Az Axióma közzétett nemrégiben egy videót a kultúrkereszténységről, ami minden valódi Krisztus követő számára förtelmesen kell, hogy érződjön. Aki vállalkozik rá, hogy megnézi itt megteheti: https://fb.watch/b2CTnDA5jU/
Az Axióma abban a negédes tévképzetben tengeti magát, hogy a kultúrkereszténység bár valóban nem igazi Krisztus hit, azért mégiscsak elősegíti annak a létrejöttét, terjedését, emberek megtérését. A világtörténelem legantikrisztusibb gondolata, hogy Krisztus érvényét előidézhetjük nem Krisztus tanait követve. Legfőképp olyan úton, amire Jézus azt mondta, hogy az Istent kereső embernek semmi köze hozzá. Az Axióma sem tud mit kezdeni a maga paradoxonjával, hiszen először próbál érvelni a politikával összehányt egyház mellett azzal, hogy a konstantini fordulat után, majd midőn államvallás lett a kereszténység, akkor kezdett igazán nőni a keresztények száma. Aztán egy perc nem telik el, hogy beismerje, hogy ettől a minden biblikusságot mellőző aktustól, hogy egy társadalmat, jogrendet, államot megkeresztelnek, nem lesznek még a tömegek keresztények. De, legalább ez jobb táptalajt ad a valódi hit elterjedésének- mondja az Axióma. Nos, legutóbb, mikor törvénybe, jogrendbe próbálták foglalni Isten erkölcsiségét, akkor egy olyan társadalomnak adott táptalajt, ami Jézus Krisztust kegyetlenül megölte, azok vezetésével, akik az Isten erkölcsét a társadalomba próbálták tuszkolni. Az, hogy ma az Újszövetségi részeket is hozzácsapjuk, még nem lesz jobb a végkifejlet.
"A betű öl, a Lélek éltet"- mondja Pál apostol. Nagyon régóta nem érti meg nagyon sok ember, egyház, állam, hogy a Szentlelket nem lehet paragrafusokba, társadalmi rendszerekbe felülről belepliszírozni. Jézus emberekhez jött, s a tanait megélő emberek lelkülete, cselekedetei azok, amik továbbterjesztik és hirdetik másiknak Isten lényegét. Ember és ember közötti kapcsolatokban. Ha a kultúrkereszténység ennél hatásosabb lenne, akkor Jézus csinált volna egy politikai pártot vagy hasonló. De nem tette, mert ez az ő tanításainak totális félreértelmezése.
Az Axióma kultúrkereszténység fogalma egy könnyed metaforával összefoglalható.
Élt egy zongorista mester, aki megtanított egy tucat embert zongorázni, majd azok is még többeket. Ez a társadalomnak mindenféleképpen elenyésző hányada, de tök jó, ha mindenkit a társadalomban zongoristának nevezünk! Ez egy zongorista ország, zongorista kontinens. Függetlenül attól, hogy a 90%-a rohadtul nem tud zongorázni, vagy nem is akar. Az sem baj ha olyan emberek zongoráznak, akik nem tudnak, csak azt hiszik, sőt az sem baj ha a zongorajátékot olyan emberek veszik védelmükbe és reklámozzák, akik közben látványosan a zongora tetejére szarnak. Konklúzió? Ez mind elősegíti a valódi zongoratehetséget létrejöttét.
Persze az Axióma a végére tartogatja a nemes tanulságot, ami olyan, mintha maga a kígyó sziszegné oda bölcseletként: az igazság mércéje nem a hitelesség! Ezt hagyja útravalónak, hogy ne feledjük, mint végső tanulságot. Itt azért már azt hiszem Krisztusban hívő, és nem hívő de jóérzésű emberek valamennyien meghőkölnek, és ennek az Istent címkeként használó újfarizeusi brand
legcinikusabb cinkosain kívül mindenki számára világossá válik, hogy itt rosszlelkű gazemberek próbálják izzadságszagúan megmagyarázni, hogy a fekete valójában fehér és a Sátán igazából az Isten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése