tagadhatjuk, hogy a szeretet és a szerelem materialista keretek között alig, vagy nagyon nehezen magyarázható jelenségek. Ezek tisztán és egyértelműen metafizikai jelenségek az ember érzései között. Márpedig a hatalom mélységesen anyagelvű és tagadni kíván mindent, ami spirituális, ami túl mutat a munka, karrier, pénz „szentháromságának” világán. A 20. század végére pedig foggal, körömmel ki is irtották a földi léten túl mutató princípiumokat. Ilyen volt elsősorban az egészséges tekintély, a nemzeti, kulturális és elsősorban vallási identitásunk. Ide tartoznak még az ezekben gyökeredző hétköznapi irányelveink is, mint a hűség, becsület, büszkeség és sorolhatnánk. Ezeket a marxista és a kapitalista rendszer is kikényszerítette, hogy vágjuk sutba őket, ha életben akarunk maradni. Egyetlen egy emberi érzés maradt, amit személyes és ösztönös mivoltából fakadóan nem tudtak( és részben még(!) nem is akartak) kigyomlálni az emberből: a szerelem.

Az ember pedig menekül ebből a világból belső késztetésénél fogva és keresi a metafizikai kapaszkodókat, amik a sivár anyagi létből kimenekíthetik, mert ösztönösen érzi, hogy az élet és a lét ennél sokkal több. Keresi a megváltást. A felvilágosodás elvette viszont Krisztust, ami egyértelmű megváltó volt évszázadokon át Európában, de elvettek később minden spirituális jelleget és Istenképet is. Elvették tőle a nemes eszményeket még a világon belül is, amiért érdemes küzdeni, és ha kell felül írni az életet, mert elvették a hazaszeretet varázsát, a nemes küzdelmet a hagyományainkban gyökeredző értékekért. Az embernek egyetlen egy ösztönös vágyódása maradt, amit a posztmodern világ nem lopott el még tőle és ez a szerelem. A szerelem maradt a modern ember utolsó reménysége és megváltás eszménye. Utolsó kapaszkodója, hogy életében feloldozást leljen egyhangú és szürke anyagi mókuskerekéből. Persze kapunk pót eszményeket és „megváltókat”, akikre felnézhetünk, mint a filmsztárok, zenészek, celebek. Menekvést rejt még az alkohol és különböző tudatmódosítók, videó játékok, de amíg egy tisztán valós metafizikai érzékelés megmarad nekünk, addig az fog elsősorban győzedelmeskedni a pót-eszmények közül. A szerelem a nyertes. Csak a szerelem hiába alapvetően metafizikai élmény, ettől még nem megváltás. A szerelem más örök érvényű értékek és irányelvek nélkül, öncélú lefelé tartó őrlő spirállá változik. Mert egy kapcsolat nem működik tisztán a másik személybe vetett megváltás reményében. Egy kapcsolat felülről célra rendeltetett, célja pedig magasabb nemes eszmények betöltése. Az emberek zöme egyedül nem képes magasztos célokat elérni, hisz fél-ember. Párban viszont egy egészet alkotva képes elérni a fentről ránk szabott feladatokat és eszmények beteljesítését. A szerelem és a párkapcsolat nem önmaga öröméért létezik kizárólag, hanem erős talapzatként áll, hogy valami magasabb célt tartson. Tartógerenda, ami a főgerendát segíti, hogy megtartsa a háztetőt. Ezért napjaink szerelmi megváltás eszménye csúfos kudarcba fullad. Ahogy a filmekben sem látjuk tovább a jelenetet, csak, hogy hőseink elsétálnak a naplementében friss párként, úgy saját életünkben sem vagyunk képesek továbbgondolni a kapcsolatot. Ahhoz már a többi magasabb rendű eszmény kellene, amiktől megfosztottak minket, vagy nevetség tárgyává tették.

Az ember csalódottságában a szerelem megkérdőjelezésébe menekül, ahelyett, hogy a világ materiális alapeszmeiségét kérdőjelezné meg. Így végül a szerelem és a valamennyire még normális párkapcsolat is bóvli kategóriába kerül a társadalom értékítéletében lassan. Tisztán alantas ösztönös vágyaik kiélésében futókapcsolatokban, nyitott kapcsolatban, pornográfiában, azonos nem adta „gyönyörökben” keresik tovább egyre reményvesztettebben a megváltást. A világhatalomnak pedig végül a szerelem sem lesz útjában, hogy végső döfést mérjen az emberi lény összes metafizikai vágyódására. Akárcsak Orwell 1984 c. regényében, végül a szerelem is bigott és ostoba emlékként él majd.

A szerelem nem az élet értelme, nem létezésünk célja. A szerelem nem vált meg és nem teszi az életet egyszerűbbé, sőt csak bonyolultabbá. Rengeteg munkát, alázatot és néha szenvedést igényel egy valódi párkapcsolat. Ennek azonban megvan a jutalma akkor, és csak is akkor, ha előbb megtaláljuk Istent, a tradicionális értékeinket és csak azután, ezek jegyében a szerelmet. Mert ennek szellemében tudjuk a szellemi világ egységélményét megélni, mind a szerelemben, mind a szexualitás által, ellenkező esetben csak az ösztönök fékevesztett világába húz le minket még jobban a föld porába, ahonnan meneküli kívántunk.

