“ Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” ( Lk. 14:26-27)
“Egyszer elmentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak Jézushoz jutni a sokaság miatt. Ezért tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, és látni szeretnének. Ő azonban így válaszolt: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és megtartják.” ( Lk: 19-21)
Nem a vér és a DNS azonossága adja a szeretet összetartozását, hanem csak is az, ha Isten szellemében vagyunk azonosan! Minden másra, a fizikai világ szükségszerű dolgaira, beleértve saját magunk testi és világi pszichés valóját megvetéssel kell tekintenünk, ha magasabb, isteni perspektívából szemléljük a világot és önmagunkat. Fontos, hogy Krisztus azt mondja cipelnünk kell a keresztünket. Ha mi magunk terhét, belátott bűneink és romlottságunk súlyát nem cipeljük, Ő maga sem tudja a kereszten érvényessé tenni és üdvözíteni. Csak aki látja saját gyarló mivoltát, az képes megérteni milyen súlyt cipelt és szenvedett el helyette az Isten. Az embernek össze kell törni bánatában, hogy Isten végül helyesen összerakhassa újra a valódi szeretet kötőanyagával, a kényelmes világi ösztönszeretetek illúziója helyett.
A sokaság viszont mindig utóbbit választja, az önszeretet, magabiztosság, önmegvalósítás coachos, pszichológusos, modern tapsikolós keresztény és ezoterikus világát, ahogyan már Mózes idejében tették, mikor Isten helyett más emberi okoskodást akartak hallani a zsidók, mert a Szentlélek igazságát nem tudták elviselni, amit be is vallanak:
“ És így szóltak Mózeshez: Te beszélj velünk, és mi hallgatni fogunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!” (2Móz 20:19)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése