Alternatív kert napló:
Első rész. 2018 Január:
Sok szó esik a Disszidens körein
belül a függetlenségről, mind szellemi, mind anyagi értelemben. Én magam is
nagyon fontos értéknek tekintem az autonómiát, ezért ezzel a naplóval és saját
nézőpontommal igyekszek gazdagítani a közösségünk, és új frontokat megnyitni a
mindennemű függetlenedés terén.
Mindig is megvolt az érdeklődésem
a kertgazdálkodás iránt, bár soha nem földművesként képzeltem el magam. Ezért
amikor úgy döntöttem, hogy belevágok ebbe a sorozatba, ami egy alternatív módon
megművelt cseppnyi konyhakert vidám életét hivatott bemutatni, magától értetődő
volt, hogy olyan megoldást keresek első sorban, amik nem igényelnek komoly
elköteleződést, vagy rengeteg munkát. Viszont mégis progresszívek
tudományos-környezeti szempontból és hozzá tudnak járulni egy család önellátó
törekvéseihez. Saját egyéb irányú elfoglaltságaim mellet az is szempont volt,
hogy sokak pont az idő, tudás és energia hiányára panaszkodva nem vágnak bele
hasonló projektbe. Kifogások helyett tehát szeretnék, akinek csak lehet, egy
tervrajzot a kezébe adni!
Miről is van szó pontosan? Mit
értek alternatív művelés alatt?
Először beszéljünk egy kicsit a
mai agrárszektort érintő problémákról. Európára általánosan jellemző a megművelt
területeken a talajok minőségének rohamos romlása, és azt ezt orvosolni igyekvő
ipari mezőgazdaság által okozott további károk. A termőföldek tápanyag és
szerves anyag tartalma folyamatosan zuhan, ez által élelmiszereinknek is csökken
a tápértéke. Az elsilányodott talajt műtrágyázással kívánjuk megjavítani, ami
nem hoz hatásos megoldást, csak a gyomokat eteti és elszennyezi a
vízkészletünket. A klímaváltozás okozta aszályokra pedig öntözés a válasz, ami
-különösen az itteni kemény vizeket tekintve- szikesedést okoz. A probléma
abból fakad, hogy amíg a természetes talajoknál a növénytakaró vagy az elhalt
növényi részek képében van egy fajta védőréteg és tápanyag utánpótlás, ez a
szántóföldeknél hiányzik. A talaj teljes mértékben ki van téve az elemeknek, és
védtelen a gyomokkal szemben.
A megoldás, alternatíva innentől
adja magát: Le kell modelleznünk ezt a természetes fedő-védő réteget valamilyen
formában. A számos adódó lehetőség közül, a föld humusszal vegyes szalmával
való -kb. 30cm vastag- takarását választottam. A növényi törmelékek ellátják az
avar vagy növénytakaró szerepét. Korhadása által utánpótlást biztosít a
talajnak, megakadályozza a gyomok elterjedését, megvédi a talajt az
időjárástól, hőingástól, élő helyet biztosít a mikró flórának faunának, szivacsként elraktározza a vizet az aszályos nyári napokon és télen a kimaradó
hótakaró helyett is védi a talajt a fagytól. Így spórolhatunk magunknak időt
hiszen kapálni öntözni gyomlálni alig kell, és ez által válik igazán
környezetbaráttá a módszer. Ennek az
eljárásnak számos szószólója van és szemléletes szakirodalomnak se vagyunk
híján. Sokat merítettem például az Ökológiai Intézet Youtube csatornájára
feltöltött oktató videókból, amit mindenkinek ajánlok.
Mivel a terep lejtős oldalról meg
kellet támogassam pár deszkával és cölöppel, a talajeróziót megakadályozva. Az
alapozás szerves anyag tartalma és minősége már puszta szemrevételezéskor is
bizalomgerjesztőnek hatott. Minél sötétebb egy talaj színe -jobb esetben- annál
magasabb a humusz tartalma, a feketés, barnás árnyalatoknak örvendünk! Ez után
nem volt más hátra, mint a védőréteg felhordása:
Kis tanakodás után megállapodtam
a tavalyi fűnyesedéknél és a képen látható módon egyenletesen betakartam az parcellát.
Még épp időben hiszen az eddigi őszies tél után január derekára megérkezett
Veszprém környékére az igazi tél, jóval fagypont alatti hőmérsékletekkel és
jótékony hótakaróval.
A következő fázis tavasszal fog
életbe lépni amikor is a talajban megmaradt gyomokkal bánunk el, hogy nyárára
ne maradjon vetélytársa a kertünk első lakóinak.
Sárkány Zsombor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése