2013 májusában, vagyis pontosan 10 évvel ezelőtt indult el a Disszidens elődje, a Nemzeti Anarchista blog és később mozgalom. Nem ez volt az első nemzeti anarchista közösség Magyarországon, a 2000-es évek végén a megboldogult Rózsa-Flores Eduardo már útjára indított egyet, de ez pár év múlva vele együtt a sírba szállt. Ettől teljesen függetlenül vette kezdetét a mi kezdeményezésünk 2013-ban. A jobboldali és baloldali ideológiák szintézisét nyíltan vállaló, azok fölé emelkedő, de mindkét világszemléletből merítő ideológia hirdetése mérföldkőnek számított. Mérföldkő volt személyesen számomra is, a (szélső)jobboldal való régóta húzódó szakításom történetében is, melynek köreiben komoly megütközést és felháborodást okozott a nemzeti anarchizmus.
Bár maga Nemzeti Anarchista Mozgalom alig 2 évet élt meg, rendkívül meghatározó időszak volt számunkra, s nem is tűnt el nyomtalanul. Nem csak egy olyan virtuális, majd később valódi közösség volt, amely által rengeteg barátot ismert meg az ember, akikkel a mai napig szoros kapcsolatban áll, de szellemileg és lelkileg is olyan egymást építő hatások értek bennünket, amely végül a nemzeti anarchizmus túlnövéséhez vezetett. A NAM közössége, egy világnézeti, ideológiai, hitéleti, pszichológiai szellemi műhellyé vált, ahol megannyi szemléletmódból érkező emberek gazdagították és formálták egymást, s ahol végül mindenki egy kicsit több és jobb emberré vált, de semmiképp sem maradt ugyanolyan, mint az előtt. Ennek eredménye lett a Disszidens, amely ideológiákon túllépve, sokkal lelkibb, szellemibb szemszögből közelít megannyi témához. Immáron felülőről vizsgálva, magát a nemzeti anarchizmust is.
A magyar nemzeti anarchista mozgalom pamfletje végül 2015 februárjára készült el teljesen, Pogány Reneszánsz címen. A jeles évforduló alkalmából most ismét közzéteszem, tudatában annak, hogy ma már nem írnám meg ezt. Néhol még visszaköszönnek benne a szélsőjobboldali konspirációk, reflexek, néhol pedig a megmosolyogtatóan naiv, lánglelkű ifjúi hevület. Azonban ha ezektől a gyermekbetegségektől és a stílusától eltekintek, a mai napig alapvetéseinek zömével azonosulni tudok. Bár azóta a világ ideológiák általi megváltásában, reformálásában nem hiszek, egy érdekes és különleges olvasmányként ajánlom mindenkinek, aki minden elfogultságtól mentesen, pusztán "kalandvágyból" szívesen olvas filozófiai, politikai, ideológiai kuriózumokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése