2017. július 9., vasárnap

Horváth Martin- Kint volt-e Krisztus a Pride-on?

Akár saját képekkel is illusztrálhatnám már a témát, hiszen rendhagyó módon mi is kinéztünk a Budapest Pride-ra. Első sorban keresztény megfontolásból, szerettünk volna emberekkel beszélgetni ki mit gondol a világról, Istenről, ennek fényében az ő szexuális orientációjáról. A vérmes homoszexuálisokat pokolra kívánó, gyűlölő keresztény képet kicsit árnyalni, ugyanakkor nem is a nyugati, liberális kereszténységet reprezentálni. Miután csakhamar a rendőrsorfalon és kordonokon kívül rekedünk a kis utcában, több órányi kergetőzés után nagy nehezen sikerült csak bejutnunk a legvégére mikor oszlott a tömeg, így végül is csak írásban tudom kifejteni mi is lett volna a tartalma annak, amit egy párbeszéd során át akartam volna adni egy ott levőnek.

Amit első körben az ember rögtön megállapít a Pride-on, hogy valójában nem reprezentálja a homoszexuálisok, biszexuálisak, transzszexuálisok és egyéb irányultságú emberek egészét. Ahogy az ellentábor sem igazán testesíti meg a felvonulást elítélők társadalmi csoportját. Az egész valójában egy hatalmas politikai erődemonstráció. A baloldal korcs, szélsőséges liberalizmusának magamutogatása és nem kis részt a konzervatív, nacionalista tábor provokációja.

Az egész valójában a következőképpen zajlik. Vannak magukat konzervatívnak definiáló, kereszténynek nevező emberek, csoportok a világban. Mivel ők valójában kultúrkeresztények és Krisztus szelleme jó messze van tőlük, totálisan hiteltelenül képviselik ezt. Ez a legtöbb jobboldali pártra, szervezetre igaz a történelem során. Hiteltelenül képviselt kereszténységük nyomán, a liberálisokban, melegekben stb. kialakul a kép, hogy a keresztények és a konzervatív értékek ilyen bunkó, ostoba jelenségek. Természetesen nem az azt hiteltelenül képviselőket tartja annak, hanem, aminek a nevében azok nyilatkoznak. Ez egy katasztrofális kár a valódi konzervatív értékeknek és a kereszténységnek. Aztán eljön a pillanat, mikor megrendezik a Pride-ot, a liberálisok, kultur-marxisták és balos anarchisták. Politikai túsznak elhívnak egy halom leszbikust, meleget, biszexuális és a többit. Akikkel elhitetik, hogy ez az egész róluk szól. Aztán a fent említett sztereotípia nyomán ez a frusztrált, liberális, balos tömeg a szexuális másságok nevében provokatív üzeneteket kezd el megfogalmazni a kereszténység és konzervatív értékek ellen. Erre a kirakatkeresztény, magukat konzervatívnak hazudó frusztrált alakok hallgatnak is, és kimennek még inkább erősíteni a sztereotípiát az általuk elvileg képviselt elvekről. És ez évről évre így mélyül szépen. Miközben a Pride agresszív balliberálisok és csőlátású konzervatívok magamutogató, egymást hergelése. Se az LMBT emberek érdeke nincs képviselve, se reprezentálva maradéktalanul. Se a kereszténység és konzervatív értékek nincsenek valójában jelen. Csak egy tucat ember, aki magát annak hiszi, de vajnyi köze sincs hozzá.

Az egész egy erődemonstráció, ami két világi fél között zajlik. Az egyik a balos, emberközpontú szemlélet, mely szerint az emberhez kell a világot igazítani, és a jobbos, ami elfogadja a világ rendjét, és az embert igazítaná ahhoz. Az ember önmagában tökéletlen, Krisztusi megváltásra szoruló lény, tehát a baloldal téved, mikor alapul veszi és ehhez a hibás emberhez igazítaná a világot. A világ, az emberrel együtt egy tökéletlen, hibás létező és tudjuk, hogy „ a világ fejedelme a Sátán”. Tehát ha ehhez akarjuk igazítani magunkat, katasztrofális tévedés. Tehát két sátáni világnézet harcol egymással, csak a kiinduló pontjuk más. Isten az egészből kimaradt. Persze névlegesen ki viszi mindkét fél. Az ellentüntető jobbosok régóta érvelnek, amellett, hogy a homoszexualitás halálos bűn és ennek bizonyítására kicsipegetik a Biblia azon részeit, amik igazolják. Arra természetesen nem figyelnek, ami a kegyelemről, megértésről és minden embertársunk szeretetéről szól. Aztán megjelent a Keresztények a melegekért nevű szervezet a Pride résztvevői között. Ők kicsipegetik a Krisztusi kegyelmet, elfogadást és mindenki szeretetét a Bibliából, és pont, hogy elfelejtik azokat, amik arról szólnak, hogy azért nincs teljesen rendben Isten szemszögéből ez a dolog. Itt senki sem képviseli Krisztust, mindenki csak kihasználja a bal vagy jobboldali világnézetével kompatibilis részeit. De az egész Krisztus mindezek felett áll!

Egy szó, mint száz, a Pride és a heteroszexuálistól eltérő emberek nagy közössége, két különböző dolog, amit el kell választanunk egymástól. Dunát lehet rekeszteni azokkal a történetekkel, amikor egy meleg ember nem ért egyet a Pride-al, mert céltalan magamutogatásnak és hergelésnek tartja, amely nem, hogy nem segíti az elfogadását, de még kontra produktívan, inkább a sztereotípiákat erősíti a társadalomban, és nagyobb gyűlöletnek teszi ki ezáltal a meleg társadalmat. Személyesen is ismertem ilyen meleget, aki ezt mondta, de még többet hall az ember másoktól és az interneten. Ezt a véleményt pedig maximálisan meg tudom érteni. Így hát a Pride-ozók, és a meleg emberek legyenek is külön kezelve.

Tehát ennyi minden tisztázása után, még is, hogy áll Isten, hogy áll egy keresztény a homoszexuálisokhoz és társaikhoz? Mint tudjuk, Isten megteremtette az embert, s azt férfinak és (ebből a férfiból) nőnek teremtette. Ez a ketté szedett identitásunk, ami itt a földön férfi és női identitásként jelenik meg, szüntelenül „vissza akar térni”, eredeti, egyben lévő, egységes állapotához. A szerelem és az azt követő mély szeretet, így ezt a kettészakadt két emberi aspektus egységbe forrásának csodálatos érzületét jelenti. A férfi és nő hiteles és valós szeretete egymás iránt egy mennyei egységélmény, melyet semmi más nem tud pótolni vagy helyettesíteni. Tudjuk, hogy többé nem két test és két lélek ők, hanem egy. Mint két puzzle darab, ami egymásba illett és ők adnak ki ketten egy értelmezhető képet. Két férfi vagy két nő egymást ilyen módon sajnos, vagy nem sajnos de soha nem tudja kiegészíteni. Hisz a nő a férfinak olyan mentalitást, világlátást és habitust pótol, ami a férfinak nincsen. A férfi nőnek pedig szintén. Két azonos nemű között ez nem jöhet létre ilyen módon.

Természetesen mára a hagyományos férfi-női kapcsolatok is haldoklanak. Válások, családon belüli erőszak stb. Mindennek oka, hogy ezekben nincs ott Isten. Nincs Krisztus szelleme egyben az egymásba kovácsolódásban. Mert a szeretet a ragasztó egy férfi és egy nő közötti kapcsolatban. A szeretet pedig Krisztus. Valakinek a megtetszése, meg az, hogy „kijövünk” és a szexuális vonzalom nem keverendő össze a szeretettel. Pedig sokan ezt teszik, heteroszexuálisok is, de a más beállítottságúak szinte mindenképpen valamelyiket hiszik szeretetnek, szerelemnek. Természetesen támadhatnak, hogy honnan tudom én, hogy ki mit érez. De elsősorban a fent levezetett teológiai eszmefuttatás alapján, világos, hogy két azonos identitás nem képes annak a megélésére, mint két külön identitás egymásra találásának, egymást kiegészítő egységélménye. Azonban a homoszexualitás kétségtelenül létezik. Egy szexuális orientáció pedig,- ha ideális isteni szemszögből, ha nem-, akkor sem lehet ok arra, hogy valaki Istentől elszakítsa magát. Lehet egy nem heteroszexuális ember keresztény? Még szép, hogy lehet. Istennek nincsen neme, egyedi, semmihez nem fogható módon tudja őt mindenki szeretni. Isten pedig szintén egyedi módon szeret mindenkit. Igen, a melegeket is. Sőt, azokat az embereket is, akik nem keresztények épp. Tehát a nem megtért melegeket is. Ezen a fonalon indul el, a baloldali-keresztény Keresztények a melegekért társulat is, csak egy valamit elfelejtenek. Az, hogy Isten mindenkit szeret, nem jelenti, hogy mindenki, úgy ahogy éppen van, az úgy rendben is van. Profán példa, de Isten egy gyilkost is szeret, ez pedig aligha jelenti, hogy jó, amit tett, vagy még inkább, hogy továbbra is megteheti. De nem kell ilyen drasztikus példa, hiszen senki sincs jól úgy ahogy van. Mind megváltásra, mind Krisztus kegyelmére szorulunk. Krisztussal való kapcsolatunk révén pedig az ő szeretete kimunkálja azt a lelkünkben, hogy változni akarjunk, jobbá és többé, krisztusibb emberré. Félre értés ne essék, a melegek helyzetében ez alatt a változás alatt, nem azt értem, hogy heteroszexuálissá kéne válniuk. Voltak az USA-ban erre keresztény próbálkozások, hogy azzá tegyék őket, az „ex-gay” program keretében és tragikus végeredménye lett.

Az életben mindenkinek meg van a maga keresztje. Rengeteg hátráltató, nagy teherrel rendelkezünk mind, amik Istentől akarnak távol tartani. Ezek a szexuális beállítottságok is mind ilyenek. Ahogyan ilyen, ha egy heteroszexuális teljesen parázna, szex függő, egy éjszakás kalandokat kereső. Ilyen ha valaki bármilyen más függőséggel bír, mint az alkohol, a drog, de lehet ez teljesen alattomosan egy játék iránti vonzódás vagy bármi. Ha valaki homoszexuális, a bűne ezeknél bizonyosan nem nagyobb. Egy teher, egy világi hátráltató tényező a sok közül, amely igyekszik lehúzni minket, itt tartani a világ mocskában és Krisztustól messzebb tartani. Azt kell, hogy mondjam, ha egy meleg megtér, és Krisztus szelleme munkálkodni kezd az ő lelkében, egyértelműen érezni fogja egy idő után, hogy az ő szexualitásának a megélése nem összeegyeztethető Istennel. Ahogyan egy heteroszexuális élvhajhász, szoknyapecér is érezni kezdi megtérve, hogy ez a boldogság, csak egy illúzió volt és a valódi boldogság, ami Istent jelenti, az kizárja, hogy ezt tovább folytassa. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy míg egy parázna életet élő heteroszexuális, ezek után meglelheti az igazi társat, addig egy nem heteroszexuális, aki nem tud biológiailag vonzódni egy ellenkező neműhöz, az ezután sem képes erre a világban. Ebből a szempontból pedig, a homoszexualitás sokkal nagyobb kereszt, mint sok más emberé. S mivel nagyobb teher, nagyobb kegyelem is jár az Úrtól ezért, és a nagyobb kegyelem az nagyobb dicsőség és nagyobb szeretet is jelent Istentől. Gondoljunk csak arra a példázatra, amit Jézus akkor mond, mikor a bűnös asszony megkeni a lábát. Tehát ha egy homoszexuális ember felismeri Krisztust és befogadja, egy idő után munkálkodni kezd benn és belátja, hogy a szexuális orientációjának a megélése nem fér össze Istennel. Ha ennek eleget tesz akkor pedig sokkal nagyobb mennyei dicsőségben lesz része akár, mint nekem, vagy bárki más heteroszexuálisnak. Persze kegyetlenül és ridegen hangzik, de a világ, a földi életünk eredendően egy bűnnel teli szenvedés, egy ideiglenes állomás, ahol felismerhetjük Istent. Nem itt és nem most kell kiteljesednünk és jól érezni magunkat és boldognak lennünk a világ keretei szerint. Természetesen, ha egy homoszexuális kapcsolatot létesít valakivel, nem jelenti automatikusan azt, hogy ez egyenes út a pokolba. Mind vétkezünk, és Isten kegyelme, ami megment ilyenkor. Ugyanakkor tudjuk, hogy ha Isten kegyelmes is, nem lopunk és paráználkodunk ettől még össze vissza, hisz Isten kegyelmével visszaélni már elég súlyos dolog.

Nekünk keresztényeknek azt hiszem, mindennél fontosabb lenne megértenünk a más szexuális orientációjú embereket. A keresztény melegek segítése és támogatása nagyon fontos feladat lenne, hisz a terhük sem mindennapi. Akik pedig a „keresztény civilizáció, keresztény család” és társai nevében mély sátáni gyűlölettel viseltetnek a melegek iránt, róluk tudja jól mindenki, hogy ők valójában nem keresztények. A valódi kereszténynek, akikben Krisztus él pedig itt lenne az ideje a témában kilépni és Isten kegyelmének közvetítőjévé válni. Kisebb vita alakult ki keresztény közegben, hogy Jézus kimenne-e a Pride-ra, vagy sem? Nos, azt hiszem Jézus nem tapsolna és támogatná a céljaikat a Pride-on, de az is biztos, hogy Jézus nem a sörös dobozt szorongató „buzizó” prolik táborát erősíteni. A kérdés azonban abszurd, hiszen Krisztus ott van minden Pride-on, ott van minden utcasarkon, ott van minden házban és mindenütt, mindig. Csak észre kell vennünk. Nem pedig eltaszítani magunktól az ő szeretetét, se heterónak se LMBT embereknek, még akkor sem, ha gyűlölködnek azok, akik önként eltaszították már maguktól, még is az ő nevében szítják a sátáni ellentéteket.

Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése