2015. július 21., kedd

Tradíció és revolúció kapcsolata

Forrás: Troy Southgate: Tradition and revolution - 15. fejezet - Militáns Birodalom



Tradíció és Revolúció kapcsolata:

Revolúció kifejezés mára teljesen egybefonódott a baloldali, világot tengelyéből kidönteni óhajtó anti-tradícionális eszmeiségekkel. Mégis ennek a fogalomnak mára új jelentést kell tulajdonítanunk, hiszen ha a forradalom által létrehozott rendben élünk, akkor a forradalomnak is ez ellen kell irányulnia, magyarán a revolúció mára inkább ellenforradalom, a forradalmi úton létrejött erők ellen. A baloldali revolúció Isten minden szabálya, és a világ ellen történik. Ezzel szemben az tradicionális revolúció ezen hatalomra jutott sötét erők megdöntésére és a szakrális rend helyreállítására törekszik. Ezért paradox az, ha ma egy szélsőbaloldali személy forradalomért kiált, hisz ez azt feltételezi, hogy a jelenlegi rendszert kívánja teljes egészében megdönteni, ami valamiféle tradicionális gondolkodást kéne, hogy sejtessen. Valójában abszolúte szükségtelenné vált mára a revolúció baloldali tekintetben, hisz az alapok lefektetésre kerültek, ha valaki esetleg még ennél is szélsőségesebben baloldali rendszert kíván, akkor ahhoz már igazán nem kell egy forradalom mértékű változás, hiszen a világ már rég nincs tengelyében. Ámbár ellenforradalmi erők között is erős különbségek állnak fenn. Hiszen nem mindegy az, hogy valaki igaz hogy ellenzi a marxizmust, és kapitalizmusért, liberalizmusért, sőt demokráciáért kiált, de ez már ismét csak egy paradoxon, hiszen ezen áramlatok olyanok, mint a Sátán fiai, akik civakodnak, de attól még egyik sem lesz hirtelenjében angyal. Ezekben az esetekben nem szabad(na) hogy fenn álljon az "ellenségem ellensége a barátom". Szintén hamis a fasiszta elképzelés, ami gyakorlatilag egyfajta baloldali tumor a maga materialisztikus, szociáldarwinista elképzelésével. Totalitárius elképzelése sem mondható tradicionálisnak, hiába gondolnánk azt. Sokan összetévesztik a türannoszt, az uralkodóval. Magába épít különböző ókori szellemiségeket, de azt a legtöbb esetben a varázslat nélkül, kiüresítve, racionalizálva teszi. Pont ahogy a marxizmus szeretné elmesélni a történelmet az abszurd osztályharc alapján, úgy a fasizmus, főképp a nemzetiszocializmus próbálja ugyan ezt a fajellentétek és erősen soviniszta nemzeti ellentétek tükrében, elfeledvén hogy az esetek nagy számában, egészen a felvilágosodás koráig a nemzeti okok teljesen háttérbe szorultak a legtöbb esemény kapcsán, az ókorral ellentétben. Talán egy fokkal magasabban állnak azok a fasiszták, akik ezt legalább valamiféle okkult szellemiség megélésével teszik, gondolok itt a Thule-társaságra, akik a New Age reakciósainak mondhatók, bár még ők is inkább követik a bal kéz útját, mint a jobbét. Aztán ott vannak az úgymond reakciósok. Akik a mohnarcizmust képviselik, ami ismét csak egy működésképtelen, tákolt rend. Messze nem annyira tradicionális alapokkal, mint ahogyan azt követői állítják, hiszen az ókorhoz viszonyított, középkori-újkori mohnarcizmus minden csak nem harmonikus és Isteni, sokkalta inkább egy kisebbik rossz, de világmegváltónak (vagy "világ visszaállítónak") semmiképpen nem nevezhető, ezzel forradalmi jellegét el is vesztette. Mi hát a legtisztább forradalom? Julius Evola szerint az, amelyik a legtisztább, legősibb, legtermészetesebb és legszakrálisabb rendet kívánja helyreállítani: az antik, "pogány" rendet. Ezt (kell) képviseljük.
S.D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése