“ Kádár János volt az első elnök a rendszerváltás után.”- hallom a buszon. “ Ferenc fejedelem verte le 1848-at”- szól a másik válasz az érettségizőktől, amiket írtak ma. Nem, nem az lesz ebből a posztból, hogy bezzeg az én időmben. Az én generációmban is világtalan baromságokat mondtak az osztálytársaim, ahol Magyarország jelenleg Királyság volt, Orbánnal mint köztársasági elnök. A szüleim generációjának zömének sincs fogalma hol él egyáltalán, ahogy nagyanyám sem ismert föl életében sem egy Európa térképet sem. Ez pedig így volt mindig is, csak 1945 előtt nem ringatták a jobbágyokat abba az illúzióba, hogy átlátják a dolgokat és fajsúlyos valid véleménnyel élik az életüket. Az emberek zömét akkor és most is a vacsora, párosodás, utódnevelés és hétköznapi magánéleti pletyka kötötte és köti le.
Ha valaki ennél az alapvető biológiai funkcióit kielégítő masszánál egy hangyányit is többet tud, rögtön zseninek érzi magát, pedig egy polgári társadalomban ők a középszerű senkik. Ezek a tudálékoskodó félművelt történészek, konspirációs teóriákban elvesző dilettánsok és torz pszichológiailag képzett frusztrált incelek.
Érettségi… milyen hamis szó. Ha ezt megugrod, érett vagy. Pontosan tudjuk, hogy ha valaki mindent tökéletesen megugrik egy érettségin, még nagyon messze van az érett embertől. Ha nem ugorja meg, akkor is lehet még érett ember. Diplomás emberek kérdezik tőlem, hogy NATO tag-e Oroszország. Semmi nem jelent semmit. Sem kor, sem végzettség, sem nem, sem semmi. Az emberek többsége sötétben bolyong, s ez így volt mindig is. Ez a tömeg azonban még sohasem vizionált akkora szerepet önmagának, mint most, és sosem helyezte olyan magasra az önérzete saját magát, aminek közelében sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése