Forrás: Troy
Southgate: Tradition and revolution - 15. fejezet - Militáns Birodalom
Szoláris és
Lunáris Állam
Julius Evola szerint idők kezdete óta két
ideára bontható alapjában minden állam: a szociális, materiális, gazdasági
elvekre és a vallási, transzcendens, kultúra központú ideákra. Egy állam akkor működik,
ha utóbbi van többségben, és akkor mutatja a dekadencia jeleit, ha előbbi.
Evola e kettő metafizikai hátterére mutat, és kimondja ezen két idea eredetét.
A kultúra és vallás által dominált, erre épülő, erre hangsúlyt fektető idea a
Szolarítással, a Nap erejével kapcsolható össze, ami a pozitív, fényesség. Ezek
a férfi erények, és az e szerint rendeződő államok is a nem megfigyelhető
tulajdonságait tükrözik: erőt, fegyelmet, rendezettséget, központiságot. A
szociális, anyagiakra hangsúlyt fektető állammodell szoros összefüggést mutat a
Lunarítással, a Hold erejével, ami a tudatlanság, az önkívület, álom. Ezek női
erényeket vonultatják fel: gondoskodás (akár már túlzott is), ragaszkodó anyai
szeretetet, jólétet. Ezen államok minél radikálisabban tolódnak el a Hold
irányába annál radikálisabb a jóléthez való vonzódás, a gazdaság fő céllá
válik, míg a kultúra és vallás amolyan mellékággá. Egyre jobban az a kép alakul
ki hogy az egyetlen, ami az embernek kell, hogy boldog legyen az a jólét, és az
állam feladata hogy ezt mindennél erősebben biztosítsa. Minél Lunárisabb egy
állam annál nagyobb a kontroll a benne lakók felett szoros összefüggésben az
anyai gondoskodással, ami szélsőséges esetekben szintén felvehet egy felborult
állapotot. A Szoláris állammodellnél csak a centrum, ami kontroll alatt
tartott, csak az arisztokrata osztályon belül megfigyelhető az rend, még a
társadalom alsó rétege meglepő anarchikusságot mutat, mindenféle központosítást
nélkülözve. Erre az államiságra, ami teljesen különbözik a mai értelemben vett
államtól mind feladatokban, mint célban, nagyon jó példa, ha már csak magyar
tradícióinkat vizsgáljuk a törzsszövetség. Több törzs, teljesen függetlenül
egymástól, és az egyetlen ami összeköti őket az arisztokrácia szintjén egy
szövetségbe az a vallás és kultúra. Szoláris államok voltak továbbá a Görög
városállamok, vagy az Árja India ahol szintén csak a kasztrendszer felső rétege
mondható központosítottnak, még az érinthetetlenek, a fekete őslakos többlet
gyakorlatilag függetlenek, a különböző kaszti előírások nem vonatkoznak rájuk.
Itt meg kell látnunk a legfontosabbat amit a materialista államelméletek
tagadnak, méghozzá azt hogy ezen államok számára a jólét és gazdaság nem cél,
hanem eszköz volt egy transzcendens cél eléréséhez. Nem igazak azon teóriák
miszerint államok azért jöttek létre hogy biztosítsák a kényelmet és a minél
jobb életkörülményt. A célok ennél sokkal magasztosabbak, ezek csak az
eszközök. A Lunáris ideál ezt a központiságot az egyenlőség mítosza szerint
mindenkire kiveti kaszttól függetlenül. Ezzel hozza létre a tömegállamot, ami
saját súlyától roskad. Hogy össze ne omolhasson, totális kontrollal tartja fenn
önmagát. Ma is e ideál szerint élünk. A reneszánsz során bújtak meg a
humanizmus magjai, ahogy a kereskedelemből meggazdagodott polgárság kiemelkedni
kezdett. Ez az ipari forradalomban csúcsosodott ki, ami szintén megindította a
harmóniát megbontó természetellenes népnövekedést. A "felvilágosodás"
korában amint a nemességet felváltotta a polgárság a maga materialisztikus
észjárásával megindult a Hold dominanciája. A királyok helyébe kereskedők kerültek.
Eszközből cél lett. A legfontosabb cél az anyagi jólét lett, az állam feladata
a gazdaság. Kialakultak az izmusok, amik különböző utakat fogalmaztak meg a
tökéletesnek vélt gazdaságmodell eléréséhez. Szocializmus, Kommunizmus,
Kapitalizmus, Liberalizmus. Mind egy alapvetéssel: az ember intelligens állat,
gyarló és anyagias, a vallás és kultúra hamis, és nemhogy nem cél, de
elpusztítandó hátráltató. Ezek alapján az egyik legfontosabb feladat kell
legyen minden tradicionalista ember számára a harmónia restaurálása, a helyes
Szoláris célok újracentralizálása.
S.D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése