Nagypéntek most már munkaszüneti nap. Ismét azzal találkozunk, hogy az állam és a kereszténység összeér. Egészen pontosan előbbi, rátelepedik az utóbbira. Nyilvánvalóan az emberek többségét most sem érdekli miért van munkaszüneti nap, ahogyan egyik nemzeti, vagy szakrális eredetű ünnepnél sem. Naiv lenne azt gondolnunk, hogy ezt a napot Jézus Krisztus áldozatán való elmélkedésen és szellemi elmélyülésben tölti a társadalom nagy része. Ahogyan eddig sem tette, most szabadnapként sem teszi. Ahogyan semelyik más ünnepen sem, szóljon az bármiről. Meg kell mondjam, hogy ez engem keresztényként egyáltalán nem zavar. Ha egyszer nem keresztény, miért is foglalkozna keresztény jelentőségű napokkal? Természetesen szeretném, ha úgy hinne ahogyan én, szeretném, ha az általam igazságnak vélt válaszokat megismerné. Hiszen alapvetően jót akarok. De ezt nem törvényileg megszabott napokkal és szokásokban gyökeredző rítusokkal érhetjük el. Egy szó, mint száz, nem zavar ha valaki nem keresztény és magasról tesz a Nagypéntekre, meg a Húsvétra vagy bármire.
Az sokkal inkább zavar, ha valaki nem keresztény és még is meg-meg tart bizonyos dolgokat. A mai napon nem egyszer találkoztam azzal, hogy "hát ma Nagypéntek van nem lehet húst enni". Legyünk már következetesek könyörgöm! Ha nem hiszek Istenben az év összes napján, - és teszem hozzá még ezen az egy napon sem jött meg a hitem-, akkor mi a búbánatos fenéért akarok betartani egy úgymond keresztény hagyományban gyökeredző szokást, hogy ma nem eszünk húst? Miért? Őszintén nem értem. Mikor én ateista voltam olyan magasról tettem ezekre a szokásokra, hogy azt leírni nem tudom. Mikor nem voltam keresztény, de valamiféle Isten elképzelésem volt már a magam módján, akkor úgy szintén nem izgatott, hogy mikor lehet húst enni meg nem. Nem tudom elképzelni azt a minimális önvizsgálatot mellőző habitust, ami egyszerűen nem jelez, hogy " Hé haver, te ebbe nem hiszel és nem is érted mi értelme van ennek az egésznek, miért tartod be?". Az egészben a slusszpoén, hogy a Biblia még csak el sem várja tőlünk, hogy ne együnk húst Nagypénteken. Persze feltételezi, hogy böjtölünk olykor. Mert a böjtnek megvan a maga teológiai jelentősége és hasznossága. Azonban ezt nem előre legyártott megszabott naptári időpontban köti ki a Szentírás, sőt még csak azt sem köti ki, hogy miben merüljön ki a böjt, hanem teljességgel a lelkiismeretünkre bízza, mikor és mit vonunk meg magunktól. Az már egy emberi kreáció, hogy megszabta az intézményesedett egyház, hogy mikor és mit csináljunk. Én pedig hívő keresztényként nem éltem ezzel most. Nem böjtöltem. Pontosabban nem a megszabott katolikus nagyböjti időszakban. Hanem majd lelkiismeretem szerint diktált időben. Szörnyülködnek körülöttem..." te vagy a keresztény, ez ám a teológus". Mindezért mert húst ettem ma. A Biblia így szól:
"Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik." (Kol. 2:8)
Manapság ez már nem csak a hívőket téveszti meg, hanem nem keresztények is számon kérik rajtam ezen emberi hagyományokat. Én pedig mégis úgy érzem mélyen a szívemben, hogy áttudtam élni, áttudtam érezni, el tudtam mélyülni szellemileg annak a jelentőségében, amit Krisztus áldozata jelent számunkra. Ha ettem húst, ha nem, ha munkanap van, ha nincs.
Horváth Martin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése