Az élet normál állapota az őrület

"Nincs okosabb lény, mint a bolond. Az élet normál állapota az őrület. A kristály örvénylik. Tulajdonképpen csak az beszél helyesen, aki félrebeszél. Ezért van, hogy akit a hatalmi ösztön elkap és az életre veti magát, az egészet elveszti. S ezért van, hogy aki leül az országút szélére és szundikál, az egészet megnyeri. Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, mi lesz. A létezés nem hat megnyugtatóan.(...) Miért áll a tarot-beavatás csúcsán a bolond? Miért nincs jele, nincs száma, nincs betűje? Miért áll játékon kívül és mégis, mégis, miért a legerősebb, erősebb, mint a király, vagy a sors, vagy a halál? Mert a beavatásnak bolond-fokát, a huszonkettediket, csak az az ember éri el, aki nem fél többé. Attól sem, hogy éhen hal, attól sem, hogy elhagyják, vagy megalázzák, vagy kinevetik, vagy kínozzák, vagy bezárják, vagy agyonütik. Semmi tisztelet nincsen benne a talárok és az érdemrendek és a sok pénz iránt. A bolond nem fél a szidástól és az álmoktól, a kísértetektől és a falragaszoktól és a töltött fegyverektől és nem fél attól, hogy korábban fog meghalni, mint amikor annak ideje amúgy is elkövetkezik. A tarot-beavatás legfelsőbb foka az a bolond, akit nem lehet többé semmivel megijeszteni (...) Boldogok a szellemben szegények. Boldogok, akik szegények s ezért igényük van a szellemre, akik éhezik és szomjazzák a szellemet. Nem a tudományt és nem a bölcsességet, hanem közvetlenül és tisztán a szellemet. Azt a valamit, amiből élnek. Ami nekik adja erejét, könnyűségét, világosságát, derűjét, hevét, szenvedélyét. A szellem nem filozófia és nem elmélet. A szellem nem tudás és nem bölcsesség. A szellem a világ világossága, az a világosság, amely úgy nyilatkozik meg, mint félelemtelenség, mint gondtalanság, mint bizalom, mint szeretet, mint gyermeki kedély. (...) Ha valaki a félelmetlenséget elérte, vagyis akit többé semmivel sem lehet megijeszteni, egymagában elég ahhoz, hogy boldog legyen. Micsoda szabadság! Micsoda gondtalanság! Nem reszketni és nem aggódni, nem vacogni sem az erőszaktól, sem a fegyvertől. Az ilyen ember a hatalmi őrület számára tökéletesen használhatatlan. Bármit mond és tesz, abból csak skandalum lesz. Mindenki kínos feszélyben van. Mit kezdjen vele? Megvesse? Nevet. Megverje? Nevet. Börtönbe zárja? Nevet. Nem fél. Nem tartja be a játékszabályokat. Hogy ilyenkor reszketni illik? Játékon kívül áll, sem betű, sem szám nem jelöli. Nem ingadozik, mert lába alól minden talajt elrúgott. Teljesen átadta magát a bizonytalannak, vagy ami a lét paradox logikája szerint ugyanaz, a sziklaszilárd fundamentumon áll. Az ember csak akkor hatalom, ha semmi. Ez a szellemben szegény. De mindig nevet és gondtalan és van valami legyőzhetetlen ereje. Hülye és mégsem az. Ő a szellemben szegény és az övé a mennyeknek országa."

Hamvas Béla

A Tarot bolondja

 A Tarot kártyáról félőrült ezoterikusoktól és egyéb spirituális ponyvairodalmakban hallhatunk. Azonban ennek a zsidó miszticizmussal szorosan egybefonódott dolognak vannak sokkal mélyebb jelentései is. A kabbalizmsban a világ egysége a 22. Az utolsó lap a Tarotban nem is más, mint: A világ. Nem véletlen zárul ezzel a kör és áll a legmagasabb rendű kártyával szemben, ugyanis az anyagi világ a legtöbb vallásban, misztikában maga az Isten ellenpontja. Nem véletlen szól az Evangélium is így: Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek (Jak.4:4). A Tarot első kártyája a Mágus. A tudásra szomjazó ember, aki keresi az ismeretet, az igazságot, Istent. Mégis felette áll még egy lap, melyet legtöbbször 0-val jelölnek. Régebben pedig nem jelölték sem betűvel, sem számmal. Nem véletlen. Ez a Bolond. A Bolond számára ez a világ semmit nem jelent. Csak kacag. Nevet és kacag és legyint a világ sikerére, gazdagságára, eredményeire, a hatalomra. Itt neki céljai, vágyai nincsenek, hisz tudja, ez a világ csak egy fátyol, amely eltakarja az igazi valóságot. A világ normája számára az őrület. A világ számára pedig ő az őrült. Ő pedig csak boldog, nevet és kacag ezen. Ez a kozmosz számára csak nevetség. Ő kiszállt a játékból, felette áll minden lapnak. Ahogyan kiszállt a világ mókuskerekének örvénylő ciklikusságából is. A Bolond fél lábbal már a Mennyországban van. Bármire is tekint, valójában már csak Istent látja. Győzött. Egyes egyedül ő szabad teljesen minden emberi archetípus közül.

Hamvas Béla így ír ugyanerről:

"Ha valaki félelmetlenséget elérte, vagyis aki többé semmivel sem lehet megijeszteni, egymagában elég ahhoz, hogy boldog legyen. Micsoda szabadság! Micsoda gondtalanság! Nem reszketni és nem aggódni, nem vacogni sem az erőszaktól, sem a fegyvertől. Ez azonban nem az egész. Arlequin nem fél, de ezenkivül állandó szellemigényben él és titkos forrásból szüntelen kapja a gondtalanságot és a bizalmat és a derűt és a kedélyt, vagyis a szellemet. Az ilyen ember a hatalmi őrület számára tökéletesen használhatatlan. Mindenki kínos feszélyben van . Mit kezdjen vele? Megvesse? Nevet. Megverje? Nevet. Börtönbe zárja? Nevet. Nem fél. Nem tarjta be a játékszabályokat. Hogy ilyenkor reszketni illik? Játékon kivül áll, sem betű, sem szám nem jelöli. Nem igazodik, mert lába alól minden talajt elrúgott. Teljesen átadta magát a bizonytalannak, vagy amit a lét paradox logikája szerint ugyanaz, a sziklaszilárd fundamentumon áll: Az ember csak akkor hatalom, ha semmi." ( Apokalyptikus monológ részlet.)