Horváth Martin- Ott voltam te veled(vers)

Mielőtt megszülettél
Már ismertelek
Mikor világra jöttél
Ott voltam veled

Mikor gyermekként gúnyoltak

Sarokba bújva nem találtad helyed
Én ott voltam veled

Mikor bántottak, sírtál

Senkid nem volt neked
Ott voltam veled

Aztán egy langyos nyári napon
Emlékszem ott ülsz egy padon
Szemembe nézel, szívem felragyog
Mert rájöttél, hogy én ott vagyok

A mezőre sokszor kijöttél
Hogy kettesben legyünk te veled
Akkor is ott voltam te neked

Máskor nyüzsgésben kerestél
Tömött buszon hunytam be szemedet
És én ott voltam, te neked

Mikor arcon köptél
Gyaláztad nevemet
Akkor is ott voltam te veled
Ha hátat fordítottál, s minden dolog fontosabb volt
Bármilyen szedett-vedett
Én akkor is szerettelek

S ha csalódtál,
Sírva hajtottad álomra fejedet
Én újra ott voltam te neked

Jegyezd meg hát amíg élsz:
Láttam mikor először nyitod ki szemeid
Láttam az álmokat, a terveid
Láttalak nevetni és láttam a könnyedet
Tudom mikor volt nehéz és mikor volt könnyedebb
Ismerlek téged jobban, mint te magad
Tudom előre minden szavadat

Érjen öröm vagy bánat, juss bármeddig
Légy a szobád sarkában, vagy a világnak peremén
De ezt ketten csináljuk végig, Te meg Én!
Mert lelkemből alkottam te neked lelkedet
Hogy bárhol is vagy, én veled ott legyek.

2018.január 4.