Mikor láttam a George Floyd rendőri intézkedéséről készült videót, nagyon rosszul esett. Tudva a végkimenetelét az eseményeknek, szorongató érzés volt ezt végignézni. Nem kellett volna annak az embernek meghalnia. Viszont George Floyd egy bűnöző volt. Rablásért börtönbüntetésen is túl volt már és láthatólag a pénzhamisítás a szabadulása után sem állt távol tőle. Nem éppen egy Martin Luther King alkatú fickó volt, aki pólókra, graffitikre, virágágyakba rakott szentélyekbe való lenne. Hírességek adnak pénzt a temetésre és a családjának ( tőlük mondjuk egy percig sem sajnálom, talán az egyetlen módja, hogy a gyereke így legalább kitörjön abból az életminőségből, amiből az apja csencselései biztosan nem ragadják ki). Minneapolis polgármestere a keddi videón zokog (vagy inkább zokogást színlel) Floyd aranyozott koporsójánál és világszerte gyászolják az emberek azt a fószert aki feltehetően fegyvert fogott másokra, mások magán, vagy a köz tulajdonát illetéktelenül elvette és egy börtönbüntetés után is odáig jutott, hogy továbbra is piti üzérkedéssel kerülni ki a társadalom szabályait. Nyilván nem jár ezért halál. De nem jár ezért mártíromság sem. Ahogyan egy bandaháborúban megölt gengszternek se, ahogyan focihuligánoknak sem, akik balhéban meghalnak és folytathatnánk. Keserves szánakozás és sajnálat az jár. Úgy tűnik a világ egy lázálom illúziójában él. Rasszizmust kiállt mert a genderbolsevikok a maguk valóságtól elszakadt ideológiai projekcióikban ebben élnek. A feketék szociális helyzetükből adódóan evidens, hogy nagyobb arányban kötnek ki bűnöző életmódnál, vagy szocializálódnak már bele. Talán ezért is van több rendőri túlkapás feketékkel szemben a statisztikában, mint nem feketékkel, nem pedig a zsigeri rasszizmus miatt. De a helyzet valójában nem a rasszizmusról szól. A helyzet arról szól, hogy az emberek lemondtak az önmaguk, családjuk, tulajdonuk és szűkebb környezetük védelméről. Ezeket mind átruházták az államra, mely szükségszerűen erőszakszervezeteket hoz létre. S, ha az állam kénye és kedve éppen nem úgy kívánja, hogy ezeket arra használja fel, hogy boldog boldogtalant kit ellenségnek vél felakasszon vagy főbe lőjön, mint a nácik vagy a komcsik, akkor is érzéketlen szociopatákat termel ki a rendvédelmisek között. Mert miután valakinek az a munkája, hogy nap, mint nap a világ söpredékével foglalkozik, rablókkal, erőszakolókkal,gyilkosokkal, részeg duhajkodókkal, bandaháborúzókkal, flegma gyorshajtókkal, akkor törvényszerűen egy idő után a morál és az empátia kihal belőle. Ez annak, hogy önmagunk és lokális környezetünk védelmét kiadtuk a kezünkből és átadtuk egy centralizált erőszakszervezetnek, szükségszerű következménye. A túlkapás determinálva van egy olyan esetben, ahol egy ex-rabló börtönbüntetése szabadulása után pénzhamisításomon kapnak és vele kell eljárni. Egyéni és lokális tudatosságra lenne szükség a mindennapi életünkben. Persze lehet ehelyett rasszizmus tüntetéseken részt venni, anarchokommunista lázongást játszani LCD TV lopással egybekötve, random szobrokat ledönteni a "múltat végképp eltörölni" véleményterror jegyében, csak ha nem vesszük észre, hogy ez egy önmaga farkába harapó tébolyodott kígyó akkor súlyos ára lesz. Mert a szélsőség szélsőséget szül és ha nem is maga a nyugati társadalom termel ki magából autoriter választ erre a "soyboy komcsi" káoszra, akkor majd Oroszország és Kína fogja a befolyását növelni a polgárháborús viszonyokba fulladt társadalmakban. Akkor pedig nem az lesz a leglátványosabb problémánk, hogy Floyd nyakán térdelt a rendőr, hanem, ahogyan Winston Smithnek mondják Orewell legendás 1984-ben: képzeld el úgy a jövőt, ahogy egy emberi arcon egy bakancs talpa tapos.
