Két gyilkosság, két szélsőség

Két felesleges haláleset tartja lázban a közéletet az elmúlt hét óta. Az egyik nekünk, magyaroknak téma: a Deák téri késelés. A másik az USA-t, ergo az egész világsajtót érintő hír: George Floyd halála. Mindkét esetben értelmetlen és elkerülhető halálesetekről van szó, mindkét eseteben előkerül a rasszizmus és a kisebbségek helyzete és mindkét esetben politikai szélsőségek használják fel a témát. A Deák téri esetnél feltételezhetően az elkövetők cigány származásúak voltak Ez persze felszította azt az évtizedek óta a magyar társadalomban feszülő problémát, amit a cigányság helyzete jelent. A mainstream média így jó szokásához híven hallgat erről a tényről. A szélsőjobboldali média pedig uszítva hangsúlyozza ki. Az afroamerikai áldozat ügyében persze a mainstream média abszolút megértő és támogató hangnemet üt meg, míg a jobboldali hallgat vagy árnyal. Nálunk a Mi Hazánk vonul ki ízléstelenül a ORÖ székháza elé tüntetni, míg a tengerentúlon a radikálbalosok gyújtogatnak rendőrösöket. Álszent módon az Antifa nevű szélsőbalos szervezet által jelentősen bujtogatott durva, erőszakos, fosztogató, törő-zúzó amerikai tüntetéseket objektíven, vagy még támogatva is ír a mainstream magyar sajtó is. Egyetemben a világtrenddel. Közben többet foglalkoztak azzal, hogy a késelés utáni tüntetés jogtalan, mint magával a késeléssel. Remekül látszik honnan fújnak a szelek továbbra is. S bár a NER leuralta statisztikailag a magyar médiát, mégis az emberek többsége érezhetően abból a pár liberális médiumból építkezik, amely nem a NER része, vagy külföldi forrásból. Ahol a médiumok aránya komplementere a hazai jobbos túlsúlynak. Látom instán, ahogy minden híresség kirakja a fekete képet meg a Black Lives Matter kiírásokat. Aztán most már a személyes ismerőseim is. Múlthéten másfajta ismerőseimtől tele volt a megosztás a két szerencsétlen srác képeivel. Mártírt farag most mindkét oldal szerencsétlen sorsú emberekből, ikonná züllesztik valakik életét és halálát. Ürügyet szolgáltat mindkét politikai szélsőség, hogy a maga igazát és érdekét köztudatba hozza, miközben rég nem érdekli már az áldozat. Emberek halálából kovácsol politikai tőkét sátáni módon mind a szélsőbal és mind a szélsőjobb. Mindenki, aki ezekbe beáll, megosztja, részt vesz, legyen bármelyik oldal mellett is, az nem tesz mást, mint tanúbizonyságot arról, hogy neki a két srác halála, vagy egy fekete élete nem jelent többet, mint egy újabb alkalom, hogy kimutassa törzsi hovatartozását a politikai hiénafalkájában. Emberek haltak meg, nem hősök és nem mártírok. Jobb sorsra érdemes, halált semmiképpen nem érdemlő emberek, mindkét ügyben. Mi pedig az őszinte sajnálat helyett fogjuk az arcképüket és a gyűlölet zászlajára tűzzük, hogy még több vizet hajtsunk a posztmodern Mussolinik, vagy épp a 21. századi jakobinusok malmára.