Kerek 10 évvel ezelőtt Erőss Zsolt halála kapcsán, most pedig Suhajda Szilárd tragédiájával kapcsolatban jelennek meg azok a kommentek, amik emberek hüllőagyából az állatias reprodukció ösztönével vezérelve a család mindenekfeletti fontosságát hangsúlyozzák. Kényelmes otthoni kávézgatásuk, vagy alkoholizálásuk közepette felelőtlenséggel vádolják a hegymászót, és hogy saját hobbiját előbbre helyezte, mint a családját.
Másodszor. Aki erre szánja az életét, tisztában van a következményekkel, lehetőségekkel. Az egész családja is. Felnőtt emberek közösen hoznak döntést és tisztában vannak azzal, hogy mivel járhat egy ilyen "hobbi". A gyerekek sorsával való takarózás többnyire olyan gyáva, gyámortalan emberek sajátja, akik féltik a hitvány kis életüket. Ha a kommentekben leírt logikát követnénk, nem kéne gyereket vállalnia egy rendőrnek, tűzoltónak, alpinistának, tűzszerésznek sem, mert benne van a pakliba, hogy bármikor ott hagyja a fogát. Valamint senkinek sem, hiszen bármikor történhet végzetes baleset bárkivel. (Hozzáteszem felelősségteljes, ha valaki a kiszámíthatatlan világi körülmények miatt nem vállal orosz rulett szerűen gyereket. Vagy bejön az élet neki, vagy nem. A világ helyzetét nézve, többnyire inkább nem fog)
A kommentírók zöme miközben az utódnevelés pátoszával beszél a családról és a felelősségről, pontosan tudjuk, hogy nagy részük lelki traumáktól terhelt, agresszív, vagy épp tutyimutyi, gyógyszerfüggő vagy alkoholista kishitű kispolgár, aki vajnyi keveset ad tovább a gyerekeinek. Amit pedig átad, sokszor jobb lett volna, ha nem teszi. Suhajda Szilárd már többet adott a gyerekeinek, mint ezen emberek többsége. Azzal a tudattal felcseperedni, hogy az apjuk egy olyan ember volt, aki az álmainak élt ( és itt most teljesen mindegy, hogy egyetértünk-e ezekkel az álmokkal) és ezen álmaiért képes volt meghalni is, már sokkal több, mint, amit az emberek zöme tud adni a gyerekének.
"Akinek nincs az életében olyan, amiért képes meghalni, az valójában még nem is élt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése