Ki a magyar?- teszik fel gyakorta a kérdést bármiféle
antiliberális, nemzettudattal rendelkező honfitársunknak bizonyos szituációkban.
Napjaink modern, baloldali, liberális vélekedése pedig az, hogy az számít magyarnak,
aki Magyarországon él, magyar állampolgár, esetleg beszéli a nyelvet. Tehát az
minősül egy adott nemzet tagjának, aki az adott nemzetet képviselő állam
területén él, annak jogi papírjaival. Vagyis a Szomáliából ide vándorolt néger,
ha kap pár papírt a magyar államtól, akkor ő magyarnak minősül. Egyenrangú lesz
a nemzetisége velem, az ’56-os mártírjainkkal és az Árpádok véreivel. Aligha
tudom elfogadni. A Nagy-Britanniát, Franciaországot és Németországot ellepő
feketék és arabokat szintén nem képes egy tradicionálisabb felfogású ember,
angolnak, franciának, németnek tekinteni. Még ha ők már második generáció óta
ott is születtek. Ebben hagyományos értékeket valló emberek meg is egyezhetnek,
de a miértekre a választ még egy kérdés hozza el? A magyarországi svábok
magyarok? Itt pedig már érezzük azt a látszólag diszkriminatív reflexet, ami
bennünk van, hogy szívünk szerint azt mondanánk, hogy igen. Már a magyarországi
cigányságra se mondjuk ki ilyen könnyen. Hát ennyire rasszisták lennénk, hogy pusztán,
ha valaki nem ugyanolyan pigment számmal rendelkezik, mint az európaiak
többsége akkor nem is minősítjük magyarnak? Mitől lett a sváb a mi szemünkben magyarabb,
mint egy szomáliai, vagy akár egy roma?
Ehhez még pluszba jöhet a gyakran hallott mantra: „már nincs
tiszta magyar”. Ez is milyen érdekes kifejezés, hogy „tiszta magyar”. Mitől
tiszta? Hát mit ad Isten, a legnagyobb bal-liberálisok egyik ilyen mantrájában
a „tiszta” kifejezés a vérségre utal, csak úgy, mint a legvadabb
nemzetiszocialista faji politikában. Ha náci, ha bal-liberális érvelés, de a
vérségi, biológiai értelemben vett tisztaság a magyar nép tekintetében valóban
nem létezik. Személyesen én is, és a magyar lakosság többsége- kiváltképp a
Dunántúlon- nagyrészt német felmenőkkel rendelkezik. De fellehető még nagy
számban szláv vér, de nem ritka, hogy valahol a családfában zsidó, roma,
messze-messze pedig arab vér is bekerült. A magyar lakosság túlnyomó többsége
tehát hasonló genetikai repertoárral rendelkezik, és őszintén szólva eddig két
emberről hallottam, akik visszatudták vezetni a családfájukat egyáltalán olyan
régre, hogy a „tiszta magyar” vérnek egyáltalán bármilyen arányáról biztosan
tudjon magában. A nagy többségnek valahol az 1700-as éveknél elkanyarodik Európa
más országába a családfa legrégebbi ága. Így végül a kérdés még nagyobb
nyomatékot kap: ki hát a magyar? Ki számít magyarnak, ha szinte magyarok
sincsenek?
Itt pedig elérkezünk még egy nagy és döntő, végső kérdéshez.
Mi a nemzet? A nemzet nem az állam. A nemzet egy szellemiség. A nemzet kézzel
foghatatlan, lélekben lakó szellem. Egy
adott népből származó, abból kiáramlott szellemiség. Itt a vérség viszont
szerepet játszik, hisz a genetikai sajátosságai miatt lesz egy adott virtusa
egy népnek, és ebből tud az adott kulturális identitás, a nemzet megszületni
már szellemi síkon, azon nép tagjai között. Azonban nem minden lélek táptalaj
egyes nemzeti szellemiségeknek. Csak hasonló lelkek képesek a hasonló
szellemiséget befogadni. Itt pedig szerepet játszik a vérség. Milyen érdekes,
hogy a pogány vallások többsége, de még az Ószövetség is úgy tartja, hogy a
lélek a vérben lakozik. Érdekes meglátás ez ennek a témának a kapcsán. Mert az kaukázusi népek közös halmazba sorolhatók. Ők még „al-rasszokra” oszthatók,
mint a nordikus(északi), alpi, turáni, mediterrán, de közös tőről fakadnak. A
skandináv és germán országok tagjai nagyrészt a nordikus jegyeket mutatják, míg
Európa többsége alpi, az olaszok, spanyol délen mediterrán, a magyarok
többnyire alpi és turániba sorolhatók. Mindennek ellenére megtalálható az
összes nemzet tagjai között az összes ilyen alkategória. Mivel közös alapra
építkeznek, közös halmazban helyezkednek el, más ugyanebben a halmazban
elhelyezkedő népek kultúráját, identitását, nemzetiségének szellemét könnyen
magukévá teszik. A szemita és negrid népek viszont teljesen más halmazba
helyezhetőek el. Kultúrájuk és szellemiségük jócskán el is tér az európai
néplélektől. Ennélfogva ők nem tudják a mi identitásunkat magukévá tenni, vagy
csak kivételes, ritka esetekben. Ezért van, hogy a svábok képesek voltak a
magyar identitást felvenni, és egyfajta dualista identitással élni, a német és
magyar szellemiség harmóniájában. Ezt a velejéig materialista fajelméleten
alapuló nemzetiszocialisták sem voltak képesek felfogni annak idején. Tehát,
hogy egy afrikait, arabot, kínait stb. európainak, magyarnak tituláljunk helyes
megítélésben, vagyis a nemzet szellemiségként való felfogásában, nagyon
kivételes, egyéni alkalmazkodó képesség kell.
Ez természetesen fordítva is igaz. Így nem valamiféle primitív
rasszizmus azt állítani, hogy egy néger nem tekinthető magyarnak, míg egy szláv,
vagy germán igen.
Természetesen a magyarság eredetét régóta vitatják, a lényeg
mégis az, hogy habár a magyar, mint „tiszta nép” már nem is létezik pár
évszázada akár, az általa teremtett nemzet, szellemiség, identitás, olyan vonzó
és nagy volumenű, hogy más népek vérei is inkább fogadják lelkükbe és vallják
magukat magyarnak. S ha ez a szellemiség hatja át a lelküket, biológiai
hovatartozás ide vagy oda, de magyarrá is válnak. Ugyan hány nemzetet tudunk
még megnevezni a világon, aminek lakosságának döntő többsége a környező
népekből származik, sőt tudja is ezt, még is egy már teljességében nem is
létező nép, nemzetéhez sorolja magát. Így az, hogy „tiszta magyar” nincs, nem
negatív számunkra, hanem annál gyönyörködtetőbb a felismerés, hogy a magyar
olyan értéket és szellemet teremtett, ami minden korban vonzó lesz és
tiszteletre sarkalló, más európai népek számára. Ha pedig egy százaléknyi
magyar vér sem lesz a Kárpát-medencében, akkor is a magyar nemzet tovább él,
mert a nemzet otthona a lélek. A magyarság tehát maradandót alkotott, a magyar
nemzet páratlan és fennmaradása így kétségtelen. Aki pedig ezt átérzi, és e
nemzetnek évezredes sorsát, virtusát szívében hordja: az a magyar.
Horváth Martin
De van olyan perui származású. inka gyökerű barátom - tanulmányai és házasságkötés után maradt itt- aki a 2002-es választáson biztatott, agitált, hogy vigyek még magammal a szavazásra egy - két embert! Elismerésre méltó - utólag is!
VálaszTörlés