Horváth Martin

Hegyi István- Szeretet, ész nélkül

 „A szeretet fegyver, mindig is az volt.

                                            Csak hát kevesen tudják, hogyan kell forgatni”

Egyszer volt, hol nem volt című film

A szeretet a szép dolgok közé tartozik az életben, de vajon elég csak szeretni? Vajon a szeretet egy napon képes lesz elűzni a sok gonoszságot és végre eljön majd a harmónia és béke korszaka?

Ahogy a világunk napról napra halad lefele a lejtőn, úgy hallani egyre többet a médiából a szeretetről. Könyvek, előadások, filmek és blogok próbálják győzködni az embereket, hogy nem számít semmi más, csakis a szeretet, amely legyőz minden gonoszságot.

Azt állítják, hogy a szeretet a legnagyobb erőhatás az univerzumban, amely képes túlszárnyalni a fizika törvényeit, legyőzve távolságot, időt, teret és akár a dimenziók közötti határokat is. A szeretet az, amely a tudatunkat magasabb szintre viheti, vagy az a láthatatlan erőhatás, amely utat mutat Istenhez.

A magyar nyelv is érdekes utalást tesz, ha szótagoljuk a szavakat, mely szerint a szer-etet, a gyűl-ölet.

Felteszem a kérdést. Helytálló-e az a kijelentés, hogy elég csak a szeretet ahhoz, hogy az emberiség egy szebb és helyesebb életet éljen? Véleményem szerint nem.

Ugyanis ezt azt jelentené, hogy a szeretetnek nincsenek káros formái. Nem helyénvaló kijelentés az, hogy nem számít más csak a szeretet. Ez az ember végtelenül összetett működésének a lekicsinyítése, Isten legszebb alkotásának, amely emberi ésszel felfoghatatlanul összetett, kigúnyolása. Mintha az ember nem lenne ennél sokkal több, mintsem szeretet. Mintha nem lennék más fontos érzelmek, értékek, amelyek harmonikus egyensúlyát kellene megtalálni az életben. Habár valóban nagyon fontos elem az életben, önmagában nem biztos, hogy a helyes útra vezet bennünket. Gondoljunk arra a kifejezésre, hogy vakszeretet.

Hogyan lehet vak a szeretet? Úgy, hogy helyes útirány nélkül akár a romlásba is vihet bennünket.Habár valóban egy építő jellegű erőhatás, önmagában nem feltétlen szolgál jó célokat. Ha egy kicsit megfűszerezzük manipulatív elemekkel a végkimenetel máris helytelen lesz.Hogy egy egészséges, helyes irányba vezessen bennünket, elengedhetetlen tartozék hozzá az értelem. A szeretet csak egy építő erőhatás, az utat viszont az értelem mutatja. Az pedig a legtisztább szellemiségből táplálkozik.

A szeretet mellett elengedhetetlen kellék az értelem is.

A szeretet értelem nélkül vak. Az értelem, szeretet nélkül pedig üres.

Manapság egyre jobban terjed az a felfogás, hogy emberek a szeretetről áradnak és minden más szellemi irányzatot a kukába dobnak, ami értelmet is adna mellé. Mosolyognak, folyton vidámak, boldogok viszont szellemi értékrendjük, igényeik olyan alacsony szintre süllyed, hogy az nem építő, hanem romboló hatással van a környezetükre nézve. Értelmi szintjük a tátongó mélységekbe zuhan. Ugyan szeretnek, de szellemileg szépen lassan leépülnek. Végül mindenre mosolyogni fognak, még a legromlottabb dolgokra is. Ez a szeretet hullám hódít az emberek tudatában, amely elvakítja, orruknál fogva vezeti őket, kiszolgáltatva a hatalomnak.

Egyfajta terméket csináltak belőle, amelyet a különféle bölcselkedő szakemberek eladnak az embereknek jó áron. Ezzel pedig minden más szellemi útmutatót alul értékelnek.

Tehát a szeretet épít az értelem által kijelölt úton. Ha az értelem helyét a butítás veszi át, akkor a szeretet nem építő, hanem romboló hatásúvá válik. Elfogadtatja az emberrel a romlottabbnál romlottabb szellemi züllöttségeket és észre sem veszik azt, mivel bekötött szemmel haladnak az úton. Példaként említhető, hogy sok esetben ugyan szeretnek az emberek, de életük egyre erkölcstelenebbé válik. Örömittasan el vannak mámorítva a szórakoztató ipar és kényelem adta boldogságtól, de közben erkölcsben és szellemi értékrendben Szodoma és Gomora szintjére süllyednek.

Így hát kijelenthető, hogy a szeretet önmagában nem képes felszámolni az emberi gonoszságot, mivel a gonoszság táptalaja szellemi romlottság. Az pedig helyes szellemi útmutató nélkül csak egyre jobban kiéleződik. Szimplán csak szeretettel maximum annyi változik, hogy kevesebbeké lesz a hatalom és többek lesznek megvezetve.

Ellenben viszont a szeretet és az értelem, a helyes szellemi útirányt kijelölve már csodákra képes. Ezen az úton pedig már érdemes elindulni.

Hegyi István